Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-23 / 299. szám

Megyei krónika 1997. december 23., kedd Malacka és a jogállam Bürget Lajos glosszája Malacka elmélyülten ol­vas az óljában. Az Európai Unió jogszabályait tanul­mányozza. Igen, ez most mérvadó. Az állati jogok fejezet betűit rakosgatja egymás mellé. Mellette a földön a készülő magyar állatvédelmi törvény. Hiá­ba, ma egy Malacka legyen jól felkészült, hiszen sorsa nagyban függ attól, mit ta^ láltak ki az emberek. Azok a gonoszok. Akik ilyenkor télen, de különösen az év végén olyan gátlástalanul öldösik az egész nemzetsé­get. Malacka ott köt ki, ahol szigorúan leszögezik: ser­tést is csak előzetes kábítás után lehet leszúrni. Nos, Malacka nem lélegzik fel, hiszen a törvény nem azt mondja, hogy nem szabad leszúrni, csak éppen a ká­bítást köti ki. Kicsit tanul­mányozza a végrehajtási részt. Ott aztán kiderül, hogy elektromos készülék­kel kell először halántékon zsongítani az állatot, majd utána jöhet a kés. Kés! - borzong meg Malacka, aki­nek az eszében az jár: ő már úgyse éli meg a disznókori, nem él majd meg egy sor disznókórt, ő már az év vé­gén ott fog süldögélni va­lahol, egy szépen kizsíro­zott tepsiben, meglocsolva sörrel. Ne ily halált adj né­kem, Istenem! — sóhajt fel, de ha már igen, akkor le­gyen az egész jogszerű. De az ügy reménytelen. Józsi bácsinak nincs kábítópisz­tolya. Van pisztolya, de azt egy ukrántól vette, azzal szokott fácánokra vadász­ni, de hát nem ilyenről van szó. Mi lesz hát? - töri ma­lacfejét, melyben lelki sze­mei előtt megjelenik egy citrom. Könnyű nekik - elmélkedik könyvei és szaklapjai fölött Malacka, ők az erősebbek. És mi lesz az utánam jövőkkel? Komolyan veszi valaki valaha ezeket a törvénye­ket? Eszébe jutnak a kol­légák, a tömött liba, a toll­tépések áldozatai, a Puci ku­tya. akit egy intézetbe vit­tek kísérleti céllal. Csupa jogfosztott állat. Figyel. Kintről beszélgetés zaja szű­rődik be az ólba. Jó, akkor 29-én. Leszúrjuk. Forrázni fogjuk, gyenge még ennek a bőre. Meglátják, csudafa­lat lesz szilveszterkor. Ma­lacka rájön: ez volt a halá­los ítélet. És gazdájának még van bőr a pofáján este bejönni és megetetni, meg megcirógatni. Álszent em­ber! Szeretne elbujdokolni. Megszökni. De nem lehet. Akkor meg szeretné világ­gá kiáltani: legalább kábít­satok cl! Végtére jogállam­ban élünk! Még nem jött rá, ez az igazi kábítás. Disznótor Sotex*módra Kozma Ibolya (Új Kelet) A hét első napján, az ünne­pek előtt munkaszünetet tar­tottak a napkori Sotex Kft. dol­gozói. Egy napra felhagytak a gyümölcsitalok gyártásával, s valamennyiük örömére disznó­torra készüllek. Az üzem leál­lása ellenére nem üllek tétlenül, a férfiak a két sertés levágásá­val, perzselésével és felbontásá­val foglalatoskodtak, az asszo­nyok a konyhában találtak munkát maguknak.Popovies András targoncás szakszerűen látott a disznók felbontásához, nem hiába hentes az eredeti szakmája. Sváb szokás szerint felkötötték a negyedbe vágott disznót, hogy könnyebben le­hessen hozzáférni. Közben ha­talmas serpenyőben százötven tojásból és több kiló hagymá­ból sült a rántotta. Néhányan megkóstolták a disznó fülét, hi­szen köztudottan az a legfino­mabb. Néhány fiatalasszony előkészítette a toroskáposztát, s megfőzte a hurkához való rizst. Az ifjak terítettek, moso­gattak. Mindenki tudta a dol­gát, úgy tűnik, a Sotex-dolgo- zók a közelmúltban megszer­zett minőségbiztosítás elő­munkálatait nagyon jól elsajá­tították, mert irányányítás nél­kül ment a disznó feldolgozá­sa is, akár a gyümölcsital-gyár­tás. Délre elkészült a toros. Ép­pen időre, mert az üzem és a központ tagjai között befe­jeződött a focimeccs. Az előző évihez hasonlóan, most is a központ nyert, ezúttal 8-4-re. A lengyelországi testvér­üzem, a Center Cracow két tu­lajdonosa, Leszek Koszalka és Janusz Nowosad először vol­tak disznóölés szemtanúi. Pon­tosabban lettek volna, mert hallván a két sertés visítását, fejvesztve szaladtak az irodák felé. Koszalka még azt is meg­fogadta, hogy soha többé nem eszik húst, annyira megsajnál­ta a halálra ítélt jószágokat. A Sotex dolgozóit azonban mit sem zavarta a malacvisítás, valamennyien megszokták már, hogy karácsony előtt disz­nót vágnak, s a hús nagy részét lefagyasztják, kisebb részét el­fogyasztják az ünnepi vacso­rán. A megmaradt húst megfüs­tölik a kft. munkatársai, hiszen a falunapon s az üzemi össze­jöveteleken gulyást főznek vagy szalonnát sütnek belőle. Vidám hétfőt töltöttek együtt. Az ilyen alkalmak hozzák kö­zelebb a tulajdonosokat, a vezetőket és a dolgozókat. Az egyszerű hétköznapok után jólesett egy kicsit fellélegezni, pihenni, még akkor is, ha egész nap talpon voltak a disznótor levezetésében, valamint az éj­szakai bálban. Ünnepi készülődés Szabolcsbáka új iskolája Baráth Andrea Szabolcsbákán szombaton délután tartotta iskolaavató ünnepségét a helyi önkor­mányzat és az általános iskola. A településen 1993-ban életveszélyessé vált a meglévő hat általános iskolai tanterem. Az önkormányzat pályázat keretében kívánta megújítani ezeket a tornateremmel együtt. A beruházás két ütemben va­lósult meg, már 1994-ben el­készült a hat tanterem és a ki­szolgálóhelyiségek, valamint kialakították a tetőteret, a későbbi beépítés lehetőségé­vel számolva. Nem tudták azonban befejez­ni akkor a tornatermet, mivel az egyházi ingatlanok vissza­adásáért az önkormányzatnak járó kártalanítást írásbeli ígé­ret ellenére sem kapták meg, csak az idén szeptemberben, így októbertől folytatódtak a munkálatok. A tornateremmel egy időben adták át a tetőtérben kialakí­tott két tantermet és számító- gépes termet, amelyet teljes egészében pályázati pénzből valósítottak meg. Utóbbiban öt számítógép várja a tanul­ni vágyó kisdiákokat. A második ütem megvaló­sításával lehetővé vált, hogy a nebulók korszerű, gázfűté­ses iskolában tanuljanak, és szemléltető eszközöket ve­hessenek igénybe a fizika, kémia, földrajz tantárgyak el­sajátításánál, mert az ugyan­csak pályázaton nyert nyolc- százezer forint értékben ezt is meg tudta vásárolni részükre az önkormányzat. KI védi meg a fogyasztókat? Érdekképviseleti szervezet alakul Fekete Tibor (Új Kelet) A karácsonyi ünnepek közeledtével mind több he­lyen rendeznek a civil szervezetek jótékonysági akciót vagy ajándékozás­sal egybekötött szeretetak- ciót a hajléktalanoknak, az elesetteknek. Kedden Nyíregyházán, a Csillag utcai menhelyen egész délelőtt készülődnek az ünnepre. Feldíszítik a fenyőfát, becsomagolják az ajándékokat, és ünnep­lőbe öltözve várják a dél­után két óra eljövetelét, amikor a Mennyből az an­gyal hangjai mellett átad­ják egymásnak szerény ajándékaikat. Ha már ott­honuktól távol kell tölteni­ük a szeretet ünnepét, leg­alább ennyi örömöt kap­janak a csonka családok. Szintén kedden délelőtt háromnegyed tizenegyre várják a hajléktalanokat az Árpád utcai nappali melegedőbe, ahol isten- tisztelet lesz evangélikus szertartás szerint, és egy tál meleg ételt adnak a rá­szorulóknak. Mátészalkán a hajléktalanok szállásán a Vöröskereszt munkatár­sai meleg étellel és jó szó­val fogadják a fedél nélkül maradt embereket. Fehér- gyarmaton a kórházban délután három órakor a helyi 3-as Számú Általá­nos Iskola diákjai az ün­nephez illő műsorral és kis ajándékokkal próbálják feledtetni a kényszerű kö­rülményeket a betegekkel. Ugyanezzel a céllal vi­gasztalják a gyógyításra szorulókat Nyíregyházán, a Sóstói úti kórház bel­gyógyászati osztályán. Szerdán délelőtt tíz óra­kor a megyei kórház Szent István úti részlegét láto­gatják meg a Vöröske­reszt aktivistái. Két évvel ezelőtt még szégyenlősen nézegettek be a megyeszékhely rá­szorultjai a Hotel Colum­bia Maczali kerthelyisé­gébe, ahol a számukra főzött két kondérnyi bab­gulyásnak a fele sem fo­gyott el, a többit átszállí­tották a Bokréta utcai szállóra. Tavaly már hí­re ment az akciónak, és az utolsó cseppig gazdára lelt az egytálétel. Még olyan vendégük is volt, aki a bejárattal szemben leállt a kocsival, besza­ladt egy tányér babgu­lyásra, majd futott tovább dolgát intézni. Ugv tűnik, az idén is kedvez az idő­járás, és a teraszon tud­nak tálalni a vendégek­nek. Az adagok nagy ré­szét mégsem ott fogyaszt­ják el, hanem befőttes- üvegekben, ételhordók­ban hazaviszik és meg­osztják a családtagokkal. Az étterem dolgozói a korábbi tapasztalatokon okulva nemcsak élelem­mel várják a vendégeket, hanem egyszerűbb gyógy­szereket is beszereznek, ugyanis előfordult, hogy olyan lázas betegek is meg­jelentek ebédelni, akiknek gyógykezelésre lett vol­na szükségük. Reméljük, az idén erre nem kerül majd sor. Fekete Tibor (Új Kelet) Mi, fogyasztók gyakran érez­zük úgy, hogy az energia a szabadáras kategóriából átke­rült az elszabadult áras ter­mékcsoportba. Az állam az energiaszektor privatizációjá­val vállalta, hogy akármilyen gazdasági évet zárunk is, az energiatermelőknek legalább nyolc százalékos haszonhoz kell jutniuk. Ezek a sokat vi­tatott szerződések a kiszolgál­tatottság érzését keltik ben­nünk, és sokan gondolták úgy, valamit tenni kellene érdeke­ink védelmében. Az árképzés az állam kezében van, míg a szolgáltatók igyekeznek úgy alakítani szolgáltatásuk árait, hogy ne járjanak rosszul, és ez érthető alapállás. Az állam, a szolgáltató és a fogyasztó há­romszögében gyakran süketek párbeszéde zajlott. Mindenki fújta a magáét, de nem sok min­den változott. Tétova kezdeményezések korábban is voltak, de senki nem vállalta fel egy, a fogyasz­tók érdekeit védő szervezet lét­rehozásának nyűgét. Mostan­ra úgy tűnik, megmozdult az állóvíz, és december 23-án, kedden délelőtt tíz órakor a Nyírtávhő Kft. Család utcai hőközpontjában megalakul a Közfogyasztói Érdekképvise­leti Szervezel. A lakosság óha­jára és a Nyírtávhő bátorításá­ra az E-Misszó Természetvédő Egyesület vállalta magára a közvetítő szerepét. Az elkép­zelések szerint a villamos áram, a gáz- és a távhőenergia szol­gáltatásával kapcsolatos fo­gyasztói érdekek védelmére, akaratuk kinyilvánítására hoz­nák létre ezt a szervezetet. Az alakuló ülésre elsősorban a la­kóközösségek képviselőit vár­ják, hisz ők ismerik legjobban a fogyasztók igényeit, de ter­mészetesen mindenki elmehet, akit érdekel a téma. Akármilyen furcsa, de a szolgáltatóknak is érdekük, hogy legyenek ilyen kezdeményezések. Ezeken az információs csatornákon hama­rabb eljutnak a hírek a külön­böző pályázatokról, az állami támogatások igényléséről. Mint azt Makai István, a Nyír­távhő ügyvezető igazgatója is mondta, nekik az a jó, ha elé­gedettek a fogyasztók. Ehhez szükséges a korrekt és hiteles tájékoztatás. A fogyasztó elé­gedettsége pedig azon is mú­lik, hogy mennyire nyílik al­kalma belelátni egy szolgálta­tó gazdasági lehetőségeibe, és mennyire tudja nyomon követ­ni, mi történik a közpénzekkel. Az ügy fontosságát jelzi, hogy dr. Baja Ferenc minisz­ter is jelezte részvételét az első találkozón. A polgári társadal­makban komoly hagyományai vannak az ilyen civil szervező­déseknek, jó lenne, ha nálunk is meghonosodnának az ott bevált módszerek. Angyal helyett krampuszt Fullajtár András (Új Kelet) A minap két borítékot ho­zott a postás. Az egyiket a National Nederland biz­tosító, míg a másikat az ÁB- AEGON Általános Biztosí­tó Rt. küldte. A küldeménye­ket nem találtam rendkívü­linek, hiszen mindkettőnek ügyfele vagyok. Szinte biz­tos voltam benne, hogy a holland biztosító a tőle meg­szokott figyelmességével kellemes ünnepeket és bol­dog új évet kíván. Ezt a bo­rítékot bontottam ki először. Nem csalódtam, jókívánsá­guk ezúttal sem maradt el. Várakozással nyitottam ki az „államis” borítékot. Ezúttal viszont az állam is leesett a meglepetéstől. Gondoltam, ők is követik a nyugati pél­dát, és minden jót kívánnak az új esztendőben. Ehelyett az alábbiakat közlik velem (a levélen december 15-ci dátum van): „Nyilvántartá­sunk szerint Ön a.... szerző­désszámú Aranyfedezet nyugdíjmódozatú biztosí­tásának esedékes és érvé­nyes díját több mint 4 hó­napja nem egyenlítette ki. A díj elmaradása miatt szerző­dését 1997. november hó­nap 30, napjától a biztosítás feltételeinek értelmében maradékjog (kifizetés) nél­kül sajnálatos módon meg kellett szüntetnünk. A mindenii. „meg kellett szüntetnünk" - írják. De be­keményített ez a biztosító! Erre nem számítottam. Elő­ször is azért, mert esélyt sem adtak arra, hogy - korábban semmilyen felszólítást nem kaptam - a biztosításom egyoldalú felbontását meg­akadályozzam, vagy tisztáz­zam az esetleges félreértése­ket. Másodsorban az lepett meg, hogy a szerződésen is feltüntetett fizetési mód, az átutalás a biztosítás érvény­be lépése óta megtörtént. A pénzintézetemtől kapott hó végi egyenlegközlőkben szerepel az átutalt biztosí­tás összege. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy ez valóban így van, mert a takarékszövetkezetnek sok­sok éve vagyok az ügyfele. (Az ÁB-Aegonnak csak öl hónapja). Még leírják „ked­ves” hangú levelükben, hogy amennyiben időköz­ben mégis teljesítettem a kötelezettségemet, akkor a befizetéseket igazoló iratok­kal keressem fel a legköze­lebbi ügyfélszolgálati irodá­jukat. Remélik, hogy szá­momra kedvező módon tisz­tázhatják az esetleges félre­értéseket. Ja, és a befejezés: Forduljon bizalommal iro­dánkhoz, továbbra is öröm­mel állunk rendelkezésére... Tisztelt biztosító! Amint időm lesz, felkeresem a leg­közelebbi ügyfélszolgálati irodájukat, és tisztázom az ÖNÖK tévedését. ígérem azt is, hogy ezek után én sem kívánok a továbbiakban az önök ügyfele lenni most és később sem. ,.Bizalommal” fordulok önökhöz, hogy fi­zessék vissza az eddig álta­lam befizetett biztosítási dí­jat, amit bizalommal helye­zek el egy másik biztosító társaságnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom