Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-03 / 28. szám

Városlátogató 1998. február 3., kedd Legszívesebben hová repülne? Emelt nyugdíjakat kézbesített januárban a postás. A megemelt járadékok mellett kedvezően érintették a hatvanöt éven felülieket az ingyenes utazási lehetőségek is, bár a repülés kedvezményei nem úgy valósultak meg, ahogyan azt a kormányfő beje­lentette. Ezzel együtt jelentősnek mondható a hu­szonegy százalékos járulékemelés, és az, hogy vég­re rendet teremtettek az özvegyi járandóságok rend­szerében is. Jártunkban-keltünkben az iránt érdek­lődtünk nyugdíjasoktól, hogy melyik városba repül­nének legszívesebben, futja-e egyáltalán nyugdíjuk­ból arra, hogy igénybe vegyék a Malév által közzé­tett kedvezményeket? Nyíri Zoltán- Nincs is annyi nyug­díjam, amennyibe a leg­olcsóbb kezdvezményes repülőjegy kerül. Örülök, ha kenyérre telik, és akkor hol van még a villany, meg a fűtés! Nem utazom én sehová, pláne nem re­pülőgépen. Eljárok az öreg­otthonba, onnan hordom az ebédet, és örülök, hogy annak az árát meg tudom fizetni. Tudja, hogy van: egy kertes házra mindig költeni kell, hol ez megy tönkre, hol az. Sajnos, mindennek megy föl az ára. Popovits Miklósné már özvegyasszony. Sokat betegeskedek, ki-be járok a kórházból. Dehogy gondolok én hosszú utazásokra! Re­pülőgépre nem ülhetnék, mert magas a vérnyomásom. Az jó, hogy a busz ingyen van, de sokkal jobb lenne, ha a gyógyszerért sem kellene fizetnem! Itt laknak a gyere­keim is Baktán, de hát nekik is megvan a maguk baja, nem nagyon tudnak rajtam segí­teni. Én már csak annak örü­lök, ha eljönnek hozzám az unokáim. Ilyenkor ünnepnap van nálam, és amivel tudom, megvendégelem őket. Kosztik Mihály nyit emelkedtek az árak is. Lényegében ugyanott va­gyunk, ahol tavaly voltunk. Akkor is össze kellett húzni magunkat, és most se rúgha­tunk ki a hámból. Mire kifi­zetem a vízdíjat, a villany- számlát, jó, ha marad vala­mi pénz a zsebemben. Egy kiló hús lassan ezer forint, a kenyérért meg száz forintot is elkérnek! Dehogy is gon­dolhatok én a kedvezmé­nyes repülőjegyre, pedig jó lenne megint repülni, vala­mikor ugyanis vitorlázó repülő voltam. Szalai Károly- Nem fogok én ezután sem jobban élni. Kétezer forintot emeltek nekem összesen. Rám nem is vo­natkoznak ezek az utazási kedvezmények, mert még csak most töltöttem be a hatvanadik évemet. Együtt vagyunk az asszonnyal, nem nagyon ugrálhatunk. Mindenért sokat kell fizet­nünk! Baj az is, hogy csak rokkantnyugdíjas vagyok, azt meg mindenki tudja, hogy az olyanok - mint én is - alig kapnak valamit. Sose volt könnyű az élet, de azért ezután is lesz majd valahogy. Valamit segít ugyan rajtunk a fiam, de hát mindenben azért nem szá­míthatunk rá. — Nézze, az emeléssel együtt tizennégyezer-kél- száz forintot kaptam. Abból élek. Nagyon régen vagyok Van ugyan egy fiam, de hát neki is van két gyereke, miből segítene engem? Kisvárosi WAT-olgatás Vészesen közeledik a szeptember, amikor meg­kezdődik a Nemzeti Alap­tanterv maratoni bevezetése. Az iskolák már most pró­bálnak olyan oktatási rend­szerekben gondolkodni, amelyek egyfelől lehetővé teszik a folyamatos átállást, másfelől pedig, különösen a kisvárosok, falvak általános iskoláinak módot adnak a túlélésre. Hegedűs Gyulát, a Reguly Antal Általános Is­kola igazgatóját kérdez­tük arról, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a NAT zökkenőmentesen ke­rüljön az iskola tanulmányi rendszerébe, hogy tanulóik ne érezzék meg az átme­netet?- Iskolánk összetett tanul­mányi és közművelődési fel­adatokat lát el városunkban. Túl a természetesnek vehető nyolcosztályos képzésen, foglalkozunk fogyatékos gyermekek tanításával is, és hozzánk tartozik a könyvtár és a városi művelődési köz­pont is. Magát az új oktatási rendet nem fogadta egyönte­tű lelkesedés nálunk. Sokkal szívesebben vettünk volna valamiféle kerettantervet, ahol megmarad a pedagógus önállósága, de jól körülhatá­rolt követelményrendszert támaszt tanulónak, oktató­nak egyaránt. Most egy ki­csit úgy néz ki a dolog, mint­ha egy zenekart arra kérné­nek föl, hogy napokon belül mutassa be azt a szimfóniát, amit még meg is kell kompo^ nálnia, hogy a hangversenyt a kitűzött időpontban meg lehessen tartani.-Az új, tízosztályos iskola­típusnak megvannak a felté­telei?- A fejkvóta rendszer arra kényszeríti az oktatási intéz­ményeket, hogy bármi áron is, de növeljék tanulóik lét­számát. A gimnáziumoknak, a még meglévő szakközépis­koláknak elemi érdeke, hogy nyolcadik után minél több gyerek folytassa náluk tanul­mányait. Ebben a verseny­ben még engedményeket is hajlandók tenni a színvonal rovására. Egyáltalán nem biztos, hogy a kilenc-tize- dikben maradó gyerekek megfelelő képzést kapnak majd, olyat, hogy az alap­vizsgát képesek legyenek le­tenni.- Mit jelent ez az alap­vizsga?- Azt jelenti, hogy a szak­képzés csak a tizedik évfo­lyam után kezdődhet...- Azt jelenti, hogy a mos­tani nyolcosztályos rendszert a tízévfolyamos iskola vált­ja fel?- Nem egészen, de ez is benne van az új elképzelé­sekben. A négy-, a hat-, a nyolcosztályos gimnáziu­mok a gyerekek javát elvi­szik majd az általános is­kolákból. Szinte bizonyos, hogy a leggyengébbek ma­radnak tizenhat éves korukig nálunk. Hogy aztán őket le- het-e valamire is képezni, az több mint kétséges. Most még kiforratlan minden az új rendszer körül. Kicsit úgy néz ki a dolog, hogy hűbele- balázs módjára belekénysze- rítenek minket a változtatá­sokba, hogy aztán később - van idő bőven, hiszen hét év alatt kell átállnunk az új rendszerre -, amikor a NAT átgondolatlanságai fojtogat­ni kezdik az iskolákat, mó­dosítsanak az eredeti célki­tűzéseken.- Milyen anyagi lehető­ségekkel rendelkezik az isko­la az új költségvetési esz­tendőben?- Nem a legjobbakkal, bár az önkormányzat erején fe­lül is előteremti számunkra a működéshez szükséges költségeket. Számítógé­peink elavultak, pedig mi szeretnénk gyerekeinket korszerű gépeken tanítani a számítástechnikára! Ilyen­kor valahogy elő kell te­remtenünk a gépvásárlás­hoz szükséges forrásokat. Pályázatokat készítünk, minden lehetőséget meg­ragadunk, hogy lendítsünk valamit intézményünk sor­sán. Két szikla közt hajó­zunk. A pénztelenség és a NAT réme fenyeget ben­nünket, de történjen bármi, az iskolának működni kell! Meg kell felelnünk az el­következendő évszázad ki­hívásainak, úgy kell nevel­nünk gyermekeinket, hogy értelmes, nagytudású fel­nőttekké cseperedjenek irá­nyításunknak is köszönhe­tően. Baktalórántháza Hírek Eredeti módszert alkal­maz az önkormányzat az alanyi jogon járó gyermek- védelmi támogatás szétosztá­sára. A szülők készpénzben kapják ugyan meg a támoga­tást, de igyekeznek őket arra rábeszélni, hogy a kapott összegből fizessék gyerme- keik iskolai étkeztetését! Az önkormányzat azért döntött a készpénzes kifizetés mel­lett, mert jogilag aggályos­nak látszik az összeg ter­mészetbeni megváltása. *** A gyermekvédelmi tá­mogatás összegét a kedvez­ményezettek a város szociá­lis boltjában is elkölthetik, ahol lényegesen olcsóbban jutnak hozzá a közszükség­leti cikkekhez, mint más üz­letekben. Mindössze annyi a kikötés, hogy a kapott pén­zen alkohol és egyéb élve­zeti cikk nem vásárolható! *** Nem válaszolt még a kormányfő az önkormány­zati tesülela Dégenfeld-kas- tély ügyében írt levelére. Mint ismeretes, a baktaiak szeretnék, ha a város tulaj­donában maradna a műem­lék épületegyüttes. Miután a városi polgármesteri hivatal nem volt képes megegyezni a megyei önkomi á n yzat t a I, a város vezetői Horn Gyula segítségét kérték a vitás kér­dés eldöntéséhez. * * * A Közösségi Ház az idén is fogad határainkon túlról érkező magyar pedagógu­sokat szakmai tapasztalat- cserére. Az illetékes ukrán szervezetek már most fel­vették a kapcsolatot a ház vezetőivel, és segítségü­ket kérték a továbbképzés megszervezéséhez. Az oldalt Berki Antal írta, a felvételeket Bozsó Katalin készítette Határok nélkül Országosan is egyedülálló intézmény működik Bakta- lórántházán, az iskola mellett. A Közösségi Ház szervezetileg a Reguly Antal Általános Isko­lához tartozik, de attól függet­lenül, önállóan szervezi a ha­táron túl dolgozó magyar és egyéb szakos tanárok rendsze­res továbbképzését. Elsősor­ban kárpátaljai pedagógusokat fogadnak, de az intézmény nem zárkózik el a más orszá­gokban tevékenykedő oktatók fogadásától sem. Az ukrán ok­tatási törvény szerint pedagó­gusaiknak ötévente kötelező egy hónapos szakmai tovább­képzésen részt venni. (Lám- lám, a nálunk kissé lebecsült Ukrajnában már réges-régen kötelezték tanáraikat arra, hogy lépést tartsanak a világgal, míg mi csak az idén fogadtuk cl a pedagógusok kötelező tovább­képzéséről szóló szakmai ja­vaslatot.) Az ottani kultusztár­ca rugalmasságát bizonyítja, hogy a kisebbségi nyelven ok­tatóknak lehetővé tették a ma­gyarországi továbbképzést. A kötelező hónapból egy hetet Magyarországon tölthetnek ta­nulással az Ukrajnában oktató magyar tanítók. Nemcsak vég­zett pedagógusok jönnek Bak­tára, de a munkácsi főiskola di­ákjai is ebben a városban vég­zik szakmai gyakorlataikat. Órákat látogatnak, ismerkednek a magyar iskolarendszerrel, és a végén tanítanak is az általános iskolában. Az oktatási feladatok mellett művészeti alkotótáborok hely­színe is a tetszetős épület Voltak itt Romániában, Kárpátalján, Szlovákiában, sőt még Kis-Ju­goszláviában élő alkotók is. A művészek fizetségként egy-egy képet, szobrot ajándékoztak a városkának. Mindenki jól járt! Az alkotók jó hangulatban és jó körülmények között dolgoz­hattak műveiken, míg a leendő baktai galéria több mint negy­ven festménnyel gyarapodott az idők folyamán. A művészek, és a város gyümölcsöző kapcso­latainak élénk bizonyítéka a közösségi ház udvarán látható, Krupiczer Antal által készített műalkotások. Szépül, fejlődik B aktalórántháza. Amit a szűkös költségve­tésből nem képesek előterem­teni a város vezetői, azt okos, anyagilag is hasznos ötletek­kel helyettesítik. A közösségi ház azon felül, hogy városi igényeket elégít ki, olyan nemzetközi feladatok ellátását is lehetővé teszik, amik Bak­talórántháza jó hímevét továb­bítják a határainkon túlra kény­szerült magyarok számára- Nem lett volna rossz ez a mostani nyugdíjemelés, csak sajnos legalább any-

Next

/
Oldalképek
Tartalom