Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7., szombat Aszlan Maszhado 1/csecsen elnök szerint Oroszországnak és Csecsenföldnek mint egyenjogú államoknak kell szoros integrációt kialakítaniuk, s szó nincs arról, hogy Groznij elszigetelődésre törekedne azzal, hogy alapszerződést kíván kötni és diplomáciai kapcsolatokat létesíteni Moszkvával. Maszhadov az Interfax orosz hírügynökségnek pénteken kifejtette, hogy jószomszédi, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítéséi, a két ország szoros integrációját szorgalmazza. Oroszország itt van körülöttünk, s ezért tévednek azok, akik azt állítják, hogy az egyenjogú kapcsolatok megteremtésével el akarjuk szigetelni Csecsen- földet Oroszországtól - jelentette ki. Csecsenföld azt javasolja Oroszországnak, hogy kössenek hosszú távú együttműködési megállapodást a közös gazdasági tér megteremtéséről, a légtér, a földi kommunikációk és hírközlési berendezések közös használatáról - hangsúlyozta Maszhadov. Már öt emberéletet követeltek Csehországban a múlt hét vége óta tartó rendkívül erős fagyok. A hét elején és közepén több helyen, főként Morvaországban és a hegyvidékeken, az éjszakai hőmérséklet mínusz 25 Cel- sius-fokig süllyedt. Rendőrségi jelentések szerint négy esetben a tragédiában az alkoholnak is szerepe volt. Mind a négy férfi ugyanis az éjjeli órákban ittas állapotban elaludt az utcai pádon vagy a háza előtt, s így fagyott meg. Egy idősebb észak-morvaországi férfi pedig az utcán rosszul lett, elesett, s mire rátaláltak, már halott volt. Harminchét kurd lázadó és három török katona életét vesztette a csütörtökön kirobbant újabb harcokban — közölték pénteken helyi biztonsági források. A Reuters jelentése szerint a véres harcok színhelye a Szíriái határ mentén húzódó Mardin tartomány volt, ahol a Kurd Munkáspárt (PKK) harcosai katonákat csaltak tőrbe. A katonák segítségére érkező török csapatok és a kurdok összecsapása egészen estig tartott. Nyomára bukkant a holland rendőrség annak a három Rembrandt-képnek, amelyet 1994 nyarán loptak el a festőről elnevezett amszterdami múzeumból - jelentette a belga hírügynökség pénteken. Az amszterdami hatóságoknál jelentkezett egy ügyvéd, akinek egyik védence azt állítja, hogy jóhiszeműen megvásárolta a három festményt mintegy 250 ezer holland forint (25 millió magyar forint) készpénzért. A férfi állítólag későn tudta meg, hogy a képek az állam tulajdonát képezik, és kárának megtérítése fejében hajlandó is visszaszolgáltatni a múzeumnak. Drótkötéltánc repcsivel Olasz-amerikai összecsapásról írt a pénteki olasz sajtó arról beszámolva, hogy amerikai részről cáfolták Beniamino Andreatta olasz védelmi miniszter állítását, amely szerint a húsz ember halálát okozó amerikai katonai repülőgép nem a kijelölt útvonalon repült volna. A Dolomitokban történt síliftkatasztrófa után készült első közvélemény-kutatások szerint az olaszok két táborra szakadtak annak megítélésében, hogy be kell-e zárni, vagy sem az olasz területeken lévő amerikai katonai támaszpontokat. MTI Beniamino Andreatta olasz védelmi miniszter csütörtökön az olasz parlamentben közölte, hogy az amerikai repülőgép jelentősen - mintegy 10 kilométerrel - eltért az eredetileg engedélyezett útvonaltól, és jócskán alacsonyabban repült a megengedett legkisebb magasságnál. Ezt azonban cáfolta Guy Vanderlinden amerikai tábornok, a Dél-Európában állomásozó amerikai tengerészgyalogosok parancsnoka. A tábornok szerint a gép pontosan betartotta az engedélyezett útvonalat, “csak” a repülési magasságot sértette meg. Az avianói amerikai támaszpont szóvivője egyébként először ezt is cáfolta, mondván, a repülési tervben szerepelt, hogy a gép mintegy 80 méter magasságra ereszkedjen, de ezt a kijelentést a támaszpont illetékesei később úgy pontosították, hogy „az angolul nem tudó újságírók félreértették a szóvivő szavait”. Az olasz sajtó meglehetősen zokon vette az olasz védelmi miniszter állítását cáfoló amerikai kijelentést. A pénteki lapok egyre nyíltabban sugallták: amerikai részről a „mundér becsületének védelmében” az igazság eltitkolására törekszenek. Az amerikaiak „valamit eltüntettek” a katasztrófát okozó gépről - feltehetőleg a repülési adatokat feljegyző fekete dobozt - állították az olasz írások. A sajtó az amerikai szándékokkal kapcsolatos kételyek megerősítésének tartotta azt is, hogy az Egyesült Államok jelezte: maga kívánja a vizsgálatot elvégezni, s fenntartja a jogát, hogy az ügyben az amerikai igazságszolgáltatás járjon el. A keddi katasztrófát követő első közvélemény-kutatási adatok szerint az olaszok 41 százaléka úgy véli, hogy be kellene zárni az Olaszországban lévő amerikai katonai támaszpontokat. Pontosan ugyanennyien viszont hibának tartanák. A megkérdezettek 18 százaléka egyelőre nem tudott határozott véleményt mondani. Világkrónika Az életüket is féltik UPMH-információ Dr. Schmidt Géza, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke nyílt levelet tett közzé, amelyben a szlovák határ mentén és a főváros körzetében élő hárommillió ember érdekében emeli fel a szavát. Mint köztudott, a nyáron üzembe helyezik a mohi atomerőművet, amely mindössze harminc kilométerre fekszik az Ipoly menti falvaktól. Az erőmű puszta léte életében és megélhetésében veszélyezteti az ott élőket. Legalábbis ez derül ki abból a riportból, amelyet lapunk munkatársa készített az érintett településeken. Tiszta időben idelátszanak a kémények - mutat a határon túl magasadó hegyek felé a jó ötvenes, pirosas arcú férfiember, miközben rádob egy gallyat a tűzre. A perőcsényi almáskertben a kiszáradt rönköket égetik, s közben néha, összehúzott szemmel a távoli hegyeket szemlélik. Ebben a nézésben sok gyomorszorító aggodalom van. Az ipolysági gyümölcs- termesztők az életüket és a megélhetésüket féltik. Ma reggel is volt a rádióban róla szó, mondja egy fejkendős asszony. Hát nem valami sok, de hogy most már úgy néz ki, nem lehet visszacsinálni. Ropog a száraz rönk, s a tűz belekap a száraz tavalyi fűbe, gazba is. Vidd onnét, Erzsiké, a táskád! - kiált egy rockeresen hosszú hajú, katonasapkás férfi, és egy lapáttal parazsat visz valahová. Az Erzsikének mondott asszony nem látszik különösebben ijedtnek, megfogja a műbőr retikült és átrakja vagy három méterrel odébb egy másik tuskóra. Odébblépünk egy kissé mi is vagy nyolcán, akik leálltunk beszélgetni a perőcsényi szövetkezet gyümölcsösében. Ahogy jöttem a kocsival, kilométereken keresztül nem láttam mást, csak szépen bekerített hatalmas kerteket. Alma, meggy. Erre leginkább meggy, mondják a perő- csényiek. A téesznek, vagyis - javítják ki mindjárt magukat - a szövetkezetnek vagy negy- ven-ötven hektár gyümölcsöse van. A túlnyomó része meggy, de van valamennyi alma is. Kinek adják cl, kérdezem. Aki elviszi, tárják szét a karjukat. A szobi szörpnek, aztán Bernecén van hűtőház, de jönnek ide mindenfelől a kereskedők. Mit szólnak az atomerőműhöz, kérdem. Mit szólnánk? Majd megdöglünk, vagy a sugár miatt, vagy amiatt, hogy fölkopik az állunk. Ki fog sugárszennyezett gyümölcsöt venni? Ki fog az atomerőmű tövében termett málnát sze- melgetni? Ha pedig nem kell az itt termett áru, akkor mindannyian elmehetünk zabot hegyezni. Nem csinált ez a kormány, semmit, még leginkább az osztrákok ordítoztak. Hát maguk, kérdezem. Miránk nem kíváncsi senki. A bernecebaráti polgármester, a Kertész Laci, az gyűjtött aláírásokat pár éve, neki alá is írtuk, de hogy aztán mi lelt, nem tudjuk. Csak éppen félünk. Hirtelen csend lesz, csak a tűz ropog. Ahogy körülné- : zek, látom, hogy mindany- nyian a távoli hegyeket fürkészik, amerről tiszta időben idelátszanak az atomerőmű tornyai. Mit és hol építünk? MTI A szlovák fél „engedékenyen és előzékenyen,, tekint a magyar félnek a hágai döntés végrehajtásával kapcsolatos problémáira - mondta pénteken a szlovák közszolgálati rádióban Dominik Koringer, a bősi erőmű építési és üzemeltetési főbiztosa, a szlovák küldöttség tagja, aki a magyar kormány csütörtöki döntésére reagált. Hogy mit és hol épít fel a magyar fél, annak variációiról még részletekbe menő megbeszélések folynak, tehát „a kérdések még biztosan nem tekintők lezártnak”. Az, hogy Nagymarosról kezdenek ismét beszélni, végül is nem új, hiszen eleve tudott volt, hogy az alsó duzzasztásra legalkalmasabb helyszín ez lenne, s ezt most a Magyar Tu- dományos Akadémia is megerősítette - utalt rá Kocinger, aki szerint: ha mégsem Nagymarosnál, hanem másutt történne az alsó duzzasztás, amögölt nyilván nem szakmai szempontokat kellene keresni. A szlovák kormánybiztos nem kívánt találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, hogyan lehetne majd az előzmények után Magyarországon ismét „eladni” a „már egyszer elvetett” nagymarosi helyszínt. Ezt már a magyar félnek kell mérlegelnie-jegyezte meg. Duna- kiliti hasznosításával kapcsolatban aláhúzta: Dunakiliti minden szerepét teljes mértékben és hiánytalanul ellátja a Duna- csúnnál felépült szlovák C- változat. „Természetesen megértjük a magyar fél helyzetét. Magunk is előterjesztettünk egy olyan javaslatot, mely szerint Dunakiliti és Dunacsúny közös üzemeltetését elképzelhetőnek tartjuk”—jelezte Domiiiik Kocinger. Ökológiai bomba a Vérke partján? Patkánykeresőbe indultunk magyar tévésekkel január második felében Kárpátaljára. Nálunk ugyanis elterjedt a híre, lapunk is megírta, hogy ökológiai bomba ketyeg a Latorca-parti Munkácson a rágcsálók elszaporodása miatt. Mi Beregszászon néztünk széjjel, bár én állítottam, hogy az utóbbi években nem láttam patkányt, pedig a város központjában, kertes házban laktam. Nemigen hittek nekem. A látottak végül engem igazoltak. Dal may Árpád (Új Kelet) Doma Attila, a Beregszászi Járási Közegészségi és Járványügyi Állomás Fertőtlenítő Osztályának vezetője elmondta, hogy a városban rendszeresen végeznek patkányirtást, bár a méreg beszerzése nagy nehézségekbe ütközik. Patkánygond tehát nincs Beregszászon. Pontosabban semmivel sincs több patkány, mint mondjuk Vásárosnaményban vagy Mátészalkán, de lényegesen kevesebb, mint a Békés megyei Dobozon. Annál több problémát jelentenek a szeméthalmok városszerte: a főutakon, a központban, a lakótelepeken, a Vérke kanális partján. Döbbenetes látvány volt a Munkácsi úton, a város legforgalmasabb utcáján a hetek óta bűzlő szemétdomb, néhány lépésre a zeneiskolától. A hulladékban, amely jócskán elborította a másfél méternél is magasabb fémkukát, dombként ölelve körül azt, ottjártunkkor éppen kóbor kutyák csemegéztek. Aztán megjelent egy rosszul öltözött középkorú férfi, elkergette az ebeket, s maga látott hozzá a szemét felforgatásához. A kutyák nyilván hozzászoktak már az efféle jelenetekhez, mert most türelmesen várakoztak tisztes távolságban, mint sakálok a lakmározó oroszlán körül. A Nagyszőlősre vezető Muzsa- lyi úton is több hatalmas szeméthalom éktelenkedik. Az egyiknél egy cigány pár keresgélt. A rendkívül szép arcú, ám szomorú tekintetű fiatalasszony hátán rongyokba csomagolt kisgyerek volt, egy másik a kezébe kapaszkodott. A szakállas, elhanyagolt külsejű fiatal férfi közeledtünkre távolabb húzódott. Az asszony szóba állt velünk. Elmondta, hogy huszonkét éves, otthon van még egy pici gyerekük. Mindennap ide járnak guberálni, így élnek. A fertőzéstől, mérgezéstől, megbetegedéstől félnek, de mit tehetnének. Munkájuk nincs, segélyt a gyerekekre nem kapnak. Személyi igazolványuk sincs, mert nem tudják kifizetni a kiállítási költséget Ezek az emberek sehol nincsenek nyilvántartva, mintha nem is léteznének. A Muzsalyi úti lakótelepen bokáig gázolhatnánk a szétszórt szemétben, ha bele merészkednénk lépni. Maguk a lakók hordják ki a házak közé a hulladékot, amit nem hóidat el a város. Ugyancsak Doma Attilától tudjuk, hogy a mintegy harmincezer lakosú Beregszászon egyetlen szekér szedi össze a szemetet az utcákról. Csoda, ha nem győzi? Utcaseprők már rég nincsenek, nem tudják fizetni őket. Megértettem, hogy miért nincsenek patkányok Kárpátalja legszemetesebb településén. Nem tudnak szimbiózisban élni a kóbor ebekkel, mert ez utóbbiak potenciális táplálékául is szolgálnak. Még nagyobb sajnálattal néztem ezeket a kivert kutyákat, amelyek emígyen még szolgálatot is tesznek a polgármesteri hivatalnak. A Vérke partj án is ott ketyeg az ökológiai bomba, ha nem is patkányok képében. Bánncly pillanatban - s erről a kárpátaljai lapok is írtak - rég feledésbe merült középkori járványok üthetik fel a fejüket, amelyek előtt az államhatár sem lesz akadály. A Beregszásztól nem is olyan messze levő Szoly ván már 18 beteget kezelnek hastífusszal...
