Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-15 / 88. szám
1998. április 15., szerda „A munka a hobbim” Szabó Zoltán (Új Kelet) Egész eddigi életében Nyíregyháza sportjához kötődik Tompa Andor, aki ismét a Bujtosi Szabadidő Csarnok igazgatója lett, 2003. május 31-éig szóló megbízatással.- Nyíregyházán szereztem 1976-ban a felsőfokú végzettséget bizonyító okiratot, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajztestnevelés szakán. Már a főiskolai évek alatt is sokszor nyílt alkalmam szervezőkészségem kipróbálására. Tanulmányaim befejeztével az NYVSC atlétikai szakosztályánál dolgoztam technikai vezetőként, utána a TK-n okítottam a hallgatókat, majd ismét az NYVSC következett. A Bujtosi Szabadidő Csarnokban 1988 decemberétől láttam el szervezési feladatokat egészen 1990-ig, amikor a sport mellett a másik nagy szerelmemhez, a színházhoz pártoltam. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatával szórakoztattuk a közönséget. 1992. március 31 -én ismét a Busza- csa következett, ekkor nyertem el pályázaton az intézményvezetői állást.- Mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?- Egész életemben azt csinálhattam, amit igazán szerettem, sokan talán irigyelnek is ezért. Amióta én igazgatom a csarnok ügyeit, szinte csak ezért élek. Hétvégeken, szabadnapokon sem tudok igazán elszakadni a csarnoktól, gyakran benézek. A munkám egyik csúcspontját jelentette a tavaly januárban nálunk megrendezett főiskolás férfi kézilabdavilágbajnokság, munkatársaimmal nagyon örültünk ennek a lehetőségnek. Továbbra sem akarunk a nemzetközi sportéletből kikerülni, szeretnénk 2000-ben teremlabdarúgó főiskolás világbajnokságot rendezni. A pályázatot elkészítettük, májusban várható a döntés.- Milyen tervei vannak a közeljövőben, mivel lehetne tovább bővíteni a Buszacsa kínálatát?- A csarnok ebben az évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, amiről szűk körben szeretnénk megemlékezni, persze nem felejtkezünk el a nagyközönségről sem. Az elmúlt években kiderült az, hogy ez a létesítmény mit tud felvállalni. Jelenleg négy NB I-es csapatnak adunk otthont, igazából ezen a téren nem tervezünk változtatást, a lehetőségeink korlátozottak. A kiállítások és vásárok szervezésében lehetne előrelépni, de a jelenlegi négy is eléggé próbára teszi a csapatok tűrőképességét, hiszen nekik az alatt az idő alatt nincs hol edzeniük.- Az elmúlt évek eléggé megviselték a létesítményt, mikorra várható a felújítása?- Őszintén szólva, még nem tudom. Nem szerelek panaszkodni, de 1992-től nem kaptunk egy fillért sem a felújításra. A főiskolás vb- re kapott pénzből tudtunk székeket cserélni és néhány kisebb munkát elvégezni, főleg kisipari módszereket használva. Az épület most kezd öregedni, 2-3 év alatt mintegy 60 millió forintot kellene a helyreállítására fordítani, hogy újra a régi fényében tündököljön.- A családja hogyan viseli az ön „ hobbiját” ?- Ilyen szinten az ember már nehezen rendelkezik a saját idejével, gyakran előfordul, hogy reggel, amikor elindulok, még nem tudom megmondani, mikor érek haza. Ebből adódnak néha kisebb-nagyobb összezörre- nések, de a feleségem az együtt töltött 22 év alatt már beletörődött. Faültetés és emlékezés Új Kelet-információ Azok ültetnek fát, akiknek a jövőbe vetett hite töretlen. A fa az életet szimbolizálja, a zöldje a frissességet, az egészséget. Emellett a jó szándék tetté válása azt bizonyítja, hogy értelmet nyer minden küzdelmekkel teli élet. Mindezen gondolatokra azzal utalt dr. Béres József kutató, feltaláló, a Béres Rt. elnöke, hogy Záhonyban egy platánfát ültetett a helyi középiskola diákjaival közösen azt követően, miután többórás vendégszeretetüket élvezte az elmúlt héten. A középiskolai diákönkormányzat és a helyi Zöld Kör abból az alkalomból látta vendégül a kutatót, hogy dr. Béres József hamarosan, várhatóan április 24-én, a település várossá nyilvánításának napján megtartandó ünnepélyes testületi ülésen átveheti a Díszpolgári címét Sipos Istvánnak, a MÁV vezérigazgatójának társaságában. A faültetést megelőzően a diákok részvételével megtartott fórumon saját életét példaként állítva kiemelte a tanulás, a tudás megszerzésének fontosságát és alaposságát, az egészséges életmód kialakításának felelősségét, a közösségi cselekvés és a társadalmi szolidaritás jelentőségét, valamint azt a töretlen akaratot, amely az értelmes életet alapozza meg. A tudós emellett sajátos humorral fűszerezve felelevenítette a településhez fűződő gyermekkori élményeit, kutatásainak jelentősebb állomásait, s pályájának a véleménye szerint csak egy epizódját jelentő világhírnév megszerzését. A diákfórumot követően a feltaláló tovább folytatta a kutatást záhonyi emlékei után, de már egy más korosztály, a helyi nyugdíjasklub tagjainak és régi barátainak társaságában. Krónika \\ Autópálya hiányában nem könnyű Szárnyalhatna a reptér KA. (Új Kelet) ____________ A nyíregyházi repülőtér tulajdonosi viszonya továbbra is rendezetlen. Negyvenöt hektárnyi terület a nyíregyházi önkormányzat tulajdonában van, ezen helyezkedik el a betonozott kifutópálya egy része is. További kilencven hektáros terület és a kifutópálya nagyobb része, valamint a kiszolgáló létesítmények az Air Service Rt. tulajdonában vannak, s a társaság végelszámolás alatt áll. Újabb három hektár, valamint különböző létesítmények állami tulajdonban vannak, ezekről a sportingatlanokról szóló jogszabályok alapján döntenek majd. Nyíregyháza város erőfeszítéseket tesz a tulajdonjog tisztázására, és szeretnék, ha a repülőteret felhasználhatnák idegenforgalmi célokra, valamint a gazdasági élet fellendítésére. Köztudott, hogy a sza- bolcs-szatmár-beregi megye- székhelyet autópálya hiányában nem könnyű megközelíteni. Az ide vezető utak korszerűtlenek és forgalmasak, sokak szerint éppen az autópálya hiánya miatt kerülik a nagybefektetők a keleti régiót. A nyíregyháziak úgy vélik, a légi közlekedés hatékonyabbá tétele segítené a gazdasági-üzleti élet fellendülését is. Jelenleg oktatási, sport- és üzleti feladatokat lát el a nyíregyházi reptér. Ezen a területen oktatják a GATE Mezőgazdasági Főiskola repülőgép-vezető hallgatóit, valamint többféle légi sportegyesület is működik. Giba Tamás alpolgármester szerint a repteret néhány megszállott tartja életben, akik munkájukkal, önzetlen támogatásukkal segítik a működést. Az Air Service hosszú ideje nem foglalkozik felújításokkal, az elavult technológia fejlesztésével. Gondot jelent az is, hogy pillanatnyilag a reptér nem nyitott a nemzetközi forgalom előtt, még eseti engedéllyel sem rendelkezik. A nyíregyházi önkormányzat nem feltétlenül ragaszkodik a tulajdonjog megszerzéséhez, számukra elsősorban az a fontos, hogy a repülőtér működjön. A megyei önkormányzat teljes mértékben támogatja Nyíregyházát a repülőtérrel kapcsolatos elképzelések megvalósításában, hiszen ez nemcsak a megye- székhely, hanem egész Sza- bolcs-Szatmár-Bereg érdeke. Emellett természetesen felmerül a kérdés, miből tartaná fenn a város a repülőteret. Az önkormányzat vezetői szerint az eseti felújításokat a megyei területfejlesztési tanács alapjaiból tudnák megoldani, de a további üzemeltetéshez feltétlenül állami támogatás is szükséges lenne. Nemzeti zászló az udvaron Várkonyiék tiszavasvári lakásának udvarán nap mint nap felvont nemzeti zászlót fújdogál a szél. Vannak, akik csodálkoznak ezen, de ők azt mondják, Nyugat- Európában az a furcsa, ha valakinek nincs a kertjében nemzeti lobogó. Házukban gyakorta megfordulnak külföldi vendégek, számukra e szimbólum megjelenítése természetes, hiszen bárhová mennek, ha kirándulnak, ha túráznak, az első az, hogy felvonják zászlóikat lakókocsijuk előtt. Kozma Ibolya (Új Kelet) Vidéki kisvárosban telepedtek le, és ott is maradtak, noha Várkonyi István, a Nyíregyházi Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ igazgatója naponta bejár a megyeszékhelyre, a munkahelyére. Felesége, Zsuzsa tősgyökeres tiszavasvári, ő is hetente legalább háromszor, de előfordul, hogy minden nap Nyíregyházára autózik. Mégsem adnák fel vidéki családi házukat egy nagyvárosiért. Szerintük bizonyos szempontból jobban járnak, mint a nyíregyháziak, hiszen közelebb vannak Miskolc- hoz, Debrecenhez, de még a fővároshoz is, ez fontos, hiszen gyakorta járnak a közeli nagyvárosokba színházba. Várkonyi István, mielőtt a képző központ vezetését elvállalta volna, sok éven át a helyi szakközépiskola igazgatója volt. Az emlékek és a sok munka is ide köti. Az értelmiségi házaspár nem cserélné fel semmiért ezt az életmódot. Zsuzsa mindennapjaihoz ugyanúgy hozzátartozik a pályázatok készítése, a könyvelés, a takarítás, mint a sziklakért rendben tartása. Irodáját a lakás nappalijában rendezte be, szebbnél szebb virágok között. Megszokott, hogy valaki mindig jön hozzájuk, tanácsot kér, támogatási rendeletek felől érdeklődik vagy pályázni szeretne, és ehhez kér segítséget. Sokak szerint Zsuzsának szinte csak sikeres pályázatai vannak. Ennek titka, hogy csak olyat vállal el, amit esélyesnek tart, a reménytelennek vélt pályázókat inkább lebeszéli a beruházásról. A kertet férjével felosztották egymás között. A kiskertet, a virágokat és a parkot Zsuzsa tartja rendben, a nagyobb kert már férfikezeket igényel. Van, akit fáraszt a kerti munka, Várkonyi Istvánt azonban pihenteti, szereti metszegetni almafáit, az sem teher számára, ha esténként meg kell etetni a házisertést, melyet csak Malackának hívnak, vagy azt a néhány csirkét, melyek nagyon jól érzik magukat a nagy ólban. A család kedvence Bernó, a berni pásztor- kutya. Egy ilyen udvaron jobban érzik magukat a gyerekek is, így van ezzel Várkonyi Lóri is, aki általános iskolás. Neki sincs sok szabadideje, hiszen a ko- sárlabdaezdés és a nyelv- tanulás kitölti délutánjait. A szomszédokkal jó kapcsolatot tartanak, meggyőződésük, hogy egy jó szomszéd többet ér egy távoli rokonnál. Ha elutaznak, a lakáskulcsot itthon hagyják, a virágokat is a szomszédok öntözik. Várkonyiék társasági emberek, sok ismerősük, barátjuk van. Nyáron közösen sütnek-főznek az udvaron, készül a pacal- pörkölt, a halászlé, a flekken. A barátok szerint a pacalt István tudja a legjobban elkészíteni a környéken. Várkonyi István és felesége Tompa Andor