Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-16 / 63. szám

Hazai és világkrónika Külföldi megemlékezések Emil Constantinescu, Románia elnöke vasár­nap a március 15-ei magyar forradalom 150. évfordulója alkalmából üzenetet intézett Göncz Árpád magyar elnök­höz, melegen üdvözölve a baráti magyar népet és a ma­gyar államfőt, utalva a történelmi tanulságokra, és állást foglalva a két állam, a két nép közötti valós, őszinte és baráti kapcsolat mellett. Zoe Petre asszonynak, a román államfő politikai főtanácsosának kérésére az üzenetet, amelynek szövege negyedórával a Duna televízió által élőben közvetített Csíkszeredái március 15-ei ünnep­ség kezdete előtt érkezett a székelyföldi városba, Dézsi Zoltán, a megye prefektusa, a román kormány megyei képviselője (aki egyben az RMDSZ egyik országos vezetője) olvasta fel az ünnepségre összegyűlt mint­egy tízezres tömeg előtt. A sokaság tapssal fogadta a szöveget. Tavaly Vidor Ciorbea miniszterelnök kö­szöntötte a máricus 15-ei ünnep alkalmából a romániai magyarságot. Csendes ünnepi megemlékezést tar tottak március 15. alkalmából vasárnap délelőtt Ki- jevben a magyarok. A magyar nagykövetség mun­katársai, magyarországi vállalatok és intézmények kiküldöttei, valamint a kijevi magyarok képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait a Magyar-dombon, a tavaly decemberben felállított magyar honfoglalási emlékjelnél. Az eseményen részt vett Olekszandr Omelcsenko kijevi polgármester is. Az elmúlt években sorozatosan torzóvá cson­kolt pozsonyi Petőfi-szobor előtt vasárnap délután másfél ezer ember emlékezett meg a magyar szabad­ságharc és forradalom 150. évfordulójáról. Szlovákia szinte minden magyarok lakta településén ünnepel­tek. A pozsonyi, a somorjai és révkomáromi meg­emlékezések Magyarországról érkezett szónoka az idén Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivata­lának elnöke volt. A pozsonyi Petőfi-szobornál a ma­gyar nagykövetség, a Csemadok, a Magyar Koalíció három pártjának vezetői, iskolák, cserkészek koszo­rúztak. „Tudnunk kell: a szabadság jegyében vigyázni kell arra, hogy a többpártrendszer ne paraván legyen, ami mögött egyetlen párt diktatúrája szerveződhet, és építheti le a jogállamiságot” - mondta Törzsök Erika Pozsonyban. A HTMH elnöke emlékeztetett arra, .hogy „Petőfi egyre csonkább szobra előtt fel kell idéznünk a háromnyelvű és négy kultúrájú Pozsonyi, amiből mára alig marad valami. Fel kell idézni, hogy a Pozsonyi Országgyűlés épületében Kölcscytől Deákig, Széche­nyitől Petőfiig á XIX. század minden jeles magyarja meg­fordult, de látnunk kell, hogy az épület mégis jeltelen.” A másfél ezer ünneplő - minden korábbi ünneptől eltérően - az idén együtt énekelte el Petőfi szobra előtt a Himnuszt. Állatni kitüntetések A művészetekben, a tudományokban és az élet bármely más területén kiemel­kedő teljesítményt nyújtók munkája teszi hitelessé az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját - hangoztatta Göncz Árpád köztársa­sági elnök vasárnap az Országházban. Az államfő március 15. alkalmából Kossuth- és Széchenyi-díjakat, vala­mint más állami kitüntetéseket adott át. Göncz Árpád hangsúlyozta: megtisztel­tetésnek érzi, hogy éppen a forradalom 150. évfordulóján tüntetheti ki alkotó te­vékenységükért a díjazottakat. A köz- társasági elnök hosszú és eredményes alkotó életet kívánt valamennyiüknek. Ezt követően Horn Gyula miniszterelnök a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja- díjat, továbbá Kiváló és Érdemes Mű­vész díjakat adott át. MTI ___________,_______ A Magyar Köztársaság Ba­bérkoszorúja díjat Bodor Adám József Attila-díjas író és Spiró György József Attila-díjas író, költő, műfordító vehette át. A Magyar Köztársaság Kivá­ló Művésze-díjban részesült Birkás Ákos Munkácsy Mi- hály-díjas festőművész, Fodor Antal, a Magyar Állami Opera­ház Erkel Ferenc-díjas koreog­ráfusa, Simó Sándor, a Hunnia Filmstúdió Kft. Balázs Béla­díjas filmrendezője, Érdemes Művész, Schmal Károly Mun­kácsy Mihály-díjas grafikus- művész, Érdemes Művész és Vágó Nelly, a Magyar Állami Operaház Jászai Mari-díjas vezető jelmeztervezője, Érde­mes Művész. A Magyar Köztársaság Ér­demes Művésze-díjat kapott Gruber Hugo, a Budapesti Báb­színház Jászai Mari-díjas báb­színésze. Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színművész, Igó Éva, a Vígszínház Jászai Mari­díjas színművésze, Klimó Ká­roly Munkácsy Mihály-díjas festőművész,Lantos István Liszt Ferenc-díjas zongora- és orgona­művész, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára ,Misura Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese,Réti János Balázs Béla-díjas hang­mérnök, Sári JózsefErkd Ferenc- díjas zeneszerző, Valló Péter, a Radnóti Színház Jászai Mari-dí­jas rendezője és Veress Pál fes­tőművész. Kossuth-díjat kaptak: Darvas Iván színművész, Hágai Katalin balettművész, Hofi Géza színművész, Iglódi István színész-rendező, Konok Tamás festőművész, Lakner László festőművész, Lászlóffy Aladár író, költő, szerkesztő, Lendvay Kamilló zeneszerző, Rákos Sándor költő, Módi Szabó Gábor színművész, Sólyom Nagy Sándor operaénekes, Szakács Györgyi jelmeztervező, Sztankai István színművész, Tandori Dezső költő, Vadász György építész-képzőművész, Vásáry Tamás zongoraművész, főzeneigazgató. Jászay Mari-díjat kapott többek között: Varjú Olga, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze. Sajtónap a Pilvaxban A tisztességes politika és a tisztességes média egy­más szövetségesei - mondta Kósáné Kovács Mag­da, az MSZP ügyvezető alelnöke a Szabad Sajtó Ala­pítvány szombati rendezvényén, a budapesti Pilvax Étteremben. MTI Az eseményen részt vett Horn Gyula szocialista pártel­nök, miniszterelnök is. A Sza­bad Sajtó Napja és az 1848- ban kezdődött forradalom és szabadságharc 150. évforduló­ja alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen Kósáné úgy fogalmazott: amikor a politi­kai akarat már nem befolyásol­hatja azt, ami a médiában tör­ténik, a tisztességes médiát a tulajdonos befolyásával szem­ben leginkább a tisztességes politika védheti meg. Az ügy­vezető alelnök köszöntőjét követően Földes György, az alapítvány kuratóriumának elnöke átadta az idei Szabad Sajtó-díjakat. Elismerést kapott a Csíksze­redái Antropológiai Műhely, valamint a Tekintet című magyar irodalmi folyóirat szerkesztősége, továbbá Szilvássy József, a szlovákiai Új Szó korábbi főszerkesz­tője, aki jelenleg a Katedra című lap élén áll, illetve Szigethy András író, a Nép- szabadság publicistája. Muzsikáló történelem Bürget Lajos jegyzete Az idei március 15-ikei ünnepségek egyik, kétség­telenül kiemelkedő ese­ménye az a budapesti tér­zene, amit magyar, osztrák és orosz katonazenészek adnak. A térzene érdekes­sége nem az, hogy egye­sített zenekarok lépnek fel, ilyenre volt már sok­szor példa. A dolog szép­sége, mások szerint pi­kantériája az,hogy a 150 évvel ezelőtti események egykor egymással szem­benálló feleinek utódai muzsikálnak — együtt. Az emlékezés békévé oldou- ta az akkor történteket, és mára, másfél évszázaddal a forradalom és a szabad­ságharc után a valóság­ban is egy európai együtt- lét keretében lépnek szín­re a muzsikusok. A valóság és annak jel­képértéke vitathatatlan. Ami történik, az nem je­lenti egy kor történelmé­nek átírását. Nem próbál­ja azt bizonygatni, hogy az akkor ellenségek nem is álltak egymással szemben. Nem sugallják a 150 évvel ez­előtti, egymás iránt érzett sze- retetet. De leszámol azzal a sajnos gyakorta visszaköszö­nő magatartással, amely az engesztelhetetlenség, a gyű­lölet alapján képtelen arra, hogy emelkedetten beszéljen arról, ami elmúlt, ami a szó szoros értelmében már törté­nelem. Az egyesített zenekar fellépése talán ezért törté­nelmi. Mi több, tanító mó­don az, hiszen ha valaki ma együtt látja e három nemzet katonáinak zenészeit, tulaj­donképpen végigkísérheti azokat a változásokat, ame­lyek az elmúlt másfél évszá­zad alatt következtek be. Mert elmúlt - ki beszél már róla! -, a Habsburgok iránti féktelen gyűlölet. Valami más viszonnyá módosult az oro­szok és majdani utódaik iránt érzett haragunk, sérelmünk. Habsburg Ottó, az utolsó ki­rályfi mindennapos vendé­günk. Az oroszok itt üzletel­nek közöttünk, politikusaink egyenrangúként tárgyalnak. Magyarjaink szinte hazajár­nak Bécsbe, üzletembereink sorra nyitják vállalkozásaikat Moszkvában és Szentpéter- várott. A hajdani ellenfelek ma már csak történelmi ár­nyak, vagy hősök, vagy áldo­zatok. A mai emberből vég­képp hiányzik a személyes in­dulat, az érintettség, az érzel­mi attitűd. Az egyesített katonazene­kar egész Európa számára példát mutató koncertje ezért kap nagy jelentőséget. Jel­képes nagyszerűsége éppen abban keresendő, hogy a kontinens megbékélő folya­matába illik bele. Ahogy megbékéltek a németek, az angolok, a franciák, az ola­szok és a belgák, úgy jutot­tunk el mi is a természetes­nek ható kézfogásig. Vagy hogy pontosabban fogalmaz­zak a zene ürügyén: a harmó­niáig. Pedig London bombá­zását, Párizs megszállását, Drezda leromobolását bé­kén alapuló viszonnyá vál­toztatni nem volt kis törté­nelmi tett. Mint ahogy a mi kelet-közép-európai szem­benállásainkat sem egysze­rű ily magasztosan felol­dani. Persze lehet, hogy fur­csán hat, de én szeretném, ha egyszer ebben a térség­ben lenne olyan zenekar, amelyben magyarok, romá­nok, osztrákok, szerbek, szlovákok, oroszok, ukrá­nok mind együtt muzsi­kálnának. Legalább olyan nagyszerű emelkedettség­gel, mint teszik azt a most fellépők. Épp oly egykor­voltnak tekintve a történe­teket, mint teszik ezt a ma­iak. És mellettük szólna egy olyan, csak magyar ze­nekar is, amely a nemzet ér­dekében félretenné a ha­mis hangokat. Ilyen mu­zsikáló történelmet kívá­nok magunknak március idusán. Zászlófelvonás MTI ____________ ___ Az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából va­sárnap reggel az Ország­ház előtt a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külső­ségek között katonai tisz­teletadás mellett felvonták a Magyar Köztársaság lo­bogóját. Az ünnepi eseményen részt vett Göncz Árpád köztársasá­gi elnök, Horn Gyula minisz­terelnök, Kuncze Gábor bel­ügyminiszter, valamint a kor­mány több tagja. Jelen vol­tak a parlamenti pártok kép­viselői és a diplomáciai tes­tület tagjai is. A zászlófelvonást köve­tően az ünnepség résztvevői a téren álló Kossuth-szobor- hoz vonultak, ahol koszorút helyezett el Göncz Árpád, Horn Gyula és Kávássy Sán­dor, az Országgyűlés alelnö­ke. Az ünnepség után a je­lenlévők elindultak a köz­ponti ünnepség színhelyére, a Múzeum-kertbe. Várakozva Palotai István (Új Kelet) Most, hogy lassan immár harmadszor következik cl a hatalom pozícióinak demok­ratikus átcsoportosításának ideje, joggal merülhet fel a kérdés: kulturáltabbak let- tiink-e politizálásunkban? Megértették-e azok, akikéi érint; a „politikai vetésforgó” íratlan szabályait? Lcsznek- c már látható, érezhető jelei egy új és fiatal politikusi szakember-generáció feltö­rekvésének, vagy még mind­ig mi - a sokat próbált „vé­nek” - ropjuk a táncot kita­posott gyermekcipőinkben? Nos, azt Íriszem, hogy mind­erre legelőbb akkor kapunk választ, amikor a választási kampány teljes gőzzel meg­kezdődik, és kiderül, ki mi­lyen hangot, eszközöket hasz­nál céljai elérése érdekében. Majd aztán a választások után ismét vizsgázik a politi­ka, hiszen világossá válik, hogy a vesztesek csak a má­sodik vonalba kényszeriil- nek-e visszavonulni, vagy pedig mennek vissza a civil szférába. Normális - európai - esetben a politikusok vesz­tesként is a szakterületükön maradnak, és minisztériu­mukban dolgoznak tovább, ami logikus is, hiszen - egy­részt - négy év elteltével újabb megmérettetés követ­kezik, másrészt pedig azért, mert nem lehet négyévenként újabb és újabb szakembereket kinevelni, kitanítani. Ez na­gyon drága és luxus lenne - illetve a jelenleg még életben lévő gyakorlat szerint az is! Természetesen ehhez szük­séges még valami. Valami, ami talán így, első hallásra feleslegesnektűnik, mégsem az: egymás tiszteidé és a po­litikusi alázat meghonosodá­sa. Annak a ma még sajnos ismeretlen gyakorlatnak a megvalósulása, hiányzik, hogy a nemzet érdekeinek minden pártérdek felett győ­zedelmeskednie kell! Csu­pán az ellenkezés kedvéért senki se támadja ellenlábasa­it, hanem vizsgálja meg mon­dandójának az ország életére nézve várható hatásait, és csak akkor mondjon nemei, ha biztos benne: neki van igaza. Magyarán, szakember­ként, és ne politikusként döntsön. •És bizony mi, választópol- ' gárok is felelősek vájkfUÚll mindenért. Kétszer már meg­tettük 1990 óta, hogy nem az. eszünk, hanem a szívünk, az indulataink szavára hallgat­va voksoltunk. Méregből, bosszúból, elkeseredésből. Pedig hát - ha jól belegon­dolunk - ez nem vezet seho­vá, hiszen mindenkor egész­ségtelenül túlsúlyos parla­menti viszonyokat eredmé­nyez. A demokrácia ereje ép­pen a pluralitásban van. a sokszínűségben, ami a civil ellenőrzés legfőbb eszköze és záloga. ígérni, szirénként énekelni persze könnyebb, mint a valóság talaján marad­va, korlátáinkat beismerve kérni a társadalom támogatá­sát céljaink megvalósítása ér­dekében. Az üres, bár hang­zatos szavak ideje, azt hi­szem, már lejárt. Az emberek legyintgetnek, és a legtöbb­jük már nem hisz semmilyen politikai ígéretben. A válasz­tópolgárok passzivitása igen­is arra figyelmeztet, hogy ide­je felnőttként kezelni őket, és „esti mese” helyett a tények­kel operálni. A politikusi szakma elit­je, az igazi szakemberek ezt teszik. Talán nekik majd si­kerül visszahódítani az em­bereknek nem csak a szívét, hanem az eszét is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom