Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-03 / 52. szám

1998. március 3., kedd Falujáró Mezőgazdasági szolgáltató A kellemes tavaszi napsü­tésben Vég Zoltán, mezőgaz­dasági gépi szolgáltatásokat végző vállalkozót defektes IFA-ja mellett találtuk, éppen javításán szorgoskodott al­kalmazottjával. Vállalkozását 1996-ban indította, munkanélküliként nem látott más kiutat. Igény­be vette a munkaügyi köz­pont által nyújtott támoga­tást. Jelenleg a pótkocsis te­herautó mellett két kombájn­nal is rendelkezik, amelyek segítségével Újkenézen kí­vül a szomszédos falvakban is vállalja az őszi búza és a kukorica betakarítási mun­káit. Az IFA-val az átvétel helyére, Kisvárdára, Vásáros- naményba szállítja a ter­ményt. A mezőgazdasági szolgáltatások holt idejében a Nyírerdő Rt.-nek dolgozik: fakitermeléssel foglalkozik a környező erdőségekben.- Az egy alkalmazottam mellé ebben az idényben sze­retnék még egyet felvenni, ehhez is a munkaügyi központ támogatását fogom kérni, ha csak a társadalombiztosítási járulékot ki tudom belőle fi­zetni, akkor is sokkal köny- nyebb - mondta Vég Zoltán. A gazda nem akar egy lá­bon állni, bővíteni szeretné tevékenységi körét a vetéstől a növényvédelmen át a szár­zúzásig, a kukoricatermesz­téshez szükséges géppark be­szerzését tervezi a közeljö­vőben. Azokat a gépeket, amelyekkel jelenleg dolgo­zik, önerőből vásárolta, most állami segítségre is számít a fejlesztéshez.- Saját földterülettel nem rendelkezem, és állattenyész­téssel sem foglalkozom, így a hozzám fordulók tudják, hogy nem kell megvárniuk a saját termésem betakarítását, bármikor el tudom végezni a megrendelt munkát - hangoz­tatta a gazda. - Rövid idő alatt kialakult ázoknak a növénytermesztőknek a cso­portja, akik csak velem haj­landók dolgoztatni. A kalá­szos gabonafélék aratását ál­talában július 5-én kezdjük, és augusztus közepére be is fejezzük. Szeptember-októ­berben a napraforgó- és a csil- lagfürttáblákon dolgozunk, majd október végétől két mű­szakban hajnalhasadtától késő estig, akár lámpafény mellett is a kukoricát takarít­juk be. Idén még januárban is a földeken dolgoztunk. Nekem az egyik legna­gyobb gondot a munkák üte­mezése jelenti, minden terme­lő a növény- és a feldolgozó- ipar igényének leginkább megfelelő időszakban szeret­né a termését betakaríttatni, de ezt nem lehet megoldani. A jó gazdák már előre tudják, mikor lesz a szolgáltatásra szükségük, és arra az időtar­tamra előjegyzésüket kérik. Problémát okoz még az is, hogy a földek elaprózottak, a gépekkel szinte meg sem le­het rajtuk fordulni. A gazdál­kodóknak kevés a pénzük, 2- 3 veszteséges évet nem tud­nak átvészelni, már most is sok a vetetten föld, és nem sok javulás várható. Előrelépési lehetőséget csak a nagy kézimunkaerő-igényű növények termesztésében lá­tok, a környéken a termőföldek igen alkalmasak egyes gyógy­növények termesztésére, és sok munkával nagy bevételt érhet­nek el a termelők. Összevont csoportok Az óvodába 45 kisgyerek jár rendszeresen a faluból. Nem túl nagy a létszám, így a kis- és a középső csoport foglalko­zásait összevonva tartják. A nagyobbakat már az iskolai életre készítik fel az óvónők. A gyerekek sok időt töltenek az ud­vari játszótéren. Tizenkét idős újkenézinek is főznek a konyhában. Az öreg, gyakran beteg emberek már nem tudnak az ételért elmenni, ezen a szociális gondozó segít az étkek házhoz szállításával. Az oldalt Szabó Zoltán írta, a felvételeket Bozsó Katalin készítette. Kevés a helyi vállalkozó Újkenéz az Északkelet-Nyír­ségben, Nyíregyházától mint­egy 60 kilométer távolságra, a Tisza kanyarulatai és a Ricsi- kai-erdő között helyezkedik el. Első utunk a polgármesteri hi­vatalba vezetett. A település vezetőjét, Kovács Lajost füg­getlen jelöltként 1990-ben vá­lasztották meg erre a tisztség­re, és az 1994-es választásokon újra neki szavaztak bizalmat a polgárok. A község képviselő­testülete hattagú.- A közmű és az infrastruktu­rális ellátottság elfogadható szintű, bár egyes területek elma­radnak a lakosok várakozásai­tól - halljuk a polgármestertől. - A polgárok és az önkormány­zat összefogásának eredménye­ként 1993-ban kiépült a gázhá­lózat, amelyre már a lakóházak több mint 39 százaléka rácsat­lakozott, az ivóvizet a házak 78 százalékába vezették be. Koráb­ban gyakran előfordult, hogy egy esetleges budapesti hívásra egy napot is vámunk kellett, az elmúlt évben sikerült a telefon­gondokon is enyhíteni azzal, hogy bekapcsolódtunk a rádió­erősítésű telefonrendszerbe. A szennyvízkezelési lehetősé­geinkkel nem lehetünk elége­dettek, a jelenlegi zárt aknás házankénti elhelyezést szeret­nénk a közeljövőben szenny­vízhálózat kiépítésével felvál­tani. Ennek a megvalósítása a következő 4 éves ciklusban várható, természetesen Újkenéz önmagában ezt nem tudja fel­vállalni, ezért a környező tele­pülések összefogása szükséges. A polgármesteri hivatal épülete nagyon rossz állapotú, ennek felújítására 5 millió forintot kü­lönített el a képviselő-testülei ez évi költségvetésében. A községben 1995-ben 356 lakás volt, ebből egy önkor­mányzati tulajdonban van a mai napig. A fiatal nagycsalá­dosok - a szociálpolitikai ked­vezmények által nyújtott lehe­tőségeket kihasználva - két év alatt 39 lakást építettek. A település útjainak csak 25 százaléka burkolt aszfalttal vagy kohósalakkal, a többi föld­út. Az úthálózat teljes hossza 9 kilométer. A fejlesztéshez szük­séges pénz csak részben áll az önkormányzat rendelkezésére, a többit pályázatokkal kívánjuk megszerezni. Az orvosi ellátáson is lenne mit javítani, jelenleg a szomszédos Kovács Lajos polgármester Mezőladányból jár át a testi egészségünk őrzője heti két alka­lommal, és a védőnő is mindkét településen óvja a kicsinyeket. Az utóbbi két évben nőtt az itt lakók száma, jelenleg 1107-en laknak Újkenézen. A gyermek- születések száma valamivel több, mint az elhalálozásoké. Sok az idős ember, a lakosság közel egyharmada nyugdíjas vagy rokkantnyugdíjas. A mint­egy 450 aktív kereső általában bérből és fizetésből él, a kör­nyező városokban, Záhonyban, Kisvárdán, Vásárosnaményban dolgoznak. A legtöbben MAV- alkalmazottak. Jövedelmüket ki­sebb-nagyobb földterületek megművelésével próbálják ki­egészíteni. A falu lakosságának 12 százaléka munkanélküli, nagy részük, mintegy százan szakképzetlenek. Közhasznú foglalkoztatással próbálja az ön- kormányzat a munkanélkülisé­get csökkenteni. A nyilvántar­tott 16 egyéni vállalkozó legin­kább szolgáltatásokat végez, ők a jövedelmük 3 ezrelékét fizetik be az önkormányzat pénztárába iparűzési adóként. Élelmiszerüz­letek, presszó, ruházati bolt és tápárusító helyek találhatók a községben. Három éve szállíttat­juk el szervezett formában a hul­ladékot egy falunkbeli vállalko­zó segítségével havonta kétszer a község szemétlerakójába. Eléggé korlátozottak a helyi kulturális és sportolási lehető­ségek, a művelődési házban lévő könyvtár csak heti két alkalom­mal nyit ki, leginkább a fiatalok látogatják. A focicsapat két év­vel ezelőtt oszlott fel. A lakosság nagy része refor­mátus vallású, emellett jelentős számban élnek itt katolikusok, de pünkösdi keresztények és szombatisták is. A református templom fennállásának századik évfordulóját nyár közepén sze­retnénk megünnepelni, remél­jük, mindenki el tud jönni, aki itt szolgálta a híveket. Két nyelvet is oktatnak Tavaly adták