Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

Boldog új évet! 1997. december 31., szerda „Pénzt, egészséget és sikert, Másoknak, Uram, többet adtál” Tisztelt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Polgárok! Dr. Zilahi Józsefnek, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökének újévi köszöntője Napjainkat, életünket az alkotó, teremtő munka, a bizakodás, a hit, a szeretet teszi elviselhetővé, értel­messé, teljessé, gazdaggá. Az ember szakadatlanul tervez, célokat határoz meg, küzd, törekszik álmainak és vágyainak elérésére. A kitűzött vágyak és cé­lok ilyenkor, az esztendő végén mérlegre kerülnek. Teljesültek, teljesülhet- tek-e? Körültekintően, he­lyesen döntöttünk-e, ami­kor dolgaink rendjét meg­határoztuk, vagy elrugasz­kodtunk a realitásoktól. Vágyakat, álmokat szö­vögetni csak az egyes em­ber szintjén szabad és le­hetséges. A közösség, egy- egy település, egy megye céljaink meghatározásakor el kell szakadnunk a kí­vánságoktól - ilyenkor a valóságot meghatározó tényekből kell kiindulni, kell rendszerbe sorakoztat­ni tennivalónkat. Ahhoz, hogy a célok és lehetőségek szükséges ossz-' hangja megteremtődjön, az eredményekről pontosan és felelősen kell számot ad­nunk. Értelmetlen dolog elhallgatni azokat a többé- kevésbé földrajzi hely­zetünkből adódó hátrá­nyokat, amelyekkel nap mint nap együtt kell él­nünk. Nekünk szomszédaink nem a tőkeerős nyugatiak, hanem a tőlünk is szegé­nyebb keletiek. Megyénkben a legmaga­sabb a rokkantak és a mun­kanélküliek száma, a dip­lomások száma viszont itt a legkevesebb az ország­ban (6,7 százalék). A nyug­díjak nálunk kevesebbet érnek, a személyi jövede­lemadóból befolyt bevétel is kisebb, mint az ország más részén. A 3-as autópálya Heves, Hajdú és Borsod megyéket hamarosan eléri, míg Sza­bolcs-Szatmár-Bereg „sztrá­dája” még csak tervezőasz­talon keresi végleges nyom­vonalát. Sok-sok - tőlünk függet­lenül kialakult és meggyö­keresedett - hátrányt oko­zó körülménnyel kell tehát együtt élnünk, küzdenünk. Azt is mondhatom, hogy nálunk, itt az ország leg­keletibb megyéjében iga­zak, érvényesek a költő Tóth Árpád Isten oltó-kése című versének sorai: „Pénzt, egészséget és si­kert, / Másoknak Uram, töb­bet adtál, / Nem kezdek érte mégse pert, / És nem mon­dom, hogy adósom marad­tál”. Ezen a tájon a becsületes munka mindig kevesebbet ért, az eredményt, a sikert jobban meg kellett szenved­ni. Kelet-Magyarország em­berének ezért adósa az or­szág, adósa - amíg nem tör­leszt véglegesen - a min­denkori kormány. Megyénk idáig általában adott, és sor­ra - szűkén mérve - kapott. Ilyen körülmények között az eredmények nekünk be­csesebbek, mint másutt. Céltudatosan törekedtünk arra, hogy kiépüljön a me­gye telefonhálózata, hogy a legkisebb községeinket is sikerüljön bekapcsolni a ve­zetékes gázszolgáltatásba. Úgy éreztük, hogy az itt élőknek is jussa, hogy egész­séges ivóvizet fogyaszthas­sanak, hogy környezetüket ne. fertőzze a szennyvíz.- ; • Lehetőségeink szerint óv­tuk az egészségügyi ellá­tást, sőt ha szerény mérték­ben, javítottuk is azt. Az egészségügy helyzetét a jövőben is fontosnak tart­juk, ezért határoztuk el a Szatmár-Beregi Kórház 3,5 milliárd forintos fejlesztését, ami még kedvezőbb helyze­tet teremt majd a megye be­regi, szatmári részén. Amikor mérleget készí­tünk, az indulás állapotához kell viszonyítanunk, mert más dolog nulláról fejlesz­teni, mint a meglévőt to­vábbépíteni. A telefon- és gázfejlesztés eredményei a megyében lát­ványosak. Csaknem 100 százalékos kiépítettségű a vezetékes ivóvízellátás, ugyanakkor a szennyvízrendszer kiépítése csak megkezdődött, a meg­valósításon folyamatosan dolgozunk. Sikerült a megyében meg­lévő lakásállomány 28 szá­zalékát víz- és szennyvíz- vezetékre kötni, és ez je­lentős tett. De a más térségekhez vi­szonyított lemaradásunkat mutatja, hogy ez az arány Győr és Vas megyében 50 százalék körüli, de a szom­szédos Borsodban is 48 szá­zalék. Tudjuk, hogy évtizedek mulasztásait, hátrányait né­hány esztendő alatt nem le­het ledolgozni, megszüntetni, de éppen a gyorsabb felzárkó­zás érdekében nekünk porol­ni kell, hogy jussunkat, ami a megyét jogosan megilleti, megadják. Bizonyos vagyok abban, hogy országunk gazdaságá­nak irányítói előbb-utóbb be­látják azt. hogy megyénk, tér­ségünk dinamikusabb fejlesz­tése érdeke az országnak is. Érdeke, hogy a nyomasztó gazdasági, szociális különb­ségek mérséklődjenek, majd megszűnjenek. Hiszek abban, hogy újból dinamizálódhat a kelet-nyugati kereskedelem (és ez is nemzetgazdasági ér­dek), mi pedig ennek infrast­rukturális fókuszában va­gyunk. Tovább kell folytatnunk a megye gazdaságának korsze­rűsítését, ezen az úton már megtettük az első lépéseket. A működő tőke áramlása - ha szerény mértékben is — megindult. 1996. évhez ké­pest 58-ról 62-re emelkedett az új vállalkozások száma, azonban a munkanélküliek aránya még mindig meghalad­ja a 18 százalékot. A GDP vonatkozásában 1994- ben még utolsók voltunk Ma­gyarország megyéi között. 1997-re már jobb helyzetbe kerültünk. 1994-ben a GDP 1 főre jutó összege nálunk 262 ezer forint volt, 1997-ben megközelítettük a 360 ezer forintot. 1997-ben - az előző évhez viszonyítottan - 12,4 száza­lékkal javult az 50 fő feletti ipari szervezetek teljesítmé­nye. Túljutottunk néhány fon­tos nagyüzem (Taurus, Alka­loida, MOM stb.) privatizá­cióján. A belépett francia, amerikai, német befektetők jelentős volumenű fejleszté­seket terveznek. Míg az ipari termékek ex­portja területén sikerült javu­lást elérni, addig továbbra is kedvezőtlen a megye agrár- gazdaságának helyzete. Mezőgazdaságunkban te­temes kárt okozott a belvíz, pusztított a jégverés (a termé­szeti kár nagyságrendjét a szakemberek 2 milliárd fo­rintra becsülik). Ennek ellenére nőtt a kalá­szosok termékmennyisége, elégedettek lehetünk a bur­gonya, a kukorica, a dohány minőségével és mennyiségé­vel. de továbbra is gondunk, hogy területünk almatermé­sének 85 százaléka csak ipa­ri almaként hasznosulhat, minőségi almára a kereslet minimális maradt. ' A megyei közgyűlés, a me­gyei területfejlesztési tanács - a lehetőségéhez mérten - megpróbálja pozitívan befo­lyásolni a folyamatokat. A területfejlesztési alapból mintegy 226 pályázó kapott támogatást 2,6 milliárd forint összegben. A közgyűlés fon­tos lépéseket tett a megye gazdaságának gyorsabb kül­földi kötődése érdekében. Jó kapcsolatokat teremtet­tünk az olasz, német, osztrák, holland, amerikai pénzügyi gazdasági körökkel, de keres­tük és kutatjuk az orosz, kí­nai, ukrán, román felekkel való együttműködés formáit is. Sokszor beszélünk megyénk természeti szépségeiről, épí­tészeti, régészeti értékeiről, gazdag kulturális hagyomá­nyairól, azonban tény, hogy ezeket az adottságokat még nem sikerült egy dinamikus idegenforgalomba szervezni. Minőségivé, gazdagabbá kell tennünk az idegenforga­lom kínálatát. Különösen a határ menti aprófalvas öveze­tek szolgáltatásainak fejlesz­tése sürget határozottabb lé­péseket. Szabolcs-Szatmár-Bereg polgárai tehát sok-sok gond­dal, szociális, gazdasági prob­lémával élték meg az 1997- es esztendőt. A megyei közgyűlés elnö­ke - bármennyire szeretné - nem adhat számot világren­gető, látványos változások­ról. Ahhoz, hogy a megye gaz­dasága megnyugtatóan pros­peráljon, 20-25 ezer munka­helyre van szükség. Látni kell, hogy ezt az állapotot önerőből nem tudjuk elérni. Ezt a hátrányt csak a magyar gazdaságpolitikai szemlélet számunkra további kedvező változásával, felelős dönté­sek sorával lehet leküzdeni. Multinacionális cégek ke­let-magyarországi telepítése nem lokális érdek, az ukrán, a romániai kapcsolódás lehető­ségeit szem előtt tartva az egész országnak fontos. Ehhez azonban nekünk is tennünk kell, elsősorban azzal, hogy biztosítjuk a képzett munka­erőt. Nem halasztható a szak­képzés struktúrájának meg­változtatása, a humán infrast­ruktúra dinamikus fejlesztése. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye polgára számára sike­reket és kudarcokat egyaránt hozott az 1997. év. Akadtak közöttünk sokan, akik érvé­nyesültek, gazdagodtak, de sokan vannak olyanok is, akik bár keményen küzdöttek, vágyaikat nem teljesíthették. Akik számára - rajtuk kí­vülálló okok miatt - még mindig nem jutott tisztessé­ges keresőtevékenység, akik nem képesek havonta kifizet­ni a rezsiköltséget, akiknek gyermeke az iskolában csak segély biztosítása árán kap ebédet, azokat nem kápráztatják el az ország, a megye fejlődéséről szó­ló hírek. Ok nem érzékelik, hogy a nemzetgazdaság di­namikus fejlődésnek in­dult, hogy rövidesen tag­jai leszünk a NATO-nak, hogy megkezdődtek az EU- csatlakozásról szóló konk­rét tárgyalások. Ezek az emberek nem ér­tik (nem érthetik) a po­litikai elit gyakran üres frázisokat tartalmazó, az ország igazi érdekeit fi­gyelmen kívül hagyó „sár­dobálásait”. Nekik elegük van a po­litikából, általában elíté­lik a politikust. Ők olyan rendszert (rend­szerváltást) álmodtak és akarnak, amelyik garan­tálja a munkát, a munka becsületét, a jó közbiz­tonságot, olyan szabályo­zókat, amelyek lefékezik az árakat, javítják a nor­mális megélhetést biztosí­tó béreket. A politikának ezeket a kívánalmakat - mint az ál­lampolgárok döntő többsé­gének elvárásait - nagyon komolyan kell venni. Most, az új év küszöbén, amikor rövidesen válasz­tásra készül az ország, ne­künk, itt, Szabolcs-Szat­már-Bereg megyében, akik a politika élvonalában dolgozunk, elhatározott szándékunk, hogy ha az állampolgárok jóvoltából bizalmat kapunk, ezeket az igényeket figyelembe véve kívánunk dolgozni. Az esztendő utolsó nap­ján álljunk meg néhány órára, szálljunk ki a lük­tető rohanásból, feledjük - ha rövid időre is - gond­jainkat. Békés lélekkel, remény­kedve higgyünk abban, hogy az 1988-as év szá­munkra is hoz, hozhat jót, boldogulást. Bízzunk abban, hogy a becsület, a tisztesség, a tü­relem, az állhatatosság, a megértés, a segíteni akarás le tudja majd győzni az ostobaság „Dühödt jaját, és hiú mellverését”. Fogjuk meg szeretteink kezét, és e kezek melege, érintése erőt ad majd ne­künk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi lako­sának békés, boldog új esztendőt kívánok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom