Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

Nyíregyháza Múltból építkező jövendő J övőre még csak húszesztendendős lesz, de „fi­atal kora” ellenére egyik legismertebb intézmé­nye a nyírségi múzeum-világnak. Sóstógyógyfürdőn 1979-ben nyitották meg a Múzeumfalut. Azóta ked­venc kirándulóhelye szabolcsi őslakosnak, messziről jött vendégnek egyaránt. Szabolcs- Szatmár-Bereg megye építészeti emlékei találhatók itt, gondosan leképezve a valamikori építők anyagi helyzetét, ízlésvilágát, építkezési szokásait. Lassan- lassan minden talpalatnyi terület beépül, egyre in­kább kialakul a skanzen végleges arculata. Dr. Páll István igazgatót kérdeztük a múzeumfalu eljövendő sorsáról, arról, hogy a faluban dolgozó építőmes­terek mindent tudnak, amit egy ilyen népi építészeti müemlékegyüttes szakértelemben megkövetel, és arról, hogy a látogatók sokasága teszi élővé ma is a több százesztendős kiállítási tárggyá merevedett fa­lusi lakóházakat. Berki Antal (Új Kelet) ___- M ilyen programokkal várják idén a látogatókat?- Nehéz erre a kérdésre válaszolni. A faluújságunk­ra kifüggesztettem egy le­velet, melyben fenntartónk, a megyei önkormányzat il­letékes bizottsága közölte velünk, hogy ebben a nap­tári esztendőben csak a tény­legesen felmerülő fenntar­tási költségeket tudja fi­nanszírozni, többlet költ­ségvetésről ne is álmodoz­zunk. Ez fehéren-l'eketén azt jelenti, hogy ki fogjuk tudni fizetni a munkabére­ket, mondjuk a villany- számlát, de fejlesztésre már nem jut majd központi tá­mogatásból.- Akkor hogyan tudnak terjeszkedni?- Valahogy azért mindig került pénz a legfontosabb beruházásainkra. Remélem, az idén is így lesz, és be tudjuk fejezni a bejáratnál megkezdett vendégvárót. Már régóta szerettük volna látogatóinkat kulturált kö­rülmények között üdvö­zölni, mert a régi pénztárat kinőttük, és nem is illik igazán a falu hangulatá­hoz. Anyagi gondjainkon sokat segít a baráti kör, és itt ragadom meg az alkal­mat, hogy megköszönjem azoknak az adományozók­nak önzetlenségét, akik jö­vedelemadójuk egy százalé­kát a múzeumfalunak aján­lották föl. Költségvetésünket úgy egészítjük ki, ahogy tud­juk. Vannak bevételeink, de azok kiadásinkhoz viszonyít­va elenyészőnek mondhatók. Figyeljük a pályázati kiírásokat, és minden alkalmat megraga­dunk, hogy ilyen módon is si­kerüljön pénzt szerezni. Mos­tanában divatos panaszkodni, nem mondhatom, hogy elége­dett vagyok anyagi lehető­ségeinkkel. de siránkozás he­lyett inkább azt nézzük, ho­gyan tudnánk helyzetünkön változtatni. Minden segítséget örömmel fogadunk, a Múzeum­falu baráti körének adószáma: 19205904-1-15. Kérjük azokat, akik szívükön viselik a Sóstói Múzeumfalu sorsát, személyi jövedelemadójuk egy százalé­kával az idén is támogassák fejlesztési elképzeléseinket.- Az itt folyó építési mun­kák speciális szakértelmet követelnek meg....- Mindent meg lehet ta­nulni. Amit a régiek tudtak, azt tudják a mi mestereink is. Ha kell, vályogot vetnek, el­készítik a zsindelyeket, tud­nak vert falú házat építeni, nádazni, egyszóval minden speciális munkát házon belül végzünk el, nem szo­rulunk külső segítségre. Sőt ma már a mi szakembereink segítenek a megye települé­sein lévő tájházak rendbeho­zatalánál. A tiszacsécsei Mó- ricz-ház nádtetőzetét is rend­szeresen mi tartjuk karban. Büszkén mondom, hogy mes­tereink tökéletesen meg­tanulták a nyírségi építke­zési módi minden csínját- bínját.- Ezerkilene százkilencven­hétben a Sóstói Múzeumfalu nyerte el az év múzeuma cí­met...- Igen nagy megtisztelte­tésnek érezzük a kitüntető címet, már csak azért is, mert tavaly első ízben osztották ki ezt az elismerést.- Az elmúlt esztendőben templomi koncertekre invi­tálták a látogatókat...- Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jól sike­rültek ezek a hangversenyek, a Muzsikás együttes koncert­jén, ahogy mondani szokták, még a csilláron is lógtak. Folytatásukat az idén tervez­zük. Eljön hozzánk Gregor József és Gulyás Dénes, hogy csak a legismertebbe­ket említsem vendégeink kö­zül. A templom nem csak mű­soroknak szolgál színhelyül, de istentiszteletet is tartunk benne. Amióta Sipos Kund Kötöny esperes úr felavatta, azóta a sóstói református gyülekezet vette használat­ba. Télen-nyáron összegyűl­nek a hívek, nyáron kicsivel többen vannak, mert az üdü­lők is ide jönnek dicsérni az Ural.-Mintha arra várnának itt a házak, hogy ismét emberek költözzenek beléjük...- Ebben a múzeumban minden épület megtalálható, ami egy századfordulós nyír-- ségi, beregi vagy szatmári kis faluban létez.ell. Van szatócs- bolt, tűzoltószertár, korcsma, iskola, különféle műhelyek, 1998. február 4., szerda templom, parókia és termé­szetesen lakóházak, az egy­szerű parasztháztól a szatmá­ri kisnemesi portáig. Úgy ala­kítottuk ki a skanzen szerke­zetét, ahogy annak idején a régi parasztemberek építették fel falujukat. Tulajdonkép­pen ma is lehetne ezekben a házakban élni, persze a hu­szadik században megszo­kott kényelem nélkül. A mostani emberek zöme va­lahogy elszakadt múlttól, gyökerek nélkül, panelhá- zakban vegetálva tengetik mindennapjaikat. Köte­lességünk, hogy úgy mu­tassuk be közvetlen kör­nyezetünk közelmúltját, hogy látogatóink az itt szerzett élményekből is töltekezve építsenek egy boldogabb jövendőt. Mostan vörös kakasról álmodom... Istentiszteletre harangoz­nak, harsányan kong a tivadari templomtorony harangja. Va­sárnap van. A templom előtti tér megtelik hívőkkel, és a ré- ges-régi templom ismét az áhí­tat otthona lesz. De régen várt már feltámadására az öreg épü­let! És a hitetlenek kétkedése­ire csattanós a válasz. Mégis van feltámadás, mégis létezik valamiféle elrendeltetés. Igaz ugyan, hogy csak egy-egy élet­telen épület éledt föl poraiból, hogy vigaszt és menedéket nyújtson a rászorulóknak, de akárhogyan is csűrjük-csavar- juk, csakazértis feltámadott a tivadari templomtorony és a kisdobronyi öregtemplom. *** Épül a nagyhalászi parókia. Mesterei a zordra forduló idő­járás miatt félbehagyták ugyan a munkálatokat, hogy aztán ta­vasz érkeztével újult erővel ott folytassák, ahol az építke­zés félbemaradt. Lelkészi hi­vatal volt, kiállítóterem lesz. Az anyag nem vész el, csak át­alakul. A parókia még csak át sem fog alakulni, megmarad olyannak, amilyennek valami­kor álmodták alkotói. Eredeti formájában, megújuló funkci­óval szolgálja majd a múzeum látogatóit. *** Errefelé szerencsére nem ve­rik félre a harangokat. Tűzve­szélyes ugyan itt minden, a zsindelyek, a nádtetők, de még nem volt példa, hogy a jó öreg tűzszertár eszkö­zeit is be kellett volna vet­ni a vörös kakas ellen. Ma már kétséges az is, hogy helytállnának-e ezek az ősi alkalmatosságok a támadó veszedelem ellenében. Jó is, hogy nem kell kipróbálni, jó is, hogy a modern kor ha­tékonyabb eszközökkel rendelkezik az örök barát és ellenség, a tűz ellen. Ál­modjatok csak, jó öreg szerszámok, álmodjatok, és adja Isten, hogy soha ne kelljen igénybe venni szol­gálataitokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom