Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-22 / 298. szám

Harc az életért Szegény vidék ez, világtól elzárt terület, az élet minden­napos harc itt a fennmaradá­sért. A természet sem könnyí­tette meg az emberek dolgát, a Tiszával elzárta a területet az ország többi részétől, vo­natközlekedés nincs, csak busz megy a legközelebbi híd felé, Vásárosnaményba. Az elzártságon enyhít az Aranyosapáti és Adony kö­zötti kompjárat, de télen és rossz időben csak a megko­pott országút vezet ki az or­szág Tisza és az ukrán határ ollójába szorított zugából. A határ közelsége nem növeli a kereskedelmet, erre nem vezetnek forgalmas utak. Az olcsó gázolaj és benzin kö­zelsége sem teszi gazdaggá az embereket, hiszen min­denki hozzájuthat az ukrán üzemanyaghoz, ezért nincs kinek árulni. Ezt a vidéket megüli az olcsó ukrán ben­zin szaga. Számtalan Audi és Mercedes suhan el mellet­tünk csörögve az utakon. Ezek a márkák nagy tankjuk miatt népszerűek. A toplista első három helyezettje közé tartozó Lada pedig a túlol­dalról érkező olcsó alkatrész és a helyi útviszonyok iránti közömbössége okán. Az Au­dik és Mercedesek emberi mértékkel számolva életko­ruk alapján mind közel áll­nak a nagykorúsághoz, so­kuk pedig már felnőttszám­ba megy. Műszaki állapotuk többnyire katasztrofális, de szükség van rájuk. A ritka buszjáratok és a megfizethe­tetlen magyar üzemanyag- árak ellenszereként közel hozzák a világot, mert itt az autó nem luxuscikk, hanem létszükséglet. Az ukrán üzemanyagár-emelésig, a határon történő ellenőrzések megszigorításáig, a csempé­szetet lehetővé tevő kiska­puk „bezárásáig”, ha csak napról napra is, de elvegetál ez a vidék. Igaz, illegálisan, de a cél nem csak a nagypo­litikában szentesítheti az eszközt! Hogy utána mi lesz? Rend, fegyelem, törvényes­ség, nehéz helyzetbe kerül számtalan család, amelyik­nek a benzinezés hoz egy kis jövedelmet, kicsivel nő a benzinkutak forgalma, fillé­rekért lehet majd kapni nagy tankú, magas adókategóriába eső német autókat, és ha az állam nem tesz valamit elle­ne, akkor gyors tempóban fog elsorvadni egy településfüzér a Tisza és az ukrán határ kö­zött Vásárosnaménytól Ló- nya felé haladva. Az ifiké a jövő Tiszaadony a környéken a futball fellegvára, pontosab­ban menedéke, hiszen Tisza- szalkát leszámítva az egyetlen település, amelyiknek foci­csapata van. A sportpártoló önkormányzat támogatja a csapatot, ennek köszönhető, hogy túlélte a nehéz időket. Most nem dicsekedhetnek kiemelkedő eredményekkel, hullámvölgybe került a Köz­ségi Sportegyesület Tisza­adony gárdája. Ennek okairól, az esélyekről és kilátásokról Kapi Lászlót, az egyesület el­nökét és a csapat edzőjét, Berényi Istvánt kérdeztük. — A csapat története az ötve­nes évek végén kezdődött ,• akkor szervezték meg. Azóta folyamatosan játszunk. Voltak jobb és nehezebb idők, most éppen nagyon nehéz a fiatalo­kat rávenni, hogy jöjjenek, ját­szanak. A csapat végig a város­körzetben szerepelt, korábban az élmezőnyben, de az utóbbi időkben visszaestünk. Általá­ban ősszel gyengén, tavasszal jobban szerepelünk. A legna­gyobb gond az utánpótlás hi­ánya. Igaz, ebben az évben új­raalakult ifjúsági csapatunk, de egy korosztály kimaradt a sportéletből. Az ifi tagjai na­gyon fiatalok, a felnőttcsapat átlagéletkora pedig közel har­minc év! Ez okozza a vissza­esést, a felnőtt játékosok las­san kiöregednek a játékból, de a fiatalok még nem állhatnak a helyükre. Nincsenek csapa­tok a környéken, ahonnan já­tékosokat tudnánk áthívni, csak magunkra számíthatunk. Meg kell várni, hogy az ifi fel­nőjön, megerősödjön, és ak­kor talán újra visszajuthatunk az élmezőnybe. A futballpályánk elég jó, bár az öltözőt jó lenne kor­szerűsíteni. Sajnos anyagi gondjaink vannak, nagy megterhelést jelentett az ifi felszerelése mezekkel, ci­pőkkel, és gond az utazás. Minimum 30 embert kell el- vinni egy-egy meccsre, busz pedig nincs - se kicsi, se nagy. Saját gépkocsikkal oldottuk meg a problémát, de előfordult, hogy fel- ponyváztunk egy teherau­tót, mindenki felült a plató­ra és úgy mentünk. Szpon­zort itt nem lehet találni, csak az önkormányzatra szá­míthatunk.-Mi az oka a tavaszi jobb és az őszi gyengébb teljesít­ménynek?- Ősszel és nyáron leköti a mezőgazdasági munka az embereket, nem tudnak ed­zésre járni, a téli alapozás sokkal jobb, ezért tavasszal felkészültebbek vagyunk, jobbak az eredményeink is. Ha különválasztanák a tava­szi és őszi bajnokságot, ak­kor előbbit a pontszámok alapján tavaly megnyertük volna. Idén is arra számítunk, hogy az őszi rossz eredmé­nyeket ellensúlyozza a tava­szi szereplésünk, és sikerül a középmezőnyben végezni. Az oldalt írta: Dojcsák Tibor, fotók: Bozsó Katalin Falujáró 1997. december 22., hétfő Ajándékcsomagot kapnak A falu nagyobbnak látszik, mint amilyen valójában. Tágas telkeken állnak a há­zak, nem jellemzők a „nadrágszíjpar- cellák”. Bármerre járunk, kövesutat ta­lálunk, igaz, ezek elég sárosak, az eső­től fellazult agyagos földet a járművek és a gyalogosok felhordják az aszfalt­ra. Mozgás, élet van mindenfelé, az óvoda melletti nagy sóderkupacok készülődő építkezésről árulkodnak, az iskola ereszét magas létrák tetején ülő emberek javítják, autók, gyalogosok jönnek-mennek. A polgármesteri hiva­tal takaros, újnak tűnő épületének ajta­ja is sűrűn nyílik, jönnek-mennek az em­berek ügyes-bajos dolgaikkal. Nehéz a munkától, ügyfelektől elszakadni, ezért dr. Baka Istvánná jegyzővel egy irodá­ba húzódunk be, hogy a falu dolgairól beszélgessünk. A jegyzőnő a 769 lel­kes Tiszaadony és a közel kétezer la­kost számláló Tiszakerecseny közös jegyzője, mivel a két település körjegy­zőségben működik. Félúton a határ felé-Tiszakerecseny a székhely­község, de mindkét település önálló, tulajdonképpen csak én vagyok „közös”, minden más tekintetben különállók. Elég siralmas volt a falu helyzete 1995-ben, amikor ide kerül­tem. Abban az évben nem is si­került előrejutni, mindössze a világháborús emlékmű felállí­tására jutott erőnk. Fel kellett mérni, mit lehet kivenni a költ­ségvetésből, mit lehet átcso­portosítani, vállalkozásba kiad­ni, hogy maradjon pénzünk a fejlesztésekre. A takarékosko­dásnak köszönhetően egy év- <* vei később meg tudtuk csinál­ni ezt a hivatali épületet. Ko­rábban a polgármesterrel közös irodánk volt, egy másikban pedig a három ügyintéző dol­gozott. Felújítottuk, átalakítot­tuk a régi hivatalt, most már midenkinek saját irodája van, új bútorokat vettünk, az egész­nek megváltozott a hangulata. Felújítottuk a művelődési há­zat is, idén pedig az iskola ke­rült sorra. Erre tavaly és idén is nyertünk ötmillió forintot pá­lyázati úton.- Mire használják a műve­lődési házat? — Megmondom őszintén, nincs igazgatója, de rendezvé­nyek azért vannak, iskolai ün­nepségek, legutóbb például a Mikulás-napi, községi rendez­vények, falugyűlések. A köz­ség kis létszáma miatt nem tu­dunk nagy rendezvényeket szervezni, színészeket meghív­ni, ezt Tiszakerecseny vállalta fel, legutóbb például Koós Já­nos látogatott el oda.- Milyen a település népes­ségmegtartó ereje?- Jónak mondható, hiszen évek óta stagnál a lélekszám. Az elvándorlás nem jellemző, mozgás inkább csak a cigány kisebbség körében tapasztalha­tó. Előfordul, hogy gemzsei rokonokhoz költözik egy csa­lád, vagy idejön egy másik fa­mília. Munkalehetőségek nin­csenek, a szövetkezet is meg­szűnt a közelmúltban. Pillanat­nyilag 47 munkanélkülit tar­tunk nyilván, ebbe beleszámí­tottam a jövedelempótló támo­gatásban részesülőket is. Ez a szám emelkedni fog, mert a volt téesztagok még a végkielégí­tésre várnak, csak azt követően szűnik meg hivatalosan a mun­kaviszonyuk.- Egy-két éve nagy port vert fel az a döntés, hogy megszűn­nek a buszjáratok, ezzel tovább erősödik a vidék elzártsága!- Reméljük, hogy megmarad a mai járatszám, mert ez kielé­gíti az igényeket. Megtörtént, hogy kikérték az érintett önkor­mányzatok véleményét egy já­rat megszüntetésének lehetősé­géről, a pöolgármesterek elmen­tek, elmondták, hogy szükség van a járatra, de ez semmit sem számított. Kiderült, hogy a kér­dést már a megbeszélések előtt eldöntötték. Kellemetlen dolog úgy tárgyalni, hogy kiderül, semmi értelme nem volt. A já­rat megszűnését azonban a la­kosság elfogadta, és nem érkéz­Dr. Baka Istvánné tek kérelmek a visszaállításá­ra, utólag ez igazolta a döntést.- Milyen terveik vannak a közeljövőre?- Befejezzük az iskola tata­rozását, utána az óvodát bővít­jük, majd a ravatalozót szeret­nénk átalakítani. Erre az ad le­hetőséget, hogy sikerült értéke­síteni a gázvagyonunkat. Ter­vezzük a szennyvízhálózat ki­építését is. Ennek ötlete koráb­ban is felmerült, elkészült a be­ruházás terve, de eddig nem si­került megfelelő forrásokat ta­lálni. A lakosságot nem szeret­nénk túlzottan leterhelni, és most úgy tűnik, talán sikerül megfelelő pénzforrásokat és ki­vitelezőt találni. Mihelyt ezek összejönnek, mi lépni fogunk. A legutóbbi sikerünk pedig, hogy a Gyorssegély Alapítvány támogatásának köszönhetően minden családnak karácsonyi ajándékcsomagot fogunk adni. Játszótér a suli mellett Az iskolában a 8. osztályban 81 gyerek tanul. A község lakosságához viszonyítva ez elég szép létszám, bár az is tény, hogy sok a hátrányos helyzetű, az etnikai ki­sebbséghez tartozó tanuló. Az oktatás körülményei gyorsan javulnak, most fel­újítják, komfortosabbá alakítják az isko­lát, bevezették a német nyelv oktatását egy a szomszéd településről átjáró peda­gógus segítségével. Az orosz nyelvnek - a határ közelségének dacára - megcsap­pant a népszerűsége, ezért már kifutóban van oktatása. A gyerekek ingyen kapják tankönyveiket, sőt a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanuló tiszaado- nyiak is kapnak támogatást. Az iskolai és óvodai étkezés díjának felét is átvállalta az önkormányzat. Jövőre az óvodát bővítik, nagyobb étkezőt szeretnének építeni, ami az iskolásokat is kiszolgálná, mert most a tantermekben étkeznek a diákok. Továb­bi terv, hogy ezzel egy időben, ha már tor­nateremre nem is futja, legalább tornaszo­bát alakítsanak ki az egyik helyiségből. A sportot, szabadidős tevékenységet más módon is támogatja a falu vezetése, az iskola mellett vásároltak egy üres telket asz­faltpálya és játszótér kialakítására. Vásárosnaményból Lónya irányába, az ukrán határ felé haladva, a Tisza mentén kis falvak során át vezet az út. Megközelítőleg félúton ta­láljuk Tiszaadonyt, a terület egyik legrégebbi települését. Neve személynévből ered. A falu a XVI. század óta református anyaegyház. Egykori gótikus stílusú ró­mai katolikus temploma a háborúk során elpusztult, csak szentélye maradt fenn. Romjain 1782-ben új temp­lomot emeltek, ezt igazolja a boltozaton olvasható fel­irat is: „Ez a ház Isten háza, mely a szent Isten tiszteleté­re épült II. József császár ke­gyelmes engcdelméből, romladozásaiból a tisza- adonyi szent Ecclesia a maga költségén építtette, tökéletes szívből munkálko­dók idejében, kezdődött t. Gyűrű György predikátor- ságában (1784-94), és vég­ződött Szentesi István pré­dikátor idejében (1794-98) sat. Anno 1794. Viski Sámu­el A.M.” Ekkor még egy ha­rangláb állt a templom mel­lett gz 1749-ben KinHa Já­nos által öntött haranggal. A templom tornyát ugyanis 1822-ben fejezték be. A te­lepülés anyakönyvét 1780- ban nyitották meg. A Gut-Keled nemzetség- beli Apaj 1290-ben megvá­sárolta a fáut ismeretlen nevű kisnemesi birtokosától, majd röviddel ezután továbbadta a Szalók családbeli Péternek. Zsigmond király 1403-ban elkobozta a Szalókoklól, és a Guti testvéreknek adomá­nyozta. A tulajdonosváltást 1413-ban szentesítették. A XV. században a Gutiak a Kerecsényiekkel osztoztak a birtokon, majd a következő században átmenetileg a Battyhányiak és a pálos rend tulajdona lett. A jobbágyfel­szabadítás idején a gróf Gyulay, az Ilosvay, a Horthy és a grófDégenfeld családok birtokában volt az 1849-ben 411 lakost számláló Tisza­adony. Tiszapart A komp fontos a falu szá­mára, mert lerövidíti a Zá­hony felé és a Tisza túlpart­ján fekvő településekhez ve­zető utat. Az önkormányzat a lakosság igényeinek meg­felelően válalta a fenntartá­sát, és páyázati úton próbál­ja kiegészíteni a feladatra jutó pénzét. Idén 1 millió 300 ezer forintot kaptak ilyen forrás­ból, ebből felújították a kom­pot. Korábban büfé is volt a parton, de betörések miatt a vállalkozó bezárta boltját. A partot nem csak utazók, pi­henésre vágyók is felkeresik, szinte egész nyáron vadkem- pingeznek sátorosok a folyó közelében. Kijelölt strand nincs, hiányzik a szükséges homokos partrész, marad a természet á’ la natúr, de a je­lek szerint sokan éppen ezt I keresik. Berényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom