Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-06 / 31. szám

Dániában letartóztattak egy televíziós operatőrt azzal a váddal, hogy eddig ismeretlen társaival együtt ő fejezte le a múlt hónapban a koppenhágai Kis hab­leány szobrát - közölte csütörtökön a dán rendőrség. A Reuters jelentése szerint a 31 éves Michael Forsmark Poulsen ellen hivatalosan is vádat emeltek köztulajdon szándékos megrongálásáért. Ha a bíróság bűnösnek találja, három évig terejdő szabadságvesztéssel számolhat. Poulsen filmezte le egyébként elsőként - állítása szerint telefonon kapott füles alapján - a fejetlen szobrot. Ezt követően ő riadóztatta a rendőrséget is. Három nappal később a lefűrészelt fejet isme­retlenek egy dobozban tették le egy helyi kábeltelevíziós társaság épületénél. A Demokrata Párt nemcsak minisztereit, hanem államtitkárait is visszavonja a Ciorbea-kormányból, de a továbbiakban támogatást nyújt számára, bár ezt feltéte­lekhez köti - jelentette be csütörtöki sajtóértekezletén Victor Bobine, a párt alelnöke, volt nemzetvédelmi mi­niszter. A politikus egy kérdésre válaszolva közölte, hogy az oktatási törvény tekintetében a Demokrata Párt a kor­mány változatát támogatja, kivéve azt, hogy a román tör­ténelmet és földrajzot a kisebbségi iskolákban is román nyelven kell oktatni, és hogy a kisebbségi egyetemek te­kintetében esetleg a „multikulturális” jelzőt is tartalmaz­hatná a szöveg. A török parlament dönti el, hogy egy Irak elleni katonai csapás esetén az amerikai fegyveres erők hasz­nálhatnak-e egy török támaszpontot - szögezte le Mesut Yilmaz török kormányfő, aki szerint két héten belül bekö­vetkezhet az amerikai intervenció. Csütörtöki ankarai lapje­lentések szerint Yilmaz pártja parlamenti csoportjának szer­da esti, zárt ajtók mögött megtartott ülésén kijelentette: „Ha Irak nem enged, két héten belül megindulhat az amerikai invázió, amely mintegy kél hétig tartana”. Tudomása sze­rint Washington nyolc fő célpontra koncentrálná a táma­dást, amelyek között elnöki létesítmények, haditengerésze­ti- és légi támaszpontok, radarberendezések és rakétaállások szerepelnek. Kína mégis megadta csütörtökön az engedélyt a Breitling Orbiter-2 hőlégballon merész léghajósainak, hogy átrepüljenek területe fölött. Az engedély azonban túl későn érkezett, a korábbi elutasítás miatt a svájci, brit és belga léghajós kénytelen volt lemondani eredeti tervéről, vagyis arról, hogy leszállás nélkül kerülje meg a Földet. A kínai külügyminisztérium Svájc pekingi nagykövetségét értesítette arról, hogy a korábbi tiltó határozatot megvál­toztatva engedélyezi az átrepülést - közölte az AFP-vel a diplomáciai képviselet szóvivője. „Sajnos, túl későn. De talán más próbálkozások előtt szabaddá vált így az út” - tette hozzá. Albánia csütörtökön cáfolta azokat a saj­tóhíreket, hogy csapatösszevonást hajtott volna végre az ország északkeleti térségében, a szerbiai Koszovó tarto­mány szomszédságában. „A térségben állomásozó csapa­tok létszáma rögzített, azt nem növeltük, s nem is csök­kentettük” - közölte a Reuters érdeklődésére a védelmi minsztérium szóvivője. Elismerte viszont, hogy a Tiraná­tól 200 kilométerre északra fekvő Kukesben állomásozó hadosztályt fokozott készültségbe helyezték. A lépést egy helyi hadianyagraktár ellen végrehajtott támadással in­dokolta. Kukes mintegy 30 kilométerre fekszik az albán- jugoszláv határtól. Ennyi maradt belőlük Új Kelet-információ Borisz Nyemcov orosz mi­niszterelnök-helyettes a moszkvai televízióban jelen­tette, hogy 1991-ben való­ban II. Miklós cár és család­tagjai földi maradványait ta­lálták meg Jekatyerinburg- ban. Nincs tehát már akadá­lya az utolsó orosz cár és csa­ládja ünnepélyes eltemetésé­nek, amelyre valószínűleg még ebben az évben sor ke­rül. Az időpont és a helyszín kérdésében Borisz Jelcin dönt. Javasolják, hogy a te­metési szertartás július 17-én legyen a szentpétervári Pé- ter-Pál erődben. A tudományos szakvéle­mények ellenére még min­dig sokan vonják kétségbe az agnoszkálás eredménye­it. Főleg az orosz ortodox egyház követel újabb bizo­nyítékokat. A kérdéssel fog­lalkozó bizottság vérmintát szándékszik kérni Julianna holland anyakirálynőtől, akit rokoni szálak fűznek a cári Romanov-házhoz. Ko­rábban DNS-vizsgálatokat is végeztek. Az egyik próbához hajszálat kértek Fiilöp her­cegtől, II. Erzsébet angol királynő férjétől, aki szintén Romanov-rokon. A vizsgála­tok az azonosságot igazolták. II. Miklós cár 1917-ben, a februári polgári forradalom után mondott le az orosz trón­ról. Az októberi forradalom után hatalomra jutott bolse­vikok 1918-ban végezték ki családtagjaival és a személy­zet tagjaival együtt Jeka- tyerinburg uráli városban. Világkrónika Mohi után, Mohi előtt A buldózerek okozta falurombolás sebei mára már las­san begyógyultak a szlovákiai Mohi térségében létesí­tett atomerőmű miatt kitelepítettek új lakhelyén. A köze­li Léva lakossága megháromszorozódott az építkezé­sek során, s a népesség egyharmada jól profitál a be­ruházás következményeként létrejött munkahelyekből. A viszonylagos jólét csökkenti a veszélyérzetet, hiszen a gigantikus betonműben az emberek többsége nem a sugárfenyegetettség rémképét, hanem a biztos megél­hetés jelképét látja. Itt nem téma az atomerőmű, annak készültségi foka, biztonsági rendszere, az ottaniak min­dennapjait az életlehetőség határozza meg. ÚJ Kelet-információ A '70-es évek kelet-európai blokkjára jellemző gigantomá­nia nem kímélte az akkori Csehszlovákiát sem. Az atom­energia békés felhasználását szolgáló létesítmények építése a kormányprogramok közpon­ti kérdése lett. Az akkori Cseh­szlovákiában, a színmagyar Mohi (Mochovce) településen megjelentek a buldózerek, s rövid idő alatt a földdel tették egyenlővé a virágzó falut. Til­takozás, jajkiáltás nem esett a központi hatalom döntésével szemben, hiszen a terv megva­lósításához igazán nem számí­tott pár száz ember életterének elpusztítása. A falurombolás után a lakosságot a közeli Léván (Levice) helyezték el a sebtiben felhúzott panellaká­sokban. A földmunkák elvég­zése után végül is új helyszínt jelöltek ki a létesítendő atom­erőműnek, így több millió köb­méternyi talajt hordtak el az alapok jelenlegi helyszínéről. A lakosokat az akkori árakon meghatározott szempontok szerint kártalanították. Az évek során magára maradt pusztuló templom és temető kivételével semmi sem emlékeztet már a kis magyarlakta falura. Az esztergom-párkányi komp­tól a Garammal párhuzamosan halad az út Mohi felé, s a határ­tól 40 kilométerre található maga a júniusban üzembe helyezendő nyolc hűtőtomyos létesítmény. Pest megye és Szlovákia határától ez a távol­ság alig több mint 30 kilomé­ter. Míg idehaza a közvéle­mény figyelme az atomerőmű működése, biztonsági rendsze­rének jelenlegi helyzete, stabi­litása és az esetleges katasztró­fajelzése, elhárításának lehető­sége felé fordul, addig Léván az emberek hallgatnak. Bárkit megszólíthat a kíváncsi kérde­zősködő az építkezés óta meg­háromszorozódott lélekszámú városkában, a készséges és szívélyes útbaigazítás mellett erről a kérdéskörről nehéz konkrét választ kapni. Valaki, aki hivatásánál fogva ismeri a település lakóinak gondját-ba- ját, ezt nagyon is hétköznapi megközelítésekből magyaráz­za. A kitelepítés utáni, testet romboló sebeket lassan begyó­gyította az idő, és a panelvilág­ból az élelmesebbek már ker­tes házakba költöztek. Mind­ezek alapja pedig a pénz, azaz anyagi juttatás, amelyből jóval nagyobb mértékben részesül­hetnek az erőmű dolgozói, mint a szlovákiai állag. Koro­nában számítva 15 ezer is a borítékba kerülhet hó végén, míg egy magánvállalkozó al­kalmazottja két-háromezret keres. A jólét, a biztos fizeté­sek és az erőmű miatt kiszámít­ható jövő így nem kedvez az esetleges tiltakozó hangoknak. Az emberek féltik megélheté­süket, s kétértelmű nyilatkoza­tokkal még azt sem kockáztat­ják, hogy Mohira név nélkül mondjanak valami rosszat. A Szlovákiában is lezajlott folya­matoknak köszönhetően egy idősebb bácsi a lévai vár bejá­ratánál visszakapott szőlőjét emlegeti. Hosszas unszolás után csupán a munkálatok kö­rülményeit ecseteli. Volt idő, hogy abbamaradt az építkezés, az épület állapotán talán ron­tott az idő, de ő is arra figyel­meztet, hogy a 33 ezres város­ka lakóinak egyharmada érde­kelt működésében. Vannak per­sze politikusabb hangok is, akik felteszik a kérdést, hogy az erőmű tényleges üzembe helyezése után vajon a keleti, illetve nyugati beszállítói ha­tás érvényesül-e jobban. Érin­tettek ugyanis nyugat-európai cégek, de az ukránok is kapcso­latban állnak vele. Inkább arról szól a fáma, hogy a beruházók nemzetisége jelzi-e majd a nagy- politika későbbi irányulását. Lévától autózva, elég követ­ni a hegyek közt felbukkanó hűtőtornyok irányát, közelinek tűnik a létesítmény. A dupla szögesdrót kerítéseken illuszt­rált felirat, amely tiltja a fény­képezést, és a jogtalan behato­lás következményeire figyel­meztet. A templomnál és a temetőnél viszont zavartalanul megállhat az arra tévedő. Néha el-elsuhan arra egy-egy rendőr­kocsi, de a benne ülő közeg is úgy gondolhatja, hogy az elpor­ladt ősök az üzembe helyezést követően úgysem félnek majd az esetleges radioaktivitástól. A Pannonok Boszniában Új Kelet-infomáció Mától a Pannon GSM roa­ming* megállapodást kötött a német E-Plus Mobilfunk GmbH GSM 1800-as szolgál­tatóval. Az angol Orange után az E-Plus a Pannon GSM má­sodik GSM 1800-as roaming- partnere. Az 1994 májusa óta működő E-Plus a világ egyik első GSM 1800-as szolgálta­tója, tavaly szeptemberben 750 ezer, idén, év elején már több mint egymillió előfize­tővel rendelkezett. Bosznia-Hercegovinában is használhatók a Pannon GSM-telefonok. Az elmúlt napokban a Pannon GSM megállapodási kötött a bos- nyák PTT BIH GSM 900-as szolgáltatóval. Annak elle­nére, hogy a bosnyák szolgál­tató már 1996 októbere óta üzemel, az ország igen sze­rény lefedettsége miatt csak most jött létre roaming-kap- csolat a két cég között. A boszniai és a német szolgál­tatóval a Pannon GSM elő­fizetői már 45 ország 77 GSM-hálózatán használhat­ják mobilkészülékeiket. 1998-ban a külföldi partne­rek számának bővülése a ta­valyihoz hasonló mértékben várható. * A roaming (jelentése: vándorlás) lényege, hogy a GSM nemzetközi szabvá­nyának köszönhetően lehe­tőség van arra, hogy ha kül­földre utazunk, bekapcsolód­junk az illető ország hálóza­tába, és használjuk azt, va­gyis az adott országban „ván­doroljunk”. Az előfizetők így külföldi tartózkodásák alatt is ugyanúgy használhat­juk mobiltelefonunkat, mint otthon, tehát külföldön is a saját telefonszámunkon va­gyunk elérhetők. \ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Már majdnem pattanásig feszül a húr Bagdadban és Washingtonban. Úgy tű­nik, Szaddlom Húszéin már hiába ígér engedményeket, mert Amerika végképp el­szánta magát az Irak elleni újabb csapásra. Az ok jól ismert: a CIA jelentései egyértelműen azt látszanak igazolni, hogy Iraknak igenis nagy mennyiségben vannak vegyi és biológiai tömegpusztító fegyverei, márpedig, ha ez igaz - és miért is ne lenne az —, akkor tényleg mindenáron meg kell semmisíteni azokat. Egyesek - főleg persze az arabok és szimpatizánsaik - azt bizonygatják, hogy az egész tervezett légi csapás csak és kizárólag az iraki elnök elpusztítását céloz­za... A világ azonban erre sem kapja már fel a fejét, hiszen Szaddam Húszéin, ez az öntelt, vérengző tö­meggyilkos már rég rászol­gált az ítéletre, és még csak sajnálatot sem érdemel. így aztán elvileg már. csak egy kiút mutatkozik: Bagdad feltétel nélkül en­gedélyezze az ENSZ fegy­verzet-ellenőrzési szakem­bereinek vizsgálódásait. (Ha ugyan még nem késő.) Nos, akkor, amikor már minden majdnem a feje tetején áll, és az orosz kiil- politikusok kétségbeesett egyezkedési törekvései is rendre dugába dőlnek, meg­jelenik a tévében Jelcin, és bánatos, szemrehányó kép­pel kijelenti: ő nem így is­merte meg Clintont, és hogy egy Irak elleni táma­dás világháborúba sodor­hatja a népeket. Milyen világháborúba? Egyes arab államokon kívül ugyan ki állna ki Irak mel­lett? Az oroszok? Vagy Kína? Képtelenség. Az USA és a NATO fegyverzete - bárki is megkísérelne szem­beszállni vele - pár nap alatt (hacsak nem egy-két óra alatt) úgy taposná el, mint úthenger a Túró Rudit! Hi-. ába áll az oroszoknak és a kínaiaknak tucatával otthon az ICB-rakéta, az égi védő­ernyő jóvoltából egy sem érne célba. Közép-hatótá­volságú rakétái sorsát a Patriotok, a rövidtávúaket a Bofors 70-esek pecsételnék meg. Avagy Jelcin hagyo­mányos fegyverekkel vívott világháborúról regél? Tan­kokkal, gyalogsággal? Ugyan, kérem! Az még eddig soha nem fordult elő, hogy a hadviselő felek ne használ­ták volna a teljes arzenált! Arról nem is szólva, hogy éppen az öböl-háborúban láthattuk, mit érnek a T-54- es és a T-72-es harckocsik! Csak futkostak, mint pók a homokon. Igaz, nem volt szatelilkapcsolatuk, de az oroszoknak se sokáig lenne... Már feltéve, ha Borisz önma­gukra gondolt alig titkolt fenyegetőzésében. De hát ugyan ki másra gondolt vol­na? Észak-Koreára? Kubára vagy a Hupikék Törpikékrc? Nem hiszem. Azt viszont igen, hogy a nyilatkozat előtt —és ez egyszerű ránézéssel is objektíve megállapítható volt - sokkal célszerűbb lelt volna egy-két felessel keve­sebbet bedöntenie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom