Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-23 / 19. szám
A Talán Teátrum Vendégjáték Nyíregyházán Érdekes, bátor, és minden jel szerint hatalmas sikerrel kecsegtető előadást tekinthet meg a színházrajongó, ha e hó 25-én (vasárnap) délután öt, illetve este hét órakor ellátogat a Móricz Zsigmond Színházba. A nyírbátori Talán Teátrum ugyanis ekkor mutatja be A tékozló fiú című rockoperáját. Az előadás premierje ez év májusában volt - igen zajos sikerrel, ami csak ismétlődött az országszerte tartott bemutatóik során. Buzogány Bélával, a Talán Színház direktorával beszélgettünk múltról és jelenről... Kultúra 1998. január 23., péntek Bibliai tájakon járva Palotai István interjúja-Direktorin'! Kérem, mondjon néhány szót arról a „szent" akaratról, ami Ont vezérli, hogy itt, „a homokon” egy harmadik színházat létesítsen.- Hiszek Nyírbátorban, hiszek a város kulturális igényében! Ahol évtizedek óta ilyen sikerrel szólalhat meg a muzsika, ott más művészeteknek sem mutatnak ajtót, ott már kiművelt és szépre szomjazó emberfők vannak... Mindezeken felül meg vagyok győződve arról, hogy Mátészalka, Nyírbátor és a közte, körötte fekvő területek települései el tudnak tartani egy színházat...- Végül is amatőr vagy profi társulatról van szó?- Nem könnyű a válasz, mivel a zenészeink (mind kitűnően képzett, nagytudású és óriási gyakorlattal rendelkező) profi muzsikusok, az énekesek is képzett művészek, tehát profik, táncosaink sem különben, viszont a színészi mesterség szempontjából amatőrök. Pontosabban javítani kell az amatőrök és a színművészeti főiskolákon (én magam Marosvásárhelyen diplomáztam) végzettek arányán! Egészen biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül felkapják majd a fejüket - ha rólunk lesz szó - a pálya szélére sodródott színművészek is...- Mikor alakult a Talán Teátrum, és milyen a felépítése, a szerkezete?-1996 októberében alakultunk kereken száz taggal! Lehet, hogy első hallásra megalomániásnak tűnik ez a szám, de ez van. Különben három szekciónk van: az ének-zenei tagozat, a prózai tagozat, valamint a táncszínházi tagozat.- Első bemutatójuk A tékozlófiú volt. Született -e azóta új előadás?- Igen. A Minden egér szereti a sajtot című mesejáték, amit március 1-jén, 2-án és 3- án játszunk Nyíregyházán, a Kölyökvárban is...- Hallhatnánk néhány tájékoztató szót a vasárnap látható rockoperáról?- A darab bibliai történetet dolgoz fel - kimondottan mai felhangokkal: boldogságunkat csak saját nemzeti kultúránkban találhatjuk meg... A darab eredetijét egy katolikus lelkész, Iváncsits Tamás írja, dalait is ő szerezte. A mi előadásunk azonban természetesen más hangszerelésben látott napvilágot, ami Kiss János érdeme. A dramaturgia készítői magát a darabot is kihegyezték. A táncosokat három koreográfus állította be: Demarcsek György és neje a magyaros jellegű, - az előadás első felében megjelenő táncokat, míg Rácz Erika az amerikai stílusú táncokat koreogra- fálta. A főszerepekben Usztics Attila, Kiss János, Bartha Krisztina, Kiss Agnes és Lc- venda Andrea látható.- Végezetül egy „csiklandós" kérdés: beszáll a Talán Teátrum is a Móricz ZsigmondSzínház és a Mandala Dalszínház közötti áldatlan árnyékhoxha, vagy más „ módszert” keres?- Szilárd meggyőződésem, hogy helytelen úton jár az, aki szándékosan kitör a valóban professzionális színház melengető kisugárzásából. Itt nálunk a professzionizmust a Móricz Zsigmond Színház jelenti, és magas színvonalon is képviseli! A velük való versengés tehát önámítás lenne, amiből csak értéktorzulás, túlbecsült önismeret származhat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mi ne állhatnánk elő remek előadásokkal... *— Érdeklődéssel váriak! Dalmay Árpád (Új Kelet) Madarassy György nyíregyházi festőművész néhány hétig Izraelben tartózkodott. Honfitársaink közül nem sokanjutnak el ebbe a távoli országba, ezért úgy gondoltuk, érdekes lesz megkérdezni a művész ural élményeiről, benyomásairól.-Hogy jutott el a biblia földjére?- Az ugyancsak nagybányai származású Tessler Alfréd orvos barátom jóvoltából, aki a Földközi-tenger partján elterülő Ashqclon városban, Tel-Avivtól körülbelül 50 kilométerre él. O hívott meg, hogy töltsék náluk két-három hetet. Ez a város tele van római kori emlékekkel, de látható itt a keresztesek korából megmaradt várrom is.-Merre járt Izraelben?- Végigjártam azokat a helyeket, ahol a keresztes lovagok harcoltak a Szentföld felszabadításáért, de főleg azok a vidékek érdekeltek, amelyek Jézus életéhez és Izrael történelméhez kötődnek. Azért arra is volt alkalmam, hogy számunkra földrajzilag érdekes tájakat keressek fel, például a Holttenger partját, a Gelileai-ta- vat, a Golan-fennsíkot, a Negev-sivatagot. Az itthoni decemberi enyhe télből 25 fokos melegbe érkeztem. Ashqclon volt a táborhelyem, onnan utazgattam az országban. Természetesen nemcsak a bámészkodó turista szemével néztem a látnivalókat, hanem a képzőművészével is. Szerettem volna nagyon sokat rajzolni, de aztán nem sikerült valóra váltanom ezt az elképzelésemet, mert rendkívül zsúfolt és pergő volt az egész izraeli programom. Felejthetetlenek az ott szerzett élmények. A lenyűgöző, mesebeli táj örökre megfogott. Fürödtem a Holt-tengerben, ahol az ember egyszerűen hanyatt fekszik a vízen, s akár újságot is olvashat anélkül, hogy a legcsekélyebb mozdulatot is tenné felszínen maradása érdekében. A vízben egyszerűen nem lehet elsüllyedni, igaz, úszni sem. Megpróbáltam néhány karcsapást tenni, de a víz csak felborított. Nem csoda, hisz sótartalma tízszerese a Földközi-tenger vizének. Mcgha- tottan álltam a Maszada erődítmény romjainál. Ezt a hatalmas erősséget a rómaiak a zsidó háború idején három évig ostromolták, s csak azután sikerült bevenniük. A ki- lencszáz védő tömeges ön- gyilkosságot követett el, hogy ne kerüljön fogságba. A Negev-sivatagban úgy érzi magát az ember, mintha a Holdon lenne. Nem ilyen vidékhez vagyunk mi szokva. Szinte semmilyen növényzet sincs a sivatagban. Felfoghatatlan számomra, hogy tudnak ott a beduinok élni. Leginkább persze a Jézus életével kapcsolatos helyek érdekeltek. Jeruzsálem fantasztikus élmény volt! Ash- qelonból ömlő esőben indultunk, s amikor úgy 70 kilométeres út után megérkeztünk Jeruzsálembe, felszakadtak a felhők. A közülük kisütő nap ragyogó fénnyel árasztotta el a dombokra épült városrészeket és az óvárost. Tüneményes, szinte hihetetlen látvány volt. Bebarangoltam az óvárost, megcsodáltam a Ge- csemáné-kertet, az Olajfák hegyét. Innen Betlehembe utaztunk, ahol megnéztem a Születés-bazilikát. Ajtaját annyira befalazták, hogy csak meghajolva lehet belépni a templom belsejébe. Ezt azért tették, hogy a lovasok ne tudjanak bemenni, mert addig csak úgy belovagoltak a templomba. Ez az ajtó most az alázatosság kapuja, mert mindenkinek le kell hajolnia, aki be akar lépni. Lélekemelő érzés volt ott lenni, ahol Jézus született, az az ember, aki immár két évezrede döntően befolyásolja a világ fejlődését. Mondják, vannak olyanok, akik itt olyan eksztatikus állapotba kerülnek, hogy eszméletüket vesztik. Minden enilékhely- re templomok épültek. Jeruzsálemben is az egész ke- resztút be van épülve, egy bazársoron át vezet. A Golgota, amit az ember városon kívüli hegynek képzel el, valójában egy sziklatömb, amely a Szentsír-bazilikában van. Ott a szikla, amelyen a kereszt állt. Tőle nem messze, -egy rotundában található maga a szent sír. Bejárata mellett áll az a kő, amelyen Jézus sírba tételekor egy angyal ült. Amikor beléptem, szinte magam előtt láttam a gyászoló angyalt... Mint mondtam, a zsidó emlékek is érdekeltek. Felkerestem például a siratófalat, ahol akkor éppen rengetegen imádkoztak.- Bizonyára érdekelte az izraeli művészet is. Járt-e múzeumokban, képtárakban?- Természetesen. Leginkább a Tel Avív-i Modern Múzeum tetszett, amely különböző gyűjtemények galériája. Érdekes, hogy Izraelben nem állítanak emberi alakokat ábrázoló köztéri szobrokat, mert az bálványimádásnak számít. Azért vannak más jellegű szobraik. A fővárosi hang- versenyterem közelében például hatalmas acélidomokból készült térplasztikák állanak, amelyek számomra kissé furcsák voltak, de azért szépen beilleszkedtek a környezetbe.- Manapság annyit látni a televízióban a zsidópalesztin ellentétekről, összecsapásokról, fegyveres konfliktusokról. Ón hogyan látta a zsidó-keresztény—muzulmán együttélést?- Mielőtt elindultam Izraelbe, sokan aggódtak, hogy miért megyek oda, ahol lőnek, ahol olyan nagy a veszély. Azt tapasztaltam, hogy például Ash- qelonban, de másutt, Ná- záretben, Akkóban is, nagyon szépen, békésen, szinte baráti viszonyban élnek egymással a különböző vallású és nemzetiségű emberek. Elmondták, hogy csak a szélsőségesekkel van baj, ők nem tudják elviselni a másságot. Ciszjordániában persze nem jártam, így az ottani zsidó-palesztin viszonyt nem tapasztaltam meg.- Hány képet festett és hozott haza e csodálatos utazásról?- Remélem, hogy mindazt, amit ott magamba szívtam, igazán itthon fogom művészi formában feldolgozni. Persze, ott is festettem, ha nem is sokat. Főleg csendéleteket, mert a mediterrán vidék, ahová december közepén becseppentem, a fák, bokrok, virágok színpompája és kavalkádja ihletett meg leginkább. Olyan jólesett, hogy ebből a szürkeségből, amelyből elmentem, színorgiába kerültem. Festettem egy komolyabb képet is, az Izrael címet adtam neki. Ez volt ott az utolsó alkotásom, amelybe megpróbáltam belesűríteni élményeimet. Látható rajta egy régi zsinagóga bejárati része, a tenger, feltűnik a képen néhány keresztény és arab jelkép, Mózes kőtáblája, egy bibliai női alak. A képeket nem hoztam haza, elajándékoztam vendéglátóimnak és barátaimnak. Nem túlzók: örök élmény marad számomra ez az út. A Tölgyes árnyékában B. B. (Új Kelet)______ Fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona, mely alkalomból rendezvénysorozattal kedveskednek a lakóknak. A program január 29-én délután három órakor kezdődik, amikor megnyílik H. Németh Katalin és Baráz János festőművészek tárlata, a harmincéves otthon életéből rendezett fotókiállítás és az otthonlakók munkáiból összeállított bemutató. A kiállításokat dr. Lu- kácskó Zsolt, a DOTE Főiskolai Karának főigazgatója nyitja meg. Az ünnepi hangulatról az Apáczai Csere János Általános Iskola énekkara és fuvolazenekara gondoskodik. Február 3-án délután három órakor Harminc év a Tölgyes-erdő árnyékában címmel folytatódik a program. Ünnepi beszédet Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere mond, a műsort az otthon kultúrcsoportja szolgáltatja. A sorozat február 6-án zárul, amikor délelőtt tíz órai kezdettel játékos sportvetélkedőn vesznek részt az otthon lakói és a Gondozási Központ Idősek Klubja tagjai.
