Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-26 / 21. szám
1998. január 26., hétfő Kultúra ?! 1 Um Kincsre lelt az Igrice Gagybátor. Ismeretlenül cseng a név? Bizonyára nem sokan hallottak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluról. Az Igrice Táncegyüttes segítségével január 23-án, pénteken azonban megismerkedhettek az érdeklődők a gagybátori emberekkel, az ő táncukkal, mulatozási szokásaikkal. Az Igrice szervezésében tartott Rendkívüli Táncház vendége ugyanis néhány idős, de táncos lábú gagybátori ember volt. B. B. (Uj Kelet) _______ A nyíregyházi városi művelődési központ kamaraterme szépen megtelt közönséggel, az Igrice tagjaival, rokonokkal, szülőkkel. Bistey Attila, az együttes művészeti vezetője és a talpalávalól szolgáltató Görice Népzenei Együttes mentora bevezetőjében elmondta, a népművészet kutatásának váratlan gyümölcse az, hogy ráakadtak a gagybátori tánckincsre. Hogyan találkozik egy nyíregyházi láncos egy abaúji földművelővel? Csaknem ötven éve, 1949-ben készült egy film, mely néprajzi gyűjtés anyagát szolgáltatta akkor. Addig Gagybátor néprajzi szempontból ismeretlen volt .Béres Ferenc, a már elhunyt híres nótaénekes támogatta a kezdeményezést, hogy készüljön felvétel szülőfalujáról, Gagybátorról. E film az Igrice birtokában volt - ennek alapján tanították a fiataloknak a gagybátori táncokat —, s mivel a képkockákon tizenhat-tizennyolc éves fiatalok is láthatók (ami egyébként igen ritka a néprajzkutatást célzó filmeken), felmerüli a gondolat, hogy személyesen is meg kellene keresni őket. hiszen ma hatvanöt- hetven évesek lehetnek. Az Igrice együttes tagjai felkerekedtek hát, s ellátogattak a faluba. Ott szívesen fogadták őket, s a film szereplői örömmel beleegyeztek abba, hogy eljönnek Nyíregyházára, s táncolni tanítják az itteni fiatalokat. A kapcsolatfelvétel egy meglepetést is hozott, hiszen a nagybátori Hatházi Ilona huszonöt év után újra találkozott régi barátnőjével, Barta Gyulámé Margitkával. Bistey Attila büszkén mutatta be a közönségnek a „nyíregyházi gagybá- lorit”. tiki tizenöt éves koráig élt Gagybátoron. Margitka kérdésünkre elmondta, hiába lengte körül a mindennapokat a háború emléke, a fiatalok természetes életörömének nem lehetett és nem is kellett gátat szabni. Minden szombaton táncollak, faluról falura jártak, s szórakoztatták a környékbeli fiatalokat. Egy tíztagú tánccsoport alakult így ki, boldogok voltak, énekeltek és mulattak. Ez a mostani találkozás pedig visszahozta a fiatalság hangulatát, s barátnőjével, Ilonával megígérték egymásnak, ezek után folyamatosan tartják a kapcsolatot. A program az idősek bemutatásával kezdődött, akik a Görice Együttes muzsikájára éppolyan virtuozitással ropták a táncot, mint ifjúkorukban. Majd amíg az idősek kipihenték magukat, a közönséggel együtt megtekintették az 1949-ben készült filmet, s könnyes szemmel emlékeztek azokra, akik' már nem lehetnek velük. A film után tánctanítással folytatódott a mulatság, amiben az idősek is az oktatók segítségére siettek. Volt, aki énekelt, volt, aki táncolt, s voltak, akik beszélgettek. Az idős gagybátoriak sajátságos hajfonási technikájukra is megtanították a lányokat. Hatházi Feri bácsi fájó szívvel beszélt arról, hogy csak ilyen kevesen tudtak eljönni, hiszen a felvételen szereplők közül már sokan nem élnek. O egész életében szeretett mulatni, s amikor felkeresték a nyíregyházi fiatalok, örömmel állt a rendelkezésükre. Amit kél- szer-háromszor elénekelt az Igrice tagjai előtt, a fiatalok negyedszerre már vele énekelték, amit kétszer-háromszor eltáncolt, ők rögtön megtanulták. Megszerették egymást. Vérében van a tánc, hiszen szülei minden este, a fárasztó munka után táncolni, mulatni tanították. Később a helyi postahivatal vezetőnője tanított hat párt táncolni, s a csoport lovas szekérrel járt Encsre, Szikszóra táncversenyekre, amelyeket mindig meg is nyertek. Feri bácsi szerint a Görice Népzenei Együttes fiatal tagjai igazán tehetségesek, s az idősek szakértelmével megállapította: „világhírűek lesznek!” „Megmozgatják az embert - mondta -, amikor a húrok közé csapnak, nem lehet ülve maradni, megtáncoltatják még a félholtat is!” Feri bácsi a mai napig dolgozik, harminc nagyjószág van a kezei alatt, korán kel, későn fekszik. Hatvankilenc éves, s fiatalokat meghazudto- lóan táncol. A régi táncokra megtanította a gyerekeit, s most az unokái vannak soron. A nyíregyházi kirándulásra elkísérte egyik unokája, a tizenhat éves Veronika is, aki vígan ropta a nagypapával. A mulatság késő estig tartott, s kezdetét jelentette egy értékes, gyümölcsöző kapcsolatnak, mely az abaúji falu lakosai és az Igrice Táncegyüttes között jött létre. Az együttes tervez egy Gagybátor 1949 című színpadi művet, mely az akkori népviseletet s táncot elevemü meg a közönségnek. A kapcsolat nem szakad meg, hiszen az idős emberek szívelj sen segítenek továbbra is az Ig- S ricének, az együttes pedig meg- □ tisztel tetősnek érzi, ha az idő- ° sektől tanulhat. Csalódások és filozófusok Babus Andrea (Új Kelet) A Magyar Kultúra Napját az idén százéves Bessenyei Társaság ünnepi megemlékezéssel köszöntötte, melynek keretében az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium színjátszó körének tagjai Bessenyei György A filozófus című vígjátékát adták elő. A gimnázium díszterme megtelt az irodalom iránt érdeklődő fiatalokkal és idősekkel. A gyerekeket megérdemelten tapsolta vissza számtalanszor a közönség, hiszen szívvel-lélekkel adták át magukat a történetnek. A remekül eltalált karakterek, a megmutatkozó egyéniségek, a lelkes játék, az ügyes improvizálás és korhű kosztümökkel hitelesített figurák egységét a publikum joggal díjazta vastapssal. A hatalmas közönségsikert aratott diákelőadás rendezőjével, a gimnázium egyik magyartanárával, Ivaskin Attilával beszélgettünk diákjairól és a színjátszókor munkájáról.- Két és fél éve vezetem a színjátszó kört, s annak idején is a Magyar Kultúra Napjának tiszteletére merült fel az ötlet: játszunk el egy színdarabot. Akkor—még egy másik csapattal — Moliére Tudós nők című színművét vittük színpadra. Az azóta végzett diákok közül többen folytatták a színészmesterségei, sokan profi színészekké váltak. Tavaly alakult ki ez az összetétel, mellyel korábban előadtuk Kisfaludy Csalódások című művét is.- Mikor próbádnak, s milyen a felkészülések hangulata?- Hetente kétszer próbálunk, s félévente adnak elő a gyerekek egy-egy darabot. A heti próbák a tanulás mellett igen megerőltetők, de a tagok általában jó tanulók. Annyira szeretnek játszani, hogy átéli szünetben többen is felhívtak, nem jövünk-e be próbálni. Tavaly nyáron például összejártunk gyakorolni. A társaság tagjai jórészt más-más osztályba járnak, különböző korúak, mégis baráti közösségé kovácsolta őket a rengeteg próba és a közös munka. Azok a diákjaink, akik más középiskolában folytatják tanulmányaikat, még mindig visszajárnak hozzánk, s beleszólási joguk van a munkába. Itt nem csupán a darab kedvéért, hanem egymás kedvéért játszanak. Egy-egy darab színpadra állításánál elmondják, sőt „kötelező” elmondaniuk ötleteiket, melyeket megvitatunk, s ha jónak találjuk, megvalósítjuk azokat. Én csak az alapmotívumokat határozom meg, aki valamit hozzátesz, az az ő érdeme.- A szórakoztatás, a j át ék mellett milyen további célja van még, mit nyújthat a tagoknak a színjátszókor?- Nem profi színészeket nevelünk. A kör célja, hogy játszva is tanulják, szeressék az irodalmat, és más-más megközelítésből tanulmányozzák a műveket. A tagok fellépésében akár órán, akár a mindennapi életben is változások tapasztalhatók. Magabiztosabbak, határozot- tabbak, amit mind a színpadi szereplésnek köszönhetnek. Van olyan diákunk, aki félénk, visszahúzódó, dadogós fiatal volt, A filozófusban pedig már sikeresen szerepelt. A tagok állandó résztvevői a versmondó- és a prózamondó versenyeknek, s ünnepségeken is felszólalnak. Emellett jó ismerkedési lehetőség, hiszen hasonló érdeklődésű fiatalokat hoz tartósan össze a csoport, értelmes dolgokkal töltik szabadidejüket. Szórakoznak, játszanak és meg sikerük is van.- Hogyan választották ki ez alkalommal Bessenyei A filozófus című darabját, s mekkora feladat elé állította ez a színjátszásokat?- Szeptemberben határoztuk cl, hogy megfogadva Bánszki István igazgató úr tanácsát, egy Bessenyei-mű- vet adunk elő. Kicsit lerövidítettük a darabot, de nem hagytunk ki belőle lényeges jelenetet. Egy kicsit tartottam attól, hogy a nehéz nyelvezet gondot okot majd, de a diákok ügyesen megoldották a feladatot.- Milyen módon döntik el. ki milyen szerepet játszik?- A szerepekre szabadon jelentkezhetnek. Ha valaki nem felel meg az általa választott figura megformálására, akkor egyéb feladatok ellátásával segíthet a csoportnak. Több Mandala-tag jár a gimnáziumba, de ők nem feltétlenül vesznek részt az előadásokban. A filozófusban a Pontyit játszó Tarczali Krisztián az egyedüli mandalás. Másoknak is teret engedünk.- Mire készülnek a jövőben?- Szeretnénk tovább folytatni a munkát úgy, olyan szellemben, ahogy eddig. Természetesen újabb darabbal állunk a közönség elé, s hogy ez melyik lesz, az egyelőre hadd maradjon titok. Annyit azért elárulok, színjátszósaink beállítottságának leginkább a vígjátékok felelnek meg. Szeretnénk megőrizni ezt a hangulatot, s tartani magunkat a jelmondatunkhoz: Együtt a csapat!
