Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-16 / 39. szám

Labdarúgás 1998. február 16., hétfő 15 Borsodi. Az elet habos oldala Egyenlített a Vasvári! Csak a létszám nem változott Tiszavasváriban. Ahogy az ősszel, a tavaszi idényben is huszonkét tagú a keret. Amúgy minden más... Új néven „fut” a csapat (ICN Alkaloida), új főnököt kapott a szakosztály (Ta­más Géza), no és új edző dirigál (Szikszai Lajos). Ami pedig a játékosokat illeti: heten „leszereltek”, heten bevonultak az alakulat körletébe. Ez a csapat nem az a csapat... Cipus: szép volt, jó volt, elég volt Janicsés Milosevics elaludt. Pedig időben ébreszették őket. Csakhogy a két szerb futballista újból elszendere- dett. Ami egyébként nem csoda, hisz hajnali fél kettőkor - általában - aludni szokott az ember. A Nyíregyházi FC játékosai már a buszon ültek, amikor Kántor gyúró sze­mélyesen lépett akcióba, s második kísérletre sikerült életet verni a légiósokba. Felbotorkáltak a járgányra, mire Kosztasz (a hűséges sofőr) gázt adott - néhány perc múlva az NYFC maga mögött hagyta Larnacát. Két óra múlva Ciprus szigete is ködbe veszett, midőn a repülő az egekbe emelkedett. Ezzel végérvényesen lezárult az egyhetes túra. Koncz T. (Új Kelet) _____ A hétvégén egyenlített a Vasvári. Az ugyebár koráb­ban tisztázódott, hogy Fige, Kovács, Lőrinci, Magyari, Szamosi, Szabó László és Szenes odébbállt - ki köze­lebb, ki messzebb építi to­vább futballkarrierjét. A távozók miatt keletke­zett emberhátrányt fokozato­san dolgozta le a vezetés. Legelőbb a Rakamazra „ki­kölcsönzött” kapus, Simon Mihály, valamint sorstársa, Rékasi Csaba visszahozata- lával „szépített” az Alkaloi­da. A Mélykútról kölcsön vett Schuchmann Attila, majd a Németh Gyula (Nyíregyhá­zi FC) - Stark János (Kábái Cukor FC-Hajdúszoboszló) páros szerződtetésével to­vább faragott a különbségen az egylet. Az átigazolási idő­szak lejártakor (február 15.), a huszonnegyedik órában pedig egalizált a Tiszavas- vári. Az ASE megszerezte Codru Gradinariut, az UTA Arad huszonnégy éves román középpályását, míg az utol­só, még betöltetlen státust Vladimir Szvidanyuk, a Dina­mo Kijev tartalékcsapatának tizenkilenc esztendős táma­dója foglalta el. Mindkét fiú a bajnokság befejezéséig, köl­csönben erősíti az NB I B-s együttest. Gradinariu szombaton mind­jártpályára lépett a Gávaven- csellő elleni edzőmeccsen, Szvidanyuk bemutatkozása viszont még várat magára... Hogy miért? Midőn az alku létrejött, a játékos sebesen hazautazott, de nem ért vissza a meccs napjáig. A Sevcsuk-Bonomarjov duó is a határ felé vette az irányt, azzal a különbséggel, hogy nekik nem kell bajlód­niuk a visszaút megszervezé­sével. Jöttek, láttak, az elő­készületi mérkőzésen ját­szottak, aztán megköszönték fáradozásukat Tiszavasvári­ban. Mit tehettek - mentek... Az immáron „összeállt” Szikszai-legénység szerdán Hajdúböszörményben foly­tatja a bajnoki hangolást, míg szombaton Hajdúnánáson szerepel. ICN Alkaloida SE-Gáva- vencsellő 8-2 (3-1) Tiszavasvári, 300 néző. V.: Fekete. Alkaloida SE (1. félidő): Simon - Havelant, Lenkey, Homann - Szemán, Sevcsuk, Veres, Gradinariu, Stark - Németh, Erdei. (2. félidő): Szabó A. - Bonomarjov, Rékasi, Búr-Sinka, Schuch­mann, Veres, Gradinariu, Hegedűs - Fazekas, Balogh. Gólszerző: Veres (2), Ba­logh (2), Fazekas (2), Sev­csuk, Hegedűs, ill. Nagy A., Mikhárdi. * ** További előkészületi mér­kőzések eredményei: Rakamaz-Demecser 0-2 (0-1) Gólszerző: Lehoczki, Szkunc. Nyírmada-Nyírbátor 1-11 Nagyhalász-Baktaló- rántháza 6-2 (0-2) Gólszerző: Ádámszki (2), Spisák (2), Bihari (2), ill. Gdovin, Vida. Pócspetri—Nagvkálló 3-5 (1-3) A Nagykálló góljait Vágó (2), Szabó, Dán és Tóth sze­rezte. Mátészalka-Csenger 2-1 (0-1) Tuzsér-Vásárosnamény 2-1(0-1) Nyíregyházi Kertváros- Kisíéta 4-1 (3-0) Gólszerző: Krasznai Zs. (2), Vonyigás, Barkóczi, ill. Kiszely (öngól). A Kertvárossal kapcsolatos a hír: a megyei másodosztá­lyú csapat két játékosa, Lővei Tamás és Poór Sándor a Kislétához igazolt. Nyíregyházi Kertváros- Vasmegyer 6-1 (3-0) Gólszerző: Lácza Gy. (4), Barkóczi (2), ill. Czirbik. A mérkőzést vasárnap ját­szották. Koncz Tibor (Új Kelet) Amilyen sima volt az oda- út, ugyanilyen zökkenőmen­tesen hasított haza a piros- kék egylet. Az NYFC oly gyorsan szárnyalt Pannon- földre. hogy a csapat szom­batra virradóra kétszer látta felkelni a napot. Előbb a levegőben (Törökország fö­lött), majd már itthon. Őze Tibor rendhagyó idő­pontban (hajnali háromkor) s a helyszínen (a larnacai repü­lőtér váróteremében) vont mérleget. Az edző cseppet sem tűnt nyűgösnek, holott éppen csak kibújt az ágyból. Nem volt álmos, ahogy a por­tya sem volt álmosító. Nem is lehetett... A Cipruson töl­tött hat napba négy előké­születi mérkőzés (ne feled­jük: ebből hármat győzelem­mel abszolvált á gárda) és jó néhány tréning fért bele.- Amikor felvetődött ennek a túrának a lehetősége, azt kértem az elnök úrtól, hogy február első két hetében utaz­zunk Ciprusra - taglalta Őze Tibor. - A keményen átdol­gozott január után szakmai­lag ekkor volt indokolt az edzőtábor, mivel ebben a pe­riódusban olyan munkát kel­lett végezni, amihez jó pályák és megfelelő időjárási körül­mények szükségesek. Emellett termesztésen az sem elhanya­golható tényező, hogy ily módon négy komoly meccset tudtunk játszani, erős ellen­felekkel. Nyugodtan mond­hatom, hogy ezek a találko­zók színvonalukban elérték az NB I-es szintet, sőt... Ag­resszív, nagyon sokat futó csapatokkal kerültünk szem­be, amelyek „odateszik ma­gukat” a pályán, azaz: rend­kívül harcosan futballoznak. Ennek azért tulajdonítok ki­emelt jelentőséget, mert amíg januárban az előkészületi mérkőzések azt a célt szolgál­ták, hogy ezáltal „színesít­sük” a monoton munkát, ad­dig itt igazán felmérhettem: hol tart a társaság. Ebből a szempontból nagyszerűnek ítélem a túrát. Talán nem sértődik meg érte: Szatke Zoltán belesze- relmesedett a narancsfákba. A csapatkapitány néha sza­kított is egy-egy gyümölcsöt az alacsonyabb gallyakról. Hogy legyen mit rágcsálni séta közben. Persze a hátvéd nem csupán az élet megéde- sítésébe fektetett energiát...- Azért jöttünk Ciprusra, hogy ittlétünk elősegítse a bajnokságra való felkészü­lést — fejtegette röviddel a visszaút előtt a védő. - Úgy érzem, nem utaztunk hiába, az edzőtábor elérte célját. Az időjárás, ha nem is nyárias volt. körübelül annak felelt meg, mint amilyenre esetleg a márciusi nyitányon számít­hatunk. Nagy előnyünk szár­mazhat abból, hogy füves pá­lyákon gyakorolhattunk és játszhattunk, erre ugyanis itthon aligha lett volna lehe­tőségünk. Nem utolsósorban „ütős" csapatokkal mérkőz­tünk, ebből pedig mindenki csak tanulhatott. Végül is nem üdülni hoztak ki bennün­ket... Ráadásul menet közben sok mindenhez alkalmazkod­ni kellett. Sűrű volt a prog­ram, másmilyen a kaja, sok mérkőzést kötöttek le, tehát mondhatom: bőven elég volt az egy hét külföldön. Ugyan­akkor: mindezek után kissé furcsa lesz újra salakon ed­zeni, de ahogy hallottam, ott­hon is enyhére fordult az idő, így talán gyorsabban megy majd az átállás. Kulimár János szentül hi­szi: kamatozni fog a ciprusi kaland során felhalmozott ta­pasztalat. Az ügyvivő elnök szerint megérett az idő arra, hogy az NYFC héthatáron túlon is megmutassa magát. — Ha egy profi csapat ko­moly eredményeket akar el­érni a jövőben, akkor ehhez kell igazítani a felkészülési programot is. Jó időt fogtunk ki, a körülményekre sem le­het panasz, azt hiszem: ezt az egy hetet keményebb mun­kával sikerült „letudni”, mintha Nyíregyházán mara­dunk. Pluszként: ilyen szin­tű mérkőzéseket, amilyene­ket most játszottunk, magyar pályán nemigen vívhattunk volna.- Nem fél a közönség első vereséget követő reakciójá­tól? — A hazajövetelt megelőző utolsó beszélgetésen elmond­tam a fiúknak, hogy minden­kinek tudomásul kell venni: ez a Nyíregyháza már nem az a Nyíregyháza, amely eljött Ciprusra. A visszamenetel után magasabb követelményt támasztanak a szurkolók, nem megengedhető tehát, hogy bármikor is lélektelenül fut­ballozzon a csapat. Amennyi­ben a rossz hozzáállás miatt veszítünk el mérkőzést, biz­tos, hogy szóvá teszik majd: „Ezért kár volt kiutazni". Ha viszont a közönség gyakran felemlegeti a túrát, kétségbe vonva annak hasznát, arra azt tudom felelni: a közönség nem igazi profi még. Mert nem elég az, hogy ha egy vá­rosnak a csapata próbál pro­fivá válni, ha a drukkerek és az támogatói kör. amelynek segítenie kellene a klubot, csak kritizál. Éppen nekik kellene minket serkenteni arra, hogy „Emberek, menje­tek el. lássatok világot”! Hisz a Nyíregyháza korábban arról volt „híres", hogy eset­leg Eger-Tardosig jutott el, vagy Máriapócsig, vagyis: sehova. Aztán következtek a mérkőzések, a közönség még­is jelentős igénnyel lépett fel. Szeretném, ha megértenék: jelen pillanatban folyamat­ban van a magyar labdarú­gás átalakítása, s nekünk egyre több hasonló megmé­rettetésen kellene részt ven­nünk ahhoz, hogy helyünk legyen a legjobb magyar csapatok között. Bunda Belgiumban? MTI __________ Mill iós összegért cserében felajánlották a belga labda­rúgó-bajnokság utolsó helye­zettjének, hogy nem hagyják kiesni az első osztályú küz­delemből. Ezt az érintett klub, az FC Antwerp elnöke, Eddy Wouters maga jelentette be, közölve azt is, hogy ha­sonló ajánlatokkal az elmúlt évek alatt már 14 csapatot csá­bítottak az élvonalban való bennmaradásra. Wauters azt állítja, hogy a szerdai Mouscron-Antwerp kupamérkőzés előtt megke­reste egy bruges-i játékos édesapja, Maurice Coorc- man, és hétjegyű összeg el­lenében eladásra javasolta neki a mérkőzést. Két mous- croni játékos feladata lett volna az üzlet pályára vonat­kozó részének rendezése. Wauters az ajánlatot elutasí­totta, az antwerpeni csapat 5-0-ra kikapott. Az antwerpeni elnök sze­rint tárgyalópartnere azt állí­totta, hogy az effajta üzletek­nek régi hagyománya van a belga futballban. Coorcman „klub-, alkalmazott- és játé­kosneveket sorolt fel. továb­bá konkrét üzleteket összeg­gel és a közvetítők nevével együtt” - mondta Wauters belga lapoknak. Az egyik legutolsó üzleti ajánlatot Wauters szerint ta­valy tették a Cercle Bruges- nck, amely akkor szintén a bajnokság utolsó helyén állt. A gárda elutasította a javas­latot, és kiesett. Cooreman szerint az elmúlt években ti­zennégy csapattal tárgyaltak effajta üzletről, és soha nem voltak problémáik. A bejelentés élénk vissz­hangot váltott ki belga sport- és sajtókörökben. Az újabb botrány azt látszik megerő­síteni, hogy a belga futballt súlyos korrupciós jelenségek sújtják. A leghíresebb belga csapat, az RSC Andcrlccht is azért kénytelen egy évet pi­henni a nemzetközi kupa­küzdelem helyett, mert ve­zetése tavaly lényegében el­ismerte, hogy néhány évvel ezelőtt legalább egy nem­zetközi kupamérkőzésen bundázott. Redondo rövidített Az argentin Alfredo di Stefano, a spanyol Real Madrid labdarúgócsapatá­nak egykori játékosa, majd edzője, a Marca című napi­lapnak úgy nyilatkozott, hogy az idei világbajnok­ságon részt vevő argentin válogatottnak szüksége van Fernando Redondóra. A Real Madrid középpályását még tavaly szeptemberben tette ki a válogatott kere­téből Dániel Passarella ar­gentin szövetségi kapitány, mert a játékos nem volt haj­landó levágatni a haját. El­tiltása óta Redondo sokkal rövidebb hajviselettel ját­szik spanyol klubcsapatá­ban. (Reuters) Jól csúszkál a Tarpa Új Kelet-információ Alakul a Tarpa. Mo­mentán nem is árt, mert a csapat tökutolsó a me­gyei másodosztály Kuty- kó Sport-csoportjában. Bevásárolt hát a veze­tés - regimentnyi új fut­ballistával előhozakodva tavaszra. A vásárosna- ményi „ötök” (Hegyi, Hornyák, Szécsi, Törös, Varga Ferenc) mellett Czibere a Jánkmajtis, Földi a Tiszabecs, Var­ga Tibor a Tiszamenti SE játékosa volt, mígnem pénzt „csörgetett” értük a tarpai egylet. A keret tehát összeállt, a tét: a bentmaradás. Mi más lehet­ne az öt pontot felmutatni tudó alakulat célja? Ha si­kerül a bravúr, jöhet a rá­adás. Ugyanis: a követke­ző' évadban a bajnoki cím­re „megy rá” a brigád. Addig is... Szervezik, ter­vezik az edzéseket, az elő­készületi meccseket. Két meccsen már túlvan a telje­sen megreformált Tarpa. Egy hete havas pályán 3-2-es győzelmet „csúszkált ki” a Penyige ellen, vasár­nap pedig Szász Zsolt há­rom, Czibere, Földi és Szűcs góljaival 6-1-re verte a ma­gasabb kategóriába rangso­rolt Túrricsét. Úgy fest, nem ábránd a feltámadás... Volt egy láda alma K. T. (Új Kelet) __________ A végén csattan az ostor. Kislétán már tudják: mekkorát is szól eme szer­szám. De még milyet! Az átigazolási időszak utolsó utáni pillanatában néhány játékos „dobbantott” a me­gyei első osztályú csapat­tól, ettől pedig megreme­gett a talaj azon tájékon. A „földmozgást” Kása József és Tóth Zoltán távo­zása idézte elő, akik Nyír­meggyesre igazoltak. Meg­jegyzendő: a két futballis­táról hetek óta az a hír jár­ta, hogy bár a Szécsi-kom- pániával készültek, valójá­ban elkészülnek az egylet­től. S lám, nem holmi fecse­gés volt mindez... További rengéseket váltott ki Kórász Sándor elmenetele: a kö­zéppályás a Hajdúnánás­hoz „lépett át”. Enyhébb rengést okozott Rézműves László búcsúja, bár jelen­leg felettébb kérdéses, hol köt ki a csatár... Állítólag több helyre elkötelezte ma­gát, lehet találgatni, ki lesz a nyerő. S hogy mi erről az edző, Szécsi Zoltán véleménye? íme...- Volt egy láda almánk, ami kívülről nagyon szép volt, de belülről rothadt. Most is van egy láda al­mánk, ez most lehet, hogy nem olyan szép piros, vi­szont remélhetőleg belül­ről egészséges. Egyébként ígérhetem, még visszaté­rek erre a témára... Persze a Kisléta is vá­lasztott a játékospiacról. A korábbi vétel, a nyírcsa- holyi Tóth Tibor mellett Ricsei Ferenc a Nyírbátort, Lővei Tamás és Poór Sán­dor a Nyíregyházi Kertvá­rost hagyta el a létai invi­tálásnak engedve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom