Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-29 / 24. szám

1998. január 29., csütörtök Háttér A vak zenész hálája MTf Énekel. Játszik zongo­rán, orgonán, szaxofo­non. A saját zenekarát dirigálja. Ray Charles meghatározó képviselője a blues-zenének. A szak- irodalom azt is tudatja róla, hogy nehéz gyer­mekkora volt, hiszen hat­éves korában mindkét szemére megvakult. A leg­frissebb kiadású életrajz vi­szont nem titkolja, hogy az imént említett időszakban gyakori lakója volt a rend­őrségi fogdáknak. Élete al­konyán úgy döntött, hogy méltányolja egykori ül­dözői szándékát: 25 ezer dollárt adományozott Los Angeles rendőreinek - gyer­meknevelésért. Nyelvöltés franciául MTI ________________ „M indig nagyon sajnál­tam, hogy nem ismerem a szanszkrit nyelvet” - mond­ta egy hindu újságnak adott interjúban Jacques Chirac francia elnök, indi­ai látogatására készülve. Hogy korántsem udvarias- sági gesztusról van szó, meg is indokolta életének e megterhelő mulasztását: a szanszkritban való jártas­ság híján nem olvashatta eredetiben a Gupta korszak (V. század) szövegeit, ame­lyek pedig módfelett érde­kelték. „Elhatároztam, hogy órákat veszek szanszkrit- ból. Egy orosz volt a ta­nárom. Aki azonban egy idő múlva közölte: Maga egyáltalán nem tehetsé­ges. Próbálkozzon inkább az orosszal”. Anyjuk, bajban vagyok! Bürget Lajos gtosszája Anyjuk, bajban va­gyok! — kiáltott fel Józsi bácsi a kis faluban -, nem tudom, hogy most az an­tennámat a vertikális pola­rizációban sugárzó adókra irányítsam, vagy marad­junk a horizontális pola­rizációs adóknál?” „- Oh, Józsikám, ne csi­nálj ebből gondot! Nézd meg, milyen az lefedett­ség, és ha nem jó a ge­rincadó, akkor majd dön- tesz!” - mondta Örzse asszony, miközben a csir­kéket etette. Nem hallottál valamit a boltban, mi az a Eutelsat Hot Bird? Azt, hogy II F3 a még értem, de ez a Hot Bird nem megy a fejem­be.” „- Tekergesd, aztán csak jön valami rajta! - így az asszony. - Ha ez nem sikerül, majd szólunk a Pistának.” „- De az nem ért a rá­dióhoz, én meg belefulla­dok abba a sok mega- herzbe meg URH-frekven- ciába. Pedig olvasgatom ezt a könyvecskét, de kutyapista legyek, ha ér­tek valamit belőle”. így beszélgettek, néha összevitatkoztak a trá­gyadomb és a csűr között,^ miközben Józsi bácsi bar­kácsolta az antennákat, és tekergette a rádiót, ami se­hogyan se szólt ott és úgy, ahogy gondolta. Pedig kezében ott szorongatta az Antenna Hungária ért­hetetlen, színes, díszes, szakszerű füzetét, amit a lakosságnak készítettek. Hogy melyik lakosság­nak, az nem derül ki be­lőle, de hogy nem a nor­mális lakosságnak, az biz­tos. Egy szerelő még fel is fogja talán, hogy mi áll benne, de a magyar átlag­polgár csak forgatja, és azon gondolkodik, az arra se jó, mint amire más igen, mert vastag a papírja. Bosszantó, mondhatni fel­háborító, hogy egy nagy­múltú cég így kimossa a néző szemét és a hallgató fülét egy kiadvánnyal, amely vélhetően segítő szándékú. Mert mindezt a nagy tudományosság mel­lett úgy is le lehetett volna írni, hogy mit kell csinálni egy rádióval, hogyan kell átállítani egy televíziót, vagy hogy az, aki nem ért hozzá, hívjon szerelőt. Szépek ezek az informáci­ók, csak az a kár, hogy a zöme csak a múlt év december 31- éig volt érvényes. Meg aztán szép benne a sok kép a jövő­ről. Meg az, hogy digitális, meg CD meg minden... De hogy mi a csudát kell csinál­ni, hogy valami működjék, arról közhasznú szöveg se­hol. Pedig ez a vélhetően több millió példányban készült, drága kiadvány (Hullám­hossz) akár hasznos is lehe­tett volna! Tulajdonképpen az egész egy Antenna Hun- gária-rcklám, amit a PR-terv- nek megfelelően készítettek el. Az írás elején felvillanó képzeletbeli Józsi bácsi és Ör­zse néni milliószámra akad ebben az országban. Meg a sok Bandi, Feri, Miklós és Bernát. Nekik nem ez kellett! Talán majd legközelebb. Ad­dig csak forgatunk, meg ol­vasgatjuk Máté Istvánnak, az Antenna Hungária vezérigaz­gatójának beköszöntőjét, mi­szerint ,Jiízunk henne, hogy ismertetőnkön keresztül min­denkihez megérkezik a meg­felelő információ, és ennek köszönhetően könnyebben tá­jékozódhatnak a televíziózás és rádiózás vonatkozásában rendelkezésre álló lehető­ségekről, valamint sikerül „ráhangolni” a lakóhelyen fogható csatornákra.” Ha nem, akkor marad a vertikális polarizáció. Ötévesen a filmvásznon Saját bevallása szerint semmi más nem akar lenni Riskó Márta Panna, ha majd felnő, csakis és kizárólag fagyis. Márta most ötéves, kedves, bájos gyermek. Eh­hez képest meglepő, hogy filmet forgatott A rózsa vére címmel, melynek egyik jelentős szerepét alakítja, a hírek szerint sikeresen. Erre mondta Verebes István színi direktor a gyermek édesanyjának; jó lesz tisztázni, mit akar a leány, és ha komolyan gondolja, most kell adni neki két nagy pofont, hátha még idejekorán elmegy a kedve ettől az egésztől. Baraksó Erzsébet Egy híres festő szerint minden gyermek mű­vésznek születik, csak ezt idővel kinövi, s akik­ben ez a gyermeki ké­pesség megmarad, azok­ból lesznek a művészek. Mennyire fontos ebben a folyamatban a lehető­ség a tehetség megmu­tatására? Mire jutottak volna a zseniális zongo­rista csodagyerekek, ha nincs otthon hangszer? Nézem ezt az ötéves kisgyermeket. Épp olyan, mint minden más óvo­dás; ropogtatja a cheeps- et, kólázik, fel-le ugrál a rekamié ülésén, támlá­ján, ki-be rohangál a já­tékaival, gyakorolja a „spárgát”, a lényeg, hogy egyetlen másodpercig nem bír nyugton maradni. Ám a forgatás idején, amikor be­kapcsolták a kamerát, Márta tökéletesen koncentrált, és első szóra hibátlanul oldotta meg azt a feladatot, amit a rendező kért tőle. Ez az örök­mozgó kis gépezet már tud­ja, mi a fegyelmezett munka. Nyíregyházi otthonukban faggatom a családtagokat, van-e valami „előzménye” ennek a sajátos tehetségnek? Nincs, semmiféle művész nem volt a felmenők között, a nagyapa nővérének van szép hangja, ma is kicsen­dül a templomi karénekből. Egyébként Márta bárkinek és bárminek a bőrébe képes be­lebújni, úgy mondják, azt is el tudja játszani, hogy ő egy szőnyeg. És hatalmas a kép­zelőereje! Engem például óva int attól, hogy a pincé­jükbe merészkedjek. Azt mondja, legutóbb is, amikor bent volt a biciklijéért, meg­jelentek a háta mögött min­denféle lidércek és szelle­mek, aztán oldalról is jöttek, közrefogták, alig bírt elme­nekülni. Persze arról szó sincs, hogy félne, hiszen ott van neki Gilbert, aki megvé­delmezi. Gilbert a barátja, Riskó Márta Panna egy lovag, és természetesen lovon közlekedik Márta kö­zelében. Kérésre le is rajzol­ja: ez Gilbert, ez pedig a lova. Olyan hihetően, magától ér­tetődően fűzi a mese szöve­vényét, hogy a felnőttek megdöbbennek, honnan ta­lálja ki ezeket a sztorikat. S úgy adja elő azokat, mintha tényleg, valóságosan átélné. Legutóbb például Michael Jackson „írt” neki gáláns le­velet - közli, igaz, Márta még magyarul is csak a nagybe­tűket ismeri. Bölcsődés volt, amikor az édesanyja először elvitte a színházba. Az ismerős színé­szek meglepve kérdezték: csak nem hiszed, hogy vé­gignézi ez a kisgyerek a da­rabot? Végignézte, olyan érdeklődéssel, mintha értet­te volna. Most már ott tart, hogy kedvenc vígjátékai ze­nés számainak összes szöve­gét fújja. Próba, szerencse - vitték el a gyereket az első mustrára, azzal a gondolattal, hogy ki­csi, szeleburdi, esélye a nul­lával egyenlő. Zsigmond Dezső rendező és stábja júli­usban az országban és a ha­tárokon túl is több helyen ke­reste a megfelelő személyt a filmbeli Évike szerepére, amire a becslések sze­rint több százan jelent­keztek. A család tagjai nem tudják pontosan, hány gyermeket néztek meg a filmesek alapo­sabban, és szinte hinni sem akarták, hogy Már­tát választották. Azt hi­szem, mindnyájunk szá­mára, akik itt élünk, öröm, hogy az ország­nak ebben a sarkában fedezték fel ezt a kis te­hetséget. A forgatás szeptem­berben kezdődött, a helyszínei szatmári fal­vak voltak, Sonkád, Szatmárcseke, Magos­liget. Két-három napo­kat voltak kint a tere­pen, októberben pedig eg^ hétig Turistván- diban Arkosi Károlynénál, Marika néninél. Egy lírai jelenet felvétele előtt derült ki, hogy Márta fél cipőjének talpa bizony klaf- fog, és csak az az egy pár volt vele. Most mi lesz? Gyorsan hozni egy másik pár cipőt, vagy elhalasztani a felvé­telt? Márta feltalálta magát, nyilván az operatőr is igye­kezett, s az a részlet úgy ké­szült el, hogy a kellemetlen­séget a nézők nem fogják észrevenni. A rózsa vére című alkotást a februári, XXIX. Magyar Já­tékfilmszemlén mutatják be, azután eljut a mozikba is, és külföldön is fogják vetíteni. Márta filmbéli anyja Nagy- Kálózy Eszter, a nagymamá­ja Moór Marianna, a déd- nagyapja Barkó György. A további fontosabb szerepeket Gáspár Sándor, Varjú Olga és Vlagyimir Juscsenko, a Ki­jevi Nemzeti Színház tagja formálják meg. Az operatőr Sára Balázs. Márta vala- mennyiüket elbűvölte, s töb­ben is megfogalmazták; úgy dolgozott együtt velük, mint egy felnőtt. A kis „művésznő” persze ezek után is állítja, hogy ha megnő, csakis fagyis lesz, sem­mi más. Vagy talán mégsem? Hiánylista MTI ____ Mo ndják „hiányköny­veknek” is azokat a mű­veket, amelyek - rend­szerváltozás ide vagy oda- ma is megállják helyü­ket, mert szakmailag kifo­gástalanok ...csak hát rég eltűntek vagy el-eltűnnek a boltokból. Listájukat a könyves szakemberek már összeállították. Ezen tizenöt-húsz éve kiadott, ma már ritka könyvek is szerepelnek. Számukat legutóbb mintegy 240-re becsülték. Havas Katalint, a Fővá­rosi Szabó Ervin Központi Könyvtár tájékoztató szak­emberét a köteles példá­nyok részlegében értük el. Kiadott könyveiből ide küld kötelezően - „kötele­sen” - meghatározott szá­mú példányt minden kiadó. Azt is fel lehet merni, mit nem adnak ki.- Filozófiai, szociológi­ai, politikatörténeti, nép­rajzi munkák, antológiák, sorozatok tartoznak régi, hiányzó kedvenceink közé- tájékoztat Havas Katalin.- Például a híres „stílusok- izmusok” kiskönyvsoro­zat, amely főként képző- művészeti, de irodalmi, fi­lozófiai, kultúrtörténeti is­mereteket is összefoglal. A Corvina Kiadó kedvelt régi könyvei közül csak egy példa; A bizánci művészet. Kádár Zoltán remek mun­kája. Ezeket újra ki kell adni, mert jobbak, újabbak nem születtek, s keresik őket. Időt álló, néha lexikon- szerű tudnivalók, alapmű­vek, kötelező irodalmi ol­vasmányok, művészeti al­bumok... Tanulni és taníta­ni lehet belőlük, akár ge­nerációknak is. Az ilyen alapművek új kiadói áron- az egykori árhoz képest- drágábban kerülnek hoz­zánk. Kiadásuk mégis nél­külözhetetlen. A szakemberek arra bíz- tatják a kiadókat, hogy sok művet jelentessenek meg újra mindabból, ami­ből a mai 40-50 évesek korosztálya tanult, mű­velődött. A tanácsoknak van foganatja. Csak a szépirodalomnál marad­va, most kerül a könyves­boltokba Kemény Zsig­mond Özvegy és leánya című regénye, amelyet 30 éves szünet után adott ki újra az Európa Kiadó. Az amerikai Gordon AH port orvospszichológus köny­vei alapművek a világban. Magyarul is több, főleg a saját gyermekorvosi gya­korlatából született műve jelent meg. Most A szemé­lyiség alakulása című munkája jött ki a Kairosz Kiadónál. A Göncöl Kiadó Johannes Ippen: A színek művészete című siker­könyvét adta ki. Mint Havas Katalin meg­jegyezte, a hiánylista két éve áll készen, s az arra is felvett művek közül mint­egy nyolcvanat adlak ki már, vagy adnak ki hama­rosan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom