Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-01 / 280. szám

1997. december 1., hétfő Szárnyaló dallamok Örmény zongoraest V. P. (Új Kelet) ________ Ga jane Dzsagacpanjan örmény származású, ma Bu­dapesten élő és alkotó zon­goraművész adott szólókon­certet szombaton este a nyír­egyházi zeneiskola hangver­senytermében. A Jereváni Zeneművészeti Főiskolán Elza Apreszova professzor- asszony kezei alatt az orosz zongoraművészeti hagyo­mányok szellemében nevel­kedett, előszeretettel tolmá­csol, gyakorta elsőként ör­mény kortárs komolyzenei alkotásokat. Szombati kon­certjének repertoárjába De­bussy művei mellett beépí­tette Szkrjabin Szonáta cik­lusának egy dalművét, Ba- badzsanjan Három kép című hangkölteményének egy- egy részletét, Hacsaturján Poéma alkotását, valamint a legnagyobb hatású örmény zeneszerző, Koniitas Tavaszi dallamait. A művésznő teljes átéléssel, virtuóz technikával keltette életre a tolmácsolt zenedarabokat. Gajane Dzsagacpanjan sa­ját bevallása szerint szeretné elérni, hogy a világon mind többen megismerjék és meg­szeressék az örmény kortárs művészet alkotásainak egye­di hangzásvilágát, amelyben az európai motívumok ötvö­ződnek a keleti, évszázados dallamokkal. Alex Avane­sian, az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke a koncertet követően elmondta, hogy már meg­kezdte az előkészítését a zongoravirtuóz művész első hangfelvételének, amely az előzetes elképzelések szerint teljes keresztmetszetében bemutatná a mai örmény ko­molyzenét. Mindehhez dr. Malhazjan Armen, a megala­kulásának kétéves jubileu­mát ünneplő megyeszékhe­lyi Örmény Kisebbségi Ön- kormányzat vezetője hozzá­tette, hogy a megközelítőleg három évezredes örmény kultúra nyíregyházi bemuta­tása jövőre tovább folytató­dik képzőművészeti tárla­tokkal és koncertekkel. Kultúra Arzén és levendula Csütörtökön volt a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Szín­padán Joseph Otto Kesselring amerikai drámaíró Arzén és levendula című bűnügyi komédiájának nyilvános főpróbája és sajtóbemutatója. Az 1941-ben írt (1947-ben megfilmesített) vígjáték évtizedek óta jelen van a világ színpadain. Dalmay Árpád (Új Kelet) __ Ma ga a történet eléggé mor­bid és groteszk: két kedves vénkisasszony - Abby (Szabó Tünde) és Martha (Zubor Ág- nes) - azzal tölti unalmas hét­köznapjait, hogy a hozzájuk betévedő, szállást, albérletet kereső tisztes urakat elteszi láb alól ribizliborba (vagy -szörp­be) kevert arzénnal. (Kevéske ciánt is adnak hozzá, hogy le­gyen íze.) S teszik ezt csupa felebaráti szeretetből, így segí­tenek a magányos, hajléktalan öregembereknek megszabadul­ni a földi élet kínjaitól. Ven­dégeikről előbb fényképet is készítenek, amit aztán kirak­nak a falra. A holttesteket illő tisztelettel eltemetik a ház pin­céjében. Elvégre, mint Abby mondja, mindenkinek van hobbija. Az övék ez. S az effé­le kikapcsolódásnak családi hagyományai vannak, hisz szü­leik házában is akadt mindig két-három hulla, az egyik nő­vér ma is őrzi a nyakán apjuk sósavval kísérletező kedvének nyomait. A két nő között teljes az összhang, csak egyben nem értenek egyet, hogy tizenegy vagy tizenkét személyt segítet- tek-e át a boldog, békés túlvi­lágra. A nővérek sajátos erköl­csi értéke (megmérgezni igen, de hazudni soha!) az egész da­rab légkörét meghatározza. A két nővel együtt lakik T eddy (Gados Béla), a félnótás unokaöcs, aki Roosevelt el­nöknek képzeli magát, prokla- mációkat olvas fel, szónokol, egyenruhában parádézik, a szomszédok bosszúságára oly­kor trombitál és japán kémeket keres. Mert a cselekmény a második világháború idején játszódik a békés Amerikában, Brookiynban. Mortimer, Teddy bátyjafPet- neházy Attila) is a családhoz tartozik. Meglepő módon ő tel­jesen normális, nősülni készül, Helennek (Perjési Hilda) udva­rol. Mortimert sokkolja a néni­kék időtöltésének felfedezése. Éppen a megoldáson töri a fe­jét, amikor váratlanul betoppan egy másik fivére, a házból rég eltávozott Jonathan (Keresztes Sándor), akinek arcát a vele együtt érkező dr. Einstein (Hetey László) már többször át­szabta, s most éppen olyan, mintha Frankenstein fia volna. Jonathan körözött bűnöző, többszörös gyilkos, neki is épp egy tucat ember halála terheli a lelkét. Bár lelke nemigen van, hisz fivérét, Mortimert is meg akarja gyilkolni. Leg­utóbbi áldozata holttestét ma­gukkal hozták, s a ház „rava­talozójában”, az ablak alatti ládában rejtették el. A helyzet egyre bonyolultabbá válik. Mortimer menteni akarja a nénikéit, Jonathan, hogy ne legyen „döntetlen” a vetél­kedője a vénkisasszonyok­kal, őt is és l lelent is meg akar­ja ölni. Megjelenik O’Hara felügyelő (Mezei Zoltán), aki majdnem olyan félkegyelmű, mint Teddy, pedig nem is csa­ládtag. Mortimerről kiderül, hogy voltaképpen ő sem tagja a terhelt Brooster családnak. A I nézők együtt örülnek vele, H amikor megkönnyebbülten és 3 önfeledten kiáltja, hogy ő csak * egy tisztességes, közönséges 1 zabigyerek. Nagyszerű komédiának tapsolhatott a hálás közön­ség. A színészek egytől egyig remekeltek. A mel­lékszereplők is sikert arat­tak. A süket Klein rendőr (Mészáros Árpád) szinte minden mondatát taps, ka­cagás jutalmazta. O’Hara felügyelő már-már eksztá­zisba hajló magánjelenetc után percekig tapsolt a publikum. A szolid, ám hatásos díszletek (díszlettervező Kis-Kovács Gergely) és a találó jelmezek (jelmez- tervező Torday Hajnal) mellett a parádés rendezés (rendező Tasnádi Csaba, rendezőasszisztens Tucker András), a pergő cselek­mény is hozzájárult ah­hoz, hogy a nézők egy pil­lanatig sem unatkoztak, együtt éltek a darabbal. Jonathan maszkja (maszk­mester Gaál Péter és Si­mon Sándorné) külön elis­merést érdemel. Bár a komédia egyik fő eszköze az arzén volt, mi mégis a levendula könnyed illatát éreztük mindvégig a teremben. Józan és racioná­lis hétköznapjainkban jó volt pár órára elmerülni egy őrült világban! Jön a Lokomotív GT! No, egyelőre még nem koncertezni, de dedikálni csütör­tökön este fél hétre Nyíregyházára, a Rock City Zrínyi Ilona utcai üzletébe fut be menetrendszerű pontosság­gal Debrecenből a Lokomotív GT legénysége. Száraz Attila (Új Kelet) __ Öt évvel a Nyugati pályaud­varon tartott búcsúkoncert és tizenhárom évvel az utolsó stú­diólemez után új albummal je­lentkezett azLGT. A címe: 424 - Mozdonyopera, tíz új dal ta­lálható a lemezen. Presser Gá­bor szerint nem üzleti megfon­tolásból állt össze újra a hetve­nes-nyolcvanas évek sikercsa­pata. Sándor Pál Volt egyszer egy zenekar című filmjéhez kellett új dalokat írniuk, menet közben melegedtek bele, lett az egészből az új album. Nem akartak zeneileg újítani, egy­szerűen csak újra élvezik egy­más társaságát - állítja Presser. A dalok szövegeit ezúttal is Sztevanovity Dusán írta, a ze­nét többségében Presser, de Karácsony János és Somló Ta­más is jegyez egy-egy dalt. A lemezről készült egy remek klip is, egyelőre azonban még titok, hogy melyik csatornán láthatjuk majd. Bár az együttes tagjai arról nem nyilatkoznak, mikor indul­nak lemezbemutató turnéra, az Új Keletnek sikerült annyit megtudnia, könnyen elképzel­hető, hogy tavasszal, de leg­később nyáron minden bi­zonnyal, amikor már szabaddá tudják magukat tenni egyéb munkáiktól. Tehát legkésőbb nyáron újra beindul a „Zcncvo- nat”. Hogy lesz-e Nyíregyházán koncert? Erre szerintünk nincs, aki ma határozott igennel tud­na felelni széles e Szabolcsban...

Next

/
Oldalképek
Tartalom