Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

Kultúra 1997. november 8., szombat Filmajánló Reflektorfényben: Wolfgang Petersen Gombás Sándor A német származású Pe­tersen az utóbbi idők egyik legsikeresebb rendezője vi­lágszerte. Sikerének titka népszerű témaválasztása, szuggesztív ereje, közért­hetősége. Szuperprodukci­ókat készít, melyek a szó legnemesebb értelmében szuperprodukciók, mert sajnos mostanában mintha ez a műfaj már nem igazán élne. Hőskora mindenkép­pen elmúlt, de akármikor feltámadhat. Biztosak lehe­tünk benne. Rendezőnkön bizonyosan nem fog múlni. Wolfgang Petersen pálya­futása 21 éves korában in­dult egy hamburgi színház­ban: ekkoriban színészetet tanult. Nem sokkal később felhagyott a színészkedés­sel, és mint rendező próbál­kozott: beiratkozott a ber­lini Filmakadémiára, ahol négy éven át folytatta ta­nulmányait. Ezután egy német tévécsatorna alkal­mazta filmrendezőként. Első munkái közé tarto­zik a Tetthely (Tatort) című közismert krimisorozat, ami meghódította egész Európát. Némely epizód­ját ma is leadja a világ té­vécsatornáinak valame­lyike. Első, egész estét betöltő szélesvásznú film­je, a SMOG 1975-ben ké­szült. A Berlini Filmfesz­tiválon ezüst Futura-díjat kapott, és a Párizsi Film- fesztiválon is sikerrel sze­repelt. Ezután kezdett na­gyobb lélegzetű munkák­ban gondolkodni. Több évi huzavona után megkapta a Tengeralattjáró megfilme­sítési jogait... Bizony sokat kellett rá várni, főleg a pénz miatt. Több tengeralattjárót is fel kellett építeni. Technikai okok miatt is csúszott, hi­szen a filmben olyan ké­pek, képsorok láthatóak, melyek az akkori techni­kával (1985-öt írunk) ne­hezen kivitelezhetőek vol­tak, de természetesen min­den problémát meg lehet oldani. A Tengeralattjáró (Das Boot) minden idők egyik legsikeresebb szu­perprodukciója lett. Itt mu­tatkozott meg először Pe­tersen jellegzetes rendezői vonása: izgalmas történe­tek izgalmas megjeleníté­sére képes, művészi színvo­nalon. Megfigyelhető még a csak rá jellemző képi vi­lág: a színek gondos meg­válogatása és képi varázsa. Színei erőteljesek, különö­sen igaz ez a Tengeralattjá­ró esetében. A film kemé­nyen realista és szókimon­dó. Az első, 81-es verziót az Akadémia hat kategóriában jelölte Oscarra. Következő rendezése a Végtelen történet (Endless Story) volt. Meseszerűsége és fantáziagazdagsága le­nyűgöző. Ekkor akasztot­ták rendezőnkre a profi jel­zőt. A film műfaját igazából nehéz megfogalmazni, talán egy mindenki számára ért­hető, meseszerű fantasy. Ezután sci-fivel próbál­kozott, az „Enemy Mine” (Kedves ellenségem) című­vel. Egy elhagyott bolygón játszódik, főhőse egy magá­nyos földi ember és egy űr­lény, akik egy űrcsata után kerülnek erre a helyre. A kedves, könnyfakasztó tör­ténet kettőjük barátságáról szól a viharvert, lepusztult univerzumban. A film vé­gén, amikor útjaik elválnak, ürességet érzünk legbelül. Ezután Petersen sokáig nem hallatott magáról, csak 1993-ban a Célkeresztben című filmjével. Testőr-film, mely egy, az amerikai fil­mekben örökzöld témát, az elnök védelmét dolgozza fel. A mozi afféle Petersenes hollywoodi produkciónak mondható. Megosztottak voltak róla a vélemények. Valójában az akciók töké­letesen kidolgozottak, fe­szültség, izgalom, szerelem, minden együtt volt. Most fut a mozikban egy új film: az Elnök különgépe. A történet terroristákról szól, akik túszul akarják ej­teni az amerikai elnököt. Harrison Ford szavaival élve a filmben: „olyan alaphely­zetet teremtettünk, amelyben egy terroristaakció sikere az egész világot érintő, belátha­tatlan következményekkel járhat”. Összegzésül lássuk a világ­hírű sztár véleményét Wolf­gang Petersenről: „Wolfgang fantasztikus érzékkel bánik a feszültségkeltés eszköze­ivel, miközben a történet emberi oldalának bemutatá­sára összpontosít. Egész egyszerűen lebilincselőnek tartom munkáit”. Egy sodró lendületű ak- ció-kalandfilm izgalmaira számíthatunk tehát, pedig a történet nagyon is valódi, mai problémát boncolgat kitűnő dramaturgiai érzék­kel és szereplőkkel. Nyíregyházi tubás a Mozarteumban Hogyan is tölti manapság mindennapjait egy húszéves magyar fiatalember? Általában tanul, dolgozik, vagy munkanélküliként állást keres. Diszkóba, szórakozóhelyekre jár, élvezi az életet, szerelmes, csalódott, esetleg megházasodik, vagy éppen már válik. Szentpáli Roland húszéves magyar fiatalember. S hogy mit csinál? Tubaművészként a nyíregyházi Szabolcs Koncert Fúvószenekar tagja, a Zeneakadémia tanulója, „melles­leg” épp most vették fel a salzburgi Mozarteumba, s hobbija a zeneszerzés. Szentpáli Rolanddal életéről, felfelé ívelő karrierjéről, terveiről beszélgettünk. Babus Andrea (Új Kelet)- A zene iránti vonzalmam körülbelül tizenkét éves ko­romban derült ki, amikor el­kezdtem a Szabolcs Koncert Fúvószenekarban tubán ját­szani. Két évet töltöttem kö­zöttük. Általános iskolai ta­nárom, Barna János ösztön­zésére jelentkeztem Buda­pestre, a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépisko­lába, de az Újévi Koncertek­re mindig visszajöttem az együtteshez. A Zeneakadé­miára, ahová első próbálko­zásra felvettek, középiskolai tanárom, Lukács Sándor irá­nyított.- Milyen rendezvények ke­retében mutattad be az utób­bi időben a művészetedet?- Olaszországban, a II. Nemzetközi Tubakonferenci­án szólót játszottam, majd a szeptemberben Franciaor­szágban megrendezett nem­zetközi versenyen második helyezést értem el a körülbe­lül ötven, főként profi tubás között. Erre a megmérettetés­re akadémiai tanáraim nevez­tek be, a felkészülésemben pedig a Szabolcs Koncert Fú­vószenekar segített, náluk gyakorolhattam.-Az emberek általában nem sokat tudnak a tubáról...- A köztudatban kissé tor­zult, pontosabban leegyszerű­sített kép él erről a hangszerről. Sokan nem tudják, hogy a tu­bával is elő lehet adni bonyo­lult, „cifrázott” darabokat. Egy zenekari fesztiválon vo­nószenekarral játszottam egy Paganini-művet, ami még a he­gedűsöknek is „ujjtörő” felépí­tésű - nem véletlenül mondják a zeneszerzőre, hogy „az ör­dög hegedűse”. A játékomnak nagy sikere volt, mert a tubá­val is tökéletesen meg lehetett oldani a feladatot.- Hatalmas eredmény: fel­vételt nyertél a Mozarteumba. Kevés zeneművészt ér ekkora megtiszteltetés...- Májusban felvételiztem Salzburgban, a Mozarteumba. Tetszett a játékom, azonnal felvettek. Tandíjat szerencsé­re nem kell fizetni, de a kollé­giumi költségek és az élelmi­szerre fordítandó öszszegek felemésztik majd a nemzetkö­zi versenyen megszerzett má­sodik helyezéssel járó pénzt. Engedélyezték, hogy az öt­éves iskolát két év alatt végez­zem el, amivel elismerik, hogy magasabb szinten áll már a tu­dásom annál, hogy a legele­jén kezdjem a tanulást. Szü­netekben fogok hazajönni. November 10-én, hétfőn lesz az első órám. Nyelvi nehézsé­geim nem lesznek, mert né­metből érettségiztem.- Lesznek a Mozarteumban honfitársaid?- Úgy tudom, három magyar jár oda rajtam kívül, egy fu- volista és egy zongorista lány, valamint egy klarinétos fiú.- Ki bélyeget gyűjt, ki hor­gászik szabad idejében. A te hobbid a zeneszerzés. Mesélj erről!- A zeneszerzés is jött ma­gától, mint minden más, amit csinálok. Az Újévi Koncertre írtam Babka Beának, a ma- zsorettek koreográfusának felkérésére egy amerikai show-jellegű számot, és a RE- flex Moderntánc Stúdió ré­szére is elkészült egy lassú szám. Átírtam a La Bambát, valamint a Zeneakadémia fú­vószenekarának karmestere, Marosi László felkért, hogy az egyik szimfonikus zene­karra írt szerzeményemet, a Danceist átkomponáljam fú­vósokra. Ezt előadták Spa­nyolországban, Olaszország­ban és Franciaországban. Egy holland zenekar „lecsapott” rá, s a tervek szerint kiadják Hollandiában. Remélem, a mostanában írt szerzemé­nyeim is elnyerik a tetszé­süket, s azok is kiadásra ke­rülnek. Mostanában egy svájci kiadó is érdeklődik...- Ha nem tubán játszanál, akkor melyik hangszert vá­lasztanád?- Fúvósok közül szere­tem a bariton szaxofont és a trombitát, de a tuba után a kedvencem a basszusgitár.- Hogyan fér össze a basszusgitár az általad képviselt zenei területtel, s mint a komolyzenével „há­zasodott” fiatal, hogyan vélekedsz a diszkóról, az ottani zenéről?- Szeretem a mély hang­zású hangszereket, s jól megfér egymás mellett a tuba és a basszusgitár iránti von­zalmam. Diszkóba nem azért nem szeretek járni, mert nem tetszik a zene (hiszen na­gyon kedvelem a funky és a soul stílust, nagyra értékelem Maria Careyt és Whitney Houstont), hanem azért járok inkább házibuliba, mert ismerősök között szeretek szórakozni, nem vadidege­nek társaságában. Tavaly például Tokajban részt vet­tünk a barátaimmal egy rock­táborban, ahol Nagy Feró és Takács Tamás rajongói kö­zött sikeresen „elvegyül­tünk”... Jó poén volt...-Milyen jövőt képzelsz el magadnak?- Egy életre elköteleztem magam a zene mellett, a szó­lókarrierem alakul, zenekar­ban is szívesen játszom, s a barátaimmal alakítunk egy kvintettet, mellyel könnyűze­nét, ismert művek átiratait adjuk elő. Ott fogok élni, ahol érdemesnek látom a letelepe­dést: lehet, hogy itthon, bár Magyarországon nincs túl sok lehetőség, de ha más ország­ban találom is meg a szeren­csémet, teljesen semmikép­pen nem szeretnék elszakad­ni a szülőföldtől. Az az egy pedig biztos, hogy magyar nő lesz a feleségem... Pályázati felhívás gyerekeknek Gálaműsor Új Kelet-információ A RE-flex Moderntánc Stúdió ötéves gálaműsorát tartja a Váci Mihály Mű­velődési Központ hang­versenytermében novem­ber 9-én, vasárnap este hét órától. A tánccsoport vendége a Szegedi Kor­társ Balett, a Magyar Állami Operaház, a Bu­dapest Táncszínház tag­jai és a Nyírség Tánc- együttes lesz. A Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Jogok Országgyű­lési Biztosa és a Civitas Egye­sület pályázatot hirdet a rasszizmus elleni év alkal­mából 10-14, illetve 14-18 éves fiatalok számára. A pá­lyázatot irodalom és kép­zőművészet kategóriában ír­ják ki, és célja, hogy a fiata­lok az általuk létrehozott műalkotásokon keresztül hívják fel a figyelmet a ki­sebbségeket érintő problé­mákra. Az irodalmi kategóriában a zsűri verseket, novellákat és esszéket, a képzőművészet kategóriában pedig rajzokat, festményeket, szobrokat, kis­plasztikákat és fotókat vár. A pályázat beküldési határ­ideje: 1997. december 15. A zsűri kéri, hogy a pályázók al­kotásaikat jeligével és címmel lássák el, és mellé zárt borí­tékban csatolják a pályázó nevét, lakcímét, életkorát, is­kolája nevét, címét, telefon­számát és szaktanáruk nevét. Az első helyezettek a két ka­tegóriában 30 és 60 ezer, a má­sodik helyezettek 20 és 40 ezer, a harmadik 10 és 20 ezer forint díjazásban részesülnek. A pályázatot Hollandia és Né­metország nagykövetségének pénzügyi támogatásával, vala­mint egy nemzetközi kisebb­ségvédő szervezet, a Minority Rights Group tanácsadásával hirdették meg. Az alkotásokat a zsűri az alábbi címre várja: Civitas Egyesület 1053 Buda­pest, Fejér György utca 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom