Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-06 / 55. szám
Lakáskultúra 1998. március 6., péntek Fatönktől a számítógépszékig tLgyik leggyakrabban használt bútorunk a szék. Bútor és ember, stílus és kor összefüggései sehol olyan világosan nem figyelhetők meg, mint az ülőbútor formaváltozásaiban. A mai ülőbútor helyes alakítási elveit is csak az értheti meg, aki ezt a fejlődési folyamatot ismeri. Az ülőalkalmatosságok történetéről Dániel Pétert, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatóját kérdeztük, aki behatóan foglalkozott és foglalkozik lakberendezés-oktatással.- Legalapvetőbb bútoraink egyike a szék. Típusai - kezdve a puszta tönktől egészen a legbonyolultabb, speciális célokra kialakított ülőhelyig - rendkívül széles skálán mozognak. A bútorok mindig az adott kor művészeti stílusának megfelelően alakultak, s belőlük arra is következtethetünk, hogy milyen technikai eszközökkel készítették azokat (például az egyiptomiak nem használtak gyalut). A görög szék (1. rajz) az időszámításunk előtti VI-V. században az ókori bútorformálás legérettebb példája. Az emberi testformákhoz igazodik (kényelmi szempontból ez az egyik legfontosabb követelmény ma is), és rugalmasan könnyed. A japán székforma (2. rajz) feltűnő sajátossága a praktikus összehajthatóság, a VIII-X. századi bizánci szék (3. rajz) pedig házszerű, robosztus alakjával csak a kiváltságosok otthonában trónolt, s ott is inkább a földön, párnákon, szőnyegeken ültek az emberek. A román kori és a gótikus, kárpitozás nélküli székek még nem igazán feleltek meg a kényelmi szempontoknak. A gótikus korban már megjelentek a bőrbevonatok, de a reneszánsz hozta a bútorok tömeges gyártását. A reneszánsz újabb alaptípust alkotott (4. rajz), a deszkatámla itt jelenik meg először, s a parasztbútorban máig tovább él. A nagy áttörést a barokk jelentette, amikor a kárpitozás továbbfejlődése mellett megjelent a párnázás és a rúgózás is, amik már remekül szolgálták a kényelmi igényeket, ugyanakkor a túldíszítettség, a cikornyás vonalak is jellemzők voltak (5. rajz), amelyek viszont kényelmetlenségeket is okoztak. Ezt követően a klasszicizmus görög és római ésszerűségre törekvő időszaka már a könnyen mozgatható, praktikus, egyszerű és kényelmes bútorokat „szerette" (6. rajz). A század- forduló nagy divatját a szecesszió könnyedebb formái jelentették. A XIX. század eleji biedermeier széket (7. rajz) az antik formahatásoktól egyre függetlenebb, nyugodt vonalú, finom ívelésűfaanyag jellemezte, ezzel a kispolgárság körében aratott sikert. Tonett úr forradalmi újítását, a faanyag gőzöléssel történő hajlítását a XIX. század közepén szabadalmaztatta. A hajlított faanyagból készített szék ellenállóbb, hiszen nagyobb rugózásra képes, mint „elődei". Elterjedtek az eklektikus — kevert stílusú - bútorok is, valamint ismét előkerültek a régi stílusok, s megjelentek a ,,neo-” bútorok. A modern csőbútor (8. rajz) az 1930-as években került forgalomba. Kialakítását a kényelem igénye és az új, rugalmas, vékony anyag befolyásolták, s ezért az eddigi székektől elütő, szokatlan forma- és súlyhatás jött létre. A húszas-harmincas években jött el a színes bútorok ideje is. Az oldalt írta: Babus Andrea, fotók: Bozsó Katalin zadok során a szék funkciója szinte nem is változott - nem is változhatott. Természetesen az újabb feladatokhoz újabb székeket találnak ki, s a tudomány egyre intenzívebben „beleszól” a bútor- tervezésbe. A számítógépes tevékenységhez kialakított speciális széken félig szinte térdelve és félig ülve dolgozik az ember, persze megfelelően megtámasztva azon részeit, melyekre testsúlya nehezedik. A régi korok stílusirányzatai nyomán is készülnek még székek, s a régi korok bútorait is igyekeznek restaurálással megmenteni. Tehát ma már a legkülönbözőbb stílusú székek közül válogathatunk, de vásárlásnál nem árt néhány szempontot figyelembe venni. Az első ránézésre mutatós és forma- tervezett szék akár használhatatlan is lehet, ha kényelmetlen, ha nem ott támasztja meg például a gerincet, ahol kellene. Tanácsos vásárlás A tervezők egyre in kább figyelembe veszik a székek előállításánál az ember testi adottságait, s a funkciót (nem mindegy, hogy pihenésre vagy munkavégzésre használunk egy- egy széket) ötvözték az emberi alak arányaival. Meghökkentő anyagok is szerepet kapnak ma már a bútorgyártásban, így például sok fémet használnak - így jött létre a csőbútor is. Most már mind az anyagok, mind a formák tekintetében nagy figyelmet fordítanak a tervezők arra, hogy kinek és milyen célra készítik - például - a székeket. A furnérozással megalkották a „mintha” látszatát (kevésbé nemes anyagokat nemesebbé tehetnek). Ma már gyártják a székeket műanyagból és pozdorjából is, ami ugyan nem túl tartós, de a tömegigényt kielégíti. Az évszáelőtt kipróbálni az ülőalkalmatosságot, de arra is ügyeljünk, hogy ki fog rajta ülni, mert az ő testméretei sem elhanyagolhatók. Fontos, hogy pihenésre vagy munkára akarjuk használni a széket. Ma már az ülőlap dőlésszöge sem egyforma, hiszen általában hátrafelé lejt, de van teljesen vízszintes és speciális esetekben (így a számítógépes széknél) kissé előre dőlő is. Ezeknél a háttámla dőlésszöge az ülőlapnak megfelelő, s ki kell próbálni, nekünk és céljainknak melyik a legjobb, legkényelmesebb. Munkahelyeken legjobb az állítható háttámlával, ülőlappal és dőlésszöggel rendelkező szék. Figyelni kell a szék, az ülőhely alapanyagának tartósságára. De ez sem minden! Egy gyönyörű bőr ülőgarnitúra tartós, örök életre szól, viszont nyáron „beleragad” az ember, s furcsa hangokat hallat, ha mocorgunk benne. Döntsük el, dísz- vagy állandó igény- bevételnek kitett haszná- latitárgy-funkciót szánunk-e a megvásárolandó széknek. Nem utolsó szempont, hogy tudunk-e vigyázni a bútorra, hiszen egy kisgyermekes családnál előfordulhat, hogy a gyermek esetleg véletlenül a kanapén „tálalja” magának a süteményt. Nehezen tisztítható, kíméletet igénylő bútort csak az vegyen, akinél nem leselkedik naponta „veszély” a berendezési tárgyakra. Divat a gördülő, forduló szék, amit nem kell emelgetni, könnyen mozgatható és tisztítható. A fém alkatrészek pedig tartósak. Főként irodákban, de az otthonokban is elterjedtek. A divatot nem kell feltétlenül követni, ma már lehetőség nyílik arra, hogy mindenki a neki - és pénztárcájának - megfelelő bútorokkal rendezze be lakását. I
