Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-05 / 54. szám
A falusi turizmus fellegvára Régóta ismert a természet szerelmesei előtt a sonkádi kisbukó. Mostanra szinte összkomfortos körülmények szolgálják a pihenni vágyók kényelmét. Van vezetékes víz, villanyáram és ami a legfontosabb: csend és nyugalom. Valamikor csak a gáton keresztül lehetett megközelíteni az üdülőhelyet, de tavaly óta műúton közlekedhetnek a kirándulók, nem kell attól félni, hogy a kátyús földúton tönkremegy a futóműve annak, aki gépkocsival érkezik a nyaralótelepre. Még 1992-ben 65 telket alakított ki az önkormányzat az öreg Túr partján, amit mostanra az üdülőtelkek tulajdonosai szinte teljes egészében beépítettek. Azóta már híre ment a kisbukónak. Nem csak Szabolcsból, de a Dunántúlról, Budapestről, sőt külföldről is érkeztek ide pihenni vágyók. Aki szereti a természetet, a vadvizek közelségét, a legteljesebb kikapcsolódást, az egészen bizonyosan feledhetetlen napokat tölthet az öreg Túr és annak kistestvére, a Túrcsatorna találkozásánál. Korszerűsítés Nagy munkában vannak az építők Sonkádon. Készül a vízelvezető árkok betonozása. Amióta ismét önálló közigazgatású lett a falu, többet fejlődött, mint az azt megelőző negyven esztendőben együttvéve. Az időjárás is kegyeibe fogadta az építőket, hiszen nem minden esztendőben lehet márciusban így dolgozni. Mire kitavaszodik, elkészülnek az árkok, megszépül a környezet. Túl azon. hogy a beruházás egészségügyi szempontból sem elhanyagolható, munkalehetőséget is teremt az itt lakóknak. Szorgalmas népek lakják a falut, nem kell nógatni a munkaképeseket, sőt a község rendbehozatalánál nagyon sok társadalmi munkát végeztek a lakosok, míg a falu mostani arculata kialakult. Az első lépcsőben a járdák betonozása készült el, most már csak a végső csinosítás van hátra. Ha elkészülnek a munkálatok, Sonkád az egyik legkorszerűbb kisközséggé válik a szatmári Tisza-háton. Falujáró 1998. március 5., csütörtök A szatmári Erdőhát gyöngyszeme: Sonkád Sokáig volt Kölesével közös konyhán a Túr-csatorna melletti kis falu, hogy aztán a rendszerváltás a sonkádiaknak is meghozza az önállóságot. Bandies Zsigmond polgármestert kérdeztük a falu jelenéről, múltjáról, arról, hogy a mostani nehéz helyzetben milyen lehetőséget látnak az itteniek a boldogulásra, és miért adta fejét a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető polgármesterségre?- Valamikor 1985-ben lettem elöljáró a faluban, mert akkor még nem volt önálló vezetősége Sonkádnak. Aztán valahogy itt ragadtam. Amikor úgy döntöttünk, hogy elválunk a szomszédos falutól, akkor választottak meg polgármesternek, és azóta is betöltőm ezt a tisztséget. Sok mindent alkottunk az elmúlt 13 esztendő alatt. Még Kölesével közösen építettük a ravatalozót, betonoztuk le a járdákat. Nagyon sokat dolgozott a falu népe, hogy elkészüljön a szilárd burkolatú úthálózat.- Hogyan alakult az életük az önállósodás után?- 1990-ben alakítottuk meg a községi képviselő-testületet. Nem volt egy normális helyiség, ahol ülésezhettünk volna. Legelőször is az elhanyagolt középületeinket kellett rendbe hoznunk. Felújítottuk a művelődési házat, az ifjúsági klubot, és egy régi polgárvédelmi raktárból kialakítottuk a polgármesteri hivatalt.- A határ közelsége jelent-e bevételi fonást Sonkádnak?- Nem sokat. Annak idején másképpen képzeltük el a tiszabecsi határátkelő megnyitása utáni időket. Az utazók nem nagyon állnak meg nálunk, tranzitút lett a községet átszelő főútvonal. Most már csak a hátrányait érezzük a megnövekedett forgalomnak. Különösen azok panaszkodnak sokat, akik közvetlenül az út mentén laknak.- Van önálló iskolája a falunak?- Kölesére járnak át gyerekeink tanulni. Szó volt arról a nyolcvanas évek végén, hogy legalább az alsó tagozatot hozzuk vissza, de aztán a szülők leszavazták a kezdeményezést. Úgy ítéltük meg, biztonságosabb, ha gyermekeink iskolabusszal járnak át Kölesére, mint hogy gyalogosan caplassanak a falu széléről a központban lévő iskolába. A busz szinte minden háznál megáll, összeszedi a gyerekeket, és délután ugyanúgy a lakásuk előtt teszi le őket. Olcsóbb is a közös iskola fenntartása, mintha önállóan próbálkoznánk valamiféle intézményt finanszírozni. Van óvodánk, oda jár 37 kisgyerek, úgy tűnik, a falu utánpótlása adott, és amíg polgáraink a közös fenntartású iskolával elégedettek, nincs okunk változtatni a helyzeten. A rendszer- váltás előtt Köleséről hordtuk az ebédet, most már az óvodán tudunk rendszeresen meleg ételt adni az idős embereknek. Eljárogatnak az öregek napközijébe, és most már ott meg is tudnak ebédelni.- Mi a helyzet a közművesítéssel?- Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy majdnem teljes a közműhálózat: van telefon, vezetékes ivóvíz, gáz, és most már második éve működik a Kölesével közösen épített szennyvíztisztító telep. Azt hiszem, ez teljesen egyedülálló a környéken, de nemcsak a szennyvizet, hanem a szilárd hulladékot is korszerű körülmények között semmisítjük meg.- Milyen változást hozott Sonkád életében az önállóság?- Sokat fejlődtünk az elmúlt nyolc esztendőben.Nem bántuk meg, hogy annak idején az önállóság mellett döntöttünk. Mert igaz ugyan, hogy nem volt nekünk bajunk a közös tanáccsal sem, és csak csurrant-cseppent valami akkor is, de azért meg lehet nézni, mit változott az utóbbi időben községünk. Csak van valami igazsága a közös lóról szóló közmondásnak, és az is bizonyos, hogy csak az őshonos sonkádi képes lelkesen tevékenykedni a falu fel- emelkedéséért. . A kálvinista templom csodái Valamikor a XV. században építették a sonkádi templomot. Akkoriban főleg katolikusok lakták a környéket, de a reformáció idején - valószínűleg hűbérurainak parancsára - az egész község református lett. A puritán kálvinisták eltüntették a templom kazettás famennyezetét, egyszerűsítették a templom belsejét, mintegy jelezve azzal, hogy az új hit külsőségeiben is eltér a római egyház által diktált követelményektől. Szerencsére csak vakolattal borították a mennyezetet, és most a restauráció idején kerültek elő az évszázadokon keresztül rejtve maradt műalkotások. Tákos és Csaroda után újabb nagyszerű emlékhelye lesz a régi templomépítő mestereknek. Valamikor fából készült harangtorony is tartozott a templomhoz, de azt sajnos az 1800-as évek elején elbontották, helyette egy új tornyot biggyesztettek a középkori templom elejére. Las- san-lassan befejeződik a helyreállítás, most már az utolsó szépészeti munkákat végzik az ősöreg templom körül, és tavasszal, pontosabban április 26-án vehetik újra birtokukba a hívek a régi pompájában helyreállított templomot. Hírek Sok áldozatot követelt Sonkádtól is a huszadik század két nagy világégése. A falu vezetői az újonnan restaurált templom kertjében kívánják megörökíteni a község hősi halottainak emlékét. *** Sok más mellett a falusi turizmusban rejlő lehetőségeket is megpróbálják kihasználni az itteniek megélhetésük elősegítésére. Többen alakítottak ki szálláshelyet portájukon, mások a Túr-csatorna mellett hoztak létre horgászparadicsomot. Télen-nyáron üzemelő üdülőt készül kialakítani az önkormányzat a kis- bukónál lévő, kihasználatlan összkomfortos épületből. Az üdülő valamikor a hitelbanké volt, és a testület a tulajdonjog megszerzésével kívánja fellendíteni a térségben az idegenforgalmat bérbeadás útján. *** Új iskolabusszal gyarapodott a tiszaháti kisközség. A régi, kiszolgált járgány helyett korszerű közlekedési eszközzel járhatnak a kölesei iskolába a sonkádi gyerekek. *** A képviselő-testület elfogadta az idei költség- vetést. Összesen ncgy- venhatmillió forintból gazdálkodhat az önkormányzat. Forráshiányos ugyan a büdzsé, de szerencsére a gázberuházás- ra felvett hitelt sikerüli visszafizetni, így legalább a kamatok nem terhelik a szűkén mért költségvetési foúintokat. *** Errefelé sem jelentős a munkahelyi kínálat. Télen nagyobb a munkanélküliség, mint nyáron, de az idén harminc embert foglalkoztatott a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a Túr karbantartási munkálatainál. Az önkormányzat reményei szerint az idén is megmarad a jó kapcsolat a vízügyesekkel. Az oldalt Berki Antal írta, a felvételeket Bozsó Katalin készítette. I Bandies Zsigmond
