Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

Háttér 1998. február 4., szerda Leonardo DiCaprio, a két lábon járó tragédia?! Mikita Eszter Alig 23 éves, és már szinte mindenki ismeri a félig olasz, félig német származású ifjút, aki a híres reneszánsz piktor­ról, a Mona Lisa és Az utol­só vacsora festőjéről kapta a nevét. A Skorpió jegyében (nov. 11.) született Leonarc/o apró reklámfilmekben és amerikai sorozatokban kezd­te pályafutását, majd meg sem állt az Ez a fiúk sorsa (1993) című drámáig, ahol Robert De Niro és Ellen Bárkin társaságában játszot­ta el első, mondhatnánk: főszerepét. A történetben Jack (L. D. C.) egy apa nél­kül maradt kamaszt alakít, akinek az édesanyja mindent megpróbál annak érdekében, hogy fiának pótapát „kerít­sen”. Mikor létrejön az új család, elmérgesedik a hely­zet, s Jack élete pokollá vál­tozik... A Gilbert Grape (1993) című film sem feledteti az emberrel a mindennapi gon­dokat, hiszen Leonardo eb­ben a filmben egy 17 éves szellemileg sérült, értelmi fogyatékos fiút játszik. DiCaprio karrierjének kö­vetkező állomása A gyor­sabb a halálnál című wes­tern. S hogy ezt a szerepet megkapta, azt filmbeli any­jának (amit persze homály fed), Sharon Stone-nak kö­szönheti. A művésznő kü­lön kérése volt, hogy a fia­tal tehetség legyen a partne­re. 1995-ös filmjében, az Egy kosaras naplójá-ban egy bimbózó élet hervadni kezd. A sportember (L. D. C.) válaszúihoz érkezik: vagy a kosárlabda, vagy a kábító­szer mámora... A fiatalabb korosztály Leonardo DiCaprio nevével a Rómeó és Júlia című fil­met párosítja, ami persze nem véletlen, hiszen mo­dern Rómeó képében jelenik meg a sokoldalú fiú. A film William Shakespeare 1595- ben bemutatott drámája 20. század végi körülmények között, ahol a kardokat pisztolyok, a lovakat pe­dig cabriók váltják fel. Per­sze a történet ugyanaz: egy tiltott, de annál in­kább lángoló szerelem, amelynek a vége egy kettős tragédia. A korabeli szöve­get színesíti a Cardigans ütemes muzsikája. A lányok bálványa 1998 elején újabb történettel lep­te meg a filmbarátokat. Legfrissebb tragédiája az 1912. évi katasztrófához hajózik vissza. Titanic. Ha kimondom ezt a szót, való­színűleg mindenkinek egy szomorú éjszaka jut az eszé­be, amikor 1500 ember ve­szett hullámsírba, s másnap reggel nem szólalt meg a hatalmas hajó kürtje a New York-i kikötőben. Leonar­do filmbeli élete itt is sze­relemmel kezdődik, majd tragikusra fordulnak az ese­mények. Vajon mit „vétett” sze­gény DiCaprio, hogy a fil­mekben mindig ő a meg nem értett,a kirekesztett, a hősszerelmes, az önfelál­dozó? „ Miért kíséri mindig a bal­szerencse? űilu Mándok-Hollywood-Hawaíí Palotai István (Új Kelet) Vannak még csodák! Leg­inkább az emberi akarat és a tudás csodái. Akárcsak Ady Endre, aki elindult az Értől, és eljutott a szent nagy óceá­nig. Egy srác. Egy mándoki legény, aki fittyet hányva a világ földhözragadt realitá­saira, immár az egeket ostro­molja. Néhány év alatt - hi­szen még most is nagyon fia­tal - eljutott a hollywoodi filmgyártás csúcsaira! Hon­nan a mersz és honnan az erő,- kérdem egy kávé mellett Rabb Sándort, - hogy példá­ul szolgálhasson egy egész nemzedéknek?!- Hogyan kezdődött?- Tizennégy éves koromig Mándokon éltem, ott is jár­tam iskolába. Pedagóguscsa­ládból származom, apám har­mincnyolc éve tanít Mán­dokon. Nagyon büszkék rám. Van egy húgom, aki közgaz­dász és most joghallgató, egy cég gazdasági vezetője. Elő­ször Szabó tanárnő keltette fel bennem az érdeklődést a számok világa iránt. Gimná­ziumba már Debrecenbe, a Fazekasba jár­tam, és bátran merem állítani, hogy a kezdő lökést pályámhoz Csarkó Tibor matekta­nár úr adta meg, aki olthatatian tüzet gyúj­tott bennem. Már akkor imádtam a számo­kat. Tiszta matekkal foglalkoztunk megle­hetősen sok óraszámban, hiszen matekta­gozatra jártam. Tizenöt éves koromban az­tán megpecsételődött a sorsom, akkor ju­tottam el először egy ABC 80-as komputer közelébe. Azonnali szerelem lett belőle.- Egyébként jó tanuló volt?- Tényleg jó eredményeim voltak, lehet­tem volna orvos, mérnök, akármi, de a prog­ramozó matematikus szaknál maradtam, és az ELTE-re jelentkeztem. Az egyetemen meglehetősen kevés volt a gép, ezért in­kább elméleti oktatást kaptunk, amit ak­kor nem nagyon szerettem, de ma már tudom, hogy kimon­dottan a javamra vált... Az egyetem előtt azonban még Len­tiben kellett szolgálnom a hazát tizenkét hónapig. Nem ár­tott. Fegyelmet, és „zsiványságot” tanultunk. Manapság fon­tos kellékek ezek...- Hol kezdte a munkát?- Diplomaosztás után a SZÁMALK-hoz kerültem szoftver- fejlesztőnek. Európai szinten léteztünk, de a megvalósítás­hoz soha nem volt pénzünk, így mindig mások - külföldiek- fölözték le a hasznot. A rendszerváltás idején aztán bele­huppantam én is a nagy magyar valóságba. Vállalkozás vál­lalkozást követett. Autókereskedéssel, banki üzletkötéssel, biztonsági cégnél tervezéssel, újságkiadással, szerencsejá­tékkal próbálkoztam. Ezekből is látszik, hogy nem vagyok kizárólag elméleti ember. De a szerelem az szerelem. Arra törekedtem, hogy csak azt kelljen csinálnom, amit szeretek: otthon számítógépezni, de soha sem akart összejönni, és mindig másból kellett fenntartanom magam.- Besokallt?- Rendesen. 1995-ben társaimra bíztam a vállalkozásai­mat, vettem a fogkefémet és a hitelkártyámat, egész egysze­rűen elutaztam Amerikába. Négy hónapot „feccoltam” a do­logra, és egy kalap pénzt, de alaposan meg akartam ismerni a terepet. Két hónapon keresztül az angoltudásomra is ráfejel­tem, és amerikai tanfolyamra, nyelviskolába jártam. Szeren­csére összejött! A nyelvet felszedtem, miközben megjártam New Yorkot, San Franciscót, Floridát, Los Angelest, San Diegót és Las Vegast.- Csak?...- Csak. Négy hónap után aztán haza kellett jönnöm, hi­szen minden ügyem nyitott maradt. A szerencsejáték terüle­tén működő vállalkozásom térdre esett. Na, ez aztán erősen rásegített újsütetű problémámra: nevezetesen, hogy... nehéz erről beszélni... ott kint a valóságos tudás számít, itt a sógor- ság, komaság és az ököljog is komoly szerepet kap. Ezeket pedig nem kedvelem.-Magyarán: hazajövetele után idegennek érezte a te­repet?- Valahogy úgy, bár korántsem akarok a nagyképűség látszatába esni. 1996-ban fogtam magam, és egész egysze­rűen ismét kimentem. Jogi szemszögből megint mint egyszerű turista, azonban már mocorgott bennem a dolog, hogy kipróbáljam a kinti munka világát, ez azonban csak amolyan bel­ső hang volt. Igazán nem készültem rá, a diplomái­mat sem vittem el. A kinti munka világa alatt persze nem a szokványos kiván­dorló stílust (feketemoso­gatástól a csillagos égig) akartam követni, hanem a szakmámban szerettem volna kipróbálni magam!- Voltak ismerősei ott, akikhez forduljon? — Szerencsére igen. A Digital Domain cégnél van egy magyar haverom, akit még itthonról ismerek, és így fel is kerestem Los An­gelesben egyszer, kétszer, ötször, sokszor. Rengete­get mesélt a munkájáról, elvitt, mindent megmuta­tott, a főnökömmel is így futottam először össze. Ahogy így kóstolgattam őket. egyre jobban éreztem, hogy itt a helyem. Csak­hogy ez Amerika egyik legmenőbb vál­lalkozása a filmtrükkök területén. „Be­szólnom” meglehetősen rizikós ott, mert ha kipróbálnak és csődöt mondok, ak­kor annyi. Soha sem jutok el hozzájuk. (Ugyanakkor lassan is el lehet oda jut­ni, de azt az időt, amennyibe ez telik, cl akartam kerülni.) Elszántam magam, és hallgattam az unszolásra. Elmentem egy munkainterjúra. El lehet képzelni, mi­lyen „húzós” volt. Angolul, demo- anyagok nélkül, szemben a szakma nagy mohikánjaival. Éppen akkor keresték a stábot a Titanic-projekthez.- Mondana róluk és a cégről egy-két szót?- Őrült zsenik gyülekezete, élükön James Cameron filmrendezővel, a Terminátor-filmek, a Bolygó neve: Halál, a Két tűz között és természetesen a Titanic rendezőjével. Az épület tetején egy ménkű nagy halálfejes lobogó van... Nem hagyomá­nyos hollywoodi cég, annyi bizonyos.- Mi lett a meghallgatás eredménye?- Egymáséi lettünk. Sürgősséggel és helyben elintézték a munkaengedélyemet.- Végül is mi volt a feladata? Mi volt annyira ördöngős, hogy külföldi szakemberként alkalmazták?- A filmben sok olyan jelenet van, amikor a hajó mozog. Ez mind trükk, mert a hajómodell, illetve modellek álltak! Alapfeladatom az volt, hogy ezekben az esetekben a hajó köré, elé, mellé vizet varázsoljak, méghozzá az óceánt a maga kézzelfogható és szörnyű valóságában. Rendkívül összetett feladat volt. Nem filmalapanyaggal dolgoztam, még víz sem volt sehol, csak a komputer és mi. Az alapot egy katonai célokra kifejlesztett óceán-szoftver tovább­fejlesztése jelentette, ez azonban csak a vízszerű vizet szi­mulálta. Azt, hogy aztán annak tömegét érzékeltessük, az örjöngő örvényeket, a hajócsavar körül habzó vizet létre­hozzuk, már a mi dolgunk volt. Nehéz erről beszélni, azt ajánlom, nézzék meg a filmet!- Hogyan determinálná eredményességét?- Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a lehető legnagyobb sikert arattuk. Ez aztán úgy erkölcsi, mint anya­gi vonatkozásban roppant tisztességesen ki is fejeződött.- Most mi a helyzet? Visszamegy a céghez?- Nem. Eljöttem tőlük, békében, szeretetben, bár ma­rasztaltak. Visszavárnak. Kicsit én is visszavágyom, a triikkjeim sikerei következtében azonban több ajánlat kö­zül is választhattam. Kettő volt közöttük, amire nem lehe­tett nemet mondani. Az egyikre mégis kénytelen voltam. Egy vadonatúj stúdió vár Hawaii szigetén, Honoluluban! És érdekes szakmai kihívások. Már csak a munkavállalási engedélyt várom, napokon belül meg kell, hogy érkezzen. „Ülök az ajtóban a kofferen, és fenem a szörfdeszkámat”.- Nem siratja menyasszony?- Szabad vagyok. Menyasszony? Hawai előtt ez nem len­ne logikus. Egy kávé Rabb Sándorral DIGITAL DOMAIN Sándor Rabb Digital Artist 300 ROSE AVENUE VENICE, CA 90291 TEL 310. 314.2800 LAX 310.3 14.2888 sandor@d2.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom