Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
így tiszteleg Kárpátalja Dalmay Árpád (Új Kelet) Kárpátalja, az egykori Felső- Magyarország a szabadság- harcok és forradalmak bölcsőhelye. Munkácson „tűzé föl piros zászlaját a szabadságnak Zrínyi Hona”, Beregszász főterén bontotta ki Rákóczi zászlaját Esze Tamás, Ungvár Bercsényi sasfészke, Huszt vára kuruc erősség, Nagyszőlős Perényi-birtok volt. Petőfi 1847-es utazásának emlékét őrzi a vidék Ungvártól Munkácson és Beregszászon át a Tisza-parti Badalóig. Nem véletlen, hogy a márciusi forradalom hírére is megbolydult a táj. Eötvös Tamás Beregszászon megszervezte a Bereg megyei nemzetőrséget, sorra áll- itak be ide és a honvédseregbe a beregi ifjak. A hálás utókor Kárpátalja- szerte emlékműveket állított a hős elődök tiszteletére. Elsőként Técső városában lepleztek le Kossulh-mellszobrot a millennium évében, 1896. május 10-én. A bronz mellszobor alkotója Gerendey Béla volt. 1901. május 19-én avatták fel Munkácson, a Latorca partján az 1849. április 22-ei győztes őrhegyaljai, ismertebb nevén podheringi csata emlékművét. Ungváron a Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1911. október 15- én Petőfi-emléktáblát helyezett el a költő látogatása tiszteletére. Hasonló emléktáblát avatott fel Badaló református templomának falán 1938 nyarán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség. Kárpátalja háború előtti, 1848/49-es emlékművei közé tartozik a nagyszőlősi Perényi-szobor. Báró Perényi Zsigmond ugocsai főispán, az Országgyűlés felsőházának elnöke, a függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója, a szabadság- harc vértanúja volt. 1944-ben eltávolított szobrát pár évvel ezelőtt állították fel újra Nagyszőlősön, a nevét viselő középiskola előtt. A második világháború után sokáig nem volt szabad megemlékezni a forradalom évfordulójáról, március 15-éről, ezért több mint negyven évig nem születhettek újabb emlékművei szabadság- harcunknak. A tilalmat a beregszásziaknak sikerült áttörniük, amikor 1987 novemberében -15 évi erőfeszítéseiket követően - felavathatták az egykori Oroszlán vendégfogadó falán Petőfi Sándor emléktábláját. A terrakotta dombormű alkotói Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna beregszászi művészek. A háború óta itt lobogott először köztéren a nemzeti zászló, és hangzott fel szabadon a Himnusz. Ez a nehezen kiharcolt győzelem adta meg a jelet Kárpátalján az emléktábla-, szobor- és kopjafaállításoknak. Az utóbbi évtizedben több mint félszáz magyar emlékművet avattak fel testvérmegyénk- ben. 1990-ben Göncz Árpád leplezte le Ungváron Petőfi Sándor egész alakos szobrát, Ferenczy Béni alkotásának másolatát. 1991-ben Beregszászon két szobrot is avattak: március 15-én Petőfiét -Körö- sényi Tamás budapesti művész alkotását dr. Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium akkori politikai államtitkára adta át a közönségnek, díszőrséget nyíregyházi cserkészek álltak -, majd júniusban Kossuth Lajosét, a Mun- kácsy-díjas Somogyi Árpád művét, .leleplezte Katona Tamás, a Külügyminisztérium akkori politikai államtitkára. Az utóbbi években több ’48-as emlékművel is gazdagodott a Vérke-parti város a BMKSZ jóvoltából: felavatták Eötvös Tamás, Széchenyi István és Kossuth Lajos emléktábláját - ez utóbbi kettőn a dombormű Vetró András erdélyi művész alkotása, a Széchenyi Társaság ajándéka. Munkácson a Rákóczi Kör jeleskedik emlékművek állításában. A Latorca-parti városban a Petőfi-emléktábla után holnap avatják fel a Kossuth Lajosét - Ortutay Zsuzsa alkotása. Nagyszőlősön a Bartók Béla Művelődési Kör 1989. október 6-án helyezte el Perényi Zsigmond emléktábláját, 1993. augusztus 21-én pedig a határszéli Nagypaládon avatta fel Katona Tamás történész, a Miniszterelnöki Hivatal akkori politikai államtitkára Kossuth Lajos egész alakos szobrát, Kő Pál alkotását. Féltve őrzött emlékhelyei az 1848—49-i szabadság- harcnak azok a kárpátaljai temetők, ahol honvédeink nyugszanak. Beregszászon mindig e sírok megkoszorúzásával kezdődik a március 15-ei ünnepség. Ez a ma már egyetlen magyar többségű kárpátaljai város ragaszkodik múltjához. A Be- regvidéki Magyar Kulturális Szövetség a jövő évben akarja felavatni a beregszászi temetőkben névtelen sírokban nyugvó 1848/49-es honvédtisztek emlékművét és Perényi Zsigmond domborművű emléktábláját. Ezeknél az emlékműveknél holnap mindenütt piros-fe- hér-zöld zászlókat lobogtat majd a szél, felhangzik a Himnusz és a Szózat, ünnepi nagygyűléseket tartanak, elhelyezik a hála koszorúit. így tiszteleg Kárpátalja magyarsága nemzeti múltunk egyik legragyogóbb küzdelmének emléke előtt. 1998. március 14., szombat ! 48-as emlékek „A suhancok forradalma” Féltve őrzött elődeink Nyíregyházán Nagy nemzeti ünnepünk közeledtével időszerű áttekinteni, hogy milyen 1848-ra utaló emlékek maradtak meg, illetve létesültek városunkban. Négy síremlék, két köztéri szobor és egy emléktábla jön e tekintetben számításba. Dr. Fazekas Árpád Az Északi temetőben négy 1848-as sírhely található (Dr. Fazekas Árpád - Szekrényes András: Nyíregyháza temetői. Nyíregyháza, 1990.) A II. parcella 264. helyén, azaz a 113. sírboltban van a kralo- váni Kralovánszky-család nyughelye. Ez nagy família volt, s közülük négyen is részt vettek az 1848-as szabadságharcban: András (őrnagy), Frigyes, Gyula és László (őrnagy, meghalt: 1887.) Kralovánszky András működésével kapcsolatban tudjuk, hogy a nyíregyházi nemzetőr csapat parancsnoka volt, aki nemcsak megyénkben, hanem Márama- ros vármegye határterületén is elismerést aratott kiemelkedő szolgálataival. Ez utóbbi tényt Mihály Gábor kormánybiztos köszönőlevele is megőrizte számunkra, 1849. február 4-ei keltezéssel (Régi okiratok és Levelek Tára, 1905, I. évf., 1. füzet. 91 old., Józsa Rózsa vármegyei díjnok közlése.) Az ismert orvos, Korányi Sebald emlékoszlopával (VIII. parcella, 40. kripta) szemben látható Fekete Janói (1829-1912) kántor, ’48- as honvéd őrmester, valamint a feleségének fehér mészkő síremléke. Nyíregyháza városa mindig példamutatóan gondoztatta ezen sírt, amelyet szép kovácsoltvas kerítés vesz körül. Itt csak éppen megemlítem, hogy mind Korányi Sebald, mind világhírű fia, Korányi Frigyes nagyon szerette a Petőfi-verseket, utóbbi pedig orvostanhallgató korában honvédorvosként szolgált 1848 télén és 1849 tavaszán a nyíregyházi kalo- nakórházban. A XXI. parcella 84. sírhelyén derékba tört kőoszlop díszíti a sírját Kéri Horváth Pál (1813-1879) volt megyei táblabíró, „1848-49-es honvéd századosnak”. Az egyszerű és mégis szép, régies sírkő utal az eltiport szabadságharcra is. Nyilván még nagyon sok ’48-as sír lehetett az egykorú Déli temetőben (1817-től használták) és a Nyugati vagy V asúti temetőben (1822- ben nyitották meg), azonban ezeket már megszüntették, és a régi sírok elenyésztek. Az utóbbi helyen ismert volt Eszéki Antal 1848-49-es honvéd sírja. Még 1989. április 12-én az elhagyott Déli temető hatalmas területét bejárva felfigyeltem vagy 8-10 ép sírkőre, köztük Szénfy Gyula (1823-1896) nemzetőr és felesége szép vörösmészkő emléktáblájára. Fogékonynak mutatkozott írásos javaslatomra Csabai Lászióné akkori városi tanácselnök, s áthozatta a hamvakat és a síremléket az Északi temetőbe. így 1990 óta a központi ravatalozó előtti, jobb oldali (nyugati) emlékpark, Szén- fy-sírcmléke lett a helyszíne a március 15-ei ünnepségeknek. A Szénfy-fivérek (eredetileg: Kohlmann) különben fontos szerepet játszottak Nyíregyháza kulturális életében, és a szabadságharcban mindketten nemzetőrök voltak. Szénfy Gusztáv (1819, Nyíregyháza - 1875, Miskolc) jogász, zeneszerző és író is volt, Gyula pedig tanító. Utóbbinak a felesége, Súlyán Zsuzsó (1840-1877) kézimunkát oktatott az evangélikus iskolában (ezen adatért köszönettel tartozom Benczúr Sándornak). A szobrok közül értékesebb a Damjanich Jánös-szo- bor, amely a Ká'llói úti laktanya udvarán állott. A műalkotást a katonai laktanya névadójának tiszteletére készítette 1971-ben Marton László budapesti szobrász- művész (az ő alkotása a szatmárcsekei Kölcsey-szo- bor is). A laktanya kiürítése következtében nemrégen a Tompa Mihály utca 12. számú honvédségi épület előtti kis térségbe helyezték át a szép szobrot. Itt azonban nagyon „éldugott” részen van, s sokkal látványosabb és méltóbb lenne a Hősök terén (Marinkás Mihály ideiglenes emlékoszlopa helyén: miként ezt a II. világháborús Emlékmű Alapítvány kuratóriuma ténykedése befejezése előtt javasolta)! Városunkban a Petőfi téren már két Petőfi-szobor is állott. Ez a terület a Petőfi utca nyugati oldalán van, s a régi Népkertnek, illetve még régebbi nevén: a Cu- gos-kertnek (itt volt a postakocsik és a loVak pihenője, istállója és legelője) felel meg. Az 1848-as szabadság- harc centenáriumán itt leplezték le Berky Nándor: Petőfi című egész alakos szobrát (1948), amelyet 1973- ban Vígh Tárnái alkotásával, egy kicsiny Petőfi-bronz- portréval váltottak fel. A Berky-féle alkotás Mándok községbe került. Csak a történelmi hűség kedvéért említem meg, hogy ezen szoborhoz Görömbey Imre Kovács István nemzetőr főhadnagy című impozáns emlékművének bronzanyagát használták fel. A közelmúltig fehér márvány emléktábla hirdette a Dózsa György utca 26. számú földszintes ház falán, hogy itt hunyt el Irányi Dániel (1822—1892), az 1848-as „márciusi ifjak” egyike, Kossuth küzdőtársa, felvidéki kormánybiztos, majd a kiegyezés után a '48- as Függetlenségi Párt vezér- egyénisége. Helyén ma csak emeletes házak láthatók, emléktábla nélkül. Pedig az 1848-as szabadságharc mostani, 150. évfordulóján különös jelentősége van minden helyi ’48-as sírnak, szobornak, emléktáblának, avagy iskolai névadásnak (Bem József, Kossuth Lajos, Vasvári Pál, Vécsei Károly slb.). Mindezektől eltekintve, 1956 óta felértékelődött 1848 jelentősége, mert az ’56-os felkelés, forradalom és szabadságharc ’48-a 1 előképnek, mintaképnek és vezérlő csillagának tekintette. Innen is merítette eszmeiségét. Szinte minden településen szerepelt az ’56-os követelések között március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítása, a Kossulh- címer visszaállítása, s átvették a ’48-as elnevezéseket és jelképeket (nemzetőrség, forradalmi bizottmány, kokárda) is. Hasonló volt az oroszok beavatkozása, a két mártír miniszterelnök sorsközössége, s a hazájukat elhagyni kényszerülő ’56-os szabadságharcosok pedig új hazájukban a ’48- as emigráció utódainak tekintették magukat. A legmeghatározóbb azonosság a két forradalomban a költők, írók és az ifjúság vezető szerepe volt. Az ifjúság kulcsszerepével kapcsolatban egy író, Déry Tibor 1956. november 2-án a következő párhuzamot vonta: „A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma. A suhancok forradalma, mondták. Mától kezdve a «suhanc»szó szent előttem. Megrendültei! és tisztelettel megemelem a kalapom előtte... Negyvennyolc ifjúsága után most támadt a hazának egy ’56-os ifjúsága is!” Emlékezéseinkben ma már a két szabadságharc elválaszthatatlanul egybefonódott.