át az újkenézi diákoknak a 33 millió forin­tos beruházással megépített új általános iskolát, ahol a falu ünnepségeit is megtarthatják. A régi épület olyan szűkös volt, hogy a nebulóknak vál­tott rendszerben kellett tanul­niuk. Délelőtt az alsó tagoza­tosok, délután a felsőévesek járhattak iskolába. Mára sok­kal jobb lett a helyzet. A 146 tanuló az órák után megebé­delhet az étkezdében. Az isko­lának csak előkészítő-me­legítő konyhája van, a kész ételt az óvodából hozzák. Tor­nateremre sajnos nem volt elég a pénz, a tornaórákat to­vábbra is a kullúrház melletti sportpályán tartják. A Nemzeti Alaptanterv rész­leges bevezetése az új tanév­vel kezdődik majd, először az elsős és a hetedik osztályos ta­nulók számára. Már most is ta­nulhatnak a német nyelven kí­vül angolul az érdeklődők, ez csak fakultatív jellegű. Az alap­tanterv által megkövetelt szá­mítógépek még nem állnak az iskola rendelkezésére, és be­szerzésükre nincs kilátásuk. Általában minden tovább ta­nulni szándékozó ballagó nyol­cadikost felvesznek a környező városok valamely középiskolá­jába. A tehetségesebbeknek folyamatos megmérettetési lehetőséget kínálnak mind is­kolai, mind megyei szinten. Újkenéz múltja A község neve 1226-ban tűnt fel először a krónikák­ban, amikor is az ide való Busu nevű papot és testvé­reit megvádolták egy bizo­nyos földterület jogtalan használatával. A Gut-Keled nemzetség tulajdonában volt már 1302-ben, és a csa­lád váradi birtokaihoz tar­tozott. A kenéziek igen sze­gényes körülmények között éltek, a házak paticsfallal épültek, erős faoszlopokra riglifákat szegeztek, melye­ket suhángokkal fontak ál, majd sárral tapasztották. Ha az árvíz a falak alját kimos­ta, akkor újra betapasztot­ták. Az oszlopok a víz fel­színe felett tartották a háza­kat. A falu nevét a szláv ere­detű Kenéz méltóságnévre vezetik vissza. A XIV. szá­zad végétől Kenéz a Váradi családdal rokon Kenézi Szaniszló birtoka volt, majd a XVI. századtól az Anarcsi családhoz tartozott. Akkor már Cserepeskenéznek hív­ták. A cserepes előtagnak többféle magyarázata lehet: akár a lakosok cserépégető foglalkozására, akár a cse­réppel fedett templomra is utalhatott. A Tegezcs család tulajdonában lévő birtok- részt Tegezes Borbála fele­ségül vételével Szentmar- jay Imre szerezte meg, és az ő családjának tulajdonában maradt egészen a XVIII. század közepéig. Ezt köve­tően a birtokosok a külön­böző öröklések és adomá­nyok révén kicserélődtek. 1850-ben 398, nagyrészt egytelkes nemes volt a tele­pülés lakója. A falut az 1850-es években többször is árvíz sújtotta, amelyek szinte teljesen elpusztítot­ták. Régi nevét 1888-ban veszítette el, amikor a falu lakossága a település mai helyére költözött. Ettől kezdődően az itt élők már Újkenéznek hívták, de hi­vatalosan csak 1908-ban ismerték el ezt a nevet. A századforduló táján 82 házban 456, főleg evangé­likus, református lakos élt itt. Közigazgatás szempont­jából 1950-ig a tiszai, majd a kisvárdai járáshoz tarto­zott. Ezt követően Mezőla- dány társközsége lett. Önál­lóságát a rendszerváltást követően nyerte el. Egyháztörténetét tekintve viszonylag régen, már az 1332-1335 évi pápai tized- jegyzékben megemlítik ne­vét és Miklós nevű papját. 1393-ban Kenézi Szaniszló és Anarcsi Lácsló fiai ketté­osztották a falut, de a Szent Erzsébetről elnevezett temp­lom közös maradt, amely a faluval együtt az 1850-es évek áradásai következtében pusztult el. Az új templom, amelyet református hívők építettek, idén ünnepli fenn­állásának 100. évfordulóját. A falu határában az ása­tások alkalmával számos bronzkori tárgyat találtak. A református templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom