Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-30 / 101. szám

1998. április 30., csütörtök m JSSO mm elü Szerenádos szerelmi ajándék Még mindig munkásünnep Bodnár Zsuzsanna A magyar nyelvterület nagy részén május 1-jére vir­radóra éjszaka állították, il­letve állítják a májusfát. A székelyeknél, mivel Fü- löp-Jakab-napra virradatkor állították, Fülöpfának, Ja- kabfának, hajnalfának is ne­vezik. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának a szimbóluma, a legtöbb eset­ben az udvarlási szándék bi­zonyítéka, szerelmi ajándék is. A 19. századi májusfával kapcsolatos beszámolókon arról esik szó, hogy falun és városon egyaránt állítottak ilyen fákat, középületek és lányos házak előtt. A fát ál­líthatták jótékonysági céllal, köszöntésképpen, udvarlás céllal, ügyességi verseny kellékeként, mulatság al­kalmával, zeneszó és tánc közepette. A fa díszítése elengedhe­tetlen volt. Közös elemnek tűnik, hogy a faállítás a tisz­teletadás kifejezése. A szo­kásgyakorlás folyamán két­ségtelen a fiatalok hangsú­lyozott szerepe. A májusfák beszerzése mindenhol a legé­nyek feladata. A májusfának két változata van: a magas, sudár, a kérgétől megtisztí­tott fa, melynek csak a tete­jén hagyták meg a lombját. Ez a típus Nyugat-Magyaror­szágra jellemző. Az Alföldön, így megyénkben is a kisebb, egészében felhasznált fa a jellemző. Az eladó lány fájá­nak nagynak kellett lennie, mert az a szerelem nagyságát mutatja. A virágjának pedig fehérnek, mert az a lány szüzes­ségét szimbolizálja. A lehe­tőségeknek megfelelően lehe­tett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, meggy- vagy cseresznyefa. A májusfát többnyire titok­ban szerezték be és állították fej. A fát általában lopták az efdcrből, de volt, aholfizettek, fizetnek érte. Ezért a májusfa állítását évszázadok óta tiltják a hatóságok az erdők védelmé­ben. A májusfát mindenkor sza­lagokkal, zsebkendőkkel, ken­dővel, teli üveg borral díszítet­ték fel. Ha a lány nem volt elégedett a kapott fával, vagy nem ked­velte azt, aki állította, akkor ő maga is állíthatott fát a szalma­kazal tetejére. Rendszerint rossz bögréket, üres üvegeket, rongyokat kötött fel rá. Rátarti vagy csalfa hajadonok és vén­leányok helyenként elcsúfított fát kaptak, ez lehetett tövises ág vagy száraz kóró. Ajakon a májusfát a tornác­hoz támasztotta az udvarló le­gény. A lány jelezte, hajó szív­vel vette az ajándékot: három szál gyufát gyújtott. A legény ott maradt a májusfára vigyáz­ni, nehogy bosszúból vagy tré­fából ellopják. Szilva-, alma-, fűzfa lehetett a májusfa, a lé­nyeg az, hogy ne legyen szá­raz. Díszítésként kendőt, cso­koládét, almát, cukrot agga­tott rá a legény. A májusfaál- lítás szokása még az utóbbi évtizedekben is változó, ala­kuló hagyomány. Manapság sok esetben a virágcsokor, virágko­sár helyettesíti. A májusfaállítás- hoz kapcsolódott, sőt néhol he­lyettesíti a szerenádadás. Szerenád: Május éjszakáján a lány az izgalomtól aludni sem tudott. Várta a nagy pil­lanatot. Egyszer csak alig hallhatóan, de érzésből el­kezdte húzni a cigánybanda. „Szeretnék május éjszaká­ján...” aztán folyamatosan a többit. A nóták szövegei utal­tak a kettőjük kapcsolatára. Ha féltékeny volt, akkor szem­rehányó, ha reménytelen, ak­kor kesergő, ha kölcsönös, akkor a legragaszkodóbb volt a dal mondanivalója. Nincsen annyi tengercsillag... Akácos út stb. Ha a leánynak kedves volt a fiú, égő gyufaszállal vála­szolt. Ha meghatotta, akkor ujjai közt addig tartotta, míg a körméig nem égett, vagy szálakat felfelé hajítva egy­más után gyújtotta és lobban- totta. Az égő szálak számából lehetett kiolvasni a lány üze­netét, amelyet láttak a szom­szédok, érdeklődők. Bürget Lajos publicisztikája Mondjon bárki bármit: má­jus elseje a munkások ünne­pe. Igaz, erről ma láthatóan nem illik beszélni. Mintha a munkás szó és fogalom egy­féle mumus lenne, netán rossz emlékeket idézne. Ha jói meg­nézzük, ma sem a pártok, sem a szakszervezetek nem emle­getik a munkást. Szó van munkavállalóról, dolgozóról, alkalmazottról, de valahogy a munkás az nem szalonké­pes. Még akkor sem, ha Vala­hol tüntetnek, vagy éppen sztrájkolnak. Úgy tűnik,-hogy az a bizonyos munkásfiata­lom, ami volt, az az élenjáró osztály, amelyet taktikai és ideológiai okokból olyannyi­ra emlegettek, a mai napig el­idegenítőén hat. Munkások pedig ma is vannak, nem is kevesen. Igaz, nem olyanok, mint egykor. Nem is annyian, mint egykor. Munkásnak lenni nem szé­gyen, igaz, nem is kiváltság. A mai munkások'igen nagy része már technikusi szinten képzelt. Sokfelé a munkás fel- • készültségét tekintve egy lé­pésnyire van az értelmiségi­től. Nem egy esetben a mun­kás egy korszerű csúcstech­nológia működtetője. Ki ta­gadná, hogy az útépítő, a gu­migyári gépkezelő, az építő­iparban, a vegyi üzemben ténykedő, az Ikarus-ban buszt építő, a Videotonban alkotó, a gépjavító, a bányász, a kohász, a járműjavító, a sok betanított ember nem munkás? Ugyan­úgy ébred, siet munkába, vi­szi táskájában a tízórait, szo­rong a villamoson és buszon, küzd, ugyanolyan fáradtan megy haza, és épp oly rosszul fizetett, mint volt mindig. A munkások itt élnek köztünk, nevezzük őket bármiképp is, és mindegyikükben benne is van az a büszkeség, ami Euró­pa minden országában ott fe­szül a munkásban. Mert mun­kások vannak Németország­ban, Franciaországban, Olasz­országban, Ausztriában is. A különbség csak az, hogy ott senkit nem bénítanak meg hajdani ideológiai emlékek, ami miatt ezt el kellene mis­másolni. Május elsején ünnepelhetjük a tavaszt, az orgonát, a közel­gő érettségit, a virslit és a sört, a buja természetet, harsoghat­ják a politikai pártok munkást nélkülöző programjaikat és szóözöneiket. Azért a május elseje munkásünnep marad, mint ahogy annak született. Igaz, nincsenek jelszavak, os­toba közhelyek a munkásokról, mint ahogyan az volt egykoron. Igaz, ma nem a nemzetközi szo­lidaritás nagy proletárünnepe ez a nap. Minőségében változ­hatott és változott is, de az esz­me nem csorbult. Ez az az al­kalom, amikor a munkást, a munkát kell és lehet ünne­pelni. Van, aki Szent Józse­fet nevezi a munkásszent­nek. Sebaj. Úgyis körül va­gyunk véve védőszentek is­meretlen hadával. Eggyel több vagy kevesebb, már nem számít. Mégsem más a május elseje, mint azok napja, akik megmaradtak szerszámos, munkaruhás melósnak, mert amit csinál­nak, az munka. A már lassan polgári or­szágban ők is polgárosod­nak. Törvényszerűen. De ha valaki életformájában és élet­módjában polgárrá válik, nem jár együtt azzal, hogy megszűnik munkásnak len­ni. Mert munkásnak lenni dicsőség. Munkásnak len­ni a nélkülözhetetlenség tudata. így hát ezen a na­pon én a munkást köszön­tőm. Neki kívánok minden jót. Biztonságot, munkahe­lyet, magasabb bért, na­gyobb tiszteletet, jobb élet- és lakáskörülményt, a jogokért harcolni tudási és sok-sok sikert. Jó lenne, ha erről is esne szó Kabaláson meg a Városligetben, a miskolci Majális-parkban, és sok más helyen, ahol ott vannak ők is, a munkások. Legalább egyszer az esz­tendőben. Laczkó Ferenc:- Munkanélküli vagyok, mégis munkával telik a ma­jális. Van egy kétezer négy­szögöles tanyám, és ott most van dandárja a tava­szi munkának. Nem mehe­tek ünnepelni, kikapcso­lódni, mert a vetés, a per­metezés nem várhat sokat. Tíz éve még élmény volt a majális. Pihenést, kikapcso­lódást, szórakozást jelentett a május elseje. Utoljára még a múlt rendszerben, a nyolc­vanas években engedhet­tem meg magamnak a ma­jálist. Ma már sokba kerül­ne egy egész napos szóra­kozás. Glück György:- A régi, hagyományos május elsejék nagyon ked­vesek számomra. Gyerek­koromban Rakamazon má­jus elsején felvonulást tar­tottak a faluban. Ki lovas fogattal, ki parasztszekér­rel, vagy gyalog ment ki a falu széli rétre. Az emberek vittek magukkal plédet, ételt-italt. Volt léggömb, és minden, ami egy ilyen CSAK EGY SZÓRA Májusfaállítás, majális, a munka ünnepe. Ezek a fo­galmak jutnak eszünkbe a legszebb hónap első nap­járól. A háromból az utolsó azonban nem min­denkinek jelent egyértelműen örömet. Nyíregyháza belvárosát járva megpróbáltunk olyan embereket megszólaltatni, akik valamilyen oknál fogva nem dol­goznak, mert nem dolgozhatnak. Vagy munkanél­küliek, vagy leszázalékolt munkaképeségűek, eset­leg más okból nem tudnak elhelyezkedni. Arról kérdeztük őket, nekik mit jelent a munka ünnepe, milyenek voltak a tíz évvel ezelőtti május elsejék, mire emlékeznek szívesen vissza. íme négyen a vá­laszadók közül: . vurstlihoz kell. Egy másik al­kalommal édesanyám új cipőt vett az ünnep tiszteletére. Amikor felvonultunk a falu főutcáján, a végállomásra érve már teljesen feltörte a sarkam a topánka. Csak arra emlék­szem az egészből, hogy vissza kellett vinnünk a jelszavakat tartalmazó táblákat, és én az egyik kezemben a tacepaót, a másikban az új cipőmet vit­tem. így masíroztam végig Rakamazon mezítláb. Akko­riban valóban ünnepeltek az emberek, most nem fedezem fel a felhőtlen öröm jeleit az arcokon. Vagy elfelejtettünk örülni, vagy már nincs is okunk az örömre. Jakab Sándor:- Elváltam, egyedül élek egy ötezer forintos albérletben. Harminc évet ledolgoztam, ebből húszat „tengelyen töltöt­tem”, azaz volán mögött teltek a hétköznapok és az ünnepek. Ennyi munkaviszony után 15 500 forint a rokkantnyugdíjam. Ezek után hogyan ünnepeljek? A cigarettáról és más élvezeti cikkekről már rég lemondtam, nem lelik rá. Húsz évvel ez­előtt is tizenötezret kerestem, csak akkor majdnem tízszer annyit ért, mint most. Egész nap csak tengek-lengek, és nem csinálok semmit. Rákkal műtötték, nem tudok már ne­héz munkát elvállalni, köny- nyűt pedig nem találok. Kozák Julianna:- Tavaly egy hét méter ma­gas májusfát állítottak a ker­tünkbe, nagyon örültem neki. Egy korábbi évben pedig nem attól kaptam a fát, akitől vár­tam. Ez csak akkor derült ki, amikor a kedvesem egy csokor gyöngyvirággal állított be hozzánk, és érdeklődött, kinek a műve a kertdíszítés. Most el­sején munkával telik majd a napom, de egyébként sem szeretem az előre megterve­zett, szervezett ünnepeket. Sokkal jobban érzem magam az erdő szélén egy pléden ülve, amikor főzünk magunk­nak, vagy csak egyszerűen le- heveredünk a fűbe és hallgat­juk a madarak énekét. Édes­anyám május elsejére tortát szokott nekem sütni, és az nagyon jólesik. Még most, felnőtt fejjel is tudok neki örülni. Majálisok Gyüre Méltóan emlékeznek meg Gyüre lakói május 1-jéről. A település lakóit reggeí 6 és 8 óra között zenés ébresztő szó­rakoztatja. A délelőtti progra­mok között szerepel óvodai majális, az általános iskolában sportverseny, diák—szülő fut­ballmérkőzés, halászléfőzés és lovaglás. Délután egyebek mellett ifjúsági mérkőzésekre, magyar-cigány labdarúgó­meccsre, tizenegyesrúgó ver­senyre várják az érdeklődőket. Este nyolc órától az iskolánál utcabál lesz. A majális fővéd­nökei Irányi Tamás és Korn- herr Tibor képviselőjelöltek. Dombrád A Zemplén Néptáncegyüttes és különböző mazsorettesopor- tok lépnek fel május elsején a dombrádi Tisza-parton délelőtt tíz órától. A látogatók jókedvé­ről Horváth Imre és népi zene­kara gondoskodik. Az egész na­pos rendezvényen Kósáné Ko­vács Magda, az MSZP alelnö- ke is megjelenik. Nem maradhat el az ilyenkor már szokásos főző- és lángosevő verseny, valamint a kispályás labdakergetés. Opalyi Sportmajálisra hívja az érdek­lődőket május elsején az Opályi- ak Baráti Köre. A program dél­előtt 9 órakor kezdődik Opályi utcáin, ahol a helyi mazsorett- csoport bemutatóját láthatják a szórakozni vágyók, majd 10 órától a Páskomon folytatódik az egész napos rendezvény. A kispályás focibajnokság, női és gyermekfoci mellett lesz rönk­dobó verseny és őrző-védő ku­tya-bemutató. A bátrabbak ma­gasba szállhatnak, azaz kipró­bálhatják a helikopteres sétare­pülést, aki azonban nem merész­kedik elragaszkodni a földtől, gyönyörködhet az ejtőernyősök ugrásaiban. A néptáncbemuta­tóhoz a Nyírjes együttes húzza majd a talpalávalót, s bizonyára sokan lesznek kíváncsiak a főző­verseny , cégeredményére ’ is. A programban elsősorban a legki­sebbeknek kínálnak még lo­vaglás! lehetőséget és lég­gömbfúvó versenyt, a tombo­lán pedig értékes díjak talál­nak gazdára. Bizonyára a szervezők komolyan veszik a régi mondást, miszerint „Egy­szer volt Budán kutyavásár”, hiszen az idei kutyavásár hely­színe az ópályi majális lesz. Sóstófürdő Nyíregyháza-Sóstófürdőn május elsején 10 és 17 óra kö­zött a hagyományokhoz híven érdekes programokkal várják a vendégeket. A rendezvényso­rozat nyitányaként a Margaré­ta Gyermek Tánccsoport a Sós­tói Múzeumfalu jánkmajtisi portáján májusfát állít délelőtt tíz órakor, majd a múzeum gyulaházi refonnátus parókia­épületét adja át Bulla László gyulaházi református lelkész, melyet Hamvas László, a me­gyei közgyűlés alelnöke vesz át, és egyben megnyitja a Tir­pák népművészeti emlékek, valamint a Népi iparművészek című időszaki kiállítást. Ezt követően igazi tirpák majális veszi kezdetét lakodalmassal, valamint tirpák folklóregyütte­sek bemutatójával. A kisdob- ronyi templomban aTranoscius- ról (evangélikus énekeskönyv) emlékezik Laborczi Géza evangélikus lelkész. A múze­um szabadtéri színpadán egy órától Hadházy László közre­működésével a Nap-Folt Szín- társulat előadását láthatják az érdeklődők, amit Ihos József humorista műsora követ. Lapunk legközelebbi száma május 2-án jelenik meg. Laczkó Ferenc 9 Kozák Julianna Glück György I Jakab Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom