Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-23 / 95. szám

Falujáró 1998. április 23., csütörtök Mérk és Vállaj, a lassan egy­másba csúszó két község mind- ig is különbözött a környék falvailól. A takaros házak, az igyekvő, iparkodó, igényes la­kosság szebbé, jobbá tette a települést. Az évek során át­épült a község, de az újabb ut­cákban is jellegzetesek a soros és keresztcsűrös elrendezésű szalagtelkek. Valamikorhatal- mas udvarokra építkeztek, s a portán jutott hely az újabb ge­nerációnak is. Volt közös ta­nácsa is a két községnek, s noha különváltak, mégis együtt dol­goznak, és tervezik a jövőt. Azt mondják, ha kihirdetnék, tér­jenek haza a két falu lakói szülőhelyükre, akkor annyian elmennének Mérkről Vállajra, illetve Vállajról Mérkre, hogy rendőrökre lenne szükség a közlekedés levezetéséhez. Gyakori, hogy egymás között házasodnak a vállajiak és a mérkiek. A település neve a XIII. században fordul elő először az Árpád-kori okmánytár­ban. A Nyírség keleti lejtőjén korán megtelepült falu első birtokosát Miklósnak hívták, de 1300-ban az Ákos-nem- zetségbeli István adomá­nyozta leányának a területet. A családtól azonban tizen­nyolc évvel később hűtlen­ségre hivatkozva I. Károly elvette a földet. Ekkor a Gut- Keled nemzelségbeli Bátori Jánosnak adták a területet, amely ettől fogva az ecsedi uradalomhoz tartozott. A XVII. században az erdélyi fejedelmek uralták, II. Rákó­czi Ferenc halála után Júlia leánya hozományul vitte az Aspremont gróffal kötött há­zasságba, így a szabadság- harc leverése után sem vet­ték el. Károlyi Sándor gróf megvásárolta tőlük, s a haj­dani református magyarok és görög katolikus oroszok lak­ta községbe a Károlyi család 1773 körül sváb lakosokat telepített a szomszédos köz­ségekből és német területről. A fejlődés mellett tette le a voksot Mérk község lakossá­ga. A képviselő-testület talán egy percig sem gondolkozott azon. hogy mire költsék a pénzüket, amikor felmerült az iskolaépület létrehozásá­nak gondolata. Azelőtt há­rom különböző helyen taní­tottak a pedagógusok, és szükség esetén az udvari mel­lékhelyiségbe járhattak a gyerekek. Valamennyien megelégelték az áldatlan ál­lapotot, és 1990-ben elkezd­ték a beruházást, kibőví­tették, és új, modern eszkö­zökkel szerelték fel a község oktatási intézményét, azóta Mérk büszkesége az iskola. Ter­mészetesen nem csak a külső je­gyek miatt, hiszen az oktatás színvonala és eredményessége talán még azt is túlszárnyalja. Tizenhat tanteremben tanul­hatnak a gyerekek, a huszon­négy fős nyelvi labort (jobb ol­dali középső kép) megirigyelné bármelyik középiskola. A nyel­vet csoportbontásban oktatják, külön készülnek fel a kezdők és a haladók, s már a hannadik osz­tálytól tanulhatják a nebulók az idegen nyelvet. A modem beren­dezés alkalmas arra is, hogy a pe­dagógus minden gyerekkel kii- lön-külön foglalkozzon, és elle­nőrizze haladását. A nyelvi la­bor felnőttképzésre is alkalmas lenne. Kaluha János iskolaigaz­gató szerint, ha egy cég munka­társait kellene felkészíteni, öröm­mel elvállalnák, hiszen az ehhez szükséges szakemberrel és esz­közzel is rendelkeznek. Az iskolai tornatermet is kiad­ják a község felnőttéinek, akik szívesen sportolnak, edzenek a kellemes környezetben. A test­nevelés szakos iskolaigazgató és a gyerekek még nem felejtették el, milyen volt terem hiányában az udvaron órát tartani. A számítógéppark is alkalmas felnőttoktatásra. Az informati­kai szaktanterem kialakításá­ban Mérk lakosságának is nagy része volt, az önkonnányzat az iskolával közösen bátyus bált rendezett, s a bevételt megdup­lázta a képviselő-testület. A pedagógusok a zenei okta­tásról sem feledkeztek el, évek óta a mátészalkai zeneiskola ta­nárai tartanak furulya- és zongo­raoktatást az intézményben. A szülők kérésére német nyelvet tanulnak a gyerekek. A mostani nagyapák és nagymamák mesé­lik, hogy kora gyenuekkoruk- ban, amíg nem kerültek ki az ut­cára, nem is beszéltek magyarul, a családban, egymás között sváb nyelven kommunikáltak. A kö­zépkorú mérkiek már nem isme­rik őseik nyelvét, de örülnek, ha gyermekeik németül tanulnak. Az iskola még az előző cik­lusban készült el, de a hitelek visszafizetése már a következő testületre várt. Kárpáti István polgármester (a képen) következetes munkával irányította az önkormányzat munkáját. Kezdetben havi egy­millió forint kamatot kellett fizet­niük, azonban már jelentősen csökken az adósság nagysága, a tervek szerint az év végére ki­egyenlítik a tartozást.- Sajnos, látványos dolgokat ebben a ciklusban nem lehetett felmutatni - foglalja össze gond­jaikat, elképzeléseiket. - Első­sorban az adósság rendezésére koncentráltunk, de az egyre csökkenő teher engedi, hogy az elmaradt karbantartásokat pótol­juk. A felszabadult pénzekkel fel­újítjuk önkormányzati épületein­ket. Az egészségügyi létesítmé­nyeket (a bal alsó képen a szo­ciális otthon) hamarosan egy­más közelében telepítjük le. A régi iskola egyik épületében gyógyszertárat rendezünk be, a körzeti orvosi rendelő, a mini­labor és a most készülő anya-gyer­mekvédő központ is itt lesz. A környező településekkel közö­sen a szennyvízhálózat kialakí­tását tervezzük. A pályázatot Nagyecsed gesztorságával, Fá- biánháza, Mérk, Vállaj és Ti- borszállás részvételével készítet­tük el. Természetesen lenne igény kövesút, járda építésére is, azonban a földes utcáink annyi­ra keskenyek, hogy a szenny­vízhálózat csövét az utca köze­pén kell majd elhelyezni. Ha előtte elkészül a szilárd burkola­tú út, azt feltétlenül fel kellene tömi. Ennek azonban nem lenne értelme, ezért is szeretnék, ha le­het, egy kicsit kitolni az útépítés idejét. A község éves költségvetése 119 millió forint, tizenkétmillió forintos forráshiánnyal. Az idén harmadik alkalommal pályáznak az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések so­rába. Sajnos a munkanélküliség a mérkieket is sújtja. A megyei munkaügyi központba huszon­hat munkanélkülit jelentettek be, ezenkívül több mint százhúsz jö- vedelempótlós, huszonhat pálya­kezdő és húsz regisztrált munka- nélküli él a faluban. December 31 - éig további hatvanegy embernek szűnik meg a jogosan járó jöve­delempótló támogatása. Számuk­ra segélyt az önkormányzatnak kell adni, de azzal a feltétellel, ha munkál kapnak, visszafizetik a kapott pénzt Ha ez nem követ­kezik be, a hivatalnak lehe­tősége van arra, hogy jelzáloggal terhelje az állástalan minden va­gyonát. Hajdan munkásbuszok jártak naponta Mérkről, Vállajról Mátészalkára és Nyírbátorba. Munkájuk volt az embereknek, s mióta nincs, úgy érzik, a világ végén élnek egy zsákban, mely­nek a legalján vannak. Kárpáti István szerint, ha ennek a zsák­nak az alját kinyitnák, már kicsit könnyebb lenne az élet. Az egy­más mellett élő két település vezetői azon fáradoznak, hogy minél előbb megnyissák a határt Vállajnál. Ez talán segítené a gaz­dasági és üzleti élet beindulását, fellendülését. A mérkiek a Nyírség és Szat- már peremvidékén élnek, mégis inkább szatmárinak vallják ma­gukat. A polgármester szerint az óvodának (jobb oldali felső kép) és az iskolának jóval töb­bet kell nyújtani a gyerekeknek, mint amit otthon kaphatnának a tanulók. Éppen ezért fordítanak nagy figyelmet az oktatásra, ami meg is hozza eredményét, hisz a megye számos középiskolájában megállják helyüket a mérki diá­kok. A szülők, ha erejük és pén­zük engedi, továbbtanulásra sar­kallják gyermekeiket. Sokszor még erőn felül is vállalják, csak­hogy ne térjenek vissza a fiata­lok, noha szeretnék, ha a környé­ken élnének, látnák unokáik ne­velkedését, mégis amellett van­nak, hogy maradjanak a város­okban a fiatalok. A nagyobb te­lepüléseken van remény az elhe­lyezkedésre, s még mindig jobb távoli városban a biztos megél­hetés, mint bizonytalan élet a szülőföldön. Csaknem ezerrel ke­vesebben élnek a községben, mint 1960-ban. A polgármester Nagyecse Fábiánháza 1 \ Nyírbátor 1<3 íd-ü ? Tiborszállás W Márki / Bátorliqet ... j\J. / S ,,:y Valla;' ~-------' .......... Sv szerint félő, hogy a falvak szo­ciális intézménnyé válnak, s nem maradnak mások, mint az idősek, néhány gyerek és egy­két „őrült”, aki kiszolgálja az itt élőket. Szabó Sándorné óvoda­vezető 115 gyerek óvó nénije. Elsősorban a tevékenységet a középpontba helyező, diffe­renciált nevelésre fektetik a hangsúlyt. A tíz óvodapedagó­gus munkáját megkönnyíti, hogy valamennyien a faluban élnek, nemcsak ismerik a gye­rekek szüleit, de legtöbbjüket nevelték, tanították is óvodás korukban. Hangsúlyozzák, hogy az alapvető készségek, képességek kialakítását már a kisdedóvóban el kell kezdeni. Szoros együttműködésben dolgoznak az iskolával, az egy udvaron tevékenykedő peda­gógusok látják tanítványaik előrehaladását, fejlődését. A ta­nulásra, a könnyebb élet eléré­sére sarkallják valamennyiüket, hogy akárhová kerüljenek a jövőben, soha ne szégyelljék, hogy mérkiek. A zsák legmélyén r i Az oldalt írta: kozma Iboha. a fotókat Lázár Zsolt készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom