Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

Csúszik a képviselő* testületi ülés Hajrában Nyíregyháza költségvetése Szorít a határidő, hiszen az önkormányzatoknak február tizenötödikéig elfogadott költségvetéssel kellene rendelkezniük. Jó ütemben halad az előkészítés, az egyeztetés Nyíregyházán. Az már biztos, hogy a február kilencedikére tervezett képviselő-testületi ülés elmarad, valószínűleg tizen­kettedikén tartják meg. László Gézát, a polgármes­teri hivatal gazdasági irodavezetőjét bokros teendői közepette nem volt könnyű elérni, hogy röviden szól­jon a megyeszékhely ’98-as költségvetés-terve­zetéről. Száraz Attila (Új Kelet)-Jobb vagy rosszabb hely­zetben vagyunk költségvetési szempontból ’97-hez képest?- Nem vagyunk jobb hely­zetben, mint az elmúlt évben voltunk - szögezte le beszél­getésünk elején a közismer­ten elismert gazdasági szak­ember, majd mintegy hango­san gondolkozva így foly­tatta: - Számításaink szerint mintegy 10,7-10,8 milliárd- dal gazdálkodhat a megye- székhely. Fejlesztésre, beru­házásra 1,2 milliárd jut, eb­ből felújításra 105 millió fo­rintot terveztünk. Az önkor­mányzati lakásvásárlási, la­kásépítési támogatásra az el­múlt évhez hasonlóan mint­egy hatvanmillió forint jut. A napokban kétszer találkoz­tunk az intézmények veze­tőivel a költségvetési javas­latok egyeztetése miatt. Köz­tudott, hogy a már elfogadott ’98-as költségvetési koncep­cióban is a tervezhető bevé­telek 7,7 százalékkal marad­tak el a kiadási oldalon jelentkező igényektől. Az állami normatívák megisme­rése után átvizsgáltuk a sa­ját bevételi lehetőségeinket, újabb és újabb számításokat készítettünk. Több javaslat után a mai napig sincs meg a város végleges költségveté­si tervezete. Nyíregyháza be­vételei az idén ’97-hez ké­pest 15,5 százalékkal nőnek. A legdinamikusabban nö­vekvő bevételi forrás az ön- kormányzat sajátos bevéte­lei, vagyis az illetékes, a he­lyi adók, valamint az áten­gedett központi adók, azaz a személyi jövedelem- és a gépjárműadó. Ezek a megye- székhely legjelentősebb be­vételi forrásai. Jelentős bevé­teli forrásunk még a felhal­mozási és tőkebevételek. Alapvetően ez az a bevétel, amely teljes egészében ki van szolgáltatva a piac sze­szélyeinek, a fizetőképes ke­resletnek. Ezen a területen ki­csit óvatosabban terveztünk, mint tavaly. Akkor év köz­ben gondjaink voltak, nem úgy látszott, hogy teljesítjük a tervet, de szerencsére az év vége jobban sikerült, mint ahogy azt december elején vártuk.- A költségvetés jelentős részét az intézmények mű­ködtetése köti le...- A szülők által befizetett megemelt térítési díjak azzal egyenes arányban csak a nyersanyagnormát fedezik. Természetesen a 3-5 gyerme­kes családok az önkormány­zattól továbbra is megkapják a támogatást. A normatív ál­lami hozzájárulások nem emelkedtek olyan ütemben, ahogy azt szerettük volna, mindössze 8,2 százalékkal nőttek. Mindez azt jelenti, hogy az intézményekben jobban kell gazdálkodni a meglévő kapacitással, illetve az önkormányzat által bizto­sított eszközökkel.- Kell-e hitelt felvennünk?- A költségvetési koncep­cióban már szerepelt, így nem okoz majd senkinek megle­petést, hogy az idei beruhá­zásainkhoz és a fejlesztése­inkhez valóban hitelt kell fel­vennünk. Elképzeléseink szerint ez az összeg mintegy 320 millió forint lesz.- A bevételi oldalról tér­jünk át a kiadásokra.- A kiadásaink csak a be­vételeinkkel egyenes arány­ban növekedhetnek, azaz itt is 15,5 százalékos emelke­déssel számolhatunk. Sajnos, a kiadások belső struktúrája nem a legkedvezőbb szá­munkra. A bázishoz képest jelentős mértékben növeked­tek adósságaink. 1997-ben az eredeti tervben 537,8 mil­lió adósságszolgálat szere­pelt, most 785,9 millió forint­tal számolunk. Az emelke­désben közrejátszott, hogy az önkormányzat az előző év­ben élt a hitelátütemezés lehetőségével. Ez magyaráz­za az adósságszolgálati teher mintegy 46 százalékos növe­kedését. Érdekesség, hogy működtetési kiadásokra az összköltség mintegy 81-82 százalékát fordítjuk. Ez ön­magában nem magas szám, ha ehhez hozzávesszük az előbb említett adósszolgálatot, ak­kor látszik, hogy milyen ke­vés mozgásterünk van a költ­ségvetés tervezésénél, hiszen a keltő együtt mintegy 88-89 százalékos arányt mutat az összköltségvetéshez képest. A működési költségek az inf­láció mértékével növeked­hetnek, amennyiben a rendel­kezésre álló források teljesül­nek. Egyeztetéseink során nagyon sok intézmény jelzett felénk komoly üzemeltetési gondot. A tárgyalások köz­ben megpróbáltunk ezekre fe­dezetet keresni a költségve­tésben. A polgármesteri hiva­tal anyagi lehetőségeit teljes egészében a koncepcióban elfogadottak szerint alakítot­tuk ki. Első helyre került az utakkal, hidakkal összefüggő feladatok ellátása. A tavalyi nagy esőzések után nagyobb figyelmet és több pénzt for­dítunk a belvízelvezetésre, a csapadékcsatornák felújításá­ra. Ezzel is igyekszünk meg­előzni a károkozást.- Hogyan tovább?- A költségvetési javaslat elkészítése folyamatban van, hétfőn a Költségvetési Intéz­mények Érdekegyeztetési Tanácsa, illetve az önkor­mányzat bizottságai elé ke­rül. Egyelőre további konk­rét számokat nem mondanék, tekintettel arra, azok csak a költségvetés elfogadása után válnak véglegessé - mondta befejezésül László Géza. 1998. február 2., hétfő Interjú, riport Tibiké iskolába megy Kozma Ibolya (Új Kelet) A kórházból sem vitték haza, amikor megszületett. Az orvo­sok azt mondták, sosem lesz nor­mális, csak a bajuk lesz vele. Laura édesanyja tudni se akart Dawn-kóros gyermekéről, se­hogy sem illett bele a család­ról alkotott képébe, ezért egy csecsemőotthonba vitték a kislányt. Borzalmas körülmé­nyek közölt élt, majd édesapja megsajnálta, és a nyíregyházi Magdaléneumba hozta, ahol emberibb körülmények között tölti mindennapjait azokkal a gyerekekkel, akiktől elvett va­lamit az élet. Elvett, de valójában soha nem is adott: tudatot, értelmet, lehető­séget arra, hogy megtanuljanak írni, olvasni és számolni. Az is lehet, hogy ők sokkal boldogab­bak, mint az örökké rohanó, izgő-mozgó, pénzsóvár embe­rek, akiket egyébként normális- nak tartunk. Nyíregyházán a Bárczy Gusztáv Általános Isko­la és Diákotthonban számtalan nehezen tanuló, értelmi fogya­tékos gyereket tanítanak. Az in­tézmény harmadikos foglalkoz­tató csoportjába nyolc gyermek jár, közöttük van Laura is, az osz­tály egyetlen lánytagja. Nevelőit, Kandáné Bácsi Juditot és Hu- dákné Soltész Beátát csak Kün- kiityünek meg Bakütyünek hív­ja. Néha azt mondja: anya, apa, mintha csak tudná, mit jelente­nek ezek a fogalmak. Izeg-mozog, mindenkit megölel, megpuszil. Az idegeneknek is fogja a kezét, ölébe mászik, nem lehet nem fi­gyelni rá. Folyton mosolyog a sze­retnivaló szöszke kislány. Andriska egész nap himbáló­zik, előre-hátra, s közben szaka­datlanul egy dallamot dúdol. Nem látszik szomorúnak. Néha az ajtó fölött lévő hangosbe­mondó doboza felé int, s azt mondja: mama. Mielőtt hazavin­nék, édesanyja felszól a portáról Andrisért. Erre a pillanatra vár egész nap. Máskor reggeltől estig visít, ekkor lehetnek a rossz pilla­natai. Pedig szép arca van, s nagy dióbama szeme. Az ember azt gon­dolhatná, hogy egy talpraesett kis­fiúval találkozik. Csak amikor megszólal, derül ki, hogy a tíz­éves gyerek értelmi képességei nem érik el egy kétéves szintjét. Csecsemőkorában szinte órán­ként epilepsziás rohamok tör­tek rá. Ukrajnában, ahol éltek, nem volt megfelelő gyógysze­re, így a folyamatos és egyre sűrűsödő rohamok minden al­kalommal több és több agysejt­jét tették működésképtelenné. Marci egész délelőtt képes a puzzle előtt ülni. Képet nem lát, de türelmes munkája- ahogy ké­pes ötven darabot is kipróbálni, odavaló -e, vagy nem - meghoz­za eredményéi. Próbaszerencse alapon dolgozik szakadatlanul. Szülei csak később jöttek rá, hogy sérült, de tudják, hogy az iskola megfelel Marci képessé­geinek, s reggel-este hozzák- vi­szik a kisiskolást. A kis szemüveges Béla tudja, hogy osztálytársai honnan érkez­tek, ki milyen faluban vagy vá­rosban 1 iúrik..Józsika mosolygós, szép arcú gyerek és ragaszkodó. A harmadikos foglalkoztató osztály nyolc gyermeke közül néhányat meg tudnak tanítani az alapvető ismeretekre, de a cso­portban tanító tanárok tisztában vannak azzal, hogy a kisdiákok mennyire terhelhetők. Sanyi és Tibi jó barátok, ami­kor csak lehet, együtt játszanak. Tibi arra is kíváncsi, hogy a tevé­kenységek milyen képességét fej­lesztik. Izgalommal várja a hétfő reggelt. Türelme és akarata hoz­zásegítette ahhoz, hogy eggyelfel- jebb lépjen. Február 2-tól a ki­segítő osztályban folytathatja ta­nulmányait. Tibiké nagyon büsz­ke, mert saját írásfüzete van, gyak­ran önállóan dolgozik. Tudja, hogy hamarosan megtanul írni és olvasni, és abban bízik, hogy sok­kal okosabb lesz, mint a bátyja. Több mint húsz éve nem for­dult elő, hogy a foglalkoztató osztályból kisegítőben tanult volna tovább egy gyerek. Tibiké bizonyára tudja ezt, azért olyan büszke. Szüleivel Újdombrádon élt, mielőtt iskolás lett. Óvónői kérték, hogy vegyen részt a kis­fiú egy intelligenciavizsgálaton. Tibinek azonban esze ágában sem volt ilyesmivel foglalkozni, anyjára csimpaszkodott, s nem kommunikált a vizsgálat veze­tőivel. A kedvezőtlen eredmény­hez bizonyára hozzájárult az is, hogy beszédhibás volt, és nem értették azt sem, amit mondott. A pedagógusok javaslatára foglalkoztató cwoportba íratták be a gyereket, aki hétköznap a diákotthonban, hétvégén a szülői házban alszik. Fél éven át minden hétfő reggel a szek­rény alól húzták ki Tibit, mert oda bújt el. Harmadik éve jár az osztályba. Nevelői szerint ennyi idő kellett ahhoz, hogy meg­érezze: szeretik. Valójában most lett igazán gyerek. Megtanult szeretni, ragaszkodni, kifejezni érzelmeit. Észleli, ha kedvelik, elfogadják, és ragaszkodnak hozzá. Vágyai vannak, és ami a legfontosabb, önálló akara­ta. Reggelente, amikor Jutka néni megérkezik a kollégium­ba, Sanyival megkeresik, és előkészítik a papucsát. Az ebédhez egy pohár vizet visz­nek az asztalára. Kitartását szülei is felfedez­ték. Kilencévesen fát vág, nyá­ron napszámban uborkát szed. ősszel kukoricát tör sokszor egész nap. Az sem rettenti vissza a felnőttek számára is megerőltető munkától, hogy feltöri kezét a kukoricaszár. Kalauz szeretne lenni. Hétvé­gén kisvonattal utazik haza Újdombrádra, és csodálattal szemléli a jegykezelőket. Új intelligenciatesztet töltet­tek ki vele, melynek eredmé­nye: 60 IQ. A csoport minden tagja tud­ja, hogy Tibiké hétfőtől az emeleti teremben fog tanulni. Félévtől a kisegítő iskola első osztályában tanul tovább, ezt talán a legjobb barát, Sanyika sajnálja legjobban, hiszen nem lesz kivel játszania, de reméli, hamarosan követheti Tibit. Néhány szakember szerint nem törvényszerű, hogy Tibi­ké és a hozzá hasonló gyere­kek foglalkoztató csoportba járjanak. Értelmi képességei alapján bátran írathatták vol­na általános iskolába is. Hét­éves kora előtt azonban nem szerzett elegendő ismeretet, és súlyos magatartászavarokkal küszködött, ezt még tetézte beszédhibája, ami érthetetlen­né tette, amit mondott. Elmon­dása szerint otthon nincs játé­ka. Néhány kisautót elhozott magával a kollégiumba, hogy a bátyja, Imi nehogy elrontsa. Legtöbbször kishúgát, Anikón emlegeti, a család kedvencéi. Két évre volt szüksége ah­hoz, hogy levetkőzze visel­kedésének negatív vonásait, hogy higgyen önmagában, és megértse azt is, az iskolában őt szeretik és elfogadj tik. Tibiké hétfőtől iskolás lesz, kilencévesen első osztályos. Teljesítményét önmagához viszonyítva értékelik. Kitar­tásból, akaratból jelest kapott, már csak írni és olvasni kell megtanulnia! Fotók: Lazar Zsolt I Bereczky Tibiké

Next

/
Oldalképek
Tartalom