Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-08 / 286. szám

Krónika 1997. december 8., hétfő Rénszarvasok vontatta szán helyett Mikulás-emblé­mával díszített szirénázó tűzoltóautón, a magasrangú vendégeknek kijáró rendőrautó-kísérettel, szemerkélő hóesésben érkezett szombaton Nagykarácsonyba Joulupukki, a finnek legendás Karácsony-apója. A magyar Mikulás „lakóhelyén” több száz fős lelkes gyereksereg várta, ajándéknak szánt rajzokat, apró képecskéket szorongatva. A kicsinyek az ország min­den részéből érkeztek Nagykarácsonyba. Külön- buszok serege, Székesfehérvárról pedig „Mikulás­vonat” szállította a Fejér megyei községbe a jósá­gos ajándékosztóval találkozni akaró gyerekeket, csa­ládokat. MTI Joulupukki elsőként ma­gyar „kollégáját” köszöntöt­te, s meginvitálla: jövőre lá­togasson el az Északi-Sark­körön levő, korvatunturi — magyarul: Fül-hegyi - ott­honába, hogy kicserélhes­sék tapasztalataikat, megvi­tassák feladataikat. A Mikulás-házból az álta­lános iskola udvarába hajta­tott a lappföldi vendég, ahol a helyi iskolások és óvodá­sok köszöntötték. Joulupukki ideje rövidre szabott volt, mintegy két órát tölthetett Nagykará­csonyban. S miután segédei közreműködésével kiosz­totta á zsákjában rejlő sza­loncukor-ajándékot, ismét tűzoltóautóba szállt, s Pécs­re száguldott, ahol az ottani gyerekek várták. Nagykarácsonyba harma­dik éve ..költözött be” a magyar Mikulás. Az önkor­mányzat külön házat rende­zett be a nagyszakállúnak. ahol novembertől karácso­nyig naponta fogadja a ki­csinyeket, válaszol telefon- hívásaikra, leveleikre. Az év más szakában a fa­luba látogató gyerekcsopor­toknak sem kell azonban nél­külözniük a Mikulást, ha ér­kezésüket előre bejelentik, Télapó időt szakít a velük való találkozásra. A Mikulás­házban játszószoba, mesesa­rok, számítógépes játékok várják a kicsinyeket. Az idén november közepétől advent első hetének végéig ötezer vendége volt a háznak. A fenntartók - az önkor­mányzat és a „Nagykará­csony a karácsonyért” elne­vezésű közalapítvány - arra számítanak, hogy karácso­nyig tízezren keresik fel a Mi­kulás-házat. A nagy forga­lomhoz már kicsi az épület, ezért — mint azt Horváth Ágoston polgármester az MTI- nek elmondta - jövőre 200 négyzetméterrel bővítik, s ezzel lehetőséget teremte­nek a foglalkozások számá­nak növelésére is. Úgy terve­zik, hogy a Mikulás birodal­mát állandó játékkiállítással teszik majd még vonzóbbá. Hatszáz szegénysorsú kis­gyermeket ajándékozott meg Mikulás-csomaggal szomba­ton Salgótarjánban az Éhező Gyermekekért Alapítvány. Mint Gáspár Győző Nógrád- megyeri roma vállalkozó, az alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI érdeklődésére elmondta, több mint négy­millió forint értékben oszto­gattak szét ajándékot. Az ala­pítvány Mikulása járt Luc- falván, Magyargécben, Nóg- rádmegyeren, valamint a sal­gótarjáni megyei kórházban, és az utcákon is osztogatott édességet a gyermekeknek. A Vöröskereszt Nógrád Megyei Szevezete segítségével a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban rendezett Mikulás­ünnepségen részt vett Rózsa György, a Magyar Vöröske­reszt főtitkára és Petróczi Sán­dor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese is. A színháztermet zsúfolásig megtöltő gyermekhad előtt a roma vállalkozó elmondta: Nógrádmegyer legszegényebb cigánycsaládjában nőtt fel, így jól tudja, mi a szűkölködés, ezért lehetősége szerint ezután is segíteni fogja a rászorulta­kat, függetlenül attól, hogy roma származásúak vagy sem. A műsorban fellépő Csepregi Éva, az UFO Együttes, a 4-F Klub, valamint a Rebegrouves- fiúk az alkalomhoz illően in­gyen szórakoztatták a gyereke­ket. Sok száz gyermek várta Pé­csett a finn Mikulást, aki az önkormányzat és a Pécsi Ma­gyar-Finn Társaság meghí­vására szombaton délután Nagykarácsonyból tűzoltó­autón hajtatott a város főte­rére. Révész Mária alpolgár­mester és Végh József, a bará­ti társaság elnöke köszöntöt­ték, majd Marci Bence ki­lencéves pécsi fiú finn nyel­ven mondott verssel üdvö­zölte Joulupukkit - Kará­csony-apót -, aki ezután sza­loncukrot szórt a pécsi gye­rekek közé. Joulupukki, aki ritkán fogad el külföldre szó­ló meghívásokat, a pécsi invitációnak nem állhatott ellen, mert a dunántúli város létesített elsőként - több mint negyven éve — testvérvárosi kapcsolatot a finnországi Lahti városával. Hol vagy? Dojcsíák Tibor (Új Kelet) Régi Mikulás-napokra emlékezem. Ez így nem pontos, mert ha régiekre emlékezem, akkor télapó napja juthat csak eszembe, hiszen Szent Miklóst a val­lásellenes rendszer megpró­bálta száműzni a köztudat- ból. Ezzel aztán elérte, hogy gyerekfejjel sokáig morfon­díroztam, vajon a télapó Mikulás beceneve, esetleg foglalkozása, vagy télapó csak azon a napon Mikulás, amikor piros nejlonzacskó­ba csomagolva édességku­pacot dug az ablakba kitett csizmámba?! Felnövekvő fejjel sikerült letisztáznom, hogy télapó egyszerűen csak Szent Miklós, azaz Mi­kulás pártállami neve, így csinállak egy névmódosí­tással ideológialag megfe­lelő példaképet egy szent­ből a szocialista gyerekek számára. Akárhogy is volt, mindig vártam ezt a napot. Egészen kicsiként a szánon utazó télapót szerettem vol­na meglesni, később már csak az ajándékozás érde­kelt, még később pedig magam is tisztségbe kerül­tem, egy barátommal Miku­lást és krampuszt alakítot­tunk az óvodában. Ameny- nyirc viszaemlékszem, rám többnyire a krampuszsze­rep jutott. Nem igazán va­gyok erőszakos, sőt még csak határozott egyéniség sem, de azért igyekeztem eleget tenni a feladatnak. Próbáltam minél ijesztőbb lenni, és tudatosítani a ki­csikben, azért, mert ajándé­kot kapnak, még nincs kol­bászból a kerítés! Az óvó­nők irányításával a csinta­lanabba virgácsot is kapott a csomag mellé. Mára min­den megváltozott. A fa­vesszőkből vékony pálci­kák lettek, azok is aranyszí­nűre vannak színezve. Vége a piros köntösök, köpe­nyek, kabátok korszaká­nak, amikor vattából eszká- báltunk szakállat, bajuszt a Mikulásnak. Eljött az „élet- hű" jelmezek kora, műsza­kállal, bajusszal és szemöl­dökkel, művészi Mikulás­jelmezekkel. Nem kell apu­kának vagy a nagybácsinak beöltözni, lépten-nyomon látni hirdetéseket, hogy hol lehet Mikulást rendelni. Időpont-egyeztetés után megjön a bácsi (vagy néni), az ajtóban átveszi az aján­dékokat, mert manapság már nem csak csomag du­kál cukros dióval és mogyo­róval! Kap egy papírt, ami­re a szülők felírták, mit kell mondani a gyereknek, mi­ért kell megdicsérni, mire kell figyelmeztetni. A Mi­kulás leül, ölbe veszi a ki­csit, moslyognak néhányat a fényképezőgépbe vagy a kamerába, elmondja mon- dókáját, majd veszi a put­tonyát és rohan a követke­ző címre. Az üzlet az üzlet. Ezzel december hatodika feladja családias jellegét, elveszti azt, ami a legfon­tosabb benne. Az óvodai ünnepségnél sokkal mé­lyebb nyomot hagy egy gyerekben, ha édesapja cset- lik-botlik a Mikulás-jel­mezben, ő pedig, bár felis­meri, de nagyúri gesztussal hagyja, hadd játsza ki ma­gát az apu. Az ilyen élmé­nyek jobban formálják jel­lemét, mint a bér-Mikulás- tól kapott játékok. Szombatra virradóra minden gyermekhez eljutott a várva várt Mikulás. A magasabb hegyek­ben még rénszarvas húzta szánon siklottak, de ideérve már kerekekr^ cserélték a csúszó talpakat. A gyalogjáró télapók csak később tehették ajándékaikat a kipucolt cipőcskékbe. Jártak óvodákban, meglátogatták az iskolásokat, de jutott belőlük a kultúrházakba, sport- csarnokokba is. Kollégánk éppen a nyíregyházi 17-es Általános Iskolában kapta lencsevég­re az egyik télapót. Kora délutántól az est beálltáig szolt a zene, zengett az ének, hangzott a vers, harsogott a nevetés szombat dél­után a tiszavasvári művelődési házban. Legény András műsorvezető kitűnő humorával, profikat megszégyenítő improvizációs készségével kitűnő hangulatot varázsolt a zsúfolásig megtelt színházterembe. Munkatársunktól A Mikulás-napi kulturális seregszemle és Ki mit tud? cím­mel megrendezett műsorban felsorakoztak az iskolai művé­szeti csoportok, énekkarok, a városi fúvószenekar, a ma- zsorctlcsoport és a zeneiskola növendékei. A gyennekek Ki mit tud?-ján a kiscsoportok kategóriájában első helyezést ért el a Kábái János Általános Iskola első és második osztá­lyának közös csapata. A na­gyok közül a Vasvári Pál Álta­lános Iskola hetedik osztálya vehette ál az első díjat. Sulyok József polgármester, a Ki mit tud? zsűrielnöke:- Nagyon örülök az ilyen kezdeményezésnek. A polgári lét egyik pillére, hogy váro­sunkban egyre több mecénása van a kultúrának. Ezt a műsort Legány András,, a Legány és Társa GM Nyomda egyik tu­lajdonosa szervezte és szpon­zorálta, ezenkívül említésre méltó, hogy kulturális rendez­vényeinknek rendszeres támo­gatója a nyíregyházi Centrál Hotel és a Révész EURO- TRANS is. Az ő pozitív hozzá­állásuk nélkül nem működhet­nének az iskolák művészeti csoportjai, az iskolai énekkar­ok, a városi vegyeskar és a ka­marakórus, valamint a városi fúvószenekar. Városunk kul­turális élete túlnőtte mérete­it, ez annak köszönhető, hogy a kultúra - lelkes támogatók­kal -jobb hírvivő, mint a gaz­daság eredménye. Kató László a zeneiskola igazgatója:- Öröm látni az éneklő és muzsikáló fiatalokat. Tisza­vasvári a környék kulturális központjává nőtte ki magát. Ezt bizonyítja a telt ház is. Nem csoda ez, hiszen a fúvós- zenekart Cicás Ferenc nem­zetközileg is ismertté tette, és a városi vegyeskamak is van­nak nemzetközi sikerei. Öt gyermekkórusunk és a kama­rakórus országos hírnévnek örvend. Pénteken délelőtt keres­te fel a fehérszakállú Mi­kulás az orosi Herrmann Ottó Általános Iskolát. A télapó először a legkiseb­beket kereste fel. Ajándék­osztó kőrútján az első­sökhöz és másodikosok­hoz az ötödikes testvér- osztályok kíséretében ér­kezett. Az óraközi szünetekben drukkolt a Limbó-hintó versenyzőknek, biztatta a tojásdobálókat. majd mie­lőtt elhagyta az iskola épü­letét, megnyitotta a BMX együttes koncertjét. A pattogós zenére vígan ropták a táncot az iskola kisdiákjai, míg a nagyokat a Mikulás-diszkó várta, ahová nemcsak az iskola nyolcadikosai, de a régen végzett diákok is ellátogat­tak. A Mikulás országlása Ajándék, nóta, kacagás „Szánon jött a hegyeken...” Ünnep Oroson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom