Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-09 / 57. szám

A hathatalmi Összekötő Csoport hétfőn Londonban esedékes ülése után az Egyesült Álla­mok balkáni különmegbízottja, Robert Gelbard Belgrád- ba, kedden pedig Koszovóba utazik. Az Egyesült Álla­mok „nem nézi tétlenül” a jugoszláv hatóságok koszovói vérontását - hangoztatta az amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright az olasz fővárosban. Albright asszony Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt kárhoztatta a ko­szovói villongásért. A nemzetközi segélynyújtás leállí­tásával fenyegette meg Jugoszláviát a német külügymi­niszter, ha a koszovói konfliktus még jobban elmérgese­dik. Az EBESZ segélyei éppúgy szóba kerülhetnek, mint a nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank hitelei - em­lítette meg Klaus Kinkel a vasárnapi Welt am Sonn­tagban, megkérdőjelezve az Európai Unió és Belgrád közötti gazdasági együttműködés folytatását is. Kinkel egy „újabb Bosznia” veszélyére figyelmeztetett. Egy ko­szovói robbanás „menekültáradatot” indíthat el Német­ország felé, ahol máris mintegy 140 ezer koszovói albán élvez menckültstátust és 120-150 ezer él tartózkodási engedéllyel. Az éjszakai nyugalom után a szerb rendőrség vasárnap reggel folytatta negyedik napja tartó koszovói „lerroristaellenes” akcióját. Az éjszakai órák­ban szórványos lövöldözés hallatszott a többségében al­bánok lakta, Szerbiához tartozó tartomány nyugati részén, de a reggeli órákban a rendőrségi járművek - köztük pán­célozott harcjárművek - ismét támadásba lendültek. A Ko­szovói Tájékoztatási Központ jelentése szerint a szerb rendőrök továbbra is körülzárva tartanak több koszovói albán települést, és folytatódik az üresen álló házak le­rombolása. Több ezer koszovói albán nő tünte­tett vasárnap délután Pristinában. az amerikai tájékozta­tási központ előtt. Az asszonyok, akik egy héten belül már harmadszor vonultak fel a többségében albánok lak­ta, Szerbiához tartozó Koszovó fővárosában, a nyugat-, koszovói szerb rendőri akciók azonnali leállítását köve­telték. A rendőrök ezúttal sem zavarták szét a tüntetőket, akik újabb petícióban követelték a nemzetközi közösség beavatkozását és a koszovói albánok jogainak tisztelet­ben tartását. Az albán nemzetiségű ápolónők és orvosok is tüntettek vasárnap, és azt követelték, hogy a szerbiai hatóságok tegyék lehetővé, hogy az egészségügyi alkal­mazottak eljussanak a csütörtök óta tartó szerb-albán har­cok helyszínére. A Finn Oroszlánrend kitüntetést nyújtotta át szombaton Kárpáti György filmrendezőnek Pori város polgármestere. A magas finn állami elismerést a két nép kulturális kapcsolatainak fejlesztéséért, a finn kultúra és a Pori Jazz fesztivál magyarországi megismertetéséért vég­zett két évtizedes kimagasló tevékenységéért nyerte el a kitüntetett. A rendező 1980 óta minden évben filmet for­gatott a Pori Jazz-fesztiválról. Ezeket a munkáit a Magyar Televízió mintegy 150 alkalommal tűzte műsorára. Kár­páti György nevéhez fűződik a finn és magyar test­vérvárosokat bemutató sorozat elkészítése is. Világkrónika Vizet találtak a Holdon! A fantázia és a tények világa A napokban jelentették be a NASA kutatói, hogy ugyan csak molekuláris formában, de vizet találtak Földünk égi kísérőjén. A felfedezés szenzációértékű. Szoboszlai Endre csillagásztól érdeklődtünk, hogy milyen lehető­séget jelent ez az emberek számára. Munkatársunktól- Az a száraz tény, hogy vi­zet találtak egy egyébként ki­etlen világon. A többi, ezzel kapcsolatos gondolat egyelő­re csak az álom és a fantázia világába tartozik. Az emberek­nek az egyik igen régi vágyuk azt bebizonyítani, hogy rajtuk kívül van más életforma is a világegyetemben, de pillanat­nyilag még az erre utaló nyo­mokra sem bukkantak a kuta­tók. A másik nagy álom, hogy az emberek hódítják meg az univerzumot. A tényéknél maradva: a legkö­zelebbi csillag, a Proxima Cen­taury 4,3 fényévre van tőlünk. Egy makettként ábrázolva ez a következőképpen fest. Ha a Na­punk és a Centaury egy 2-3 cen­timéteres golyó, akkor a csillagok egymástól 800 kilométerre, meg­közelítőleg Nyíregyháza-Mün- chen-lávolságban helyezkednek el. Ekkor a Naprendszer a nyolc bolygóval és a Földdel egy fut- ballpályányi területen helyezke­dik el. Ebben a makettben az em­berek legmesszebb csupán 8 mil­liméterre jutottak. Itt helyezkedik el a Hold. A Mars, mint a további ígéretes cél, 1,5-2 méterre van, a Pioneer és a Voyager űrszondák már megtettek közel 100-120 métert. Ekkora a számunkra fel­derített világ, amelyben nem ta­lált még senki sem rajtunk kívül életet. A „meghódítjuk a csilla­gokat” elmélet jól hangzik, de pillanatnyilag a 800 kilométe­res útnak az első 100 milliomo­dik részéig jutottunk cl. Szerintem álom a Holdra te­lepülés is. Iszonyú nagy a költ­sége, mivel az életidegen vilá­got részlegesen lakhatóvá szük­séges tenni. Meglátásom szerint mérsékelt lelkesedéssel szabad kezelni a felfedezést. „Ugró­deszkának” túl közel van a Hold, de még a Jupiter rendszere is el­érhetetlen messzeségben van a Földtől, nemhogy a legközeleb­bi csillagtól... Megkérdeztük „az utca emberét”, mi a véleménye a napvilágra került tudományos szenzációról. Cservenyák Tiborné:- Ha igaz, hogy vizet talál­tak a Holdon, akkor lehetséges, hogy élet alakuljon ki ott. A Föld már nagyon elhasználó­dott. A kutatásokhoz nagyon sok pénzre van szükség, de azt minden bizonnyal előteremtik. Csikós Istvánná:- Szerintem lehetséges, hogy már élnek is a Holdon. Jó do­log lenne a kapcsolatot felven­ni velük, persze, ha nem támad­nak. Én ugyan nem mennék el oda, s nem is lenne jó, ha „egy­máshoz járnánk”. Á tudomány olyan nagy lépésekben halad, hogy előbb-utóbb már ez sem lesz „csoda”. Mindig fejlő­dünk, s ez jó, nem látok benne semmiféle veszélyt. Pócsi Attila:- Jó lenne, ha élet alakulhat­na ki a Holdon, bár a mi kor­osztályunk szerintem ezt már nem éri meg. A Föld pusztul, naponta hallunk az ózonlyuk­ról. A Hold ugyan nem léphet­ne a Föld helyébe, hiszen év­milliók kellettek ahhoz, hogy kialakuljon ez a társadalom, a Hold esetében újabb évmilliók­ra lenne szükség. Amennyiben mindkét helyen élnének már emberek, biztosan teljesen eltérő problémákkal küzdené- nek, hiszen itt mindenféle tár- sadalmi goriddal kerülnek szembe, ott pedig elsődlegesen az élet feltételeinek megterem­tésével és megtartásával kelle­ne törődni. Cservenyák Tiborné Az oldalt Vitéz Péter, Babus Andrea és Lázár Zsolt készítette „Vérdíjat” tűztek ki a farkasokra Véget ért már az idei vadászati idény. A sportvadászok, akik nem az ölés kedvé­ért járták hétvégeken az erdőket, mezőket, most tisztítják a fegyvereiket, hogy a következő idényben újra vállukra akasszák. Félő azonban, hogy Kárpátalja egyre fogyatkozó vadállományának tovább sorvadása következtében jövőre is jobbára konzervdobozokra fognak lövöldözni. Balogh Csaba- Sajnos, egyre kevesebb a vad erdeinkben. Most folyik az idei vadszámlálás, a vadá­szati idény eredményeinek összegzése. A jelek nem sok jót ígérnek, pedig az idei tél nem viselte meg az állományt- halljuk Harajda Miklóstól, a helybeli természetvédelmi főosztály fő szakemberétől. — Ami kedvezett a vadnak, nem igazán felelt meg a va­dászoknak. A hegyekben ugyanis kevés hó esett az idei tél folyamán, s így az őzek, szarvasok és más nagyvadja­ink nem kényszerültek rá, hogy elhagyják megszokott életterünket. A hószegény erdőkben az apróvad sem na­gyon mutatkozott.- Sok kívánnivalót hagy maga után a vadgazdálko­dás, de azért akadnak pozi­tív példák, vannak olyan va­dásztársaságok, melyek ko­molyan veszik feladataikat, valóban őrt állak, védik a vadállományt - vélekedik Harajda Miklós. - Nagyrészt nekik köszönhető, hogy az idei idény során 64 orvvadászt si­került tetten érni. A vadőrökből, sportvadá­szokból, környezetvédőkből összeállt járőrcsoportok összes­ségében 126 alkalommal in­dultak el. A tetten ért vadorzók zömét megbírságolták, kifizet­tették velük az okozott kárt. A különösen nagy kárt okozók­kal szemben pedig bűnvádi el­járást kezdeményeztek. Ilyen esel három volt csupán. Két to­vábbi személy ügyében még nyomoz a milícia.- Az orvvadászokra jellemző, hogy nem válogatnak, lőnek mindenre, ami mozog - mondja a fő szakember. - Előfordultak esetek, amikor legálisan indul­tak el azzal az állítólagos céllal, hogy kóbor kutyákat lőjenek. Azt tudni kell, hogy a falkákban por- tyázó kóbor kutyák is alaposan megtizedelik az állományt, így irtani kell őket; ráadásul ezek az állatok veszettséget is terjeszthet­nek. A vadászatukra indultak kö­zül azonban sokan megfeledkez­tek az eredeti célról, s mindenre lőttek, csak épp kutyákra nem. A vadőrök egyik nagy fogá­sa a nagyszőlősi járásban volt. Nagypalád és Péterfalva térsé­gében fülelték le a vezető be­osztású személyekből álló tár­saságot, épp a határsávban va­dásztak tilalmi időben. Ügyük­ben sajnos a mai napig nem született döntés. Megbírságolták viszont a munkácsi járásból az ungvári erdőkbe átrándult férfit, aki fiai­val indult vadászni. Maga a tény nem is lett volna elítélendő. A gond ott kezdődött, hogy a férfi két fiával egyetemben az éjjeli órákban indult el villanylámpák segédletével. Szerencsére gyor­san lefülelték őket, s csupán egyetlen nyulat érkeztek elejte­ni. Az okozott kárt így is 170 hrivnyában (17 ezer forint) álla­pították meg, s ezt az orvvadász és fiai térítették meg. Ennél sokkal többet, ponto­san 2141 hrivnya bírságot volt kénytelen fizetni egy uszt- csomai férfi. Őt akkor érték tel­ten, amikor egy orvul elejtett szarvast próbált hazaszállítani. Az orvvadászokon és az el­szaporodott kóbor kutyákon kí­vül egy másik problémával is szembe kell nézniük a vadgaz­dálkodóknak. Évek óta nem ta­pasztalt számban jelentek meg Kárpátalja erdeiben a nálunk dúvadnak minősített farkasok. A falkákban vadászó állatok sok őzet, szarvast ejtenek el. Ügyes vadászok, ráterelik a patásokat a patakok befagyott jegére, ahol azok képtelenek megállni a lá­bukon, s így könnyedén végez­nek a zsákmánnyal.- Arról még nem kaptunk hírt, hogy emberre támadtak volna - mondja a fő szakember -, de a juhaklok nincsenek biztonság­ban a farkasfalkáktól. Feltűntek a ragadozók a Perecsenyi járás­ban is, de a legtöbbet Kőrösmező környékén látták, valamint a Nagybereznai járásban. A farkas a nemkívánatos állat­fajhoz tartozik. Kárpátalján „vér- díjat” tűztek ki a fejükre. Egy-egy elejtett farkasért 100 hrivnya üti a szerencsés vadász markát. Ed­dig tizennyolc állatot lőttek ki, s a hajtóvadászat folytatódik. Palotai István (Új Kelet) Az évtized derekán sem biztos, hogy Milosevic elnök felvétetett volna egy angol úri kaszinó tagjai közé, ma már azonban szinte egészen bizo­nyos, hogy megmondanák neki: kívül tágasabb. Személyes és politikusi ér­tékének devalvációja már az „össz-jugoszláv” összecsa- *pás, illetve az ország széthul­lása idején megkezdődött, hi­szen a világ úgy ismerte meg, mint aki csak az crő(szak) nyelvét érti, és a demokrácia számára üres szóbeszéd. Boszniában még csak cl akarta hitetni, hogy ő bizony nem vesz részt a boszniai szer- bek agresszív cs háborús bű­nökkel terhes akcióiban, most azonban minden kétséget ki­záróan lehullott a függöny, és már nem is tagadja, hogy Ko­szovóban „rendfenntartó” erői népirtást folytatnak. Koszovó a szerbek ősi szent helye - hangoztatják bőszen, és erre a badarságra alapozva jogot formálnak az albán lakosság eltiprásához. A történelem folyamán való igaz, hogy Szerbia győztes csatákat vívott ezen a terüle­ten, de hol van már a tavalyi hó? Ezen áz alapon mi is jo­got formálhatnánk a svájci Szent Gallenrc, Becsre. Prá­gára, sőt leginkább Bclgrád- ra (Nándorfehérvárra), Szer­bia jelenlegi fővárosára. El­végre a mi győzelmünk em­lékére húzzák még ma is dél­ben a harangokat világszer­te, a pápa rendeletére. Akkor nekünk ugyebár Belgrád t eléggé „szent helyünk". Kí­váncsi volnék, hogy mit szól­na Milosevic elvtárs, ha Ma­gyarország ugyanazzal az érvrendszerrel, amivel ő Ko­szovó ügyében érvel magá­nak, követelné Bclgrádol? Koszovóban kilencven százalékban csak albánok élnek. Áűz százaléknyi szerb csak betelepedett. (Körülbe­lül ennyi magyar él Belgrád- ban is.) Elvitatni jogaikat egyenlő a demokratikus Eu­rópa összes szabályainak- -felrúgásával. A jelenlegiju- rópai status quo megtartása mellett is volna megoldás: az albán területek teljes autonó­miája. Nem kell tehát a hatá­rokat átrajzolni, hogy béke és nyugalom legyen. De vajon békét és nyugalmat akar-e Milosevic? Ez ma már meg­lehetősen kétséges. Ha poli­tikai útját tesszük a vizsgáló­dás tárgyává, könnyen meg­figyelhetjük a szégyenletes tendenciát: személyisége egyre inkább hasonlítani lát­szik a világ sötét diktátoraié­hoz. Egyáltalán nem véletlen, hogy Albright amerikai és Dini olasz külügyminiszter teljesen egyetért: a jelenlegi koszovói helyzetért Milose­vic a felelős! A jugoszláv el­nök reakciói - a Vöröskereszt kirekesztése Koszovóból és a többi - egyre inkább hasoií- lítanakSzflr/c/í/«; Húszéin tet­teire. Még egy-két ilyen „hú­zás", és „közös klubban” ta­lálja magát az iraki, a líbiai és - mondjuk ki bátran - a szlovák diktátorral, Vladimir Meciarral\ Végül pedig, aki ilyen fo­kon kerül szembe az Ameri­kai Fgyesült Államok és az Euiopai Unió akaratával, és így NATO-val, annak ga­rantáltan hamar befellegzik... I Csíkos Istvánne J Pócsi Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom