Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
Interjú 1997. november 8., szombat „A NATO-tagság a gazdasági növekedés biztos záloga” Háttérbeszélgetés dr. Zilahi Józseffel Az idegháború véget ért. A pártok belátták, hogy önös érdekeikkel immár nem kockáztathatták tovább az ország sorsát, és egyöntetűen beálltak a NATO-tagságot szorgalmazók sorába, felszólítván a szavazópolgárokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg a voksoláson... De vajon képes lesz-e az ország, a megye lakossága annyi konkrét ismeretre szert tenni a felvetett kérdés vonatkozásában, hogy nyugodt szívvel mondjon igent, vagy esetleg nemet? Egyáltalán tájékoztatták-e a NATO-val kapcsolatban a megyei vezetőket is, vagy csak az országos politika „vegykonyhája” végzi ezt a feladatot? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk a minap dr. Zilahi Józseffel, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés elnökével. Palotai István interjúja- Elnök Úr! Kérem, térjünk vissza néhány mondat erejéig az október 15-én kezdődött brüsszeli hivatalos látogatására...- A brüsszelben működő magyar NATO-misszió - amely immár öt éve tevékenykedik Európa „fővárosában” - meghívta hazánk megyei közgyűlési elnökeit, hogy vegyenek részt október 15. és 17. között egy szakmai prezentáción, amely mélységében ad tájékoztatást a NATO- bővítéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekről. A gyakorlati és közvetlen cél az volt, hogy megismerjük a NATO politikai és katonai célkitűzéseit, és ezen ismeretek birtokában, hazatérve segítsük és támogassuk a nagy nyilvánosság tájékoztatását. A látogatás idejére már konkrét, kész helyzet alakult ki, hiszen ekkorra már megtörtént a politikai, a katonapolitikai és a költségvetési tervezet egyeztetése, és gyakorlatilag már csak az adatvédelmi és a titkosszolgálati kérdések voltak napirenden...- Kikkel találkozott j ottlétekor? Kik adták a I tájékoztatókat?- Az általános tájékoztatót - Solana főtitkár úr távollétében - első helyettese tartotta, a részletekről viszont magasrangú katonák nyilatkoztak, köztük Mc Kenzee négycsillagos amerikai tábornok, aki a világ és Európa védelméről tartott bemutatót és előadást.- Kérem, emelje ki a számunkra legfontosabb elemeket. Talán kezdjük a költségekkel...- Először is le kell szögeznem, mindenki tisztában van vele, hogy hazánk NATO-tagsága nem lesz olcsó „mulatság”. Viszont az is tény, hogy ugyanannak a védelmi szintnek az elérése Magyarország számára nagyságrendekkel többe kerülne, ha az egyéni utat választaná a szövetség helyett. Konkrét példát mondok: a kollektív felkészülés során, de a tagság elnyerése után sem kell any- nyi repülőgépet vennünk, mintha magunk próbálnánk megvédeni magunkat, hiszen a NATO északi, déli és nyugati bázisairól a riasztást követő legtöbb, mintegy tizenöt perc alatt hazánk légterébe érnek a repülőgépek... Ránk nem is úgy számítanak Brüsszelben, mint a „légtér jövendő uraira”, hanem mint egy olyan országra, ahol fejlett és előretolt radarhálózatot lehet létrehozni a szövetség légterének védelmére. A ránk kirótt részfeladatok tehát jelentősen kevesebbe kerülnek, mintha a „nagy egészet” kellene fejlesztenünk. Azt hiszem, tökéletesen világos.- Valóban az. Mostanában sokat hallani a NATO szervezetének modernizáI lásáról is...- A katonai tömb bővítése mellett racionalizálni kívánják a parancsnoki irányítási pontok rendszerét. Jelenleg hatvanöt ilyen irányítási pont van, ezt mindössze huszonötre kívánják csökkenteni, ami természetesen átcsoportosításokat is jelent. Most három parancsnoki körzet létezik - az északi, a déli és a nyugati -, ezt kettőre - északira és délire - csökkentik.- A katonapolitikai, védelmi kérdéseken felül milyen érvek szólnak még a \ NATO-tagság mellett?- Hozzászólásomban magam is elmondtam, mindamellett, hogy Magyarország jövőbeni védelmének leghatékonyabb és legolcsóbb módja a NATO-hoz történő csatlakozás, léteznek egyéb olyan hozadékai is, amelyek mellett felelőtlenség lenne egyetlen vállrándítással elmenni! Először is a NATO-tagság az Európai Unió előszobája. Konkrétan nem arra gondolok, hogy a NATO-tagság egyenes következménye az uniós tagság, hiszen ez így nem igaz - gondoljunk csak a török példára -, hanem arra, hogy a tőke a nyugalmat, a biztonságot szereti! A hazánkba beáramló tőke védelme - lett légyen az „EU-s tőke” vagy azon kívüli - biztonsága tudatában léptékekkel jelentősebb nagyságrendekkel jelenik majd meg. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy ez mit jelent számunkra...- Hogyan jelent meg a regionális és megyei politika a brüsszeli konferencián?- A magyar érdekek képviselete az országos politikusok feladata, azonban ezt csak akkor tudják hathatósan és igazságosan gyakorolni, ha tisztában vannak a régiók speciális gondjaival. Brüsz- szelben ezért kiemeltem, hogy az északkeleti régió különlegesen érzékeny terület, hiszen három olyan országgal határos, amely az első lépcsőben nem lesz a NATO tagja. A magam részéről jobban örültem volna, ha Románia és Szlovákia elnyeri a felvételt, azonban az óhajok és a vágyak nem tartoznak a reálpolitika körébe. A tények viszont magukért beszélnek! Az adott helyzet azt diktálja, hogy a lehető leghatékonyabb párbeszédet, a legszorosabb együttműködési formákat hozzuk létre a szomszédos államokkal. Roppant jelentősége van és lesz a regionális gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális együttműködésnek. Ne feledjük: ha elnyerjük a teljes jogú tagságot, itt húzódik a NATO, majd pedig reális reményeink szerint később az Európai Unió keleti határa! Persze ez még a jövő zenéje, de felkészülésünknek mégis csak irányt kell hogy szabjon.- Ha jól vettem ki a szavaiból, vannak olyan pontok, amelyek aggasztják a jelen helyzetben...- Valóban. Ezért modtam, hogy szívem szerint jobban örültem volna Szlovákia és Románia felvételének. Jelesül arról van szó, hogy ebből a helyzetből, ami kialakult, akár gazdasági hátrányunk származhat, hiszen a záhonyi pozíciókat veszélyeztetheti. Ne feledjük: Oroszország és Ukrajna választhatja a szlovákiai tranzitkapui is. Amit tehetünk, az annyi, hogy a lehető legbarátibbra fűzzük a szálakat. Válaszunk egy nagyon barátságos, kulturált és villámgyors határkezelés kell hogy legyen! Nyomatékosan hangsúlyt kell fektetnünk arra a már kialakult kapcsolatrendszerre, ami ösz- szefűz minket, és elvetnünk mindent, ami elválaszt. Arra kell berendezkednünk, hogy szomszédaink - hiába nem tagjai a NATO-nak - nem ellenségeink, hanem szorosan együttműködő partnereink! Segítőkészségünkhöz ne férhessen semmi kétség. Hiszen ők is az Atlanti Katonai Szövetség jövőbeli várományosai. Barátság, együttműködés, szétszakíthatatlan kapcsolatok - ez kell hogy a jelszavunk legyen, és nem csak az üres szóbeszéd szintjén, hanem tevőlegesen! Ezt kívánja a határainkon túl élő magyarság érdeke is!- Alig pár nap van hátra a november 16-ai nép- I szavazásig... — Amikor kint jártam - őszintén megvallom -, azt érzékeltem, hogy „NATO-ügy- ben” magam is viszonylag tájékozatlan vagyok. Ez nagyon elgondolkoztatott és szíven ütött. Ha én, aki meglehetősen sok információ birtokában vagyok, ezt érzékelem, akkor mit érezhet, mit tudhat az egész kérdéskörről az egyszerű magyar állampolgár? Eldöntöttem, hogy amennyire erőmből és az időből még futja, mindent megteszek annak érdekében, hogy a döntés napja előtt még segítsem az információáramlást, ezért is hívtam meg Simonyi András brüsszeli nagykövet urat, aki a magyar NATO-misszió vezetője.- Ő járt Nyíregyházán a közelmúltban... Milyen sikerrel?- Azt hiszem, a nagykövet úr látogatása kimondottan eredményesnek volt mondható. Számomra is meglepő számban jelentek meg a politika, a gazdaság, a közigazgatás, az egyház és a katonaság vezető képviselői - több mint kétszázan -, és nagy érdeklődéssel hallgatták Simonyi András tájékoztatóját. Ami ennél több: rengeteg érdekes kérdés vetődött fel, mutatván a hallgatóság aktív érdeklődését! Külön szeretném kiemelni, hogy a S kérdésekből egyértelműen ki- b derült: a kétszáz fő között ° egyetlen egy sincs, aki ne támogatná hazánk NATO-tag- ságát. Egyetlen hozzászóló volt, aki - talán jogos feltevésében - bírálta a kormányt és a vezető politikusokat a szavazási procedúra előzetes zavarásáért, nevezetesen a földkérdéssel kapcsolatos huzavonáért.- Apropó, földkérdés! Azt hiszem, az elmúlt napok eseményei nem engedik, hogy elkerüljük a témát: hogyan vélekedik a METÉSZ-tüntetés budapesti szétveréséről?- Az országban kiépültek a demokrácia intézményei. Ha ezek működnek - és jól működnek -, akkor ez a polgári demokrácia szintjét jelenti, melynek része a tüntetés lehetősége is. (Természetesen engedélyezett helyzetben.) A tüntetésnek és a sztrájknak azonban csak a végleges módszernek kell lennie, amelyet akkor alkalmaznak, ha már végképp nincs más megoldás. A magam részéről nem igazán hiszem, hogy jelen esetben volt a tüntetőknek olyan problémájuk, amit ezen a - végső - szinten kellett volna kezelniük... Mindezek ellenére meg vagyok győződve, hogy a rendőrség legalább olyan mértékű hibát követett el, mint a tüntetők. Túlméretezett akcióra készültek fel, és éltek is ezzel a „lehetőséggel”. Egy pillanatig nem vitatom a rendőrség jogszerű fellépését, de ugyanakkor az emberben megfogalmazódik az a kérdés, hogy az Anlall- kormány alatt, a taxisblokád idején vajon miért nem esett meg mindez? Hiszen az akkori események idején az ország közszükségleti ellátása is megbénult. Szilárd meggyőződésem, hogy a tolerancia a demokrácia egyik legfontosabb ismérve! És ezt elsősorban a hatalomnak kell gyakorolnia. Arról nem is beszélve, hogy külön politikai súrlódásokra adhat alkalmat Pongrácz Gergely megbilin- cselése is...- Mit üzen a megye lakosságának? Elsősorban a népszavazás vonatkozásában... — A megye népe abban érdekelt, hogy minél többen menjenek el szavazni, járuljanak az urnák elé! Bizonyítsuk be az országnak és a világnak, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megye lakossága politikailag érdekelt és tájékozott is! Érdekes dolog, érdemes szót ejteni róla: mi, magyarok sokkal inkább politizáló nemzet vagyunk, mint bármelyik más nép a világon. Lehet, hogy történelmi hányattatásaink okozzák ezt, de tény, hogy a „génjeinkben van”. Mindenki tisztában van vele. hogy a térség katonai, védelmi biztonsága erősen felértékelődik, ha a NATO tagjai sorába kerülünk. A tőke mozgása intenzívebbé válik, ez pedig a termelés élénkülésében, a gazdaság fellendülésében jelenik meg először. Konkrétan: a munkahelyek száma rohamosan nő, a fizetések jelentősen emelkednek. Nő a kereslet, fellendül az ipar és a szolgáltatások száma, minősége. Summázva: a NATO a gazdasági növekedés biztos záloga! Természetesen az a helyes, ha mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi le a garast a szavazáson, de az okvetlenül szükséges, hogy minél többen jelenjenek meg a választásokon. Végtére is roppant súlyos kérdésekről van szó. A jövőnkről, a biztonságunkról, az életünkről döntünk, amikor igent vagy nemet mondunk. Azt hiszem, világos, hogy a gyermekeink sorsa, élete a tét, és mi felelős szülőkként kell hogy viselkedjünk. Ki kell hogy használjuk ezt a történelmi időpontot, hiszen nem minden nap adatik meg, hogy sorsunk gazdái legyünk. Ilyen kondíciókkal nemigen kapunk még egyszer ekkora ajándékot az élettől. Ezt kell kihasználnunk! Érdekes egybeesés, hogy a teljes jogú NATO-tagság kimondásának határnapja 1999. április 4. lesz. Mindenesetre a tárgyalássorozat 1997. december 17-én, Briisz- szelben befejeződik... I —Elnök Úr! Köszönöm I a beszélgetést!
