Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-30 / 25. szám
Határon innen és túl 1998. január 30., péntek Kisebbségvédelem MTI Az Európa Tanács közgyűlése szerdán megválasztotta az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait, köztük a magyar Baka Andrást. A munkastílusában, hatáskörében és - remélhetően — döntései meggyorsítása érdekében teljesen megújuló fontos testületbe a tagállamok delegálták a bírákat, az ET közgyűlése az ő személyüket hagyta jóvá. A bírósághoz a tagországok valamennyi állampolgára jogorvoslatért fordulhat, ha úgy érzi, nem kapta azt meg hazája legfelsőbb szintű bírói fórumától. A testületbe azok az ET-tagorszá- gok delegálhattak bírójelöltekei, amelyek már ratifikálták az emberi jogokról szóló Európai Konvenciót. Erre 39 ország volt jogosult, s szerdán 31-nek a jelöltjét fogadta el a közgyűlés. A többi 8 ország nem tudóit egyetlen jelöltet sem állítani, ezért áprilisban terjeszti elő javaslatát. Leni Fischer asszony, a közgyűlés elnöke a választást követően hangoztatta: e bírókat több százmillió ember alapvető szabadsága és jogai védelmére választották meg. Emiatt is fontos, hogy a bíróválasztás felülemelkedjen mindenfajta politikai megosztottságon. E bírók felelősségérzetétől, részrehajlásoktól való mentességétől és függetlenségétől függ az európai kontinensen az emberi jogok hatékony védelme. Ezért a hamarosan felálló új bíróság az Európa Tanács jelképe is. Az ET strassbourgi központja jelezte, hogy két fontos kisebbségvédelmi egyezmény hamarosan életbe lép, miután azt kellő számú tag saját nemzeti törvényeibe iktatta. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, amely főleg elveket deklarál, Magyarországon kívül még tucatnyi más ország is aláírta, köztük Szlovákia, Románia, Horvátország, Csehország is, így az február elsejétől hatályos nemzetközi dokumentumnak számít. A konkrét intézkedéseket is kötelezően előíró másik szerződést, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartáját csak feleennyien ratifikálták, eddig, az említett államok közül csak Magyar- ország és Horvátország. Ettől függetlenül a karta előírásai a csatlakozók számára március elsejétől érvényesek. A megrendült Európa Kereken 350 éve, 1648. január 30-án választották hetmanná, a dnyeperi kozákok vezetőjévé Bogdan Hmelnyickijt (1590 k.-1657). Az általa vezetett lengyelellenes felkelés megrendítette Kelet-Európát azokban az időkben, amikor a harmincéves háború elmúltával Nyugat-Európa nyugalomhoz jutott. A hetman kivívta Ukrajna függetlenségét, a megújuló lengyel támadások miatt Oroszországhoz közeledett, és Ukrajnát 1654-ben Oroszországhoz csatoltatta. MTI _________ A kozákok a dél-ukrajnai sztyeppéken élő, fegyveres harcra szervezett, szabad telepesek voltak. A XV. és a XVI. században a törökök és a tatárok elleni harcokban katonai önkormányzatba tömörültek, a dnyeperi- ek a hetman, a doniak az atamán vezetése alatt álltak. A lengyel királyok határőrszolgálatuk fejében kiváltságokat adományoztak nekik. A cári kormány a XVIII. századtól fokozatosan felszámolta autonómiájukat, majd a XIX. században az általános hadkötelezettség bevezetésével végleg elveszítették kiváltságaikat. Az orosz polgárháború idején (1918-1921) a kozákok alkották a fehér csapatok magvát. A Bogdan Hmelnyickij vezette lengyelellenes felkelés személyes bosszú- hedjáratnak indult. Egy lengyel nemes ugyanis megfosztotta otthonától, udvarától és feleségétől a hetmant. Az újonnan megválasztott hetman 1648 márciusában aratta első győzelmét a lengyelek fölött Kijevtől délre, Kor- szunnál, amelyet azután több más katonai győzelem is követett. Lengyelország, amelynek királya, IV. Ulászló éppen abban az időben halt meg, alig tudott védekezni. A kozákokkal együtt a parasztok is fellázadtak a lengyel földesurak ellen, és elűzték őket birtokaikról. Egyúttal kegyetlenül üldözték és ezerszámra gyilkolták a földesurak szolgálatában álló zsidókat - jószágigazgatókat, vámszedőket és kereskedőket - is. A győztes felkelés eredményeként Hmelnyickij 1649- ben békefeltételeinek elfogadására kényszerítette II. János Kázmért. az új lengyel királyt: a kozákok autonóm államiságot kaptak, fővárosuk Kijev lett, és saját hadseregei állíthattak fel. A béke azonban nem volt tartós, és a kiújult harcokban Hmelnyickij ismételten vereséget szenvedett, mert szövetségesei, a tatárok cserben hagyták. Védelmet keresve a hetman 1654-ben szövetséget kötött az orosz cárral. Az 1654-es szerződést az orosz történészek két testvérnép, az orosz és az ukrán újraegyesülése megpecséte- lésének tartják. Ukrajna legnagyobb nemzeti hősét ünnepli Hmelnyickijben. A lengyel történelem istencsapásként tartja számon személyét. A kelet-európai zsidóság emlékezetében pedig ma is traumaként él a kozákfelkelés, amely után megkezdődött a Kelet-Európába menekült zsidók visszatelepülése Nyugatra. Fölösleges huzavona Betiltották MTI Az utóbbi napok magyar-szlovák külügyminiszteri és művelődési miniszteri pengeváltásai, illetve nyilatkozatai ott szerepelnek az országos és regionális lapok hasábjain, az elektronikus média adásaiban. Erről beszélgettünk el Bánszki Jánossal, a nyíregyházi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnökével. D. Á. (Új Kelet) _________- Fo glalkozn'ak-e az önkormányzatban ezekkel a kérdésekkel? — Olyan értelemben foglalkozunk velük, hogy igen nehezményezzük ezt a huzavonát a kisebbségi problémák körül. Én szlovák származású vagyok, elődeimtől örököltem a nyelvet is. Családunk őse 1753-ban került ide a mostani Bánfibokorba, amely eredetileg Bánszkibokor volt, mert a tanyákat az első telepesről nevezték cl. Soha semmiféle bántódásunk nem volt a nyelvünk vagy kultúránk ápolása miatt. 1994-ben megalakult a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, amelynek legfőbb célja az anyanyelv és a hagyományok őrzése. A másik két nyíregyházi kisebbségi önkormányzathoz, a cigányhoz és az örményhez hasonlóan, minden évben 2-2 millió forint támogatást kapunk működésünkhöz. Több mint két évtizede tevékenykedik tirpák népzenei együttesünk. Tavaly szeptemberben ünnepeltük meg létrejöttének 20. évfordulóját. Baja Ferenc miniszter, dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke és Csabai Lász- lóné polgármester asszony akkori elismerése is nyugtázta, hogy milyen sikerrel szerepel ez az együttes, milyen elevenen őrzi a hagyományokat, amelyeket városalapító őseinktől örököltünk. Én magam harmincnégy évig szlovák nyelvet tanítottam Nagycserkeszen, ahol születtem. A Szlovák Szövetségnek huszonnégy évig voltam aktív tagja. Most az Országos Szlovák Önkonnányzat választmányában is tevékenykedem. Rendszeresen tartunk regionális értekezleteket. A legközelebbi Miskolcon lesz, ahol Borsod- Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye nemzetiségi és etnikai kisebbségeinek képviselői találkoznak és beszélik meg közös problémáinkat. A politikáról csak annyit tudok mondani, hogy mindig a nagyok ugrasztják össze a kisebbségeket.- Mi a véleménye a vita tárgyát képező kérdésről?- A magyar kisebbségi képviselet a szlovák küldöttségben szerintem ugyanolyan probléma, mint a kisebbségek hazai parlamenti szereplése. A nyíregyházi városi közgyűlésben sem rendelkeznek a kisebbségek szavazati, csak javaslattételi joggal.- Ha azonban a kisebbségi személy megválasztott képviselője az önkormányzatnak, akkor van szavazati joga.- Csakhogy a kisebbségieknek nehéz bejutniuk mind az országgyűlésbe, mind pedig a helyi önkormányzatokba, any- nyira szét vannak szóródva. Az asszimiláció olyan erős, főleg a szórványban élő szlovákok körében, hogy sokan, félve a lakosságcserétől, nem szívesen vállalják nemzetiségüket.- Ez azt is jelenti, hogy a Meciar által felvetett lakosságcsere nem lelkesíti a ma- gyaroszági szlovákokat?- Igen, mert lehet ismét olyan politika, mint 1947-ben volt, amikor családunk is szenvedő alanya volt a kitelepítésnek. Édesapámat állandóan ostromolták, hogy költözzünk át, mert az ígéret földjére megyünk. Szerencsére nem állt kötélnek, maradtunk. A nagy- néném viszont áttelepült. (A történelmi hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy szlovákiai ügynökök „ostromolták”, agitálták áttelepülésre magyar- országi nemzettársaikat, az „ígéret földje” pedig a Szlovákiából elűzött magyarok és németek portáiból állt.)- A szlovákiai magyarok sérelmezik a kétnyelvű bizonyítványok kiadásának betiltását. Önnek mint pedagógusnak mi erről a véleménye?- Természetesnek tartom a kétnyelvű bizonyítványokat a nemzetiségi iskolákban mind Magyarországon, mind Szlovákiában. Ismerem az ottani problémákat. Sajnos, Szlovákiába áttelepült rokonaink gyermekei már alig tudnak magyarul, mert abból hátrányuk származik. Munkahelyet sem könnyen találnak ott, akik magyarul beszélnek.-Köszönöm a beszélgetést. Azt hiszem, az elmondott eredmények önmagukért beszélnek, a felvetett problémák pedig arra sarkallják politikusainkat, hogy minél előbb oldják meg a kisebbségek parlamenti és önkormányzati képviseletét. Nem azért, hogy példát mutassunk szomszédainknak (közülük csak Szlovéniában működik a kisebbségi parlamenti képviselet, illetve Horvátországban teszi lehetővé a törvény), hanem mert ezzel tartozunk államalkotó kisebbségeinknek. És önmagunknak is. Az ukrán információügyi miniszter két hónappal a parlamenti választások előtt meghatározatlan időre betiltotta a Pravda Ukraini című baloldali napilapot. Hivatalos indoklás szerint a betiltásnak tisztán technikai jellegű okai vannak, a lap bejegyzése körüli problémák miatt kellett ilyen döntést hozni, az újság szerint ez viszont szánalmas ürügy. Zinovij Kulik miniszter közlése szerint a Pravda Ukraini megjelenését azért kellett megtiltani, mert az igazságügy-minisztérium és a főügyészség állásfoglalása értelmében a napilapot törvényellenes módon regisztrálták. Volodimir Malahov, a Pravda Ukraini helyettes főszerkesztője azt mondta, hogy az információügyi minisztérium ezzel a döntésével súlyosan megsértette a sajtótörvényt, amely kimondja: egy lap megjelenésének leállításáról csak az alapító vagy a bíróság dönthet. Az újságíró közölte: a lap pert indít a miniszter törvényellenes eljárása miatt. A Nyezavi- szimoszty című napilap értesülései szerint a Pravda Ukraini az utóbbi fél évben a legerősebb ellenzéki pártot, a Pavlo Lazarenko volt miniszterelnök vezette Hromada pártot támogatja. * * * Az ukrajnai sajtótermékek 95 százaléka teljes függőségben van vagy az alapítótól vagy az államtól - mondta Szerhij Holova- tij volt igazságügy-miniszter. Úgy vélte, az ukrajnai sajtó tevékenységét nyomon követve megállapítható: az országban nagyon kevés az elfogulatlan újságíró. Rendezni végre • M Nem lett jót az amúgy sem teljesen felhőtlen magyarszlovák kapcsolatok fejlődésének a két ország kül- ügy- és kultuszminisztereinek vitája, amelyben utólag Vladimir Meciaris hallatta a hangját. A vita tárgyát eredetileg az alapszerződés végrehajtását segítő és felügyelő vegyes bizottság szlovákiai küldöttségének összetétele képezte. Arról van szó, hogy míg a magyar kormány a mi küldöttségünkbe delegálandó magyarországi szlovák képviselet kiválasztását az Országos Szlovák Önkormányzatra bízta, addig a szlovák fél olyan két személyt javasolt a felvidéki magyarok képviselőjéül, akiket az ottani magyar érdekvédelmi szervezetek nem fogadnak el. Ebből kifolyólag a magyar fél sem tudja elfogadni személyüket, ami teljesen érthető, hisz a szlovákiai magyar koalíció érdekeit nem képviselő, esetleg azok ellenére politizáló bizottsági tagok többet árthatnak, mint használhatnak a két nép érdekeinek. Ezt minősítette a szlovák miniszterelnök magyar beavatkozásnak. Dalmay Árpád (Új Kelet) Zdenka Kramplová szlovák külügyminiszter ahelyett, hogy megértené a problémát - miközben elfogadhatónak tartja a magyar küldöttség szlovák tagja jelölésének módját -, a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlanságával hozakodott elő. Lehet, hogy az 1993- ban felvetett kérdést valóban rendezni kellett volna már. De a magyar országgyűlés legalább foglalkozik ezzel a problémával, s októberre ígéri a megoldást. A szlovák parlamentbe bejutott magyar nemzetiségű képviselők viszont nem azért ülnek ott, mert magyarok, hanem mert választó- kerületükben rájuk szavaztak. Ott tehát nem is foglalkoznak a kisebbségek - magyarok, cigányok, ruszinok, ukránok, németek, csehek, lengyelek - parlamenti képviseletével! Kramplová asszony a magyar- országi szlovákok „megtizedeléséről” is beszélt, akik száma szerinte 400 ezerről 10 ezerre csökkent. Nos, ennél sokkal több felvidéki magyart „reszlo- vakizállak” a második világháború után. A lakosságcsere sem magyar ötlet volt. Sajnos, északi szomszédunk egyes politikusai, akik a magyarországi szlovákság helyzetét „tragikusnak”, a szlovákiai magyarságét pedig „pozitívnak” tartják, hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek egy cseppet sem mellékes tényről. Nevezetesen arról, hogy nem lehet egy lapon említeni a Szlovákiában több mint egy évezrede ősi lakhelyén, nagyrészt egy tömbben élő, nyelvéhez, történelméhez, kultúrájához, hagyományaihoz ragaszkodó felvidéki magyarságot a XVIII. század derekától az Alföldre betelepült, szétszóródott és önként asszimilálódott, anyanyelvét jórészt már elfelejtett, inkább csak származását számon tartó, tradícióit őrző nyírségi vagy békési szlováksággal. Még akkor sem, ha nálunk igyekeznek mindent megtenni a paritás érdekében. Vagy itt van példának a kétnyelvű bizonyítványok ügye. Szlovákiában ezeket betiltották, kiállítóikat üldözik, állásából elbocsátják. Újabban ugyan - némi felárért - lehetővé teszik akár magyar nyelvű bizonyítvány kiadását is, ám csupán otthoni használatra, afféle emléktárgyként, amit egyetlen felsőoktatási intézményben vagy munkahelyen sem szabad elfogadni. A mi nemzetiségi iskoláinkban viszont mindig is kétnyelvűek voltak, és remélhetőleg maradnak is a bizonyítványok. Sőt tavaly Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter körlevélben kérte fel azokat az iskolákat, ahol csak nyelvoktatás folyik, hogy ők is kétnyelvű bizonyítványt adjanak ki. Kíváncsi lennék rá, hogy a felvidéki szlovák iskolákban, főleg ott, ahol a magyarság már szórványba szorult, például Lőcsén, Eperjesen vagy Nagyszombatban, fognak-e valaha is magyar nyelvet oktatni. Mert a kölcsönösséghez ez is hozzátartozna... Szerény véleményem szerint nem akonnányok, miniszterek vagy miniszterelnökök tiszte minősíteni a másik országban élő kisebbség „tragikus” vagy „pozitív” helyzetét, hanem az érintett nemzetiségek legitim szervezeteié. Ezek álláspontja pedig a határ mindkét oldalán egyértelmű. Valóban jó lenne „rendezni végre közös dolgainkat".
