Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

Rejtvény Meghatározások: 1. kisemlős, 2. elefántnak is van, 3. ráma, 4. bajnokok kapják, 5. ősszel érő gyümölcs, 6. házi­állat, teje egészséges, 7. kétéltű, 8. pillangó, 9. ravaszdi, 10. károgó madár, 11. nehézfém, 12. énekesmadár, 13. ember- szabású állat, 14. jó ízű ételre mondják, 15. látogató, 16. édes, tápláló déli gyümölcs, 17. baromfi, 18. fénylő égitest, 19. C-vitamint tartalmazó déli gyümölcs, 20. szamóca, 21. száj, 22. fejfedő. Megfejtés Múlt havi rejtvényünk megfejtése: Tündér Ilona és Ar- gyélus. A képen Kocsis Ferenc tizenegy éves (Fehérgyar­mat) és Szabó István (Búj) rajzát láthatjátok. István és Győrffy Zsuzsa fogalmazást és rajzot is küldött. Mindhár­mójuknak jutalomkönyvet küldünk. Mostani rejtvényünk talán kicsit nehezebb a szokásos­nál. Gyermekek fontos dátuma november 20. A meg­fejtésből kiderül, hogy mit ünnepelünk ezen a napon. A füg­gőlegesen összeolvasott, vastagon szedett szavakat küldjé­tek be az Új Kelet Szerkesztőség címére: 4400 Nyíregyhá­za, Árok utca 15. A borítékra írjátok rá: Gyerekeknek. A Supertinik győzni akarnak Kozma Ibolya (Új Kelet) Tavaly is, az idén is indulnak az Életrevaló Plusssz Program­ban a Supertinik! Az elmúlt évben tizenötödikek lettek, így kimaradtak a döntőből. A pá­lyázati kiírás időközbeni módo­sításával már nem az első tíz, hanem tizenöt csapat juthat a legjobbak közé, így a nyíregy­házi Benczúr Gyula Általános Iskola 6. a. osztályos lányainak minden reményük megvan a győzelemre. Csoportvezetőjük, Sziky Károlyné napközis nevelő szerint ezek a lányok valóban szuperek! Részt vesznek bár­milyen tevékenységben, vál­lalkozó szelleműek, aktívak és szeretnek játszani. Közülük többen népi vagy modern táncra járnak, továbbá úszás­ra, hittanra, fizika vagy ma­tek szakkörre és német kü­lönórára. Emellett majdnem mindenki kitűnő a csapat­ban! A lányok minden ideje le van foglalva, mégis szíve­sen foglalkoznak az Életre­való Plusssz feladataival, mert sokat tanulnak belőle és jól szórakoznak. Tavaly még volt két fiú kö­zöttük, akik mára „kinőtték” a csapatot, hiszen hetedikesek, s a játékban csak ötödik-hatodik osztályosok vehetnek részt. A Supertinik szerint a fiúkra ke­vésbé lehet számítani, inkább a foci érdekli őket. Az elmúlt évben nagyon sok programot szerveztek a tinilányok. Az életrevaló el­igazodás bizonyításaként pol­gármestert, jegyzőt választot­tak maguk között, és gyako­rolták az önkormányzati fel­adatokat. Ellátogattak a nyír­egyházi polgármesteri hiva­talba, ahol Giba Tamással, a város alpolgármesterével ta­lálkoztak. Faültetést, szemét- szedést szerveztek, kirándul­tak, megmászták a Tokaji-he­gyet, voltak a sóstói múzeum­faluban. Karácsonykor a be­teg gyerekek számára adtak műsort és ajándékokat. Elő­adássorozatot indítottak szü­lőknek a testi-lelki egészség megőrzéséért, dohányzáselle­nes fórumot tartottak, sport- versenyt szerveztek öt iskola diákjainak és elindítottak egy programot, melynek célja, hogy minden gyerek egyen­lő eséllyel tanulhasson. Felvetették azt is, hogy hozzanak létre egy szere­tetotthont, ahol az átmene­tileg bajbajutott családok húzódhatnak meg. A Supertinik az idén is sok programra készülnek, jó formában vannak, és mindent megtesznek a győ­zelemért. Mi írtuk: Tündér Hona és Árgyélus Volt egyszer egy király, és an­nak három fia. Kertjükben pedig egy olyan fa élt, mely éjjel arany­almát termett. Egy reggel, ami­kor a király sétálni indult a kert­be, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Erre kihirdette, hogy aki az almákat megőrzi, annak adja fele vagyonát. Jelentkeztek is rögtön őrök szép számmal, de éjféltájban mind elaludtak, és az almák reggelre eltűntek. Ezután a két idősebbik királyfiú próbált szerencsét, azonban ők is úgy jár­tak, mint a többiek. Végül a leg­kisebb királyfiú, Árgyélus vállal­kozott a feladatra. Egy jól meg­tömött aranyszelencét dugott a zsebébe, s leült az almafa alá. Már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja húzni a szemét, szip­pantott hát egy kis dohányt. Egy­szer csak halk suttogást hallott. Hát a feje felett tizenhárom hol­lót látott repülni. Egyenest az al­mafához tartottak. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hol­lónak a lábát, de ahogy rátekin­tett, hát látta, hogy a karja közt egy gyönyörű szép lány fekszik, arany fürtjeivel. O volt Tündér Ilona. A rajtakapás után a hollók nem jöttek többé szégyenükben, így az alma mindig megmaradt a fán. Tündér Ilona és Árgyélus pedig nagy lagzit csaptak. A ki­rályfiból hatalmas király lett, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. Szabó István Búj, Dózsa Gy. út 34. *** Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak volt három fia. Ennek a királynak a kertjében három, szép aranyal­mát termő fa volt. Minden reg­gelre termett egy kosárra valót. Egyszer megy a király, hogy le­szedi a fáról az almát. De biz’ azon egy fél alma sem volt. Ek­kor fogta magát, és összehívta az udvar népét. Azé a fele királysá­gom, aki kideríti, hogy mi törté­nik a kertemben. Ekkor odament a király három fia, és így szólt az apjához az első, aki a legnagyobb volt. Édesapám, majd megpróbá­lom én, mondta. Jól van, fiam. De mire kiderült volna az igaz­ság, a fiú elaludt. így járt a középső királyfi is. Na de a leg­kisebb túljárt a tolvajnak az eszén, mert ő biz’ nem aludt cl. Éjfél táján megjelent 12 fekete varjú. Árgyélus elkapta az első­nek a lábát. És lássatok csodát, egy tündérszép lány lett belőle, akit Tündér Ilonának neveztek. Egymásba szeret­tek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak! Győrffy Zsuzsanna, Tarpa Fotó: Bozsó Katalin BE ESES Kocsis Ferenc (11 éves), Fehérgyarmat Szabó István, Búj

Next

/
Oldalképek
Tartalom