Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-30 / 303. szám

Légörvénybe került vasárnap a Csendes-óce­án fölött egy Tokió és Honolulu között közlekedő Jumbo- jet, és a gép heves rázkódása következtében több utas, illet­ve utaskísérő a gép plafonjához csapódott, egyikük olyan erővel, hogy meghalt, hatvanan megsebesültek. A United Airlines légitársaság Boeing 747-ese a Tokióból való fel­szállás után több mint két órával került a szélviharba. A repülőgép visszafordult, és épségben visszaérkezett kiindu­lópontjára, ahonnan negyvenhat embert szállítottak kórház­ba. A halálos áldozat egy 32 éves tokiói nő. A gép 374 utast szállított 19 főnyi személyzettel. Meggyalázták - horogkereszttel csúfították el - a washingtoni Fehér Ház mellett azt az iszlám jelképet, egy csillagot a félholddal, amelyet a keresztények ünnepének tiszteletére állított karácsonyfa és a zsidó hanuka ünnep tisz­teletére emelt jelkép, a gyertyatartó mellett helyeztek el — az idén először. A vandál akciót még szombaton követték el, és vasárnap adott róla hírt a helyi sajtó. Rendőrségi tájékozta­tás szerint egyelőre senki sem vállalta a tettet, és letartózta­tás sem történt az ügyben. Mintegy ezer embert telepítettek ki lakhelyéről vasárnap egész éjszakára a dél-walesi Barry Docksban, mert a településen néhány órával korábban ki­siklott egy vegyi anyagot szállító vonat. A szerelvény 60 tonna PVC-gyártáshoz használatos anyagot szállított a Barry Docks-i gyárba. Az AFP a helyi rendőrségtől úgy értesült, hogy a tartálykocsik tartalmának áttöltése a tervezettnél — vasárnap esténél - tovább tart, ezért hétfő reggel előtt nem engedték haza az embereket. Hongkongban hétfőn reggel megkezdődött a területen fellelhető összes, szám szerint mintegy 1,3 millió csirke begyűjtése és megsemmisítése. A vasárnap elhatáro­zott intézkedéssel az eddig négy halálesetet okozó és hatal­mas pánikot kiváltó madárinfluenza terjedésének akarják elejét venni. A farmokról és piacokról összeszedett baromfikat műanyag ládákba rakják és szén-dioxiddal vé­geznek velük. A hatóságok azt remélik, hogy nem egész 24 óra alatt befejezik az akciót, amely több mint ötmillió dol­lárba kerül. Az összeg nem tartalmazza a tulajdonosok kár­talanítását. A korábban csak csirkéknél észlelt influenzaví­rus két gyerek és két felnőtt halálát okozta, további nyolc fertőzést állapítottak meg, és nyolc gyanús esetet még vizs­gálnak. Egyes források szerint jelenleg 11 -en betegek, s to­vábbi 11 eset még kétséges. Itt, a túloldalon Fekete Tibor jegyzete Már több mint tíz éve an­nak, hogy utoljára az akkori Szovjetunióban egy egész­ségügyi intézményben jár­tam. Nem túlzás azt állítani, hadiállapotok uralkodtak. A háborús filmeken felnöveke­dett generációnk valahogy így képzelte el az ideiglene­sen telepített hadikórháza­kat. Vészvilágítás, száradó ruhák a kórtermekben, és a lelakottság jelei mindenütt. Vendéglátóink megpróbál­tak felvidítani bennünket, és elkísértek a közeli medikus­szállóra. Ha nem tudtuk vol­na, hogy olt laknak az orvos- tanhallgatók, akár hajlékta­lanszállónak is hihettük vol­na. Nyirkos, áporodott szag, a petróleumlámpa „fényére” emlékeztető világítás és a századelő hangulata volt a jellemző. Lehetetlen volt fel­takarítani, mert a folyosót csak egyszerű vörös téglával burkolták. Azt se mosni, se seperni nem lehetett. Az eltelt több mint egy évtized alatt semmi sem vál­tozott, sőt ha lehet, még to­vább romlottak az amúgy is elszomorító állapotok - tud­tuk meg a tv2 vasárnapi hír- összefoglalójából. A zá­honyi átkelőtől egy kilomé­terre, a csapi kórházban gyer­tyafénynél adják be az injek­ciókat, mert nincs világítás. Fűtés sincs, és még az újszü­löttek is csak a takaró mele­gében bízhatnak. Eszmélet­len! Egy vígkedélyű asz- szonyság megpróbálta hu­morosra venni a dolgot, és csak azon csodálkozott, hogy még él, és mégis gyertya ég mellette. Legalább ekkora a gond a gyógyszerellátással is. A drá­ga külföldi készítményeket a kórház nem tudja beszerezni, a betegek többségének pedig nem jut a havi keresetből erre a célra. Humanitárius segély­ként kapnak időnként Euró­pa más országaiból gyógy­szerszállítmányt, de nem rit­kán lejárt szavatosságú, rom­lott készítmények ezek, ráadá­sul az ukrán előírások értel­mében először egy bizottság­nak kell megvizsgálni a kül­földi szereket, és csak azután használhatják fel. A bizottság pedig ki sem megy. A Nemzetközi Vöröske­reszt alapokmányában szere­pel, hogy bőrszínt, vallást, etnikumot vagy más szem­pontokat nem lehet figye­lembe venni a segélyek elbí­rálásakor. Mégis különösnek tartom, hogy segélycsoma­gokat küldünk Afrika éhező népeinek, amikor itt, a szom­szédban kisdedek vacognak a kórházban. Ilyenkor hol vannak azok a melldöngető politikusok, akik csak akkor látogatnak el a határon túli magyarokhoz, ha ebből elő­nyük származhat? Most hall­gatnak, mint a sír. Külpoliti­kánk irányítói nagyon helye­sen felemelik hangjukat, amikor a kétnyelvű bizonyít­ványokat akarják megszün­tetni. Ugyanakkor az is elvár­ható lenne, hogy az ilyen, már-már embertelen állapo­tok ügyében is szót emelje­nek. Ez Ukrajna belügye, mégis figyelemfelkeltő lehet egy aprócska jelzés is. Világkrónika Ha tagja akar lenni a NATO-nak... Kovács László a Világórában A magyar-szlovak viszony nem alakult a hazai várako­zásoknak, a két nép érdekeinek megfelelően az idén. Erről Kovács László külügyminiszter beszélt vasárnap délelőtt a Kossuth rádió Világóra című műsorában. MTI ___ Mi nt a külügyminiszter el­mondta: Szlovákia egyelőre nem mutatott készséget, hogy az egyik alapvető területen, a kisebbségi jogok kérdésében előbbre lépjen. Nem egyezett bele például, hogy a kisebbsé­gi vegyes bizottságban kisebb­ségi képviselők is helyet fog­laljanak. Ez pedig alapkövetel­mény, hiszen részvételük nél­kül nem lehet megállapodni, döntéseket hozni. Kovács László bízik abban, hogy a szlovák vezetés belát­ja: ha az ország valóban tagja akar lenni a NATO-nak, az Eu­rópai Uniónak, akkor teljesíte­nie kell a szerződésekben vál­lalt kötelezettségeit. Ha Szlo­vákia nem tartja magát ezek­hez a nemzetközi és európai normákhoz, akkor nemcsak a NATO- és EU-bővítés első köréből, hanem a továbbiakból is kimarad. Ez túl nagy enged­mény lenne a nacionalista erőknek. A külügyminiszter kifejezte: bízik abban is, hogy Ukrajná­ban nem fogadják el azt az ok­tatási törvényt, amely szerint bezárnák a magyar középisko­lákat. Ez ellentmondana az Európa Tanács követelménye­inek, és hatással lenne Ukrajna tagságára. A halálbüntetésről szólva Kovács László elmond­ta: ha Magyarországon egy esetleges népszavazás e bünte­tési forma visszaállításáról dön­tene, ez ellentétes lenne alap­vető nemzetközi érdekeinkkel. Ekkor ugyanis fel kellene mon­danunk az Emberi Jogok Euró­pai Egyezményéhez való csat­lakozást, és így lehetetlenné válna felvételünk az Európai Unióba. A magyar diplomácia veze­tője kifejtette: jövőre kezdőd­nek meg, és a tervek szerint 2000-re fejeződnek be tárgya­lásaink az Európai Unióval a csatlakozásról. A NATO eseté­ben a csatlakozási jegyzőkönyv ratifikálása jövő év januárjában kezdődik meg, és a külügymi­niszter bízik abban, hogy még abban az évben be is fejeződik a NATO-tagállamokban. Ma­gyarország így 1999. április 4- én, a NATO megalakulásának 50. évfordulóján teljes jogú tagja lehet a szövetségnek. Megfenyegettük Szlovákiát? Dusán Slobodník reagálása MTI Dusán Slobodník, a szlovák parlament külügyi bizottságá­nak elnöke, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom (HZDS) fői­deológusaként is gyakran aposztrofált politikus úgy íté­li meg, hogy Kqvócs László, a magyar diplomácia vezetője a vasárnap elhangzott rádiónyi­latkozatában „a magyar poli­tika régi jó hagyományaihoz híven nemcsak elmarasztalta, de ismételten meg is fenyeget­te Szlovákiát,-és feltételeket diktált”. A szlovák közszolgálati rá­diónak hétfőn nyilatkozó Slo­bodník szerint ,,a magyar po­litika elemi kisebbségi jogo­kat sért”, annak ellenére, hogy az 1993-ban Budapesten elfo­gadott kisebbségjogi törvény úgy rendelkezik: mind a ti­zenhárom Magyarországon élő kisebbségnek egy-egy képviselője kapjon helyet a magyar Országgyűlésben. Ez sajnos - mint Slobodník mond­ta - az 1 994-es választások után sem valósult meg. Rámu­tatott, hogy a magyar törvény­hozásban máig sem képviseli senki a kisebbségeket. Slobodník azt üzente a ma­gyar külügyminiszternek, hogy a szlovákiai kisebbségpoliti­kát értékelő megnyilatkozása­ikor ajánlatos lenne, ha csak „azután keresne szálkát más szemében, ha már a saját sze­méből eltávolította a geren­dát.” Hozzátette: Szlovákia nem fenyegeti Budapestet az­zal, hogy nem lesz a NATO, vagy az EU tagja, pedig Ma­gyarország - mint fogalmazott - „nem teljesíti a saját kisebb­ségjogi törvényeit, amikor nem teszi lehetővé nyolcszáz­ezer roma és kétszázezer egyéb kisebbségi, tehát egymillió ember arányos parlamenti kép­viseletét.” Kovács László a Kossuth rá­dió Világóra című vasárnapi műsorában arról beszélt, hogy a magyar-szlovák viszony nem Budapest várakozásainak, és nem is a két ország érdekeinek megfelelően alakult, hiszen Szlovákia egyelőre nem muta­tott készséget az iránt, hogy az egyik legfontosabb területen, a kisebbségi jogok kérdésében előre kívánna lépni. A magyar külügyminiszter emlékeztetett rá: Szlovákia egyebek között nem egyezett bele, ho£y az alapszerződés végrehajtását felügyelni hiva­tott vegyes bizottságban a szlovákiai magyar kisebbségek képviselői is helyet kapjanak, márpedig ez alapkövetelmény - mondta Kovács László a Vi­lágórában, és reményét fejez­te ki, hogy a szlovák vezetés belátja: ha az ország valóban az EU és a NATO tagja akar lenni, akkor a szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesí­tenie kell. Horváth Gábor az MTI-nek nyilatkozva rámutatott arra, hogy a magyar fél változatlanul a kapcsolatok rendezésé­re, a kétoldalú alapszerződésben foglaltak megvalósításá­ra törekszik. - A magyar diplomácia reméli, hogy a terve­zett magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó is ezt a célt szolgálja majd - tette hozzá a külügyi szóvivő. Milutinovic letette a hivatali esküt Milan Milutinovic, Szerbia december 21-én megválasz­tott új elnöke a szerb parlament képviselői előtt letette hivatali esküjét, s ezzel hivatalosan is átvette az öt hó­napja betöltetlen köztársasági államfői tisztséget. MTI A beiktatást követő beszéd­ben az eddigi jugoszláv kül­ügyminiszter azt hangsúlyoz­ta, hogy Szerbia számára eljött a fejlődés és az haladás idő­szaka. „A társadalom átalakí­tásának tervezete az állam, a gazdaság, az oktatás, az egész­ségügy, a tájékoztatás és a kul­túra megreformálására alapul” - mondta a Slobodan Milose­vic jugoszláv elnök szövetsé­geseként számon tartott politi­kus, majd hozzátette: a szerb vezetés azt sem téveszti szem elől, hogy a reformok csak ak­kor érnek valamit, ha azok em­berségesek és igazságosak. Az új szerb elnök, aki a meg­ismételt elnökválasztás máso­dik fordulójában a Szerb Radi­kális Párt (SRS) elnökét, Vo­jislav Seseljt győzte le, azt is közölte, hogy Szerbia - figye­lembe véve az ország sajátos­ságait - fel akarja használni a más országokban végrehajtott reformok során szerzett tapasz­talatokat. Az SRS képviselői, akik sze­rint a hatalmon lévő baloldali pártok által jelölt Milutinovic csalással nyerte meg a válasz­tást, közvetlenül az elnöki eskü letétele előtt testületileg kivo­nultak a törvényhozásból. A kivonulás mellett egy má­sik incidens is megzavarta az eskütételre készülő parlament munkáját: a radikális kép­viselők „Tolvajok, tolvajok!” kiáltásokkal „köszöntötték” a parlament nagytermébe belépő Milutinovicot. A szerb elnöki poszt július­ban üresedett meg, amikor az addigi államfő, Slobodan Mi­losevic átvette a jugoszláv el­nöki tisztséget. Az első elnök- választás szeptemberi és októ­ber fordulójában nem született érvényes eredmény, mivel a második kör, amelyben Vo­jislav Seselj diadalmaskodott a baloldal akkori jelöltjével, Zoran LIliccsel szemben, az alacsony részvételi arány miatt érvénytelen volt. A megismételt választáson a baloldali pártok Milutinovic jelölése mellett döntöttek, s a kampány során az állami kéz­ben lévő tömegtájékoztatási eszközök mindvégig a szocia­lista politikus mellett álltak. A szerb törvények értelmé­ben Milutinovicot ötéves idő­szakra választották meg, s a politikus legfeljebb még egy­szer töltheti be az államfői tiszt­séget. \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Távol álljon tőlem, hogy ne bízzam a tudósokban, de sajna a rossz tapasztalat mégis óvatossá tesz, ha vé­leményüket akarják elfo­gadtatni. Főleg abban az esetben van ez így, ha nyil­vánvalóan a megnyugtatá­sunk a cél. Csirkenátha, csirkeinflu­enza. Új, eddig ismeretlen kór, ami Hongkongban ütötte fel a fejét. A szárnya­sokra minden bizonnyal katasztrofális veszélyt je­lent, ha a hatóságok egyet­len nap alatt haladéktala­nul elrendelték a helybéli, mintegy másfél milliós csir­keállomány azonnali kiir­tását. Az orvos nyilatkozik: sajnos, a csirkeinfluenza az emberre is veszélyes - ezt nehéz is lenne tagadnia, hiszen már öten meg is hal­tak benne, azonban véle­ménye szerint „járványsze- rűeh ez a betegség nem jö­het létre...” Mintha ma lenne, szinte hallom: az. AIDS (lém fer­tőző á „tisztességes'' életet élők között, így aztán vi­lágméretű epidémiát (fer­tőzést) nem is okozhat. Az­tán teltek-múltak az évek, és a rém immár milliószám szedi áldozatait... Elgondolkodtató, hogy honnan ez áz új, és eddig , ismeretlen kórokÖkó?árá- dat? Vajon hol bujkáltak eddig az AIDS, a kerge­marhakór, a csirkenátha és az ebola kórokozói? Mi­ként lehetséges, hogy több ezer éve nem hallatlak ma­gukról, és most hipp-hopp rászabadulnak a világra? Tudom, tudom. „Az éghaj­lati és egyéb viszonyok” egybeesése, stb. stb. - mond­ják a tudósok; de engem valahogy nem elégít ki ez a válasz. Sántít és eről­tetett. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak'az én rémálmom, dé'nerrí'(éhetek róla, így aztán ki is mon­dom: a baktériumokkal, ví­rusokkal, génekkel kísér­letezgető tudósok eredmé­nyeit nem csupán az orvos- tudomány és a gyógyászai használhatja fel, hanem militáns elmeháborodottak is. Olyanok, akik élnck- halnak például egy kis baktériumfegyverért... Mondom, ez csak az én fixa ideám, azonban nem tudok szabadulni tőle... Amíg felelőtlen, illetve az önnön dicsőségüket mindennél fontosabbnak tartó tudósok élnek ezen a Földön, amíg naivitásuk küzdőpartnere a legsöté­tebb hatalomvágy, addig nem vagyunk biztonság­ban. Amíg léteznek olyan államok, amelyek biológi­ai fegyvereket gyártanak, addig sajnos nem nagyon van min csodálkoznunk... Ha már kiirtottuk a csir­keinfluenzát, jó lesz erre is gondolnunk, és a bajt a gyökerénél keresnünk. Persze, mondom, ez csak az én „mániám”. Ne legyen igazam!

Next

/
Oldalképek
Tartalom