Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-09 / 7. szám

1998. január 9., péntek NEMZETKÖZI Magyar Távirati Iroda Rátámadt idomárjára egy tigris Floridában; a megvadult állatot később a férfi testvére agyonlőtte. A Barnuni and Bailey vándorcirkuszban, St. Petersburgban a szerdai bemutatkozó előadás előtt az állatokat fotózták. A porondon 12 tigris volt; egyikük, a 160 kilós, 4 éves Arnold hirtelen rátámadt idomárjára, és szinte bekapta a fejét. A másik két idomárnak tűzoltókészülékek segítségével sikerült visszavernie a feldühödött állatot. Áldozatát, a 24 éves Richard Chipperfieldet súlyos fejsebekkel, válságos állapot­ban szállították kórházba. Röviddel később 28 éves bátyja - maga is idomár - agyonlőtte a tigrist. A tragédia ellenére az esti előadást megtartották, de a tigrisszámot kihagyták belőle. A rendőrség szóvivője szerint vizsgálatot indítottak annak megállapítására, hogy Graham Thomas Chipperfield a tigris lelövésével megsértette-e az állatvédelmi törvényt, illetve a fegyverviselési tilalmat. Konyhakéssel hátba szúrt az utcán egy nőt és ötéves kislányát, valamint egy kamaszlányt egy 19 éves fiatalember csütörtökön Japánban. A kislány belehalt íf sérülésekbe. Az eset a Tokiótól 400 kilométerre nyugatra fekvő nagyváros, Oszaka mellett, Szakai városában történt. A Reuters a rendőrséget idézve arról számolt be, hogy a fia­talember oldószertartalmú ragasztó gőzétől megmámorosod- va követte el tettét. Félmeztelen volt és mezítláb. Találomra szúrta hátba többször a 35 éves nőt, Okuni Josimit, Kana nevű ötéves kislányát és egy 15 éves iskoláslányt, Kiakuno Ait. Kana rövid időn belül a kórházban belehalt sérüléseibe. Az anya és a diáklány állapota súlyos - jelentette a helyi televízió. Gázrobbanás történt egy illegális szénbá­nyában Kína Kuanghszi Csuang autonóm területén, és 16 bányász halálát okozta - jelentette a helyi sajtó az AFP csü­törtöki beszámolója szerint. A baleset december 29-én tör­tént. — Legkevesebb huszonnégyen meghaltak és hatvanan súlyosan megsebesültek egy robbanás következtében, amely a héten történt egy műtrágyagyártó üzemben, az észak-kínai Sanhszi tartományban - jelentette az AFP . A dél-afrikai Mafikengben megfulladt két tizenéves fiú, akiket rokonai szerdán mélyhűtőbe zártak, mert állítólag pénzt loptak. Az áldozatok — a 15 éves Peter Mmulutsi és a 16 éves Buti Montisi - egy közelebbről meg nem nevezett rokonát, illetve egy asszonyt őrizetbe vették, és gyilkosság vádjával bíróság elé állítják őket. Patrick Asaneng rendőrkapitány szerint Peter Mmulutsit lapáttal fejbevágták, mielőtt bekényszerítették a mélyhűtőbe, a fe­jén ugyanis mély seb tátongott. A rendőrség a hűtő alján találta meg elnyúlva a két holttestet - írta az AP. Hatami-interjú MTI Iránban vegyes fogadtatást váltott ki Mohammed Hatami államfő politikai mérföld­kőnek számító interjúja, amelyet az amerikai CNN hírtelevíziónak adott. A te- heráni televízió néhány órá­val elhangzása után megis­mételte az interjút, a csütör­töki lapok részben vagy egészben ismertették, és az Iran News című újság kom­mentárt is fűzött hozzá - je­lentette a Reuters. A lap szerint Hatami meg­mutatta, hogy „okos politi­kus, akiben megvan a bátor­ság ahhoz, hogy értelmes párbeszédet folytasson a kül­világgal. Összességében el­fogadhatóan indokolta, hogy nem kíván újat mondani az Egyesült Államokhoz fű­ződő hivatalos kapcsolatok megteremtéséről. Az Egye­sült Államokra hárította a felelősséget, kijelentve, hogy Washingtonnak tartózkod­nia kell az Iránnal szembeni ellenséges politikától.” Az irániak egy része, mu­tat rá a Reuters, úgy véli, hogy az államfőnek részlete­sebben ki kellett volna tér­nie arra, miként ártott Irán­nak az Egyesült Államok. A hírügynökség idéz egy köz- tisztviselőt, aki keményebb hangvételt várt az elnöktől, s úgy véli, hogy Hatami be­szédén a nyílt, egyenes meg­fogalmazások ellenére is érződött a diplomáciai szá­mítás. Egy orvos ugyanakkor úgy vélte, hogy Hatami stílusa ra­gyogó volt, tökéletesen el­ütött bármely korábbi, iráni vezető által adott interjúétól. Az Iran News kommentárja is egyetértett ezzel: „Igazi új­donságot Hatami nyilatkoza­tának a stílusa jelentett. Az iszlám köztársaság korábbi vezetőitől eltérően, akik mindig sértően nyilatkoztak az Egyesült Államokról, és lekicsinyelték kultúráját, ő méltatta az amerikai civilizá­ciót.” Egy iráni politikai elemzőt a Reuters szerint meg is le­pett az, hogy az államfő az iráni iszlám forradalom óta romlottnak beállított ameri­kai civilizációra helyezte a hangsúlyt. „Olyan messzire ment, amennyire a jelenlegi körülmények között tehette. Semmi kézzel foghatót sem adott... hangvétele összessé­gében békülékeny volt, bár bírálta az Egyesült Államok vezetőit”. Az Iran News sze­rint az az iráni vezető, aki je­lenleg „úgy tenne lépést az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok helyreállítása ér­dekében, hogy előtte a hazai hatalmi csoportok megnyug­tatására nem szerez ezt iga­zoló engedményeket Wa­shingtontól” politikai ön- gyilkosságot követne el. A bizalmatlanság miatt za­varosak a két ország kapcso­latai, és nincs remény arra, hogy Teherán és Washington a közeljövőben kibékül egy­mással”. Világkrónika A bálból akkor lesz balhé, ha leverik a lámpát. Ne­kem határon túli idő sze­rint az év utolsó napján épp tizenegy órakor sike­rült. Nem vagyok egy ihaj- duhaj, inkább egy langa bámész, de a Hargita vi­dékén olyannyira általá­nos a picinyke belmagas­ság, hogy egy hirtelen fel­állással nyakamba vettem a román ipar nagybecsű termékét a hegyi fogadó dísztermében. Tokkal-vo- nóval. Tapolcai Zoltán Ha már a toknál meg a vo­nónál tartunk, az épp nem volt. A szilveszterre érkező zenekar úgy gondolta, ez már nem az a világ, amikor a mu­zsika öröméért érdemes a hú­rok közé csapni, és tartották a markukat. Á díszes kompá­nia tagjai pedig az ajtóra mu­tattak. S milyen jól tették! Szív­ből és lélekből jöttek a da­lok, no meg Dénes tüdejéből. Csak egyre kellett figyelni: a furulyája hatótávolságába nem volt szabad ülni, hiszen az a hosszú használattól kis­sé csapadékossá lett. Ne kérdezzék, hogy melyik család gyermeke Dénes. Itt, a Hargitán és Gyimesben ő csak „a” Dénes. Aki népta- nítóskodik a Hidegség piciny falvában, s közben jegyzet- füzetébe és magnójára gyűj­ti a veszendőbe indult hagyo­mányokat. Fejében is zenge­nek a gyimesi dallamok, s onnan varázsolja sípjára. Gyűjtéséből készült első könyve és kazettája. Most ki­adót keres következő kézira­taira, amelyek felesben pi­káns, felesben hagyományos locsolóverseket rejtenek e vidékről. És nem tudja iga­zán, holnap hol alszik... De a hajdúsági Bandi nem is fog! Egyrészt mert fáj a tér­de a síelés közben szerzett bi- csaktól, másrészt alkalmi ütősként tenyerét verte lapos­ra, de azért fergeteges láncra perdített mindenkit fütyülős társával egyetemben. Bor­pörgette vidámságában azon­ban ott lapult a félsz is: mi lesz, ha dagadt térde nem en­gedi soha többé táncolni? Mivel keresi majd akkor - oktatóként - a kenyerét? Az­tán már nem bírta tovább, sánta medveként elcammo­gott legényest, csárdást, ver- bunkot, ami jött! Aztán visz- szatért asztalához, és bőszen kiáltotta: szomjas a zenekar! Jómagam, ahogy dszentri őseim vére diktálta: egy öt­száz lejest pöktem a homlo­kára. Győző és Zita a költözést választotta. Erdélyben szü­lettek magyarnak, és Miskol­con próbálnak meg azok is maradni. Győző kezében a bőgő perdül táncra, a Szere- dás együttessel járja a vilá­got. Zita a tűzzománc forté­lyait tanítja. Egymást simo­gató szemmel élik boldog napjaikat, őrzik az emléke­ket, az otthon látott, tanult lépéseket, a Kalotaszegről évekkel ezelőtt vett bujkát és mellénykét. Nem kivagyi szeretet az övék, csak csön­des csodálat, amely a szülő­földnek kijár. Haj, a Rozit ki ne hagyjam! Bár szégyenem akkora, hogy kettőt fordul, de hajdani egyemista társam engem is kitáncolt a körbül, de máso­kat is. Úgy látszik, a Magya­rok Világszövetségében csen­des lehet a munkaköre, mert most minden dermedtséget kiűzött csontjaiból. Ropta, rakta, pörgött, danolt. Hozta, vitte a lusta és bátortalan tán- colókat. Gyimestől, Kalota- szegen, Széken, a Mezőségen át Szatmárig mindenhol ott­hon volt. Még valamelyik gádzsó is szemet vethetett volna rá, úgy fonta és apróz­ta a cigánytáncot. Szédült fejét nem is győzte másnap borogatni. Csaba és felesége helybeli és helyben maradó. Egy bá- nyavárosocska fiatal tanárai ők. Előző este ismerkedtünk össze valójában a fás fészer­ben. Nem firgázta sebes lábait röpke táncra. Megszokásból hasogatni kezdte a fát az éj­szakai melegért.- Hát igen - bökött felém, a zsáktartóra -, blokkházban lakunk. Csak cserépkályhá­val fűthetünk. Most rendel­tem én is újabb adag fát, hát­ha hosszú lesz a tél... (A medvék talán a Retye- záton táncolhattak friss csár­dást, de a következő részben már hozzánk látogatnak.) Grazi levélbomba MTI Az első sejtésekkel ellen­tétben nem házilag készí­tett elegyet használtak a stájerországi tartományi csendőrparancsnokságnak címzett és hétfőn megtalált beélesített levélbombához, hanem az osztrák hadsereg­nél is használatos robbanó­anyagot. Ezt közölte Wil­libald Berenda, az osztrák belügyminisztérium tűz­szerészeti szolgálatának vezetője szerda késő este a televízióban. Valószínűleg a nitropenta nevű anyagról van szó - hangsúlyozta az osztrák illetékes. Szerinte ezt feketén, il­letve esetleg külföldről le­het beszerezni. A riporter többszöri kérdésére vi­szont azt is „bevallotta”, hogy nitropentát természe­tesen az osztrák hadsereg­nél is használnak. Berenda elismeréssel szólt a bomba készítőjének szakmai tudá­sáról. A legmodernebb elektronikai tudást igénylő szerkezethez az ismeretlen feladó olyan elektronikus és mikroszkopikus eleme­ket használt, hogy még a német nyomozók sem tud­tak azonnal tippet adni osztrák kollégáiknak, hon­nan származhatnak az al­katrészek. Ma mái' úgy tű­nik, hogy a telefontechni­kában használják őket. Azt is közölte, hogy a levél­bombában található robba­nószer, ha az egész mennyi­ség — egyes jelentések sze­rint 15 gramm - egyszerre robban fel, háromszor-öt- ször olyan erősségű robba­nást idézett volna elő, mint az Ausztriában 1993 óta feladott bombák. A szak­értők szerint anyaghiba és nem konstrukciós hiba, miatt nem robbant fel a kül­demény. A Neue Kronen Zeitung osztrák bulvárlap csütörtö­ki cikke szerint a nyomo­zók nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a levél­bombát a keleti maffia küldte figyelmeztetésül a stájerországi csendőrség­nek, amely állandóan „za­varja” a leánykereskede­lemre és autócsempészésre szakosodott bűnszövetke­zeteket. A Die Presse oszt­rák jobboldali-konzervatív lap információja szerint a nyomozók annak is utána­járnak, hogy nincs-e össze­függés egy két évvel eze­lőtti innsbrucki esemény és a mostani eset között. Ak­kor az Osztrák Szabadság- párt ifjúsági szervezetének összejövetele ellen tiltako­zó felvonulás volt, s a ha­tóságok egy motozáskor az egyik fiatalembernél egy barkácsolt levélbombát ta­láltak. A nyomozók azt sem hagyják figyelmen kí­vül, hogy Grazban az utób­bi három évben már négy bomba robbant, s az egyik­hez szintén nitropentát használtak. Ma már nem lehet kizárni, hogy a mos­tani merénylet mégis kap­csolatban áll Franz Euclis- szal, a levél- és csőbomba merényletek első számú gyanúsítottjával. Egy erdélyi utazás naplójegyzetei - arcok, pillanatok % Hargitán IV. Duhajkodva Szerelmesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom