Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
Háttér 1997. november 1., szombat A szerzetesek és a franciaágy Palotai István (Új Kelet) Meglehetősen ritkán fordul elő — vagy talán még soha —, hogy ezen rovat apropóját egy sportesemény adja, azonban úgy érzem, hogy most az egyszer nem lehet kitérni ez elől. Amint az ugyebár már köztudott, szerdán este világbajnoki pótselejtezőn a jugoszláv fulballválogatott 7-1-re „kitömte” a magyar válogatottat, és ezzel gyakorlatilag bezárult a kapu Magyarország előtt a franciaországi vb- n. Kínos, de van ilyen. Elvégre másra nem is nagyon számítottunk, de a 7-1 az azért egy kicsit durva minden érző kebelnek. Persze ettől még nem fog összedőlni a világ, a kenyér sem lesz drágább, és Torgyán sem fog a Thürmer nyakába borulni, de az embert azért bosszantja, hogy így képviseltetünk a világ színe előtt. Persze nem mindenki lesz ideges, nem mindenki érzi kínosnak ezt a méretes zakót, van, aki fütyül az egészre, csak a Dallas folytatódjék minél hamarabb. Joga van hozzá, szíve joga. Az azonban már mindennek a teteje, hogy a meccs után nyilatkozó magyar focista (Bánfi) vállvonogatva és röhögéséivé közli: „hét-egy után nehéz okosnak lenni”, meg hogy „ez van”. Ha valakinek, hát akkor neki (nekik) igenis úgy kellene felfogniuk, ami történt, mint egy nemzeti katasztrófát! Mert nekik az! A saját jól megérdemelt tragédiájuk - kellene hogy legyen... Mert nehéz milliókat visznek haza (ezért a „munkáért”), és a becsület úgy kívánná, hogy tegyenek is érte valamit. Az országban hárommillióan roppantul örülnének tizedannyi fizetségnek, mint amennyit ezek a semmirekellő botlábú, pimasz és nyegle fráterek bezsebelnek! Mert igenis a nemzetközi mérce a mérce. A többi ma már smafu! Nemcsak a futballban, hanem mindenben. Az a melós, aki képtelen a cégénél exportképes terméket esztergálni, az semmit sem csinál. mert eladhatatlan az áru, értéktelen kacat kerül ki a keze közül. Fel is mondanak neki. Helyesen. Az az üzletember. aki képtelen a nemzetközi versenyben is helytállni, futhat a pénze után. És meg is érdemli! Senki sem fogja siratni. senki sem tördeli majd érte a kezét. Az a politikus, akiből hülyét tudnak csinálni külföldön, az szintén „mehet a levesbe”, hiszen a munkája a nullával egyenlő. Ugyan mi lenne, ha Bánfi úr nyomában minden tüty- müge slemil elkezdhetné a vállát vonogatni? És röhögéséivé bejelentené: ez van?... Mi lenne az oszágból, mi lenne velünk, ha ilyen és ehhez a futballistához hasonló emberek képviselnék az érdekeinket az élet minden területén? Persze ilyen is előfordul. Sajnos velük is úgy bánunk, mint a magyar labdarúgóknak titulált bagázzsal - túlságosan kesztyűs kézzel. Fel nem foghatom, hogyha a melóst az első szíre-sfcóra kirúgják, akkor például Lupis úr hogy a gutába úszhatja meg néhány év felfüggesztettel, miután fegyveres testületeket milli- árdokra „lehúzott”? Mert - akárki akármit is mond - ez ugyanaz a jelenség, minthogy Bánfi vállvonogatása sem von maga után kemény következményeket?! Most készül az ország költségvetése. Én, ha a honatyák helyében lennék, csak a tömegsportnak adnék pénzt és azoknak, akik hozzák a nemzetközi eredményeket! Egyszerűen erkölcstelen a rászorultak szájától elvonni azokat az összegeket, amelyek mögött semmilyen teljesítmény sincs, és csak a szégyen jár a nyomukban. Aki valóban szeret focizni, menjen ki a grund- ra és tanuljon meg. Egy buz- nyák „támogatás” nélkül. Igazán elég volt már ebben a hazában az „olyan szerzetesekből, akik franciaágyat vásárolnak a bútoráruházban”, és nem sül ki a szemük... Időzített bombák Bürget Lajos jegyzete Ha valaki járt már egy- egy lakótelepi bérházban, bizonyára került olyan helyzetbe, hogy nem tudta: házba vagy benzinkút- ba torkollott-e útja. Ennek mindig egyszerű oka volt és van. A pincékben, de a garázsokban is egyre több helyen sorakoznak a román és ukrán csempészbenzinnel töltött kannák, hordók, mellettük az alagsorokban az üzemanyaggal töltött kis- és nagymotorok. Az illat száll, hol töményebben, hol ritká- sabban, még szerencse, hogy idővel jön egy kis huzat és kiviszi a sűrűjét. Mindez a sok üzemanyag a házak pincéjében csupa időzített bomba. Egy szikra, egy gyufa, egy gondatlan mozdulat, és máris robbanhat. éghet egy egész épület. Mégpedig lentről felfelé, ami azt jelenti, egyetlen menekülési útvonal van: a tető felé. Valamikor a tűzoltóság még ellenőrizgette is a pincéket. De sok a pince és kevés a tűzoltó, így aztán az ilyen ellenőrzések elmaradoztak. Ha van, akkor is csak addig tart a hatása, amíg szétnézegetnek, aztán minden marad a régiben. Tudható, ezek a rossz szagú, magyarul büdös és katasztrofális minőségű benzinek olcsók. Relatíve. így az is magyarázható, hogy a sok kispénzű miért fanyalodik rájuk. De talán érdemes lenne azon is gondolkodni, mibe kerülhet egy katasztrófa? Mert ez a fajta veszélyeztetés immár sokkal több, mint csíny, mint kis spórolás, mint ártalmatlan spájzo- lás. Lehet, hogy e szövegelésem után azt mondja valaki, kár a benzinért. Persze, nagyobb kár lenne az életekért. A vasutak együttműködéséért hogy a kormányok közös elhatározásával megvalósítható szabadkereskedelmi, logisztikai övezet akkora tőkét vonzhatna ide rövid időn belül, mint amennyi az elmúlt években a kelet-európai térségbe összesen áramlott.- Az Európai Unió piacára külön büntetővámok nélkül általában olyan termékek juthatnak be - folytatta Domokos Lajos -, amelyek 60 százalékban uniós tagország hozzájárulásával készültek. Tehát egy különleges gazdasági övezet segítene abban, hogy a keletebbről érkező áruk a magyar közreműködés révén bekerüljenek a forgalomba, bejussanak az EU piacaira. A konferencia fő célja az, hogy az elmúlt évek vasúti áruforgalmának drámai csökkenése után megteremtsék a feltételeket az Európa és Ázsia közötti vasúti fuvarozás növekedéséhez. Nagy gond a MÁV Rt. számára - s az egész térség számára is -, hogy az ám egy részét közúton szállítják. Ráadásul a vasutak egymással is versengenek, ezért Nyugat-Európa felől a szállítások igen jelentős hányadát a Berlin—Varsó-Minszk vasútvonal bonyolítja le. Ebben közrejátszik az ukránok kiszámíthatatlan tarifapolitikája: év közben is gyakran változtattak a díjszabáson, ráadásul - a szállítmányozók megítélése szerint - ezek az árak nem piaci vagy versenyárak, hanem azoknál jóval magasabbak. Külön nehezítette a vasúti szállításokat, hogy az utóbbi időben a 12 jövedelmi termékkel szemben az ukránok 43-44 terméket vontak olyan kategóriába, amelyet ugyanúgy bírálnak el, mintha jövedelmi termék volna. Ezekre tehát letétet kell elhelyezni a tranzitáruknál, amíg el nem hagyják az országot. A vasúti szállítást nehezíti ez az intézkedés, mert a letét befizetése és visszafizetése sokkal több időt vesz igénybe, mint a kamionos szállításnál. Ezáltal a vasúti szállítás versenyképtelenné válik, ami végsősoron az országok központi költségvetésének bevételeit is csökkenti. A MÁV egy tanulmányt küldött át az Ukrán Vasútnak ezzel kapcsolatban, bebizonyítva, hogy a jelenleg alkalmazott rendszer milyen károsan hat a szállításokra. Szlobogyan úr, az Ukrán Vasút vezérigazgatója, aki szintén részt vett a konferencián, megköszönte a tanulmányt, és jelezte, hogy eljuttatják azt a Legfelsőbb Tanács- hoz. Kilátásba helyezte ennek alapján a jogszabályok újragondolását az ukrán parlamentben.- Közös célunk a szállítások javítása, az árumennyiség növelése, a munkahelyteremtés mind országaink viszonylatában, mind pedig a tranzit tekintetében - osztotta meg velünk véleményét Leonyid Petrenko, az Ukrán Vasút vezérigazgató-helyettese. - Mi elsősorban a konténeres szállítás volumenének növelésében vagyunk érdekeltek. Belátjuk. hogy a díjszabásoknak követniük kell a realitást. Keressük a lehetőséget konténerszállító vonatok indítására a fuvarköltségek csökkentése, a szállítási idő lerövidítése és az áru jobb megőrzése érdekében. Lehetőséget látunk a kamionok vasúton történő szállításában, ezzel jobban megfelelnénk az ökológiai és környezetvédelmi követelményeknek, ráadásul biztonságosabb lenne a szállítás. Már két konténervonatot indítottunk útnak, ígéretesnek tartjuk ezt a szállítási módszert. A magunk részéről szeretnénk Csapon vagy Bátyúban a záhonyihoz hasonló átíakókör- zetet, szabad gazdasági övezetet létrehozni. Mindent egybevetve, rendkívül hasznosnak és eredményesnek bizonyult a MÁV Rt. által kezdeményezett tanácskozás. A szándéknyilatkozatok realizálása remélhetőleg megállítja az utóbbi években tapasztalt kedvezőtlen folyamatokat, és a vasúti szállítás visszanyeri egykori fontos szerepét a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésében. Dal may Árpád (Új Kelet) Mint arról már tegnapi számunkban hírt adtunk, a MÁV Rt. kezdeményezésére két napig ülésezett Budapesten a Transzszibériai Vasútvonal Nemzetközi Koordinációs Tanácsa. Az immár hatodik konferencia iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, hisz Európa és Ázsia 15 országából 14 vasút és több mint 20 szállítmányozó cég mintegy 90 képviselője jött el Magyarországra, hogy részt vegyen ezen a rangos tanácskozáson. Az orosz javaslatra létrejött tanács harmadik ülését tartotta Oroszországon kívül: Zürich és Szöul után most Budapesten. A konferenciát a MÁV székházában megnyitó Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára emlékeztetett arra, hogy 1994-ben a Kréta szigetén tartott II. Összeurópai Közlekedési Konferencián az egyik fő közlekedési folyosónak a Triesztet, Ljubljanát és Budapestet Kijev- vel összekötő vasútvonalat jelölték meg. A megnyitó után kialakították a fuvardíjszabási, szállítási technológiai és az infrastruktúrafejlesztési munkacsoportot, majd különvonattal Záhonyba mentek a résztvevők. A vonaton folytak a megbeszélések a munka- csoportokban. Záhonyban a kormányváróban Sípos István, a MÁV vezérigazgatója tájékoztatta a vendégeket Európa legnagyobb „szárazföldi kikötőjének” létrejöttéről, majd megismerkedtek az átrakókörzet munkájával. Az ülés folytatásán Záhonyban a vámeljárások egyszerűsítéséről, fuvardíjszabási kérdésekről, konténerszállító irányvonalok létrehozásáról volt szó. A megbeszélések szünetében szót tudtunk váltani Domokos Lajossal, a MÁV sajtóirodájának vezetőjével és Leonyid Petrenkóval, az Ukrán Vasút vezérigazgató-helyettesével .- A MÁV Rt. a konferencián több problémát is felvetett - mondta Domokos Lajos. - Együtt kell működnünk egy olyan közös konténerpark kialakításában, amely lehetővé teszi, hogy a dél-európai, illetve a balkáni országokból végre össze tudjuk gyűjteni az árut, és azt Kijeven keresztül rendszeres konténervonatokkal Moszkváig, majd onnan tovább, a Távol- Keletre irányítsuk. Az az elképzelésünk, hogy jugoszláviai, horvátországi és szlovéniai leágazásokkal gyűjtőpontokat hozunk létre, azokból Budapestre jönne az áru, amit aztán Záhonyon át továbbítanánk Ukrajna felé. Reményeink szerint külön konténervonatot közlekedtetnénk ezen a vonalon. Már volt is egy ilyen próbavonat, de nem igazán sikerült a tervünk, mert az elszámolási problémák meghiúsították a folyamatos működtetést. Két szándéknyilatkozat aláírását készítették elő. Az egyik a MÁV Rt. és az Ukrán Vasút, illetve a MÁV Rt. és az Orosz Vasút között közös konténerpark létrehozásáról szól. Nagy gondot okoz, hogy amióta a KGST megszűnt, azóta a konténerek forgalmával kapcsolatos elszámolások nem egészen zökkenőmentesen zajlanak. Nagyon nehéz elérni, hogy a vasúthoz ugyanannyi konténer kerüljön vissza, mint amennyit útnak indított. Az említett három vasút vezetői közötti megbeszélésen arról volt többek között szó, hogy valamennyien beadnánk ezer-ezer konténert, s ez a háromezer végezné a szállításokat ebben a régióban. A szándéknyilatkozat ezt is tartalmazza. A három vasúton kívül a Transrail Group nevű orosz társaság is bekapcsolódik a munkába, ez dolgozná ki és irányítaná az elszámolási technikát. A másik szándéknyilatkozat a Záhony-csapi különleges gazdasági övezet létrehozásában való érdekeltséget fejezi ki. Ez tulajdonképpen továbbvitele a Tom Lantos és Demján Sándor javaslatai alapján született kezdeményezéseknek. Ez azt jelentené, hogy a magyar-ukrán határ két oldalán, a záhonyi és a csapi térség kapacitásait kihasználva különleges gazdasági övezetet hoznának létre. Nyugati tőkés csoportok úgy ítélik meg,
