Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

1998. április 18., szombat Világkrónika úMxkL Bili Clinton chilei látogatása első nap­ján, csütörtökön Santiagóban gazdasági, kereskedelmi és kör­nyezetvédelmi együttműködésre, valamint a kábítószer­ellenes küzdelemre és az El Nino jelenséghez hasonló termé­szeti csapások kezelésére vonatkozó megállapodásokat írt alá Eduardo Frei chilei államfővel. Az Egyesült Államok elnöke türelemre kérte vendéglátóit Chilének az Észak-ame­rikai Szabadkereskedelmi Egyezményhez (NAFTA) való csat­lakozása ügyében. Megígérte: azon lesz, hogy a washigtoni kongresszus ellenállása dacára előmozdítsa e csatlakozás létrejöttét. Az AP szerint Clinton a tiszteletére adott csütör­tök esti díszvacsorán méltatta azt a változást, amelynek so­rán Chile az Augusto Pinochet tábornok vezette, 17 éven át tartott katonai diktatúra után 1990-ben újjászületett, és nem egészen egy évtized alatt a demokrácia egyik élharcosává vált Dél-Amerikában. Marokkó újraiszlámosításának kikény­szerítését tervezte az a terrorista csoport, amelynek tagjait másfél hónapja vették őrizetbe Brüsszelben - állította pén­teken a Le Soir című belga napilap. A csoport másik része az olaszországi Cremonában működött. A cél II. Hasszán király elmozdítása, és az iszlám alapelvek uralmának visszaállítása lett volna Marokkóban. A belga hatóságok és a média más elemei egyelőre tartózkodnak attól, hogy alátámasszák a nagy tekintélyű újság értesüléseit. Az ugyancsak francia nyelvű La Libre Belgique rendőrségi forrásokat idézve azt írja pél­dául: az egyetlenjei, amely a marokkói kapcsolatra utal, az, hogy a letartóztatott GIA-tagok (algériai Iszlám Fegyveres Csoport) búvóhelyén marokkói ellenzéki újságokat találtak. A kambodzsai király reméli, hogy a vörös khmerek egykori vezetőjének, Pol Pótnak a halálával véget ért az ország történetének legrettenetesebb és legvéresebb időszaka, és hamarosan újra béke köszönt népére. Az uralko­dó a Kambodzsa északi részén található Sziemreapban nyi­latkozott újságíróknak. - A vietnami külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Hanoi várja Pol Pót halálának hiva­talos megerősítését, és emlékeztetett arra, hogy az emberiség ellen elkövetett bűneiért Pol Potot szigorúan el kell ítélni. Magas rangú bolgár rendőrök is vizs­gálják Budapesten a közelmúltban történt diplomatagyilkos­ságot, amelyet állítólag egy román homoszexuális férfi köve­tett el. Csütörtökön Budapestre érkezett Rumen Georgiev, a bolgár nyomozóhivatal főnöke, Atanasz Uzunov, a bolgár or­szágos rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, valamint a szervezett bűnözéssel foglalkozó szolgálat egyik magas beosztású munkatársa, hogy vizsgálatot folytasson Venciszlav Marinov meggyilkolása ügyében - közölte pénte­ki számában a 24 Csasza című napilap. A lap szerint egy olyan homoszexuláis bűnbanda működik Budapesten, amelynek tagjai homoszexuláis klubokban találják meg áldozataikat. A Marinovot jól ismerők szerint a budai lakásában megölt bol­gár kereskedelmi tanácsos homoszexuális volt. Elülnek a hullámok Választások voltak Kárpátalján Lassan elülnek a választások korbácsolta hullámok Kárpátalja-szerte: ünnepelgetnek a jelöltekből képviselők­ké előrukkoltak és csapataik, a vesztesek pedig elemzik a fiaskót, esetleg folytatják szélmalomharcukat valós vagy vélt sérelmeik miatt, a volt honatyák megkezdték vissza- beilleszkedésüket, az „istenadta nép” meg továbbra is vár, remél, de nem bízik, mert az előbbi két ciklus még azt az alagút végi halványan derengő fényt is kioltotta, amely fata morganaként kecsegtetett. A gondok, a loká­lis és globális problémák, amelyek megoldását remél­ték, újult erővel, hatványozottan jelentkeztek és jelent­keznek a mindennapokban. Dr. Szöllősy Tibor (Técső) Van ennek az össznépi véle­ménynyilvánításnak egyné­hány kárpátaljai jellemzője: a választások eredményei még jobban megosztották az eddig sem egységes magyarságot, amelynek képviselői nem ju­tottak olyan számban mandá­tumhoz, mint a legutóbbi meg­mérettetéskor. A biztosnak vélt befutókat a „sajátjaik” gáncsol­ták cl. A Nagyszőlősi járásból, ahol a lakosság 35-40 százalé­ka magyar, egyetlen képviselő sem került be a megyei tanács­ba, s a járásiban is csak a „fu­tottak még” táborban hallathat­ják gyenge hangjukat. Bereg­szász, a „legmagyarabb város” sem szavazott bizalmat a ma­gyar érdekvédelmi szövetség jelöltjének. Ismerve-tudva a megyei tanácsba bekerült hat személy hovatartozását, nem lehet remélni és elvárni, hogy egységesen képviselik a más­félszáz ezres közösség testre szabott elvárásait. Jellemző volt a választók tá­jékozatlansága, amelynek a megváltoztatott választási tör­vény és szabályok voltak az okozói. Hat, helyenként hét cédulát kellett (volna) átbön­gészni, harminc párt és egye­sülés, hatvan-nyolcvan név között matatva kellett (volna) kiválasztani a legrátermetteb­beket, s tenni mindezt olyan programok és ígéretek köreté­vel, amelyekre - nem alaptala­nul - már eddig is allergiás volt az urnákhoz invitált kárpátal­jai választópolgár. Már maga a kötetnyi szavazólap-gyűjte­mény átolvasása is fizikai meg­terhelést jelentett, éppen ezért nem törték magukat különö­sebben a döntésre jogosultak. A helybeli - falusi, városi, já­rási - aspiránsokat még úgy- ahogy ismerték, némelyikkel „elszámolnivalójuk” is akadt, ám a magasabb pozíciókba vá- gyakozók nagyrészt idegenek voltak, aminek az lett a követ­kezménye, hogy a kereszt a legalsó kockába került, ahol ez állt: „Nem szavazok egyikük­re sem”, vagy ötletszerűen a szép nevűekre voksoltak, na meg azokra, akik „jól idomí­tották” a népet. Szembetűnő volt a polgárok felpezsdült aktivitása, ami jócs­kán megcáfolta az előrejelzé­seket. Ennek az eredménye, de más körülmények is közreját­szottak benne, hogy a válasz­tások titkos jellege füstbe ment. Kevés volt a fülke, a választó­nak nem volt lehetősége „ma­gába zárkózni”, ott „kereszte­zett”, ahol éppen helyet tudott szorítani magának: a folyosón, a termek és előszobák falain, ablakain, a választótárs hátán, avagy a mindig kéznél levő saját térden, miközben hallgat­hatta a „súgók” unszolásait. Éppen ezért nem alaptalan a külföldi megfigyelők vélemé­nye, amit a látottak alapján szűrtek le: a lezajlott választá­sok „titkos” jelzőjétől minden jóhiszeműség mellett is el kell tekinteni. A „cédulázók” eleve nem tit­kolták: nem valaki mellett vok­solnak, hanem az ellen, aki ed­dig is csak ígéretekkel traktál- ta őket. A kárpátaljai helyhatósági választások eddig soha nem tapasztalt eredményt hoztak: frontáttörést hajtottak végre az egészségügy dolgozói, akik minden szinten képviseltetik magukat. Szabályt erősítő ki­vételnek számít az a helyi ta­nács, amelybe nem jutottak be orvosok, A 75 tagú megyei ön- kormányzat tagjainak több mint negyede medikus: 18 or­vos és 2 állatorvos ülhetett képviselői székbe. Az arányok érzékeltetéséhez: a végrehajtó hatalmat és a jogvédő szerve­ket hat-hat, a sajtót három sze­mély képviseli. Bizalmat kapott az orvosi kar dékánja, több já­rási kórház igazgató főorvosa, számos megyei és városi egész­ségügyi intézmény vezetője, jó néhány ismert gyakorló orvos. Már a kampány idején is észlel­hető volt e társadalmi réteg korábban soha nem tapasztalt aktivitása. Talán így akarnak az orvosok változtatni azon a nemtörődömségen és érdekte­lenségen, az anyagi és erkölcsi támogatás teljes hiányán - he­lyenként négy-öt hónapos ké­séssel kapják a fizetésüket -, amelyben az egészségügy lele­dzik a gyógyítandók kárára. Most már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e a testi és szellemi nyavalyák kúrálásának tudor­csapata enyhíteni a bajokon, netalántán meggyógyítani ezt az idült gazdasági betegségben szenvedő ukrán társadalmat. Ördögi kör: egy elrontott élet fejezetei Az alábbi történet főszereplője művelt, olvasott ember benyomását kelti. Első pillantásra senki sem gondolná róla, hogy már több ízben megjárta a börtönök világát, s közvetlen ismeretségben van az alvilági körökkel. ítélték már el rablá­sért, fegyveres rablótámadásban való részvételért. Mindez régebben történt, ami­kor még Oroszországban élt. Egyébként ott is született 36 évvel ezelőtt. Tudósítónktól Az élet rögös útjain jutott el Ungván a. Itt új életet akart kezdeni, tiszta lapot nyitni, de aztán minden másként alakult. Megismerkedett egy nővel, aki újfent tévu- takra csábította, segített rá­szokni a kábítószerre. Mi­közben egyre jobban rabja lelt a bódító szereknek, érez­te, miként csúszik ki lába alól a talaj. Kétségeit, keserveit, elképzelt harcát a normális életért naplószerű feljegyzé­sekben rögzítette. A Kárpát­aljai Megyei Belügyi Fő­osztály sajtóközpontjának jóvoltából most lapunk ol­vasói is betekintést nyerhet­nek egy elrontott élet né­hány megrázó fejezetébe. „Az idő, sajnos, nem ne­kem dolgozik. Ma elvagyok valahogy, de félek a holnapi naptól. Nincs egy biztos pont az életemben, mely a legki­sebb reményt nyújtaná a jövőre nézve. Rabul ejtett a kábítószer, bilincsbe verte az akaratomat. Ez lett a sorsom, hiába minden. Ma biztosan rossz napom lesz. Érzem a zsigereimben, s közben elfog a kétség­beesés. Már azt sem tudom, ki vagyok valójában. Az önbizal­mam réges-rég szertefoszlott. Tu­dom, jól tudom, hogy a narkó zúzta szét minden hitemet. Pedig nem is rég még bizonyos voltam benne, hogy bármikor képes le­szek abbahagyni. Hol van már ez a magabiztosság! Érzem s tudom most is, hogy nagyon rossz úton járok, s ha egyhamar nem sikerül leküzdenem saját gyengesége­met, akkor borzalmas lesz a vég. Ez a nap is olyan feszültséggel terhes, mint a többi. Vajon véget ér egyszer? Nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből: sür­gősen kell egy adag. De vajon hol és mivel lőjem be magamat? Ez a gondom, tudom előre, hol­nap is megmarad. Pedig nem folytathatom így. Gyakran érzek őrült fájdalmat a csontjaimban, már a sebeim sem gyógyulnak be rendesen. Remeg a kezem. Ma valahogy semmi sem áll össze. Fogytán az erőm. Valahogyan ki kellene törnöm ebből az elátko­zott körből. Most talán sikerül. Már a második soros adagot ha­gyom ki, pedig a többiek belőtték magukat. Kajára nem sokat költők, de a tea és a vajas kenyér is pénzbe kerül. A legtöbbet azonban a gyógyszer viszi el, mégpedig eléggé sokat. Ma azonban új éle­tet kezdek. Ez egy olyan nap, amikor végre elindulhatok. Ezt a pillanatot eddig folyton halogat­tam, újabbnál újabb időpontokat, nevezetesebb dátumokat keres­tem a naptárban. Az igazság az, hogy nincs értelme a halogatás­nak. Miért váljam a hétfőt, ha már ma elkezdhetem... Azt hiszem, fo­kozatosan csökkentett adagok­kal fogok próbálkozni, majd tel­jesen abbahagyom. Ma még be­adok egy teljes adagot, de hol­nap tényleg elkezdem a harcot. Nem lesz könnyű, de most el­szántnak érzem magam. Tegnap minden olyan egysze­rűnek tűnt. Ma kétszer adtam be magamnak egy keveset. Egye­lőre bírom így is. Ez azért már valami. Megint eltelt néhány nap. Az elhatározás, hogy abbahagyom, csak papíron létezik. Ma már há­rom adagot lőttem be. Persze hogy sok, de valahogy nem bírok ma­gammal. Talán úgy könnyebben győzhetnék, ha lenne, ami inspi­rál, segít elvonni a figyelmet erről a mocsokról. Ideje lenne kilépni az álmok világából. Be kell lát­nom, hogy rajtam kívül senki más nem oldhatja meg az életem gu­bancait. Ebben a slamasztikában csak magamra számíthatok. Ma a barátnőmmel sikerült ta­lálnunk egy albérletet. Itt még nem ismernek bennünket, s jobb, ha nem is tudják, mivel foglalko­zunk. Naponta egyszer lőjük be magunkat, aztán tizenkét órán át alszunk. Különben holnap vagy holnapután végleg abbahagyom. Ma még jöhet egy adag, ezt a na­pot nem veszem számításba. Majd holnap! Azt hiszem, ma karácsony van. Oly mindegy, nem érdekel. Délig az ágyban hevertünk, Alig volt erőm felkelni. Pocsék nap ez a mai. Elment húsz márkánk, de az újabb adagokat megszereztem. Estére kétszer is „elszántunk”. Egye fene, beadok magamnak még egy adagot, de most mái' tényleg ez az utolsó. Megint lebegek, de aztán jönnek a rosszullétek. Valahogy rosszul mennek a dolgok. Mintha egy labirintusban bolyonganék, melyből nem találom a kiutat. Lehangoló érzés. Ma mégis megpróbálok kihagyni egy adagot. Nem lesz könnyű, de talán a gyógyszerek segítenek. Egész éjjel magas lázam volt, kivert a veríték, borzal­masan éreztem magamat. Ki­bírhatatlan lett a tagjaimban érzett fájdalom. Bekaptam 25 tablettát, de nem lett jobb a közérzetem. Olyan idegfe­szültség vibrál bennem, mint­ha száz ördög költözött volna a testembe. Már harmadik napja viasko­dom magammal. Olyan kínja­im vannak, hogy a tollat is alig bírom tartani. Hasogat az agyamban, fájdalmas a gon­dolkodás. Beadtam egy egé­szen kis dózist, de nem sokai értem vele. Annyira gyengé­nek érzem magam, hogy szin­te mozdulni sem bírok. Miért ily kegyetlen velem a sort?” Csernobil újra indul Új Kelet-információ Május 5-én újraindítják a Csernobili Atomerőmű egyetlen működőképes reaktorát, amely tavaly július óta a halaszthatat­lan javítási munkálatok miatt nem termelt áramol - adta hírül a Kárpáti Igaz Szó című ungvári újság. Az Európai Újjáépíté­si és Fejlesztési Bank (EBRD) azt követeli, hogy a reaktort a tervsze­rű karbantartás elvégzése céljából a negyedik ne­gyedévben újra állítsák le, máskülönben nem adja oda az atomblokk biztonsági rendszerének korszerűsítésére ígért 8,4 millió dollárt. Az ukraj­nai Energoatom Vállalat azonban a hosszú kiesés miatt ez évben már nem tervezi a szóban forgó 3. számú reaktor ismételt üzemen kívül helyezését. Nemrégiben Leonyid Kucsma ukrán elnök Ki- jevben közölte, hogy nem zárják be az atomerőmű­vet, ha a Hetek nem telje­sítik kötelezettségüket, és nem nyújtanak hitelt a kieső energiaforrást pót­ló két új atomreaktor fel­építéséhez. Magyarok Kijevben Új Kelet-információ Húsvét hétfőn a Magya­rok Kijevi Egyesülete meg­hívására az ukrán főváros német lutheránus templo­mában a beregszászi Pocsai Vince református lelkész tar­tott istentiszteletet a kijevi magyarok számára. Az isten­tisztelet keretében úrvacso­raosztás is volt. A kijevi ma­gyar érdekvédelmi szövetség szeretné, ha hagyományos­sá válna kárpátaljai magyar egyházi személyiségek rész­vétele nemzeti és vallási ün­nepeinken. Halálos ítélet RCs^ Ukrajnában heves viták alakultak ki a halálbüntetés eltörlése, illetve megmaradá­sa körül. Az Európa Tanács is megpróbált nyomást gya­korolni az országra, kilátás­ba helyezve az ukrán küldött­ség részvételi jogának meg­vonását, amennyiben nem függesztik fel az országban a kivégzéseket. Az ukrán tör­vényhozás azonban mind a mai napig nem törölte el a ha­lálbüntetést. 1996-ban 167 bűnözőt végeztek ki. A múlt évben 264 személyre mond­ták ki a halálos ítéletet, ők azonban még életben van­nak, további sorsuk kérdéses. Most egy ukrán bíróság újabb halálos ítéletet hozott. Az elítélt egy volt rendőr, aki több embert gyilkolt meg különös kegyetlenséggel. A csemyihiv megyei példa nem egyedülálló. A burjánzó bű­nözés megfékezésére azon­ban úgy tűnik, a legsúlyo­sabb büntetés sem elégséges. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom