Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-12 / 60. szám

Falujáró 1998. március 12., csütörtök intéznünk. Szeretnénk méltó körülményeket teremteni ügyes­bajos dolgaink intézéséhez, és legalább egy tárgyalót kiala­kítani a mostani szűk iroda mellé.- Mánd közel fekszik a nem­régiben megnyitott tiszabecsi határátkelőhelyhez...- Gondolkozunk a főút­vonal adta lehetőségek kihasz­nálásán, bár az ukrán és más nemzetiségű turisták nem na­gyon állnak meg nálunk, men­nek tovább Gyarmatra, Szál­kára. Ezzel együtt egy szolgál­tatóház építésén gondolko­zunk, ahol az átutazók igényeit elégítenénk ki. Ha lehetővé tennénk az utasok kulturált pi­henését, ha nálunk is meg tud­nák vásárolni azokat az árucik­keket, amiket Magyarországon keresnek, akkor egészen bizto­san többen állnának meg Mán- don, és a falunak is kézzel fog­ható haszna származna a turis­taforgalomból.- Sokan a falusi turizmus­ban látják a felemelkedés lehe­tőségét. Nem próbálnak meg kiépíteni egy falusi vendéglá­tással kapcsolatos hálózatot?- Nem sok látnivaló van ná­lunk. Talán csak a csendnek, a nyugalomnak lehet valami vonzereje. Ahhoz, hogy ide csalogassuk a pihenni vágyó kát, megfelelő körülménye­ket kellene biztosítanunk számukra, amit a mostani anyagi helyzetünkben na­gyon nehéz megvalósítani. Volt valamikor a faluban egy csodálatos templom, de azt sajnos lebontották, és elvit­ték Szentendrére a skanzen- ba. Ez még abban az időben történt, amikor egyes illeté­kesek csendes kihalásra ítél­ték falunkat. —Az idén önkormányzati vá­lasztások lesznek. Megpályáz­za újból a polgármesteri címet ?- Igen. Azt gondolom, nem kell szégyenkezni eddigi ered­ményeink miatt. Ha lassan is, ha szerényen is, de csak meg­indult a falu a gyarapodás felé. Még sok mindent szeretnénk — és kell is — megvalósítani, amit csak akkor tudunk végig­vinni, ha a község vezetősége nem változik meg a választá­sok után. A falut sokáig olyan településnek könyvelték el, aminek tiszteletre méltó múlt­ja van, de a jövő nem sok jó­val kecsegteti. Ebből a hely­zetből próbálunk meg kievic- kélni, és azt hiszem, minden reményünk megvan arra, hogy bizakodva tekintsünk az elkövetkezendő idők ele. Tiszteletre méltó múlt, reményteljes jövő? Egy kis falu az önállóság útvesztőjében Egyike a legrégibb településeknek a Szamosháton. Valószínűleg a honfoglalás idején keletkezett, de csak az 1181. évi cégényi oklevél említi először név szerint, villa Mand néven. A legenda szerint nevét egy Ag-Mand nevű katonaembertől kapta, aki részt vett a honfoglaló törzsek háborúiban, és aki a Mánd nemzetség megala­pítója lett. Mindig is kicsinyke falu volt, területe alig 500 hektár, lakóinak száma ma sem éri el a háromszázat. Sokáig Penyigéhez tartozott, de a rendszerváltás óta önálló képviselettel rendelkezik. Errefelé vasút nem jár, Mánd csak a közúton érhető el. A faluban nincs iskola, a gyerekek a szomszédos Penyigére járnak iskola­busszal. Üzemel az óvoda, ami azt is jelenti, hogy megállt a népesség csökkenése, bár még mindig több idősebb lakója van a falunak, mint fiatal. néhány nőt tudunk alkalmaz­ni, és a lehetőségekhez képest nem keresnek rosszul. Más munkalehetőség itt helyben jóformán nincs, a legnagyobb munkáltató nálunk is az ön- kormányzat. Azok a szeren­csések, akiknek van munka­helyük, Fehérgyarmatra jár­nak dolgozni.- Hogyan próbálják vonzób­bá tenni Mándot a fiatalok szá­mára?- Csak szerény elképzelése­ink vannak, de a mi körülmé­nyeink között az is valami. Alapot hoztunk létre az első lakásukat építők támogatására, próbálkozunk munkahelyek teremtésével. Foglalkoztatunk pályakezdő fiatalokat és pró­báljuk komfortosítani a falut. Járdákat építünk, és szeretnénk befejezni az épülő buszgarázst. Sajnos a pályázati rendszer nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ilyenkor nincs mit tenni, meg kell várni az újabb kiírást, és ismételten próbálkozni kell. Az a rossz, hogy ezekre a pénzekre nem lehet számítani, és az is erősen kétséges, hogy a bírálók elfo- gadják-c a pályamű érveit. Per­sze nekünk nemcsak a fiatalok­kal kell foglalkoznunk. Sok itl az idős ember, akikről szintén gondoskodnunk kell. Meg kell oldanunk az öregek napközi rendszerben való ellátását. So­kan élnek egyedül, akiknek gyermekei szerteszét élnek Magyarországon. Azon va­gyunk, hogy legalább napon­ta egyszer meleg ételt ehesse­nek a magányos öregek. Soká­ig volt elhanyagolt a község, de most már mindenhová virá­gokat ültettünk. A községháza előtt kialakítottunk egy kis parkot. Nem nagy dolgok ezek, de ilyen apróságokból alakul ki a falu arculata. Aztán itt van ez a községháza, tulajdonkép­pen nem önálló, nincs egy tár­gyalónk, minden ügyet ebben az egyetlen kis szobában kell Varga Lajos polgármester: -Valamikor 1970-ben kerül­tem a feleségem révén a köz­ségbe. Főagronómus lettem a tsz-ben. A polgármesteri tisztséget sem főállásban lá­tom el, tiszteletdíjasként dolgozom itt. Hattagú tes­tület irányítja a község éle­tét, egyetértésben dolgo­zunk, és talán látszanak már a közös munka eredményei. Sokáig Penyigéhez tartoz­tunk, de aztán a rendszervál­tás meghozta a község önál­lóságát is, s bár ezután meg­sokasodtak a gondjaink is, de azt hiszem, többre jutot­tunk magunkban, mintha még most is társközség len­nénk.-Milyen közművekkel ren­delkezik a község?- Kis falu a miénk, alig 18- 20 milliós költségvetésből gazdálkodunk. Nem sok pénz ez, fejlesztésre nem na­gyon gondolhatunk, bár most, hogy a gázprogramból adódó hiteltől sikerüli meg­szabadulnunk, valamiféle szerény beruházásra is gon­dolhatunk. Sok elképzelésünk van. A falu kommunális ellá­tottsága jónak mondható, in­kább csak a lakosság anyagi helyzete gátolja a házak kom­fortosítását. Mert hiába van ki­épített gázvezeték- és telefon­hálózat, ha a csatlakozási költ­ségeket képtelenek megfizetni az itt élők. Szeretnénk megol­dani a szennyvízelvezetést is, de azt önerőből képtelenek le­szünk megvalósítani. Mostani korunk a társulások ideje, sok település egyesíti anyagi for­rásait, hogy egyről a kettőre tudjon jutni. Nekünk szenny­vízügyben legcélszerűbb len­ne a gyarmati hálózathoz csat­lakozni, az lenne a legolcsóbb, nem kellene megépíteni kü­lönféle kiszolgáló épületeket, tulajdonképpen csak a veze­téknek való csatornát kellene megásni a városig. A gyarmati szennyvíztelep kapacitása el­bírná a mándi vezetéket is, és nekünk is igen hasznos lenne a csatlakozás.- A környéken nagyon kevés a munka, még a városokban is nagy a munkanélküliség, sokan élnek szociális segélyből...- A költségvetés nagy ré­szét nálunk is a különféle szo­ciális juttatások viszik el, de szeretnénk véget vetni ennek a tendenciának. Nagyon fon­tos dolognak tartom, hogy az embereknek legyen munkájuk. Sokan vannak, akik inkább megelégednek a kisebb össze­gűjövedelempótló támogatás­sal, mintsem rendszeres mun­kát vállaljanak. Evekkel eze­lőtt alapítottunk egy varrodát, Az oldalt Berki Antal írta, a fotókat Bozsó Katalin készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom