Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-19 / 15. szám
Kultúra 1998. január 19., hétfő Az örök költemény százhetvenöt éves Babus Andrea (Új Kelet) ____________ ________ „E dalt dúdoltam ott fáradt ajakkal, Az éghez oly közel járt e magyar dal, Kárpátok ormán ültem egyedül, És gondolkoztam Kölcsey felül, Ki fél szemével a jövőbe látott, Szent táltosunk, teljék be látomásod!”- írja Juhász Gyula a Himnuszra emlékezve, hiszen a legrégibb időktől fogva egészen a jelenkorig néhány költemény hívebben fejezi ki a nemzet hangulatát, a hazafi- ság eszméit, mint akár az államiratok, akár az országgyűlési beszédek. E versek legszebb, legszuggesztívebb példája a százhetvenöt éve született mű, Kölcsey Ferenc Himnusza. Azzal, hogy a fejedelemavatás a képletes vérrokonság kötésének szertartásai közt folyt le, ugyan befejezéshez jutott, a laza törzsszövetségnek politikai nemzetté alakulása, a nemzeti tudat azonban az évszázadokon ál fejlődött, mást és mást jelentett, s csodálatos műveket hívott életre. A reformkor nemzedéke a magyarság önismeretének és öntudatának máig ható mintái, s mindannyi- uk között a legelső ideál, a múlt század folttalan példaembere, a művész, tudós és politikus Kölcsey Ferenc. A Himnusz szerzőjének önkínzó magányában keletkezett. Kölcsey idősebb költőtársai még ódákban magasztalták a magányosságot, filozofikus és poétái gondolatok su- galmazóját - a csekei költő csak szenvedett a magánytól, melyben rossz közérzet nyomasztotta. Bárhová tekintett, csúnyácska hazát látott maga körül, az elmaradottság vadvizeit, országot utak és korszerű intézmények nélkül, zsarnokságot fent, vad nép tanyáit alant. A Himnusz szinte minden egyes motívumának, képének, eszméjének meglelhetjük forrását, vagy éppen forrássorozatát akár Kölcsey, akár költőtársai műveiben, ezek halmazából mégis éppen ő alkotott szerves egészet, melynek eredetisége a képzetek, formák és közhelyek következetes esztétikai megalkotottságában lelhető fel. A Himnusz többszörösen himnusz. Már a cím megjelöli ősi elő-ázsiai és mediterrán eredetű műfaját, mely kezdettől fogva kísérője a kereszténységnek. A himnusz egyik továbbélési lehetőségeként született meg annak „nemzeti” jelzővel illetett változata. A ma nemzeti himnusz gyűjtőfogalmába szorított költemények csupán abban hasonlítanak egymásra, hogy a nemzeti köztudat később himnuszként szentesítette azokat, műfajilag azonban több csoportra oszlanak. Csekély részük nevezhető a szó szoros értelmében himnusznak, de a magyar igazi himnusz, annak könyörgő fajtájából. A költő a magyarság szebb jövőjéért könyörög Istenhez az elkövetett bűnök miatt már megszenvedett nép nevében, felsorakoztatván a régmúlt dicsőséges és a közelmúlt tragikus képeit, történelmi pillanatait. Műfajából adódóan szónokiság, nemes pátosz jellemzi, ugyanakkor feltűnő az egyszerűség a formálásban, a nyelvben, verselésében és képválasztásában. A Kölcsey-mű kezdő- és zárószakasza, a variációval megismételt könyörgés Istenhez, aszimmetrikus felépítésű szerkezetet fog közre. A fordulópontot jelentő negyedik strófa előtt két szakasz a „bűnbeesés” előtti, a paradicsomi hazát ábrázolja. A kettős - a hunok és a magyarok által véghezvitt - honfoglalást, a természeti adományok bőségét és a törökök, valamint a Bécs ellenében bizonyított katonai dicsőséget. A fordulópont után azonban három strófa körvonalazza az Istentől bűneink miatt ránk szabaduló büntetés következményeit. E szerkezeti szabálytalanságban fedezhetjük fel a vers kulcsát. A szenvedés túlnyújtott mértéke lehetővé teszi, hogy nemcsak a múltat, de a jövendőt is történelme purgatóriumával levezekeltnek tudja a magyar, amikor az ingyen kegyelemért sóhajt. A Himnusz húsz év alatt lett a nemzet énekévé. Az Aurórában 1828 végén jelent meg, s 1832-től rohamosan terjedt az országban, majd hangjegyes kiadása is megjelent. Az Aurórában még Hymnus-ként szerepel, 1832-től már az alcímet - A magyar nép zivataros századaibód - is felüntetik a keletkezés (1823. január 22.) megjelölésével. Bartay Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1844 februárjában pályázatot hirdetett a Himnusz megzenésítésére. A tizenhárom pályaműből Erkel Ferenc nyerte el a jutalmat. Júliusban a Nemzeti Színház színpadán adták elő első ízben a lenyűgöző nyertes művet. A kételkedés hangja persze itt is megnyilvánult, a Pesti Divatlap szerint a magán viselt templomi zene bélyege nem fog visszhangra találni a nép ajkán. A Honderű referense azonban így írt: „Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnuszát többször adassák alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezdeskedik, hogy az nemsokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnusszá válandik”. így is lett. Már augusztusban a „Széchenyi” nevű dunai gőzös keresztelési és vízre bocsátási szertartása alkalmával zen- dül fel Kölcsey magasztos Himnusza. A költemény nemzeti önbírálat és szabadságeszme, azonosulás a nemzeti hagyománnyal, és sóvárgó hit az elkövetkező „új esztendő”-re: a nemzet legszélesebb rétegeihez szóló örökérvényű igazság. Amatőr filmesek jubileuma H arminc éve jegyzik a szakmában a nyíregyházi amatőr filmeseket. Annak idején a házilagos filmkészítés néhány itteni szerelmese eleinte a kis nyolcmilliméteres felvevőgéppel, a kor színvonalának akkor megfelelő, de mégis szerény filmes felszereléssel úgy látta, közösen többre juthat, ha egymást szakmai szempontból segítve folytatja tovább addigi egyéni hobbiját. A kedves emlékezetű L. Nagy László vezetésével szakkört, majd klubot alakítottak, nagy súlyt helyezve a továbbképzésre és a közösség együttes tevékenységére. Munkatársunktól Viszonylag hamar megjelentek a nagyobb megmérettetést jelentő szemléken, találkozókon, fesztiválokon is, és mindjárt az első bemutatkozások alkalmával felfigyeltek eredményeikre. Hamar megtanulták a fesztiválokon a nyíregyházi alkotók nevét, s jelentős művészi ereje miatt a kezdetektől folyamatosan az országos élmezőnyben tartották számon a Nyíri Amatőrfilm Klubot. A filmesek, újabban pedig a videósok világában egyfajta folyamatosságot, karakteres értékrendet képvisel ez az együttes, mely az újabb és újabb sikerek nyomán a szakma és a kulturális ágazat számos rangos kitüntetését, elismerését kapta meg. Az évek folyamán megfordultak e körben diákok és nyugdíjasok, mérnökök, technikusok, tanárok és más szakmák képviselői, mindannyian azzal a közös jellemzővel, hogy valami maradandót alkossanak. A három évtized elteltével az elmúlt évről és az idei esztendőről kértük egyfajta számvetésre Szitha Miklós klubvezetőt. — Melyek voltak az 1997-es év legjelentó'sebb eredményei?- Az év már januárban nagy feladattal kezdődött, hiszen Nyíregyháza, illetve megyénk és klubunk rendezte a 25. jubileumi Kelet-Magyarország Film és Video Szemlét. Az alapos előkészítés, a Váci Mihály Művelődési Központ segítségével kifejtett szervezői munka meghozta az eredményt. A Magyar Független Film és Video Szövetség értékelése szerint az összejövetel sikeres volt mind a nevezett filmek számát, mind a technikai lebonyolítást, mind pedig a vendégek kiszolgálását tekintve. A zsűri három fő díja közül egyet a klub nyert el a Barcika című film révén. A film az 1951 és 1953 között Kazinczbarcikán működött internálótábor történetéből ismertet meg a nagyközönséggel szomorú epizódokat eredeti adatközlők elbeszélései segítségével. Nem volt tehát rossz az évkezdet.- Milyen irányban, illetve műfajokban hozott újdonságot az elmúlt esztendő' megyénk amatőrfilmes kultúrájában?- Nem ültünk babérjainkon, hanem dolgoztunk tovább. Régi igény volt, és egyre sürgetőbb a videós utómunka lehetőségeinek megteremtése, hiszen a forgatásokat még meg lehet oldani egyénileg, de a vágáshoz ma már korszerű stúdió kell. Ehhez gazdánktól, a Váci Mihály Művelődési Központtól kaptunk segítséget. A most rendelkezésünkre álló felszerelés a feliratozást kivéve a mi fogalmaink szerint mindent tud. A további munkához ez a lehetőség nagy segítséget jelentett. Ebben a szakmában nem lehet leállni, mert rendszeresen következnek az újabb bemutatók és megmérettetések. Folytatva a város díszpolgárait bemutató sorozatot, most Bárány Frigyes színművészről készítettünk egy portréfilmet Dul- jánszki Tiborral együtt. Új klubtagunk, Konyári László pedig két néprajzi munkával jelentkezett: a faszénégetést és az olajütést dolgozta fel. November közepén megrendeztük a saját készítésű videofilmek szemléjét. A beérkezett nyolc filmnél többre számítottunk, de újdonság volt, hogy jelentkeztek alkotók más megyékből is.-Az év végén is zsúfolt programok megrendezésével hallattak magukról a filmesek...- így volt. A Barcika című filmünket beneveztük az idei Budapesti Filmszemlére a dokumentumfilm kategóriában. Még nem tudunk arról, hogy továbbjutott-e az előzsűrin, mert több mint 150 művet versenyeztetnek ebben a műfajban. Folytatódott a megmérettetések sora november végén a területi szemlével. Ez most Tiszaújvárosban nyolc megye 45 filmjének fesztiválját jelentette. Ott a Szénégetők című film és a Bárány Frigyesről készült portréfilm különdíjat nyert. Végül pedig december elején Csengerben rendeztük a megyei szemlét, ahol a mi feladatunk a technikai háttér megteremtése volt. Ebben a versenyben a Nyíri Amatőrfilm Klub Olajütés című alkotása a legjobb néprajzi-, a már említett színészportré pedig a legjobb jtortré díjat nyerte el.- Es végül hogyan tovább az új évben?- Szeretnénk hasonló sikerekkel tovább folytatni a munkát. Még nem ismerjük a művelődési központ mint gazdánk lehetőségeit és terveit. Ettől függetlenül mi már javában dolgozunk az új év feladatainak előkészítésén. 1998-ban ünnepli a film- és videoklu- bunk fennállásának 30. évfordulóját. Alkalmat akarunk teremteni a múlt felidézésére egy kis nosztalgiavetítés segítségével. Jobban el kell mélyülnünk a videotechnika, és főleg az utómunkálatok rejtelmeiben. Néhány új klubtagot is szívesen fogadunk. A megyei szemle előzményeként nyárra alkotó- és továbbképző tábor szervezésén gondolkodunk, ha sikerül hozzá a pénzügyi feltételeket megteremteni. Mint korábban, ez évben is lehetőségeink szerint segíteni fogjuk Kalocsai István klubtagunknak a köroptikára vonatkozó kutatómunkáját. Örömünkre szolgált, hogy a Jonatán TV és a Városi TV is vetítette filmjeinket. Ezt a kapcsolatot szeretnénk megtartani, és még alkotóbbá tenni, hiszen filmjeinket mi is a nézőknek, a közönségnek szánjuk. Tiszta szívből Baraksó Erzsébet Új sorozat indítását tervezzük lapunk hasábjain, amennyiben szándékunk elnyeri az érintettek tetszését, és kezdeményezésünk visszhangra talál. A hagyomány- őrző népdalköröknek és népi zenekaroknak szeretnénk fórumot teremteni, számukra a nagy nyilvánosság előtti megjelenésre lehetőséget adni. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy felmutassuk azt az értékközvetítő tevékenységet, amellyel ezek az amatőr művészeti együttesek a magyar népi kultúra kincseit őrzik, és tovább hagyományozzák. Feltétlen tisztelettel szeretnénk szólni azokról a zömében idős emberekről, akiket a környezetükben olykor talán megmosolyognak, amiért úgymond vén fejjel eljárnak a művelődési házba a próbákra, mégis szívesen vállalják, hogy saját gyönyörűségükre és mások szórakoztatására tiszta szívből dalra fakadjanak. Ettől indíttatva kívánjuk bemutatni a népdalköröket, a népzenei együtteseket, s azokat a megszállott tanárokat, akik a lehetetlen körülmények között, dacolva az anyagi és más nehézségekkel, szívós konoksággal és nagy türelemmel folytatják küldetésüket — sokan közülük szinte erre tették fel az életüket. Tudomásunk van arról, hogy megyénk számos településén még élnek ezek a kultúrpolitika által halálra ítélt közösségek. A közelmúltban egy szemlére többek között az alábbi csoportok kaptak meghívót: a Kömörői Népdalkor, a Tiszalöki Népdalkor, a Pócspetri Népdalkor és ugyanott a Galagonya együttes, Záhonyban a Hagyományőrző Népzenei Együttes, az asszonykórusok Nyír- mihálydiban, Nyírtelken, Tiszalökön és Tiszavas- váriban, ez utóbbi helyen a Népzenei Együttes is, Dögén a Musica Humana Blockflőte zenekar, Mándokon a Nyugdíjasok Népdalköre, a citera- zenekar és a gyermekkar, Újfehértón, Tiszabecsen a ci- terazenekar, Beszterecen a Hagyományőrző Népdalkor és a Fürge ujjak citerazene- kar. S akkor még nem említettük az olyan nagy múltú és nagynevű közösségeket, mint a Nyírpazonyi Népdalkor, a Vajdabokori Hagyományőrző Együttes, vagy Nyírbéltek és Taipa dalosait, muzsikusait, akik éveken át voltak házigazdái e csoportok megyei fesztiváljainak. Most elsősorban az itt felsorolt csoportok vezetőit szólítjuk meg, de szeretnénk hírt adni a többirekről is. Arra kérjük a megye településein még hagyományápoló tevékenységet folytató körök vezetőit, képviselőit, számoljanak be eredményeikről, gondjaikról, sikereikről, terveikről. Küldjenek címünkre fényképes beszámolót közösségük életéről, a borítékra írják rá a jeligét: „Tiszta szívből”. Kérjük a polgármestereket, a polgármesteri hivatalok illetékeseit, legyenek segítségünkre, hogy egész megyénk olvasói megismerkedhessenek azok munkájával, akikre az adott településen élők büszkék lehetnek. Együttműködésüket előre is megköszönve, reméljük, mielőbb megkezdhetjük az első tudósítások közlését.
