Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-29 / 279. szám
Baracsi János az év edzője! Új Kelet-információ A megyei labdarúgó szövetség edzőbizottságának tagjai pénteken megnevezték az általuk legjobbnak vélt „kollégát”. Eszerint az „Év edzője” Baracsi János lett, aki a Nyírbátort az NB III-ból az NB II-be vezette, ősszel pedig - magasabb osztályban is - vitézül teljesített társulatával. Ugyanezen összejövetelen szavaztak az „Év csapatáról”, amely büszke rang idén a Nyíregyházi FC-re „szállt”. A piros-kék klub tulajdonképpen megvédte a titulust: egy esztendeje szintén a Sóstói úti egylet söpörte be eme elismerést. Az „Év labdarúgója” választáson Szalke Zoltán gyűjtötte a legtöbb voksot: az NYFC Baracsi János futballistája vita nélkül, megérdemelten kapta meg a szakmai kitüntetést. Az „Év utánpótláskorú játékosává” a Baktalórántháza üdvöskéje, Kozma József avanzsált, míg az „Év utánpótlás-edzője” cím Farkas Béláit, a Vásárosnaményban dolgozó szakembert illette meg. „Olyan vékony vagyok, mint egy tornászlány” Immáron egy hete pattant ki a hír: elpattant a húr Vásárosnaményban. Az NB lll-as egylet vezetése a Berettyán-Krasznai-Tőröstriót nemkívánatos személyeknek nyilvánította. A három játékos kívül találta magát az öltözőn, amit ki-ki vérmérséklete szerint fogadott. A „kirakottak” közül Krasznai Attilát nem vágta földhöz döntés. Koncz T. (Új Kelet) ____ Ha nem is fogott padlót, a csatár nyilatkozott a száműzetésbe torkollott naményi korszakról. „Hosszú folyamat eredménye, hogy így végződött ez a történet. A kezdet nyártól datálódik, amikor csapatkapitányt választott a csapat. A játékosok nagy fölénnyel engem szavaztak „csókának", helyettesül pedig Toros Lacit. Ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy Farkas Béla edzőnek erről egészen más elképzelése volt, így persze nemigen tetszett neki a dolog... Szezon közben aztán több jel mutatott arra, hogy megromlott a köztünk lévő kapcsolat. A harmadik forduló után. mivel mindaddig csupán egy pontot szereztünk - mint kapitány -, sütés-főzésre hívtam a játékosokat, a vezetők és az edző kizárásával. Erre a tarpai beszélgetésre éppen azért volt szükség, hogy azok is elmondják véleményüket, akik a közös értékeléskor inkább hallgattak. Mi lett belőle? A vasárnapi meccs előtt azt hallottam vissza: én fúrom Bélát, s ez tesz az utolsó mérkőzésem Naményban. Csak két példát említettem... Úgy érzem, Farkas Béla a Vásárosnaményban kialakult hatalmát féltve elmarja maga mellől azokat az embereket, akiknek saját véleményük van. és azt el is merik mondani!" Arra, hogy a sértettség beszélne belőle, Krasznai Attila csak legyint. De... „Meg lehetett volna másként is oldani ezt a búcsút. Bedobták a köztudatba. hogy tíz kiló súlyfelesleg van rajtam, holott olyan vékony vagyok, mint egy tornász- lány! Hiányoltam továbbá azt is, hogy a játékosok egy szóval sem álltak ki értünk, bár korábban én többször megtettem ugyanezt értük, akár Farkas Bélával szemben is. Mindezek ellenére sok sikert kívánok volt társaimnak!" A „megszólított” tréner tételesen felelt a játékos felvetéseire. Farkas Béla természetesen kontrázta a futballista állításait. „Az, hogy a csapat kit választ kapitánynak, majdnem mindegy. Azt azért őszintén bevallom: meglepett a szavazás eredménye. Ahogy az idő bebizonyította. Krasznai Attila nem alkalmas ilyen feladat ellátására. Ami a „fúrást" illeti: valóban voltak olyan hangok, hogy■ a csapat esetleg ellenem fut- ballozik, de túlléptünk rajta. Meglehet, pont az volt a baj, hogy győztes meccsek után asztal alá söpörtük a problémákat. Hogy elfojtanám azokat, akik saját véleménnyel bírnak? Nos, itt egyedül Krasznai Attiláról van szó... Érdekes: az utóbbi hét évben félévenként váltott egyesületet, és csak Leveleken, illetve nálunk „húzott le" másfél évet egyhuzamban. Ezek után megkérdezem: mindig az edzőkben volt a hiba?... Ha igaz az, hogy nálam sokat kell edzeni, akkor furcsa, hogy valakin súlyfelesleg van. Márpedig Krasznain ennek látható jelei voltak. Szóltam neki: változtasson az életmódján, mert gyaníthatóan ebben keresendő az ok. Az is elgondolkoztató, hogy állandóan azzal takarózik: ő megmondja a véleményét, ezt pedig mások nem tudják elviselni. Egyébként a képességeivel semmi gond nincs, a szemléletével annál inkább." Labdarúgás 1997. november 29., szombat Rangadó előtt belháború Vasváriban NB I B, 19. forduló Tiszavasvári Alkaloida SE-Nyíregyházi FC Tiszavasvári, szombat 13 óra. V.: Kiss B. (Hidasi, Varga L.) Száraz Attila (Új Kelet) ___ „R emélem, mi örülhetünk... ” Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere: — Én egy nagyon korrekt mérkőzést várok a szombati találkozótól. A kézilabda-mérkőzés előtt felhívtam a szurkolók figyelmét a sportszerű buzdításra, nem igazán jött be. Meglepett, hogy az NYKC edzője több újságban is durvának minősítette a tiszavasvári csapatot. Inkább azzal kellett volna foglalkoznia, hogy miért állít atta ki magát az utolsó öt percre, nehéz helyzetbe hozva játékosait. Nem jó, ha ilyen felhangok kísérnek a két város között egy rangadót. Kérem mind a két szurkolótábort, hogy sportszerűen biztassák labdarúgóikat. Remélem, senkit nem befolyásol a most Tiszavasvári ellen beindított negatív sajtó-hangulatkeltés. Nagyon szurkolok Nyíregyházának, hogy jusson be az NB I- be, a mieinktől pedig azt várom: az őszi szezont úgy zárják, tavasszal ne legyen kiesési gondjuk. Rövidesen találkozunk az Alkaloida vezetőivel, megpróbálunk olyan helyzetet teremteni a télen, hogy ne legyen gond tavasszal. így hosszú távon épülhetne egymásra a két csapat. Szombaton szoros mérkőzés várható. Egyik csapat sem ontja a gólokat, viszont nem is kapja. Egy apró gól eldöntheti a három pont sorsát. Remélem, hogy a találkozó végén mi örülhetünk. Paróczai búcsúfellépése- Készültünk, ahogy tudtunk. Úgy néz ki, összeállt a csapat. Óriási lesz az akarat a szombati mérkőzésen. Bízom a pozitív eredményben. Az eredményre nem tudok tippelni, de azt látom, hogy a játékosok meg fognak egymásért halni a pályán - mondta beszélgetésünk elején Paróczai Sándor.- Szerdán nem volt edzés, volt-e foglalkozás csütörtökön, megkapta-e a járandóságát a csapat?- Csütörtökön volt, de csak a tartozás huszonöt százalékát kapták meg a fiúk. Erről nem akarok bővebbet mondani, rám csak a szakmai munka tartozik, ígéretet kaptak a fiúk a hátralék rendezésére.-Hogyan zajlik a megbeszélés? Ki képviseli a csapatot a vezetőkkel szemben az egyeztető tárgyalásokon ?- A csapatkapitány. Természetesen én is ott vagyok a megbeszélésen, de csak azért, hogy ne fajuljon cl személyeskedéssé a dolog.-Hogyan lehet ilyen hangulatban pszichésen felkészülni a mérkőzésre, ha minden játékos fejében a pénz, a tartozás jár?- Na ez az... Csütörtökön volt játék, de olyan lelkiállapotban voltak a fiúk, hogy idő előtt az öltözőbe kellett küldeni pár játékost, mert rugdosódtak. Pénteken nem is volt foglalkozás, nehogy elszakadjon a cérna.- Mi lesz a kezdőcsapat?- Szamosira továbbra sem számíthatok, a harcos, stabil védő Szarka besárgult. Maradt a komlói gárda: Szabó L. — Have lant, Lenkei. Homann - Szamán. Veres, Szenes, Hegedűs vagy Bohács - Balogh. Fazekas, Kocsis.- Van-e már döntés arról, hogyan alakul az Ön sorsa? Megy vagy marad az utolsó forduló után?- Azt hiszem, ez már lefutott ügy. Kilencvenkilenc százalék, hogy távozom. Nagyon örülök annak, hogy a fiúkkal dolgozhattam, de ebben a légkörben nem megy tovább... Szerintem egyébként nem is fognak marasztalni a vasvári vezetők. A most kialakult helyzetért is engem okolnak... NYFC: garantáltan nincs lazítás Első hely vagy második? Ez itt a kérdés. A Nyíregyházi FC pedig saját maga intézheti el a választ. No persze nem kétséges, melyik változat a szimpatikusabb. Ami tény: az NYFC listavezetőként „nyargal” Tiszavasváriba, hogy meglovagolja a felettébb csábító esélyt. De bármennyire is csábos az élen trónolás - eme derbi az, amelynek végkifejletére nincs garancia. A piros-kékek azért bíznak és remélnek... Koncz Tibor (Új Kelet) ____ Ne m különben Őze Tibor edző, aki abszolút kívülállóként korábban csak hallomásból értesült e „házi összejövetel” jelentőségéről. — Azt tudom, hogy az évek során a Tiszavasvári-Nyíregy- háza randevú olyan mérkőzéssé alakult, amelyen az volt a cél: a Vasvárit feltétlenül le kell győzni - fejtegette az NYFC-t pallérozó tréner. - Nos, nekünk ebben az idényben minőségileg más céljaink vannak, ezért a sikeres szereplés a hazaiak ellen nem cél, hanem nagyon fontos eszköz a további terveinket illetően. Egyébként is most, hogy hónapokig megmerevedik a tabella, nem mindegy: elsőként vagy másodikként végzünk. Azt azért kiemelném: az eredménytől függetlenül már biztosan feljutó helyen zárjuk az őszt. Azt sem kell bizonygatnom, hogy mindennek ellenére nem vesszük félvállról a meccset. Soha nem tettünk ilyet, miért pont az utolsó mérkőzésen lazítanánk. Sőt az volna igazán szép, ha egy vereséggel gyűrnénk le ezt az idényt. Az az egy pedig már megvolt... A nyíregyházi játékosok is nagyon odafigyelnek erre a fellépésre. A mindig fitt kapus, Vadon Lajos például mozgalmas, „melós” délutánra számít.- Állhat elöl, állhat hátul ez a két csapat, ennek a mérkőzésnek különleges hangulata van. Azt talán mondanom sem kell, óriási küzdelem lesz, amelynek végeredményére hadd ne tippeljek. Mindenesetre van egy titkos vágyam... Midőn Kirchmayer Tibor messziről csöppent az Őze-alakulatba, a középpályás eleddig kimaradt a „nagy csörtéből”. Eddig...- Biztos, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk, bár számomra mindegy, kivel játszunk, egyformán fontos minden találkozó. Az sem izgat különösképpen, hogy esőben, sárban, esetleg hóban kell pályára lépni, egy a lényeg: az eredmény. Természetesen nyerni akarunk és fogunk is. Az utóbbi hetekben nehéztüzérré avanzsált Kondora József sem volt még részese az örökrangadónak. — Jóllehet, én még nem játszottam Tiszavasvári-Nyíregy- háza rangadón, tudom, mekkora presztízsértéke van a szombati mérkőzésnek. Más-más szempontból ugyan, de mindkét csapatnak szükséges a siker: mi az első hely megtartására törekszünk, míg ellenfelünk a bentmaradásért küzd. A meccs előtt sohasem szeretek jósolgatni, legyen elég annyi: győzni megyünk Vasváriba, ahogy mindenhová... Végül is cseppet sem lesz könnyebb vagy nehezebb dolgunk, mint bárhol az országban, ahol eddig megfordultunk. Az NYFC-brigád majdnem teljes létszámban vonul fel Tiszavasváriban. Az egyke, fix hiányzó Janics, mivel a gólzsák „besárgult”, emígyen neki lefutott a szezon. Kirchmayer rúgást kapott a lábfejére a Paks elleni ütközetben, amiként sérültett jelentett Mérész is. A várható kezdő tizenegy: Vadon-Czap-Bama, Kiss- Kondora, Karkusz, Szatke, Koltai - Kirchmayer vagy Capatina - Németh, Takács. Mi lesz itt? Száraz Attila jegyzete Áll a bál Vasváriban! Az ember hallja a híreket, és nem hisz a fülének, a szemének. Már majdnem gyűjtögetni kezdenék baráti körömben a játékosoknak, de eszembejut, hogy az én fizetésem is csak bruttó 35 ezer, amibó'l huszon- egynéhányezer forintot kapok kézhez. Ennyit pedig ők is kapnak. Nyilván, ha többre vágyom, többet kell dolgoznom az átlagnál. Szerintem teljesen normális, hogy ha egy csapat a kiesési zónában van, akkor a játékosai ne éljenek úgy, mintha a feljutásért küzde- nének. Az igényeket a nyújtott teljesítményekhez kell alakítani. Sajnos, az ősszel leginkább két negatív dolog miatt került az ASE Alkaloida SE Tiszavasvári az érdeklődés kereszttüzébe. Egyrészt, mert pocsékul szerepelt a 17. fordulóig az NB I B-s bajnokságban, másrészt, mert amikor végre elindult a csapat fölfelé, azon nyomban sztrájkhangulat ütötte fel a fejét a gárda háza táján. Pedig nem mindenért a vezetők a hibásak. Anélkül, hogy védeném őket, szerintem bárki a csapatból kipróbálhatná, milyen is egy kieső zónában lévő csapatra szponzori pénzt szerezni. Jómagam nem tudom, nem értem, ami ott zajlik. Megy a követelőzés, a klikkeskedés... Sajnos, a nézőközönségtől, a szponzoroktól, az Alkaloida gyár vezetőitől nincs, aki bocsánatot kérjen, amiért tizenhét fordulón keresztül nem nyert a csapat! Nincs, aki azt mondja: köszönjük a türelmet... Köszönjük azt, hogy még itt lehetünk, és az utolsó helyért nem vesszük fel a járandóságunkat... Igaz, nem ilyen szereplést ígértünk szerződéskötéskor, de összekapjuk magunkat... Szó nincs erről! Találó a mai tiszavasvári helyzetre az a hasonlat, amikor azapu- ka megígéri a fiának, hogy ha jó lesz a bizonyítvány, akkor év végén ajándékot kap. A gyerek tanul, tanul, de nem sikerül a jó bizonyítvány. Persze, azért a gyerek az ajándékot elvárja... Más világ ez! Ha a privát életben például egy esztergályos elront valamit, kirúgják, szerencséje van, ha a kárt meg nem téríttetik vele. Labdarúgásban semmi baj... Amíg a szerződése szól, fizetni kell! Kártérítés a fociban rossz munkáért, a lelketlen, eredménytelen játékért, a rossz felkészítésért? Ugyan már! Megdöbbentő, hogy olyan helyzetben, amibe a Vasvári jutott, senkinek sincs lelkiismeret- furdalása, önkritikája... Sztrájk a megoldás! Pedig a támadók igencsak elgondolkodhatnának, mi az oka, hogy idáig jutott az ASE. Talán még egy őszinte pillanatukban azt is elismerhetnék, hogy rosszul fociztak, selejtet „gyártottak”... A védők most bánhatják igazán, hogy egv csapat nemcsak védelemből áll! Hiába teljesítenek ők jól, ha nincs, aki gólt lőjön... (Az egy külön fejezet lenne, ki és miért gondolta, hogy ezzel a támadósorral komoly eredményt lehet elérni az NB I B-ben. Akárcsak az, hogy mi a fontos? Egy edző megfeleljen a vezetőségnek, de nincs eredménye, vagy az, hogy a vezetőséggel állandó konfliktusa legyen, de közben nyerjen a csapat?) Nem kis tétje lesz az Alkaloida vezetői és a város polgármestere hétfői találkozójának. Sok minden eldőlhet... Sokat segíthetnének magukon a vasvári labdarúgók szombaton egy jó eredmény elérésével. Nem túlzás: a vasvári foci jövője a tét! Egy gyenge, állandóan balhézó csapatra ugyanis nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van. Nem igazán jó reklámhordozó, nem igazán vet jó fényt a városra... Mindenki a sikert szereti! És akit ősszel heteken át hitegettek, egykét győzelemmel nem biztos, hogy meg lehet győzni... Bravúr kell! Szerencsétlen dolog, hogy éppen a másik szabolcsi csapat ellen kell bizonyítani, kiélezett, küzdelmes mérkőzésen... Bár, ha jobban belegondolunk, mit is lehet várni a Vasváritól. ha végignézzük a heti programot? Hétfőn pihentek a labdarúgók, mert vasárnap mérkőzés volt. Szerdán sztrájkoltak, j csütörtökön rugdosódtak, pénte- j ken pedig nem edzellek...
