Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

Ön miről kénytelen lemondani? Ahogyan azt már megszokhattuk, ez az esztendő is jelentős áremelkedésekkel kezdődött. Az ember nem győzi kapkodni a fejét a közszükségleti cikkek mér­téktelen drágulását látva. Kenyér, tej, tejtermékek, gyógyszerek, telefon-, posta-, utazási költségek, táv­fűtés, a víz-csatornadíj, a benzin ára és csak a jó Isten tudná folyamatosan elsorolni, milyen áruféle­ségekért kell többet fizetnünk január elsejétől. Jár- tunkban-keltünkben megkérdeztünk néhány járó­kelőt, miről lesz kénytelen lemondani az új esztendőben, hogy megélhetési költségeit úgy- ahogy képes legyen kigazdálkodni.- Eddig sem költekeztünk nagyon. A fűtés tavaly sem volt olcsó mulatság, nem is Aradványiné Szász Ildikó tudom, hová akarják még emelni az energia árát. Spó­rolunk, ahogy tudunk, de hát a gyereknek meg kell ven­nünk, amit kér. Nem olcsó dolog ma már egy kisgyer­mek eltartása. Ezt nem pa­naszként mondom, de hát a gyerekesek élete lassan már elviselhetetlenné válik. Sze­rencsére a férjem szolgálati kocsival jár, legalább a ben­zinre nem kell horribilis összegeket kiadni. Ha saját magunknak kéne tankolni, nagy valószínűséggel gya­log járnánk. — Semmiről. Már régen le­mondtam minden élvezeti cikkről. Nem iszom, nem dohány zom, nem járok au­tóval. Ahová lehet, gyalo­gok megyek. Valószínűleg az idén már azt is nagyon meg fogom gondolni, hogy- Már nem tudunk miről lemondani. Mostanra szinte minden luxus dologról le­mondtunk. Amit meg kell vennünk, azt megvesszük, amit ki kell fizetnünk, azt Tóth Lajos buszra üljek, vagy egyálta­lán föl vegyem a telefont. Ha valaki sürgősen beszél­ni akar velem, az legfeljebb majd fölhív. Legfőbb gon­dom az, hogy a családomat el tudjam tartani. A lakásre­zsit akkor is ki kell fizet­nünk, ha a csillagokig emel­kedik a központi fűtés ára, de a villanyszámla kifizeté­sével sem várhatok az idők végtelenségéig. Spórolunk, amin csak lehet, de enni kell, lakni kell. Ezek olyan költ­ségek, amiket ha fene fenét is eszik, ki kell tudnunk gaz­dálkodni. Hogy ruházkodás­ra nem sok jut, hát Istenem. Azért szégyellje magát az, aki ilyen állapotokat terem­tett Magyarországon. Száraz Lászlóné kifizetjük, de másra nem na­gyon fog jutni. Kocsiba is jó ha egyszer egy hónapba ülünk, az új évben pedig valószínűleg még ennél is kevesebbszer fogunk autóz­ni. Kerékpárral járunk, meg szerencsére van két jó lá­bunk, gyalogolunk. Legjob­ban azt fájlalom, hogy peda­gógus létemre már könyve­ket is képtelen vagyok vá­sárolni, nem csak azért, mert azok is nagyon drágák, ha­nem azért, mert ha veszek valamilyen könyvet, akkor fennáll a veszélye, hogy nem fogjuk tudni kifizetni a vil­lanyszámlát. Sötétben pedig nem lehet olvasni. Mindannyian (?): erről Megyei krónika 1998. január 3., szombat Térítési díjak és ülésterv K. Z. (Új Kelet) ________ Az elmúlt év végén a me­gyei közgyűlés tagjai egye­bek mellett a megyei fenntar­tású szociális ellátást nyújtó in­tézményekben fizetendő té­rítési díjakról is döntött. Az áremelés előtt kikérték a megyei önkormányzat illeté­keseinek, valamint az érin­tett intézmények vezetőinek véleményét, így 1998. janu­ár 1-jétől a nyugdíjemeléssel azonos mértékkel emelkedik a térítések díja. A felnőtt ko­mákat ápoló-gondozó ottho­nokban, rehabilitációs intéz­ményekben az ellátásért na­ponta 450, havonta 13 500 forintot kell ez évben fizet­ni. Ugyanezen intézmények­nél, de gondóházi ellátás ese­tén 600, illetve 18 ezer fo­rint a tarfia. A Tiborszállási Ápoló-Gondozó Otthonban az emelt szintű appartmanos szolgáltatásért appartma- nonként 500 ezer forint, vagy naponta 675, havonta 20 250 forint a térítési díj. A fo­gyatékos gyermekeket ápoló- gondozó otthonokban a té­rítési díj egyelőre nem vál­tozik, annak napi összege 300, havi díja kilencezer fo­rint. Az utóbbi intézménytí­pusnál a szolgáltatásért fize­tendő összeg alapját az emelt összegű családi pótlék képe­zi. A megyei közgyűlés tag­jai úgy látják célszerűnek, ha a térítési díjak a családi pót­lék emelésével egy időben növekszenek. * * * A megyei közgyűlés elké­szítette 1998-as ülésterveze­tét. A dokumentumkészítők arra törekedtek, hogy a napi­rendi pontok zsúfoltságának elkerülése érdekében célsze­rű ez évben nyolc ülést ter­vezni, és minden tanácskozá­son 2-3 előterjesztést megvi­tatni és dönteni. A közgyű­lés valamennyi ülésén fog­lalkozik jogszabályi tájé­koztatókkal, a két ülés kö­zött történi eseményekkel, tárgyalásokkal, a lejárt ha­táridejű határozatok végre­hajtásával interpellációkkal és előre nem tervezhető előterjesztésekkel. A terve­zett szerint januárban a me­gyei önkormányzat 1998. évi költségvetése és a céltámo­gatások jóváhagyása lesz na­pirenden. Februárban a me­gyei közgyűlés által fenntar­tott oktatási intzémények pe­dagógiai programja, a Horto­bágyi Nemzeti Park igazga­tójával egy együttműködési megállapodás jóváhagyása és a megyei területfejleszté­si tanács 1997. évi munkája kerül terítékre. Márciusban a megye turisztikai koncepi- ójával, valamint a mező- gazdaság helyzetével foglal­koznak a testület tagjai. Áp­rilisban a megyei önkor­mányzat elmúlt évi költség- vetési gazdálkodása és a gyermekvédelmi szakellátás és szakszolgálat rendszeré­nek átalakítása szerepel az üléstervben. Májusban a me­gyei intézmények energiara­cionalizálási és Szabolcs- Szatmár-Bereg cigány lakos­ságának a helyzetéből adó­dó feladatokat vitatják meg a közgyűlés tagjai. Június­ban a közbiztonsági és a környezetvédelmi helyzettel foglalkozik a testület. Au­gusztusban ünnepi közgyű­lésen megyei kitüntető díjat adnak át. Szeptemberben a napirendi pontok között lesz a Jósa András Kórház funk­ciós privatizálása és az első félévi gazdálkodás helyzete. Októberben Zilahi József el­nök ad számot a megyei ön- kormányzat négyéves tevé­kenységéről, a működés ta­pasztalatairól. Balogh Zoltán, a start Vállalat vezérigazgatója:- Kinőttem a fogadalmak korából. Pont 10 éve kezd­tem bele egy olyan feladat­ba, ami ma is bőven ad mun­kát, ezért az évfordulók tá­ján nem fogadkozom, hanem inkább rendszerezek. A 98- as határidőnaplómban már 60 teendő sorakozik. Ezek végrehajtásával kezdem az első munkanapot. Eredics László, az ATEV Rt. vezérigazgatója: — Semmit sem fogadtam meg, de újévi kívánalmaim azért vannak. Ha 1998-ban meg tudjuk ismételni az előző esztendő eredményeit, akkor nagyon elégedett le­szek. Na, ezt viszont most ün­nepélyesen megfogadom... Imrik Péter, az új Pest Megyei Hírlap tulajdonos­igazgatója:-Nem szoktam fogadalmat tenni, mert erősen irritál, hogy sohasem teljesedik be! A fogadalomtétel különben a gyenge emberek szüksége, olyanoké, akik akarásaikat csak kötések és kötelmek ál­tal képesek betartani. Ha le akarok szokni a dohányzás­ról, vagy többé nem akarom csalni a feleségemet, év köz­ben, mondjuk március 38- ától is megtehetem... Hável József újság­író:- Erősen megfogadtam, hogy még jobban fogom utál­ni azokat, akiket eddig is utáltam. Neveket hadd ne mondjak... Balogh Gyula, a me­gyei közgyűlés platformjá­nak vezetője, a Vajai Zöld­ség-Gyümölcs Kft. tulajdo­nosa:- Nem változtatok semmin , ott folytatom, ahol abbahagy­tam. Csak töretlen akarattal előre! Semmi változás! Mel­lesleg szerintem újévi foga­dalmat tenni egyenlő azzal, hogy valaki elismeri: eddig Hogyan kezdik az új évet? tudatosan tett helytelen dol­gokat... Kornherr Tibor, az MDNP megyei elnöke: — Politikai fogyókúrába kezdek! A cél tíz kiló súlyfe­lesleg leadása. így aztán ahogy csökken a saját - úgy növekszik pártom súlya... Nemeskéry Péter, lapunk svédországi tudósí­tója. (Január 10-étől indiai tudósítónk):- Mivel nem dohányzom, nem iszom és vegetáriánus vagyok, szabványos fogadal­mat nem is igen tudnék ten­ni. Mindenesetre ígérem, hogy Indiából is rengeteg érdekes anyaggal fogok ked­veskedni a Tisztelt Olvasók­nak! Verebes István, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója:- Nem volt időm eddig fo­gadalmat tenni. Majd ké­sőbb... Díjmentes az őstermelői igazolvány Szabó Zoltán (Új Kelet) A tavaly bevezetett ős­termelői igazolvánnyal kapcsolatos tapasztalatai­ról nyilatkozott lapunknak Bíró Miklós, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Ag­rárkamara ügyvezető alel- nöke. Szerinte igen kedvező volt a fogadtatás, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy országos szin­ten mintegy 700-750 ezer igazolványt adtak ki a termelőknek, ez messze meghaladta az előzetes vá­rakozásokat, mivel az elő­készítés során csak 250- 300 ezres igényre számítot­tak. Megyénkben körülbe­lül 110 ezer mezőgazda- sági kistermelő folyamo­dott őstermelői igazolvá­nyért. Az őstermelői igazolványt kiváltók köre három jól elkülöníthető csoportra ta­golható: a nagy területen gazdálkodó, csak mezőgaz­dasági termelésből élő ma­gánszemélyekre; az egy-két hektáron munkálkodó kis- tennelőkre és azokr a a kis­kerttulajdonosokra, akik az igazolvány kiváltásával a saját szükségleten felüli áru értékesítésének könnyebbé válását remélik. Az igazolványok kivál­tása díjmentes, csak azok­nak kell érte fizetni, akik már korábban rendelkeztek vele és az megrongálódott, vagy elveszett. Az eddig átvett igazolványok 1999. december 31-éig érvénye­sek, csak a bennük lévő ér­tékesítési betétlapot kell a termelőnek megújítani, például ha az őstermelő csak szeptember 1-jével tervez terményeladást, ak­kor ráér augusztus második felében kiváltani az új ér­tékesítési betétlapot, ezért sem kell fizetnie. A kedvező fogadtatás­ban jelentős szerepe volt a felvásárlóknak, akik csak őstermelőktől voltak haj­landóak a termést megvá­sárolni, hiszen számukra egyszerűsödött az ügyinté­zés könnyebbé vált a támo­gatások lehívása. Sokan azért igényelték az őstermelői igazolványt, hogy az egyébként befi­zetendő adóelőleget elke­rüljék. A személyi jövede­lemadó befizetésének ha­táridejéhez egyre közelebb kerülünk, nagyszámú ős­termelő van, aki rosszul vá­lasztotta meg adózásának módját. A következő adó­évre másik adófizetési le­hetőséget is választhatnak, de lényeges, hogy azt 1998. március 20-áig átvezettes­sék az igazolványra. Az őstermelőket érintő változásokat foglalták ösz- sze a napokban megjelent Őstermelő című kiadvány második részében, ebből is teljes körű tájékoztatást kaphatnak az érdeklődők - mondta az Agrárkamara ügyvezető alelnöke. Visszaélések is előfor­dultak, voltak olyan ter­melők, akik több igazol­ványt is kiváltottak, és az is megesett, hogy a béimun- kában náluk dolgozó mun­kásokat kérték erre. I Balogh Zoltán H Eredics László ■ Balogh Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom