Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
Kézilabda 1998. április 18., szombat Átszállót váltottak, de maradhattak is volna Fekete László a góllövőlista elején A vasváriak a legjobb vásárt Fekete Lászlóval csinálták, aki azon kívül, hogy házi gólkirály lett, az országos lista negyedik helyére is befutott 141 találattal. Mindössze egy góllal maradt le a dobogóról. Valószínű, ha sérülése miatt nem hagy ki meccset, akkor a harmadik hely biztos lett volna. A szakosztályvezető egy-egy mondatban így értékelte a játékosok teljesítményét:- A kapusokkal kezdeném: Boczák József rutinjára számítottunk, és nem is csalódtunk benne. Nem egyszer a mezőny legjobbja volt. Azonban sérülései zavarták egyenletes jó teljesítményét. Grandjean Gábor Boczák mellett kevesebb lehetőséget kapott, igazi tudását csak a bajnokság vége felé villantotta meg. Binda József a jövő kapusa, fegyelmezett munkával még sokra viheti. Kullár Ferenc főként az ifjúsági csapatban bizonyította, hogy nem véletlenül volt többszörös ifjúsági válogatott. Mezőnyjátékosok: Be- rényi Imre, a tavalyi sikerek kovácsa ebben a bajnokságban különféle okok miatt nem tudott a csapat igazi vezéregyéniségévé válni. Dobi István csapat- kapitány kevés lehetőséget kapott, igazából csak az utolsó hazai meccsen „dobbant a vasvári szív”. Varga Zsolt balszélső poszton maradéktalan bizalmat kapott edzőjétől, de a nagy akarás nem mindig sikerüli, és „nyögés” lett belőle. Fekete László a góllövőlista negyedik helyezettje, házi gólkirály. Sokszor a hátán vitte a csapatot, de emberi tartásban és példamutatásban többet vártunk tőle. Drágán Srdanovics adottságainál fogva szintén a jövő embere lehet. Voltak jó meccsei, de játékából még hiányzik a kellő rutin. Hellinger József a csapat nagy öregje. Rutinos, kombinatív játékával sokszor segített a csapaton. Fuják Csaba szezon közben az Elektromostól csatlakozott hozzánk, és nagy csalódást okozott, sokkal többet vártunk tőle. Arató Tamásnak voltak jó mérkőzései, komolyabb szak- mai irányítással sokkal többre vihette volna. Kovács Attila az ifjúsági csapatból felkerült játékos. Tehetséges, de a többszöri sérülése akadályozta a folyamatos beépülését a csapatba. Kökény István egyedüli irányító volt a csapatban. Megfelelő hozzáállással és edzésmunkával hosszú időre megoldaná ezt a fontos posztot. Danes Miklós az egyik legrégebbi tiszavasvári kézi- labdás. Példamutató volt az edzésmunkája, de kevés mérkőzésen kapott lehetőséget. Pavlovics Predrag nevéhez fűződik az első NB I-es gólunk. Jól kezdett, de súlyos sérülése kettétörte ígeretes karrierjét, később már emberileg is problémák voltak vele. Kovács János felépítése és edzésmunkája alapján már régen húzóember lehetne Tiszavasváriban, de tudását a mérkőzéseken nem tudta kamatoztatni. Éppen a rutinszerzés miatt, szezon közben Egerbe kölcsön adtuk Jankovics Rudolffal együtt, aki kevés időt töltött el nálunk. Alexa Tamás nagy tehetség, de őt is sérülés zavarta a folyamatos munkában. Néhány mérkőzésen bizonyította, hogy helye van a csapatban. Marcos Puertas, a kubai idegenlégiós hamar a közönség kedvence lett. Ügyes, tecnikás kézilabdás, viszont a védekezésben nem jeleskedett. A csapat április 30-áig levezető edzéseket tart, majd két hónapos szabadság következik. Július elején egy új csapat új elképzelésekkel kezdi el a felkészülést az NB I B-s bajnokságra. Fekete László vitte hátán a csapatot I Kézilabda NB I férfiak, végeredmény: 1. Fotex KCV 242 739-536 48 2. Dunaferr SE 21 1 4 708-521 43 3. Pick Szeged 18 3 5 732-614 39 4. Elektromos 17 2 7 665-532 36 5. Győri ETO KC 17 1 8 687-648 35 6. Nyíregyháza 14 2 10 637-617 30 7. Komlói Bányász 12 3 11 681-635 27 8. Pécsi MKC 10 4 12 639-672 24 9. Százhalombatta 1115 640-667 22 10. Mol-Szolnok KK 6 3 17 589-675 15 11. Cegép SE 6 3 17 553-685 15 12. Ózdi KC 6 1 19 233-662 13 13. Alkaloida SE 5 3 18 564-686 13 14. Debreceni Dózsa 1 2 23 567-784 4 „A kiesés csapatmunka volt” adídas A megyei rangadón döntetlen született Most egy éve Tiszavasváriban sporttörténeti eseménynek számított, hogy a nagy kézilabdamúlttal rendelkező város férfi kézilabdacsapata felkerült az NB l-be. Ugyanis eddig még az első osztályban nem szerepeltek. Hosszú évekig a második vonalban küzdöttek, míg végül az 1996/ 97. évi szezon végén beérett a gyümölcs. Ismerve a város sportszerető lakosságát és nem utolsósorban az ön- kormányzat és a főszponzor, az ICN Alkaloida támogatását, egyértelműnek tűnt, hogy a csapat az élvonalban is megállja a helyét. Azonban sajnos azon keveseknek lett igaza, akik nem bíztak a fiúkban, a csapat erejében és tudásában, hggy a minimális célt, a bennmaradást ki tudják harcolni. így csupán átszállót váltottak, de a gárda játékosállományát tekintve maradhattak is volna. Egy biztos: a kiesés nem az anyagiakon múlott, okát máshol kell keresni... Gazdag József szakosztályvezető Az élvonalbeli szereplésről, annak tanulságairól és a jövőről Gazdag József szakosztályvezető adott részletes tájékoztatást.- Az NB I B-s bajnokság megnyerése után nagy tervekkel indultunk neki az első osztályú szereplésnek. Legfontosabb célkitűzésünk a biztos bennmaradás kiharcolása volt. Ennek érdekében már a felkészülés kezdetére történtek erősítések, ami nem igazán az elképzeléseink szerint valósult meg. Énnek oka lehetett az is, hogy későn keresgéltünk a „játé-: köspiacon”. így az elején igazi erősítésnek Fekete László, Arató Tamás és Drágán Srdanovics számított. Majd később, az őszi szezon közepén Fuják Csaba csatlakozott a csapathoz, illetve rövid időre v isszatéAJankovics Rudolf. Aztán, ahogy egyre jobban éreztük a bajt, a tavaszi szezon kezdetére további játékosokat igazoltunk. így került hozzánk Kökény István és a kubai Marcos Puertas, de már ők sem tudtak segíteni abban, hogy ne essünk ki. Ezeknek az embereknek az elejétől együtt kellett volna dolgozni. Az is baj volt, hogy állandó forrásban volt a keret, és nem tudott igazi csapattá kovácsolód- ni, de nem is volt, aki „összegyúrja” őket. Visszatérve a bajnokság elejére: az akkor meglévő kerettel aránylag jól sikerüli felkészülés után vágtunk neki a bajnokságnak. A legnagyobb örömünkre jól kezdtünk. Rögtön az első meccsen, a Szolnok ellen hazai pályán kétgólos győzelemmel mutatkoztunk be, majd a papírforma szerint alakultak az eredményeink. Illetve ősszel elhullaj- tottunk egy pontot Debrecenben, ahol mindvégig mi voltunk az esélyesebbek, de a hajrát elpuskáztuk. Esélyünk volt még a Nyíregyháza ellen mindkét pontot megszerezni, de egy lett belőle. Ha a nyolc pont megvan az őszi szezon végére, akkor a tavasszal minden másképp alakulhatott volna. Bár utólag az a véleményem, hogy tavasszal is több sanszunk volt kiharcolni a bennmaradást, de a lehetőséggel nem tudott élni a csapat. Gondolok itt a Komló elleni hazai vereségre és a Cegléd elleni sovány, ugyancsak hazai döntetlenre. A kiesésért harcoló csapatunknak - főleg a végére összeállt garnitúrával - mindkét meccset simán hozni kellett volna. Sajnos azonban nem így történt.- A kiesés okait kutatva, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy hiányzott a megfelelő' és következetes szakmai irányítás. Nem utolsósorban a profi szemlélet sem volt meg úgy a szakosztályvezetésnél, mint a csapat játékosainál, ami az egyes meccseken meg is látszott Pedig a zuhanyhíradó szerint Tiszavasvári- ban dögivei volt pénz. Például egyes meccsekre hihetetlennek tűnő' nagyságrendű prémiumok voltak kitűzve. — Beigazolódni látszik, hogy valóban nem volt meg a megfelelő szakmai irányítás, de a szak- osztályvezelésnek is voltak hiányosságai. Az is igaz, hogy valóban voltak nagy összegek feltéve, ami nem lett időben kifizetve. Nagy szégyen volt az is, hogy a játékosok a csúszások miatt tüntettek, mint például az Elektromos elleni meccs előtt, amikor nem akartak kijönni az öltözőből. Inkább lett volna kevesebb pénz, de időben kifizetve. Úgy vélem, hogy mindenkinek magára kell vállalni azokat a hibákat, amiket elkövetett. Az nem megoldás, hogy most egymásra mutogatunk. Sajnos, ez a kiesés is csapatmunka volt. Az egyesület elnöksége rövidesen beszámoltatja a szakosztályt, amiben ezeket a problémákat feltárjuk, és ennek tükrében határozzák meg a következő bajnoki szezon feladatát. Jelen pillanatban még én sem tudom, hogy az alacsonyabb osztályban az egyesület vezetése mit vár el a szakosztálytól. A beszámolómban mindenképpen szerepelni fog, hogy próbáljunk meg visszakerülni az NB I-be. Bár ez jóval nehezebb lesz, mint korábban, hiszen megszűnt az egyenes felkerülés. A következő bajnokság végén a két NB I B-és bajnok osztályozol fog játszani az NB I 11. és 12. helyezettjeivel, így végül az első osztály mezőnye 12 csapatra csökken. Ennek ellenére nem szabad feladnunk, mert ez az egy év is bizonyítja, hogy városunkban és a térségben a szurkolók részéről van igény a minőségi kézilabdára. Ezt bizonyítja, hogy nézettségi szintünkkel a mezőny első felében végeztünk. Ez azt jelenti, hogy a hazai meccseinket több mint ezer néző előtt játszottuk.-Mégis milyen mozgás várható a szakosztálynál?- Kivétel nélkül mindenkinek lejár a szerződése, de még nem tisztul le minden. A határidő április 30. Eddig Pavlovics Pred- rag és Fuják Csaba jelentette be távozási szándékát, az utóbbi külföldre akar szerződni, illetve Boczák József a korára és sérülésére való tekintettel nem valószínű, hogy vállal még egy szezont. A további játékosmozgás attól is függ, hogy az új edző kivel szándékozik majd együtt dolgozni, illetve kiket javasol, hogy igazoljunk.- Ezek szerint Uzejrovics Mirz.et munkájára sem tartanak tovább igényt?- Ezt már közöltük is vele, de az új edző nevét még nem tudom megmondani. Több jelöltünk is van. Utánpótlás: jeles A nagyokkal ellentétben az ifjúsági csapat kitűnően helytállt a számára is magasabb szintű bajnokságban. Nevesebb csapatok ifistáit is maguk mögé utasították, így az előkelő nyolcadik helyen végeztek. A „kicsik” szakmai irányítója, Megyesi István elégedett volt csapata NB I-es teljesítményével.- A bajnokság előtt cél volt, hogy a csapatot maximális edzéssel készítsem fel a magasabb szintű bajnokságra, és lehetőleg minél jobban szerepeljünk. Mi azért arra törekedtünk, hogy méltó ellenfelei legyünk bármelyik együttesnek. Úgy érzem, ezt maximálisan teljesítettük is, hisz stabil középcsapattá váltunk a bajnokság végére. Az egész évi munkát tekintve, a tavasz jobban sikerült számunkra, hisz majdnem kétszer annyi pontot szereztünk, mint ősszel. Ez is csapatom folyamatos érését bizonyítja. Másik fontos célkitűzésünk az volt, hogy minél több fiatal kerüljön a nagycsapat közelébe, így négy játékos - Fiilöp Péter, Kocsis Jó széf, Lovas Szilárd és Kuliár Ferenc - „szóhoz” is jutott. Nyugodtan mondhatom, hogy amikor pályára kerültek, nem okoztak csalódást. Mindannyian fejlődőképesek, és az NB I B-ben még több lehetőséghez juthatnak. Összesen tizennyolc játékossal dolgoztam. Indultunk a középiskolás bajnokságban, és minden olyan tornán, ahol csiszolni tudtuk a játékunkat. A végén már kicsit zsúfolt volt a programunk, ami veszélyeztette a gyerekek tanulmányi előmenetelét, így most a bajnokság végén egy időre elfelejtik a kézilabdái, és csak a tanulásra koncentrál mindenki. Visszatérve a bajnokságra, számomra az egyik legemlékezetesebb siker a Pécs elleni idegenbeli győzelem volt, amit itthoni két ponttal is megtoldottunk. Nagy siker volt még a nagyhírű Debreceni Sportiskola elleni nyolcgólos győzelmünk is... Az oldalt Fullajtár András írta, a felvételeket Csonka Róbert és Lázár Zsolt készítette. Megyesi István
