Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-17 / 90. szám
Lakáskultúra 1998. április 17., péntek Gyékény és baldachinos ágy- A fekvőbútorok mindig a nyugalmas pihenés céljait szolgálták. Az ágy feladatait betöltő alkalmatosság kezdetben nem is számított bútornak, őseink az összehordott faleveleket, füvet, majd a megnyúzott állatok bőrét használták arra, hogy fekhelyüket puhává, meleggé tegyék. Praktikus okokból a hálóhelyet magasabbra emelték a padlózatnál. hogy a bogarak ne mászhassanak az alvók fülébe. A fekvőhelynek lábakat gyártottak, s ezeket belehelyezték kis, vízzel teli tálkákba, hogy az ágyba igyekvő bogarak célja már a kezdő lépéseknél fulladásos halál következtében meghiúsuljon. A mai fekhelyek legegyszerűbb elődei a keretes, vázas ágyak voltak (1. rajz), melyeket puha anyaggal, textillel, fonott huzalokkal tettek alkalmassá a pihenésre. Ezek a népi hagyományokban szinte napjainkig fellelhetők. A kényelem szempontjai mellett minden egyes korban rajtahagyta bélyegét a fekvőhelyek díszítésén az uralkodó művészeti stílus, azonban az ágy funkciója miatt sosem annak formája, hanem díszítésének mennyisége és alakja változott az évszázadok során. Egyiptomban az oly jellemző állatlábakon álltak az ágyak (2. rajz), s a praktikusságra való törekvés egyik nagy vívmánya, az összecsukható ágy is itt jelenik meg, mely a tábori élet hasznos berendezési tárgya volt. Főként a keleti bútoroknál, Mezopotámiában, Perzsiában lettek jellemzőek a szőnyegekkel, a párnák elődjeivel kényelmesebbé tett fekhelyek, s e divat keletről húzódott nyugat felé. A napjainkig használatos,.,kele>- li kényelem” kifejezés feltehetőleg a perzsa és indiai uralkodókhoz kapcsolódik. Kínában a selyempárna divatja terjedt. A pazar kényelem mellett a távol-keletiek nagy többsége mégis puritán módon élt, Japánban az előkelő emberek is a földön, a gyékényen töltötték el éjszakáikat. A szoba méretét az határozta meg, hogy az hány „gyékényes” lesz majd. Az ókori Európában vezető bútorrá vált az ágy. A görögök, a rómaiak, az etruszkok nem csupán aludni tértek fekhelyeikre (3. rajz), de ott is étkeztek, féloldalt támaszkodva, könyökölve. A rómaiaknál már több ágytípus található, a tábori élethez alkalmazkodó bútoroktól a kényelmes pamla- gokig sokféle módon faragva, gyöngyházberakással díszítve és textíliákkal puhábbá téve. Az átalakuló Európában a bizánci területen maradt meg a római kényelem (4. rajz), a Nyugat-Római Birodalom bukása után a barbár területek lakói visszatértek ősi szokásaikhoz, s bőrökön, szőrméken éjszakáztak. A királyi udvarokban a keleti hatás érvényesült, valamint az egyházfők tehették meg, hogy igazán kényelmes bútorokon térjenek nyugovóra. A korai középkorban nem volt jellemző a fekvőbútor, a ládát - szőnyeggel letakarva - használták - a ruhatárolás mellett - fekvési célokra. A gótikában jelent meg először a baldachinos, mennyezetes ágy (5. rajz). A polgárság kedvelt ágytípusa egyrészt a meleg megtartását, a hideg elleni védekezést szolgálta, hiszen az ekkori épületeket nem igazán látták el közfalakkal, s így fűtésüket is nehezen tudták megoldani. A baldachinos ágy emellett az intim szféra védelmét is betöltötte, hiszen a nagy térben szükség volt az elzárkózásra. Az egyszerűbb népeknél a lakásban csak a nők és a gyermekek aludtak, a férfiak jobbára kint háltak az istállóban, szalmán, szénán, leterí- tett pokrócon. A reneszánsz kifinomultabb ízlésvilággal megáldott generációt nevelt, akik az antik hagyományok felé fordultak. Ekkor hódított igazán a mennyezetes ágy, melyből ugyancsak több változatot készítettek. A barokk idején egyre több túldíszített, mennyezet nélküli ágy jelent meg (6. rajz). A borítás többnyire selyembrokát és gobelin, s ekkor indult el a selyem divathadjárata. E korszakra tehető a garnitúrák és a többfunkciós pihenőalkalmatosságok kialakítása. Megszülettek a támlás ágyak, a kanapék elődei, a rekamié, a pamlag (7. rajz). A barokkot követő időszakban lényegesen nem változtak a bútortípusok, csupán díszítésükben különböznek egymástól a neo-stílusok. A tömeggyártás, a biedermeier megjelenésével egyre cél- szerűsödnek a formák, s az igazi változást a szecesszió hozta, amikor a formák - elsősorban keleti hatásra - könnyedebbé váltak, s elkészült az ülőbútorból kialakítható ágy is. A következő erőteljes hatást a konstruktivista szemlélet fejtette ki, amely szinte visszatért az őskor egyszerű szerkezetű fekhelyeihez (8. rajz). Hogyan vásároljon a mai ember ágyat? Természetesen fel kell mérni, mekkora helyiségbe szánjuk a fekvőhelyet, s figyelembe kell venni a már meglévő berendezés és a fal színeit. Ma már többféle borítás - a szép, de mozgásra meleg időben sajátos hangokat kibocsátó bőr és műbőr, a különböző műanyagok és textilek - között válogathatunk. Az olcsó bútorok általában az áruknak megfelelő minőségűek. A gyenge préselt pozdorja nedvesség hatására szétmegy, száraz helyen összeszárad és nyikorog. Tudnunk kell. mindennapos használatra, vagy csak alkalmi igénybevételre vásárolunk. Nem szerencsés nap mint nap használni a kényes anyagú plüssbútoro- kat, melyek díszei a lakásnak, azonban hamar kopnak, és az átalakítható bútorokat sem, hiszen azok vasalása nem bír ki mindent. Az átalakítható ágyak célszerűek vendégfogadásra, mivel más egyéb alkalmakkor nem foglalnak annyi helyet. Természetesen a pici lakásokban elkerülhetetlen, hogy reggel és este átalakítsuk a fél berendezést, hiszen gyakran egy-egy dupla ágy mérete szinte megegyezik a szoba alapterületével. Helykihasználás szem- pontjából praktikusak az ágyneműtartós heverők. Kis lakásokban jó ötlet a szekrényfalból kihajtható ágy, mellyel óriási helyet lehet megtakarítani. Korábban az ágyak egyszemélyesek voltak, a múlt században már összetolták azokat — ebből alakultak ki a széles ágyak, az úgynevezett franciaágyak. Manapság több olyan ágytípus létezik, melynek egyszemélyes változatai olyan tökéletesen összeilleszthetők, hogy dupla ágyként is remekül használhatók. A gyermekbútorok kiválasztásánál figyeljünk arra. hogy azt hány gyermek birtokolja majd; egy gyermek esetén - a nyugati gyakorlatot követve - elég lenne csak bérelni egy gyermekágyat, amit a fiatal úgyis kinő. Több apróságnál célszerű az emeletes ágy és a különböző gyerekszobabútorokba gyárilag beszerelt fekvőhely. A gyermekágyak fejlődésében a nép - praktikus ötlettel - a teknőből alakította ki a bölcsőt, mellyel egyben ringatták is a kicsinyeket, és alvóhelyként is funkcionált. Már a múlt századbaa feltűntek azok a gyermekágyak, melyek a különböző szintek emelésével, a gyermek korának megfelelően egyre „lejjebb ereszkedtek”, mert egyre kevésbé kellett „vigyázni” arra, hogy a pici - majd a kisgyermek - ki ne essen belőle. A gyermekbútor lehetőleg lekerekített formájú legyen a sérülések elkerülése végett. Az oldalt Babus Andrea írta, a felvételeket Bozsó Katalin készítette Néhány héttel ezelőtt a szék történetéről, fejlődésének állomásairól kérdeztük Dániel Pétert, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének oktatóját, most az ágy múltjával és jelenével ismertet meg bennünket.
