Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
Csodás ajándék a szeretet A kicsinek is örülni kell Gy. Z._____ Bizonyára ki-ki a saját bőrén tapasztalta'már, hogy az élet váratlan fordulatok , és első pillanatra megoldhatatlannak látszó helyzetek elé állít néha bennünket, kis földi halandókat. Ezekből a kiutat nekünk, saját magunknak kell legtöbbször megtalálnunk - esetleg külső segítség igénybevételével is. A szűkebb család, a barátok, a munkatársak, a szomszédok sokat tehetnek a bajba jutottak megsegítésében. Ez (lenne) a természetes emberi cselekedet, így kellene ennek megtörténnie. A szűkebb és a tágabb környezet nem szabad, hogy a bajban bárkit is magára hagyjon, legyen az betegség,-szegénység, vagy akár egy váratlanul bekövetkezett anyagi krízis, amiről az azt elszenvedő nem tehet, de akarata ellenére bekövetkezett. Egy nehéz, most még szinte kilátástalannak tűnő helyzetben lévő, gondterhelt, de nem kétségbeesett, a kiutat célratörően kereső és a pozitív megoldást mielőbb váró, a negyvenes éveiben járó asszonnyal beszélgettem a minap egy, a megyeszékhely környéki faluban.- Hat éve, a délszláv háború borzalmai elől menekülve kerültünk Magyarországra. Otthon éppen az ebédet főztem, amikor egy ismerősünk becsöngetett hozzánk, és tömör határozottsággal fölszólított bennünket, hogy azonnal csomagoljuk össze a legszükségesebb ruháinkat, és a legrövidebb időn belül hagyjuk el az országot... Három utazótáska megtelt az általunk legfontosabbaknak véltekkel, és elindultunk Magyarország hozzánk legtávolabbi csücskébe, Szabolcsba. Egyhavi ittlétünk után a nekünk szállást nyújtónk testvérének köszönhetően a férjem Nyíregyházán egy vállalatnál elhelyezkedett, ahol ki is tartott az őt ért súlyos balesetig. I- Milyen baleset történt?- Azzal kezdem, hogy a férjem és unokatestvére 30 éve nem látták egymást, mert ők a hatvanas évek végén Ausztráliába költöztek. Akkor még mindketten gyerekek voltak. Zoli szülei Sydneyben, míg ő a családjával Canberrában él. Levélen keresztül tartottuk és tartjuk ma is velük a kapcsolatot. Kellemesen meglepődtünk, amikor arról értesítettek bennünket, hogy nagyon rövid időre, de fölkeresnek bennünket, a Föld másik oldalán élőket. így került sor a nagy találkozásra, aminek sajnos majdnem tragédia lett a vége. A nem egészen egynapos látogatás után a férjem kocsival bevitte az unokatestvérét Nyíregyházára, a kora reggel Budapestre induló vonatra. Elköszöntem a kedves vendégtől, de mint mindig, most is a férjemet féltettem, a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára... Telt-múlt az idő, már tűkön ültem, ideges voltam, hiába vártam, nem jött haza az uram. Már mindenre gondoltam, a rendőrséget, majd a kórházat hívtam telefonon. Ekkor délután tudtam meg a szörnyű hírt, hogy baleset érte. Fölkísérte az unokatestvérét a vonatra, az pedig elindult, ő lelépett róla, elesett, és szinte agyonverte magát. Hála egy a közelben tartózkodó mentőautónak, még időben beértek vele a kórházba. Eszméletlen állapotban volt még, amikor a kislányunkkal együtt megláttuk őt. A fejét roncsolta össze a nagy ütéstől, de a baleseti osztály orvosai megmentették az életét. Később a fül-orr- gége osztályon megműtötték. Egy hónapig feküdt élet-halál között a kórházban. De a jó Isten az orvosok közreműködésével megmentette az életét. Tudja O, hogy szükségünk van a férjemre, aki egy súlyosan fogyatékos, mozgáskorlátozott, autista és beszélni sem tudó kislány szerető édesapja. I- Mi következett ez után I az eset után? — Itthon szépen, fokozatosan, de nagyon lassan gyógyult. Egy-két hónapig csak feküdt, majd fölült az ágyban, később támbot segítségével kiment az udvarra, a kert kapujáig. Nagyon szédült, és még ma is gyakran megtántoro- dik, hiszen az egyensúlyközpontja sérült meg. A bal fülére nem hall kellőképpen, a látása is nagyon legyöngült. Testének bal fele teljesen lebénult. Az erre emlékeztető jel mára csak az arcán, a szemén és a száján vehető észre. Kezelőorvosai minden egyes ellenőrzésen meglepődve, de örömmel konstatálják a szinte hihetetlen mértékű gyógyulást.- Meddig volt táppénzen a férje, és mi történt ezután?- Egy évig, ameddig csak lehetett. De mivel még nem gyógyult meg olyan mértékben, hogy munkaképes lehessen, közben márciusban az orvosok ajánlatára „leszázalékolták”, az OOSZI orvosi véleménye szerint harmadik csoportba tartozó rokkant. A budapesti Nyugdíj- biztosítási Igazgatóságtól a mai napig csak az erről szóló értesítést kaptuk meg, szeptember elején. A határozat még nem érkezett meg, mivel úgy látszik, nagyon liosz- szadalmas dolog a külföldi megfelelő igazgatósággal történő egyeztetés, a hivatalos ügyintézés. Eddig a budapestiektől annyit sikerült telefonon megtudnom, hogy a férjem magyarországi havi nyugdíjrésze 3700 forint. A külföldről esedékes nyugdíj nagyságáról még nem tudnak semmit. Azt sem tudják, hogy mikor fogjuk megkapni a járandóságot. A bajt még tetőzi az, hogy október 15-ével bezárólag, közös megegyezéssel a férjem megszüntette az addigi munkaviszonyát. Mivel addig a fizetésével együtt kapta a családi pótlékot is, ezért annak a folyósítása is azóta, mások hanyagsága miatt szünetel. Mivel az uram nem dolgozik, nincs már az eddigi biztos kis fizetés, sem pedig a beteg gyermekünk után járó családi pótlék.- Ezek szerint pénz, bevétel nélkül maradtak. Miből tudnak mégis életben maradni?- A helyi polgármesteri hivatal már évek óta folyósítja nekem az ápolási díjat, mivel az önellátásra képtelen gyermekemmel otthon vagyok, és csak vele foglalkozok immár 17 éve. I- Mekkora a kislánya ápolásáért járó havi ösz- szeg?- Alacsony. A hatályos törvény szerint a legalacsonyabb öregségi nyugdíjnak megfelelő 11 500 forintot kellene folyósítania a község önkormányzatának. Úgy látszik, ezt ebben a faluban nem tudják, vagy szándékosan nem akarják tudomásul venni, mert én csak 7520 forintot kapok kézhez havonta... Amióta itt élünk, mindig jóval kevesebb volt a nekünk „megállapított” ápolási díj a törvény által előírtnál. Tudtuk mi ezt, de nem akartunk a szerény-szegényes életünk ellenére sem követelőzni a hivatalban...- Az, hogy eddig nem kérték a törvény szerint járó ápolási díjat, azt jelenti-e, hogy belenyugodtak a törvénysértésbe?- Mivel a szükség törvényt bont, így hát december elején megírtam egy kérvényt, amelyben kértem a teljes összegű ápolási díj folyósítását. A hivatalban az ilyen és a hasonló ügyekkel foglalkozó előadó jogosnak tartotta a kérésemet, de nem vette át tőlem a kérvényemet. Azt mondta, hogy januárban fog határozatot hozni a falu képviselő-testülete a kiutalható összeg emeléséről, ami előreláthatólag 2000 forinttal jelent majd nekem többet. Tehát, előreláthatólag a lányom 18 éves koráig, ami a jövő év közepén lesz, 9520 forint illet meg engem. Utánna még azt is csökkenteni fogják, mivel nagykorú lesz a lányka. Ha jól jegyeztem meg, a legalacsonyabb öregségi nyugdíj 1998. januárjától 16 000 forint körül lesz. Láthatóan és érezhetően nagy összeget akar megint a helyi önkormányzat képviselő-testülete törvénytelenül lefaragni az általuk jóváhagyott juttatásokból. Mivel szilárdan elhatároztam, hogy nem hagyom magam és családomat továbbra is megkárosítani, panasszal fordultam a megye- székhely közigazgatási hivatalához, ahol kérésemet jogosnak nyilvánították, megerősítettek az igazamban. Hát egyelőre itt tartunk... I- Enniük azért csak kell, és a számlák is érkeznek.- Azt, hogy eddig nem haltunk éhen, a férjem kedves munkatársainak köszönhetjük, akik az amúgy alacsony fizetésükből kisebb összegeket összeadtak, és azt elhozták, nekünk adták nagy szeretettel. Nagyon kellemetlen érzés az ilyen „könyörado- mányt” elfogadni, de nem tehettünk mást. Nem mondhattunk nemet azoknak, akik jó szívvel gondoltak ránk, akik nem felejtettek el bennünket, és akik visszavárják a férjemet maguk közé. Nagyon szép és dicséretre méltó cselekedet volt ez tőlük, de azért mindenkinek azt kívánom, hogy soha ne kerüljön olyan helyzetbe senki, hogy az ilyen adományokra rászoruljon. És hogy ne tudja meg senki, milyen érzés a még oly jó szívvel összegyűjtött pénzt elfogadni. A számlák már egy ideje lassan, de biztosan összegyü- lemlettek nálunk. Eddig csak a vizet és az áramot tudtuk kifizetni. Jó, hogy a karácsonyt nem kellett gyertyafénynél megünnepelnünk. Vizünk is lesz, moáakodha- tunk, fürödhetünk és főzhetek is. Örülhetünk annak - és meg is köszönjük az Úrnak -, hogy kenyér kerül az asztalunkra. A napi fél kiló kenyér ilyen helyzetben sokat jelent. Én a Felvidéken születtem, soha nem voltunk gazdagok. Édesapám körzeti villanyszerelőként dolgozott, télen csonttá fagyott rajta a kabát a zoboralji farkasordító hidegben. Ha karácsonykor kiesett az áram, neki akkor is mennie kellett, a téeszek nem maradhattak áram nélkül. Apám volt az egyedüli kenyérkereső. Becsülettel fölnevelt engem és a nővéremet, mindketten befejeztük az iskoláinkat, diploma került a kezünkbe. Szegényen, de nagy szeretetben és boldogságban éltünk a Csitári hegyek szomszédságában, ahol Kodály is gyakran megfordult, a valódi, tiszta népi forrás után kutatva. Akárcsak Kodály, mi is kutatunk. Kutatjuk a jó embereket a szabolcsi faluban, keressük az olyanokat, akik néha-néha szóba állnának velünk, vagy legalább a köszönésünket hajlandóak lennének elfogadni. Itt, sajnos, még ez is nehezen megy... Balogh Csaba A Kárpátaljai Megyei Állami Közlekedésrendészeten már az évi mérlegkészítéssel foglalatoskodnak. A napokban sajtótájékoztató keretében számoltak be a testület vezetői eredményeikről, kudarcaikról. Ivan Pipás, a közlekedésrendészet helyettes vezetője beszélt arról, hogy mekkora erőfeszítéseket tettek az évek óta növekvő járműbalesetek számának visszaszorítására. Országos szinten jelentősen szigorították a bírságolás szabályait, emelték a pénzbírságok összegét. Ezzel egyetemben különböző akciókat szerveztek, melyek során a különböző közlekedési kategóriákkal foglalkoztak kiemelkedően. A jelek szerint nem dolgoztak hiába, mert az idén valamelyest csökkent a közlekedési balesetek száma. Az idei 609 baleset az előző évihez képest ugyan csupán 54 esettel kevesebb, ám ha hozzátesszük, hogy tizenhat fővel kevesebben haltak meg, s a sérültek száma hússzal csökkent, akkor e kis eredmény is figyelemre méltó. Persze, azért nem minden s nem valamennyi járásban alakul az átlagosnak megfelelően. A baleseti statisztika ugyanis szebb képet mutatna, ha a mizshirjai, perecsenyi, beregszászi és téesői járásokban nem növekedett volna a közúti szerencsétlenségek száma. Ha részleteire bontjuk a statisztikát, kitűnik, hogy a legtöbb baj a gyalogosokkal és a kerékpárosokkal van; 327 balesetnek ők voltak a szenvedő alanyai, s minden második alkalommal előidézői is. A gyalogosok figyelmetlenek, nem figyelik a gyalogátkelők jelzőlámpáit, sőt gyakran a zebrát sem veszik igénybe. A kerékpárosok a külön kerékpárutak hiánya miatt a főutakon közlekednek, kitéve magukat az állandó veszélynek. A kerékpárok csak a legritkább esetben vannak kivilágítva, így a járművezetők sokszor késve veszik észre az előttük kerekezőt. Az idén a legtöbb baleset hétfői napokon történt, pontosan 109. Balesetveszélyesnek bizonyultak a vasárnapok is, hisz 98 szerencsétlenség ekkor következett be. A legveszélyesebb időszak a közlekedésben a 18 és 23 óra közötti, hisz az összes baleset 40 százaléka ez idő tájra esik. Ivan Piapás milicia-ezre- des elmondta még, hogy kritikán aluli közútjaink állapota, s ez az egyik legaggasz- tóbb a közlekedésbiztonság szempontjából. Kárpátalja úthálózatának összhossza 4232,5 kilométer, s ennek döntő többsége semmilyen biztonsági előírásnak nem felel meg. Hiányoznak az útburkolati jelek, a jelzőtáblák mintegy fele sincs kihelyezve, s ráadásul a gödrök és kátyúk veszélyeztetik állandóan a közlekedők testi épségét. Mikola Liscsinszkij, az ungvári városi közlekedésrendészet parancsnoka örömtelinek mondta, hogy sok év óta először a megyeszékhelyen is csökkent a közúti balesetek száma. Ám szinte ez. az egyetlen pozitívum, amit az ungvári közlekedésről el lehet mondani. A város útjai ugyanis borzasztóan túlterheltek, mert az utóbbi néhány év során ugrásszerűen gyarapodott a gépjárművek száma. A megnövekedett forgalmat a jelenlegi úthálózat már alig képes levezetni. Óriási probléma a járdák rossz állapota és a gyatra közvilágítás. Mindezt többször is felvetették, de a város vezetői sem sietnek javítani a helyzeten. Külön problémát jelent, s már számos balesetnek volt előidézője, hogy a gyakori áramszünetek idején a közlekedési lámpák nem működnek. Sajnos, nem tudnak minden egyes veszélyes kereszteződésbe, gyalogátkelőhöz rendőrt állítani, így csak a közlekedők odafigyelésén, toleranciáján múlik, hogy ne történjen baleset. Egy éve szervezték át megyénkben a közúti járőr- szolgálatot, számolt be erről Volodimir Szlivka őrnagy, a szolgálat parancsnoka. Mint elmondta, emberei számos bűncselekmény, közúti rablás tetteseinek kézre kerítésében is részt vettek, de az ő érdemük, hogy az idén 105 ezer közúti szabálysértőt sikerült felelősségre vonni, köztük 3163 ittas gépjárművezetőt is; 2059 személynek bevonták a jogosítványát. A parancsnok elmondta még, hogy új válfaja jelent meg a bűnözésnek. Az autólopások számát ugyan sikerült visz- szaszorítani, ám hódít az okmányhamisítás. Egyre több hamisított forgalmi engedéllyel közlekedő gépjámiű akad horogra. Foto: Racsko Tibor
