Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
Kultúra ÖLELJ ÁT! Palotai István színikritikája Szeretem Neil Simon színdarabjait. Több jó okom is van rá: egyrészt, mert mintha nem is az Új Világ, hanem a pesti belső Lipótváros aszfaltján látták volna meg a napvilágot, annyira „magyarok”, másfSszt pedig azért, mert látszólag felületes emberábrázolásuk valójában mély, már-már pszichologi- záló utakat követ. Műveiben az emberi lélek olyan, mint a búvó patak; céljait híven követi - néha titkon, máskor nyíltan, egyszer tudatunk kontrollja alatt, majd ösztöneink által vezérelve, de soha nem eltérve a végső lényegtől, aminek neve: boldogság. Neil Simon az egyén kiteljesülésének az ombudsman- ja! Történetei egyszerűek - mondhatni —, banálisak, nem cifrázza őket agyon az írói képzelet, így aztán nem csoda, hogy könnyű dolga van a nézőnek, ha be akarja fogadni szívébe ezeket a kedves meséket... És aki esetleg azt hiszi, hogy az ilyen író a könnyű utat választja, roppantul téved, mert a színpadi irodalom legnehezebb műfajainak vígjátékok írói azok, akik a legjobban ismerik a színház világát. Neil Simon nem magányos farkas, hanem egy roppant előkelő írói „klub” tagja.. Munkatársai Magyarországon is a legjobbak közül valók: Molnár, Herczeg, Gyárfás és a többiek mind-mind arany betűkkel írták be magukat a litcratúra nagykönyvébe. George, hivatására nézve író, nemrég veszítette el forrón szeretett feleségét. A fivére, Leo, fáradtságot nem ismerve azon ügyködik, hogy George-nak partnert találjon. Jennie - színésznő - hetekkel ezelőtt vált el kelekótya férjétől -, lelkileg megviselt, bezárkózott. Barátnője. Faye eget-földet megmozgat, hogy Jennienek férfitársasságot szerezzen... A „menedzserek” néhány idétlen és szerencsétlen közvetítői kísérlete után George és Jennie megismerkednek egymással és kitör a szerelem. De vajon mindez nem jött egy kicsit túlságosan hamar?... A darab Ungvári Tamás remek, gördülékeny és érzékeny fordításában került színre, és szinte percenként készteti kacagásra a publikumot. Szirtes Tamás rendező munkája már nem ennyire egyértelműen dicsérhető. Ugyan nem tesz a darabra „rendezői jegyeket”, amit úgy is felfoghatnánk, hogy alázatosan közeledik a műhöz, az igazság azonban az, hogy mindebből az szűrhető le, hogy feladatát túl lazán, amúgy „csuklóból” láttad. Minden bizonnyal ez a „könnyedség” az oka annak a színészi eklektikusságnak, amely az egész előadás során bántó tényező maradt, és messze túlnőtt azon, amit művészi szabadságnak tekinthetünk. Szirtes régi róka, így aztán ezenkívül egyéb bántó hibákat nem követett el, az előadás remek ritmusú profi munka. Talán túlságosan is az... George szerepét Gálvölgyi János kelti életre, természetesen a közönségsiker szempontjából meglehetős eredménnyel. Mindazonáltal korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy a legnemesebb színészi eszközökkel... Ez nem jelenti a Benny Hill- show tökéletes kópiáját, de felcsillanni okvetlenül felcsillan, kíméletlenül sodorva ezzel maga alá a tisztességesebb színészi próbálkozásokat. Kicentizett, hányaveti humorát talán már le sem képes igazán vetkőzni. De lehet, hogy nem is igazán akarja... Szirtes Tamás sokat tehetett volna ezeknek a vadhajtásoknak a lenyesegetésében, de nem tette. Meglehet, hogy vevő rá, de az is, hogy nincsenek meg a kellő eszközei... A legfájóbb gondok azonban akkor kezdődnek, amikor Gálvölgyinek drámáznia kell. Emberi hangon megszólaltatni, komoly konfliktusokat felmutatni csak hiteles előzmények után lehetséges, így aztán nem csoda, hogy sokkal inkább vagyunk tanúi egy hisztériás vénasszony sirámainak. Gálvölgyi szándéka ugyanakkor világos: a drámai pillanatok humorát keresi, csakhogy rossz helyen kapisgál, mert ezt nem külső jegyek kell hogy bitorolják, hanem az a léptéktévesztés, amit életünk fontosságának tévérzete diktál... Nemes humor és útszéli „humorkodás” együtt nem verhetnek a szívünkben tanyát, így aztán - egymást közömbösítvén marad a nagy semmi - nyolcszázért... Kis Mari — Jennie — eszeveszett helyzetben van, tudniillik a nehezét mindig az viszi, akinek nemesebbek a törekvései. Alakítása szívet- lelket melengető, reményt fakaszt: igenis vannak még ilyen asszonyok is a világon. Nőisége és mély embersége úgy simul a szerepébe, mint ahogy azt utoljára talánűom- ján Editnél láthattuk. Drámája végtelenül tiszta és hiteles, humora kedves és szeretetreméltó. Mozgása harmonikusan lírai és gyönyörűen beszél, ami különösen feltűnő Gálvölgyi slendrián nyelv- használata mellett... Nem is kell patikamérleg, elég egy egyszerű bolti tára is - hogy kiderüljön; azért biceg az előadás hitelessége, mert Kis Mari ezerszer értékesebb, mint partnere... Kiváló alakítás Szerednyei Béla Leója is. Remek érzékkel és stílusismerettel közelít a társalgási vígjátékok világához. Nem használ idézőjeleket, nem hajtja túl a figura fontosságát, mértéktartó és elegáns. Faye szerepében Tóth Enikőt láttuk, aki feltűnően csinos, megnyerő egyéniség. Hibátlan realitással tárja a publikum elé azt a „ketten egyedül” szindrómát, amit a mai házasságok - sajnos - nagy hányadára rá lehet mondani. Götz Béla díszletei egyszerűek, de remekül funkcionálnak. Néhol még dramaturgiai szerepet is kap egy-egy színváltozás - a koncentrikus kettős forgószínpad nagyon is alkalmas bizonyos érzelmi hangsúlyozásokra is. Összefoglalva: kimondottan ambivalens érzésekkel térhetett haza a néző, mert ugyan kétségtelenül jól mulatott, de egy-egy „röhögése” minden bizonnyal megfeküdte a gyomrát... 1997. december 6., szombat Mj l Alkotótábor 1997 Hertaíam Berki Antal (Új Kelet) A rendszerváltás viharos évei nem kedveznek a tömegkultúrának. A színházak válságból válságba vegetálnak, a televíziók kis túzással csak reklámot sugároznak, a mozik jószerivel csak amerikai filmnek nevezett képtelenségeket vetítenek. Könyvkiadásunkról talán jobb, ha nem is beszélünk. Érdekes módon, ebben a kulturális vákuumban a képzőművészet az, amelyik a kultúra sikerágazatának számít. Gombamód szaporodtak el a kiállítótermek, szép számmal szerveződtek alkotó közösségek, és talán az intézményhálózatot, állami támogatást kisebb mértékben igénylő magányosság is segített abban, hogy napjainkra szinte reneszánszát éli a festészet. Az már más kérdés, hogy az alkotók képesek-e műveikből megélni, nem is egy ilyen írás feladata ennek taglalása, csak annyit szögezhetünk le, egyre több képzőművészeti alkotás jut el nézőihez, egyre több helyen mutatkozhatnak be az amatőr és profi alkotók. Az ilyen kiállítások szervezése reklámfogásnak sem rossz. Ezt felismerve, a nagyobb kereskedelmi centrumok úgy alakították ki bevásáriótereikcl, hogy ott bemutatkozhassanak a képzőművészet képviselői. Az Univerzum Üzletház ke- rengőiben a Városmajori Művelődési Ház Képzőművész Körének kiállítása látható, mintegy igazolva, hogy kereskedelem és kultúra kényelmesen megfér egymás mellett. Végül is a festmény is ám, mint ahogy egy-egy műszaki cikknek vagy bárminek - ami kereskedelmi forgalomba kapható — is meg kell lennie annak az esztétikai tartalmának, ami miatt egyik készülék kapó- sabb, mint a másik. A Tiszalöki Alkotótáborban készült festmények. grafikák zömében a nyár élményeit és a Tisza-part semmihez sem fogható szépségét tükrözik. Az alkotók életkoruknak megfelelően más és más részletet tartanak fontosnak, és szintén életkori sajátosság, hogy a megvalósítás színvonala itt-ott egyenetlen. Egészen kiváló tájképek váltakoznak gyengébben megvalósult elképzelésekkel. Nem baj ez a különbözőség. Sőt éppen ez adja meg az egész tárlat koncepcióját. Ilyenek vagyunk, erre vagyunk képesek, ezt mi csináltuk - mondják képeiken keresztül az alkotóközösség tagjai. Jó dolog ez a kiállítás, és jó dolog, hogy intézményben, szervezetten foglalkoznak a fiatalokkal. A mostani kiállítás is igazolja: érdemes fiatalokkal foglalkozni, érdemes őket megismertetni a művészetek titkaival, már csak azért is, mert - nem is olyan sokára - ők lesznek azok, akik a mar- sallbotot tovább cipelve a magyar kulturális élet letéteményesei lesznek. Születésnapi különös álom Munkatársunktól Az országban harmadik helyszínként, a Tiszántúlon csak egyedül Nagyhalászban tart lemezbemutató koncertet a Tátrai Band és az együttessel turnézó, a Különös álom legújabb dalait éneklő Horváth Charlie. Tátrai Tibor, a tízéves jubileumát idén ünneplő együttes frontembere szerint szívesen koncerteznek a megyében, mert a közönséget ragyogóan tűzbe lehet hozni. A Júlia Central Discobár színpadán szombaton Mikulás-napi ajándéknak szánják a Különös álom lemezt, de természetesen a koncert hanganyagából nem hiányozhatnak az első, még bakelit korongokon megjelent „klasszikusok” sem. A Különös álom című korongon a muzsikák hangulata maradt a régi, de kísérletképpen kipróbáltak rajta egy vadonatúj ritmusvilágot. Ez egy pergő, amerikai ritmus, amelyet egyre gyakrabban alkalmaznak manapság dzsesszmuzsikusok. Tátrai Tibornak saját bevallása szerint borzasztóan tetszik ez a lüktető hangzás, s nem tartotta kizártnak, hogy a jövőben több dal is erre fog épülni. A csapattal együtt turnézó, a dalokat rekedt hangján megszólaltató Horváth Charlie szerint az új dalok tökéletesen beleillenek a sorba, s zeneileg a legegységesebb lemeznek tarjta. Az újdonságot, az újító kísérletet abban látja, hogy néhány dalt élesben, egyből zenéltek, éjiekeitek fel, emellett a hanganyag tartalmaz egy lírai művet, amelyen csak ének szól, akusztikus gitár- és orgonakísér- lettel. A december 6-ai, szombati egyéves születésnapi show este 19 órakor közel félórás tűzijátékkal kezdődik Nagyhalászban. Az égi fényorgiái követően a Rolling Rock által fémjelzett Party Season ’97 kezdődik. Az est fénypontja Császár Előd műsora előtt 22 órakor a Tátrai Band- koncert lesz, amelyen a dalokat Horváth Charlie fogja énekelni.
