Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-26 / 276. szám
1997. november 26., szerda Interjú Palotai István exkluzív interjúja ___ _- E reclics László az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. vezérigazgatója. Vezérigazgató úr! Kérem, mondjon néhány szót bevezetőül az ATEV célkitűzéseiről.- Az ATEV Részvénytársaság alapítása óta változatlan feladatkörrel és folyamatosan dolgozik, teljesíti az alapító okiratban rögzített feladatait. Száz százalékban állami tulajdonban lévó' részvénytársaság, a tulajdonosi jogokat a földművelésügyi miniszter gyakorolja. A cég célja és küldetése: állati eredetű hulladékok feldolgozás útján történő ártalmatlanítása. E tekintetben az ATEV már megalakulása idején messze megelőzte az akkor érvényes környezetvédelmi követelményeket: a cég tevékenységével egy, a mai napig is nagyon korszerű hulladékgazdálkodási elvet - a hulladék újrahasznosítását - valósította meg.- Volt példaképük? Létezett valamilyen nyugati minta, amit figyelembe vehettek?- Igen. Az ATEV jelenlegi technológiája - természetesen még nem ilyen modern eszközökkel - már a két világháború között létezett, és Németországban szabványosították. Otljártamkor személyesen tapasztalhattam, hogy mind a mai napig hasonló stílusú és jellegű épületek szolgálják a fehérje- feldolgozást. A technikai eszközök természetesen sokat korszerűsödtek, hatékonyságuk javult egész Európában, így hazánkban is. Azzal, hogy az Európai Unióba készülünk, együttjár természetesen az is, hogy jogszabályainkat az állategészségügyi és környezetvédelmi szempontból egyaránt az uniós előírásokhoz, szabályokhoz igazítjuk. A módosítások tempója nálunk sokkal gyorsabb, mint az EU- tagállamok esetében, hiszen Nyugat-Európa országaiban azokat mindig a szervesen végbemenő műszaki fejlődés üteméhez igazították. A minimális elvárásokat mindig a már meglévő fejlettebb technológiák szintjén jelölték ki. Nálunk merőben más a helyzet, a hazánkban meglévő technikai szintet meghaladó nívóra kell lépnünk. Olyan ez, mintha nem egy emelkedőn, hanem egy lépcsőn haladnánk... Ennek szükségessége kétségtelen, de roppant erőfeszítéseket követel... I- Hol jelentkezik tevékenységük legfőbb haszna?- Elsősorban a húselőállító, illetve a húsfeldolgozó cégeknél. Az állattenyésztési ágazatra leselkedő legnagyobb veszély mindig is a járványok elterjedése volt. Ma sincs ez másképp. Az állati eredetű hulladékok jellegüknél fogva potenciális fertőzéshordozó anyagok, ezért vonatkoznak rájuk szigorú előírások. Laborvizsgálat nélkül egyetlen darabka hulladékról sem lehet eldönteni, hogy hordoz-e fertőzést, vagy sem. tehát úgy kell vele bánni, mintha a válasz erre eleve ,.igen” volna. Ha az ide vonatkozó előírásokat nem tartanák be, akkor a magyar állatállományt menetrendszerűen tizedelnék a járványok, amelyek többszörös kárt okoznának. Veszendőbe menne az elpusztult állatokra fordított kiadás, és a magyar húsexport is ellehetetlenülne... Cégünk hasznossága tehát — mondhatni - ágazati hasznosság, amelynek haszonélvezői a vágóállatokat előállító és feldolgozó vállalkozások. I- Mennyire érzik magukénak ezt a tényt az említettek? — Az eredményesen gazdálkodó és nagyobb cégek ennek tökéletesen tudatában vannak. Viszont azok a parasztgazdaságok, amelyek csak néhány állatot tartanak, ezzel kevésbé foglalkoznak..- De hiszen az ő elhullott állataik ugyanolyan veszélyforrást jelentenek, mint a nagyüzemekéi. Ki hivatott - ki lenne hivatott - a kistermelők felvilágosítására ? Kinek a kötelessége az összefogásuk?- E tekintetben a hulladék- törvény ad eligazítást, amely rögzíti, hogy minden hulladéknak van tulajdonosa. Jelen esetben az elpusztult állatok gazdája. Az önkormányzatoknak az a feladata, hogy a illetékességi területükön keletkezett hulladékok ártalmatlanítását megoldják. Ennek módja nincs szabályozva, magyarán, a megoldásért az önkormányzat a felelős, a költségek viselésében pedig szabad döntési lehetősége van: kifizetteti-e a hulladék tulajdonosával, vagy pedig a saját költségvetéséből fedezi azt... így az önkormányzatoknak egyik lehetősége, hogy az ATEV Rt.-vel vagy egyéb fehérjefeldolgozóval szerződést kössön, és az ártalmatlanítási feladatot ennek a cégnek a segítségével oldja meg. Cégünk az ország valamennyi önkormányzatának kész ilyen szolgáltatást nyújtani. Az, hogy jelen vagyunk-e egy-egy településen, csak attól függ, hogy az önkormányzat óhajtja-e a velünk való együttműködést vagy sem. A szolgáltatásainkra nemet mondók legfőbb érve az szokott lenni, hogy drágák vagyunk... Hadd tegyem hozzá: az ATEV szolgáltatásainak hagyományos alternatívája, a dögkutak üzemeltetése — amennyiben az előírásokat pontosan betartják — sokkal többe kerül! Arról ne is beszéljünk, hogy a fehérje elvész és a dögkút évtizedekig veszélyes állapotában megőrzi a hulladékot, évente ismétlődő baleset helyszínét testesíti meg. — Ha már az áraknál tartunk: ha jói hallottam, megkezdte tevékenységét az országban egy másik - nem magyar - fehérjefeldolgozó vállalkozás is...- Valóban így van. Van néhány cég Magyarországon, amely ugyanezzel a szolgáltatással sok esetben sokkal kecsegtetőbb ajánlatokat tesz partnereinknek, mint amit mi teljesíteni tudunk. Ebbe a negatív árharcba mi igyekszünk nem belemenni, mert annak semmi értelme sincs, hogy mindenki tönkremenjen... Továbbra is törekszünk saját árpolitikánkat érvényesíteni, és azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt években hibátlanul kiszolgált partnereink többre becsülik a szolgáltatás színvonalát és biztonságát, mint a pillanatnyilag vonzóbbnak tűnő anyagi előnyt. Azzal is tisztában vaIrány Európa! „ Távlatokban gondolkozunk... ” Vannak bizonyos feladatok, amelyeket - tetszik, nem tetszik-el kell végezni minden olyan országban, amelyik a kulturált Európába igyekszik. Ezek között jelentős szerepet kap a környezetvédelem. Ez, mint tudjuk, hazánkban bizony komoly ráfordításokat igényel, mivel roppant lemaradásokat kell bepótolnunk, miközben lépést kell tartanunk magával a napi fejlődéssel is. Ugyanakkor a cél eléréséhez nem elegendő a felkészültség és a jóakarat, szükség van a fejlődést valóban igénylő szakmai szemléletre, valamint arra az áldozatkészségre, amely nagyobb perspektívákban gondolkozik, és anyagi ráfordításoktól sem riad vissza. Vannak dolgok azonban, melyeket nem lehet csak pénzzel megfizetni. Ilyen a jövőnk biztonsága is... Ha egy jól felkészült, jól szervezett komoly cég, évek óta küzd környezetünk tisztaságáért, állatállományunk egészségéért, akkor „miért is ne” jelenne meg a piacon más is, esetleg egy multinacionális tőkeerős cég is, amelyet elsősorban a profit érdekli, hiszen a befektetett tőkének ez a célja, az alacsonyabb jövedelmet hozó tevékenységek elvégzése már kevésbé. Piacgazdaságban élünk, amihez ez is hozzátartozik. A versengő cégek között különbséget tenni viszont már nem a mi dolgunk, hanem az ország érdekét is szem előtt tartó magyar fogyasztóké, vállalkozásoké. gyünk, hogy ez a tevékenység bizonyos árszim alatt hosszú távon nem tartható fent, és az irreális árakkal operáló cég vagy megszűnik, vagy szükségszerűenmegváltoztatja árail. Az ATEV immár évek óta tudatosan csökkenti önköltségét, és erre alapozva folyamatosanjavítja, mérsékli árait. Ezt a folyamatot nem a konkurenseink kényszerítik ki, hanem társaságunk hatékonyságának javulása vezérli. Ez része stratégiánknak. — Mi a helyzet szőkébb pátriánkban? Milyen hadállásokat mondhat magáénak az ATEV az ország északi, északkeleti régiójában?- Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kiváló konstruktív partnerekre találtunk a helyi önkormányzatokban. Ösztönzésünkre — a megyei állategészségügyi hatóság támogatásával - kisrégiókat hoztak létre, és ezek központjaiban fogadjuk a kistérség állati eredetű hulladékait, amit azután a rendszeresen közlekedő körjáratainkkal szakszerűen és gyorsan elszállítunk. A gyűjtéshez és a szállításhoz szükséges konténereket, azok tisztítását az ATEV biztosítja, de a begyűjtőhelyek kialakítását is mi szervezzük és bonyolítjuk. Nagy segítségünkre van ebben a térségben, hogy szolgáltatásaink fejlesztéséhez a területfejlesztési alaphoz pályáztunk és kapunk pénz eszközöket. Biztos vagyok benne, hogy ez az eredményes együttműködés az ország egyéb területein minta értékű lesz... — Ha nő a részt vevő ön- kormáriyzatok és gazdák száma, abban az esetben csökkennek a költségek is?- Ez az egy kilogram m r a jutó szállítási költséget nyilvánvalóan csökkenti. Ha a begyűjtőjárműnek harmadannyit kell futnia ugyanannyi hulladék összegyűjtéséhez, akkor a szállítási költség is logikusan arányosan csökken. I — Mi a helyzet az északi országrészben ? — Az északi régióban ezt a rendszert nem indítottuk be. A tájegység önkormányzataival fel kell mérnünk, hogy ilyen, vagy ettől eltérő rendszer lesz a hatékonyabb a hulladékok begyűjtésében. A rendszer hatékonyságát ugyanis az dönti el, hogy milyen területi eloszlásban mennyi hulladék képződik. Amíg Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében kimondottan sok állatot tartanak, addig például - úgy tudom - Nógrádban lényegesen kevesebbet. (Ennek oka a terület domborzati és éghajlati viszonyaiban rejlik, amely nem engedi meg nagy mennyiségű takarmány termelését.) Ezen a vidéken lehetséges, hogy túlságosan nagy területeket fogna össze egy-egy regionális begyűjtőközpont. Ez azzal járna, hogy a gazdáknak jelentősen hosszabb utat kellene megtenni elhullott jószágaikkal, ami senkitől sem várható cl. Logikusnak tűnik tehát a közös vizsgálódás, mert a cél az, hogy a mostanihoz hasonló, de az adott környezetben hatékony rendszert alakítsunk ki. Például: az idén helyeztünk üzembe a Somogy megyei Bö- hönyén az egy modern és ténylegesen nagyobb begyűjtőközpontot. Ez egy önálló telephely állandó személyzettel, ahová a kisebb régiókból, saját járműveinken szállítjuk a hulladékot. Innen már nagyméretű, 22 köbméteres konténerekben történik a továbbszállítás a feldolgozóüzemeinkbe, ott ez a leghatékonyabb megoldás. Mindez azért indokolt, mert Somogy megyétől meglehetősen nagy távolságra vannak a feldolgozóüzemek, és így jelentősen tudtuk csökkenteni a szállítási költségeket... Azokban a megyékben, ahol a gazdák hagyományosan kevés, de nagytestű állatokat tartanak, az látszik célszerűnek, hogy a mainál kisebb teherbírású szállítóeszközök célfuvarban — egyenesen a gazdáktól - gyűjtsék be a hulladékot. Nem mindegy , hogy mekkora értékű és mekkora tömegű jármű megy célfuvarba, mert ha a feladathoz igazított kapacitású eszközt működtetünk, akkor tudunk csak alacsony és elfogadható költséget produkálni.- Kap az ATEV állami támogatást? Elvégre amit a cég tesz, az nemzeti érdek. — Erkölcsi támogatást okvetlenül. Ez valóban tényleges érték, amit komolyan kell vennünk! Az erkölcsi megítélés jelentősége a hatóságokkal, partnerekkel folytatott tárgyalások alkalmával mutatkozik meg. A korrektség megtérül. Anyagi támogatást viszont csak a mindenki más számára is elérhető pályázatok rendszerén keresztül kaphatunk.- Konkrét, és talán kellemetlen kérdéskör következik. Ön szerint jelentkezett Magyarországon is a kergemarhakór?- Nem tudok Magyarországon ilyen megbetegedésről, viszont Angliában és Nyugat-Eu- rópában továbbra is létezik. Éppen most kaptuk kézhez az Európai Unió szakhatóságának egyik állásfoglalását, amely a kór elterjedtségének mértékét vizsgálja, és arra a megállapításra jut, hogy az unió egyetlen tagországa sem tekinthető ettől a betegségtől mentesnek. Erre az eredményre nem a kór országonkénti mérésével jutottak, hanem azáltal, hogy fertőzött területen készült, fertőzés hordozására alkalmas takarmánykeverékek az unión belül mindenütt forgalomba kerültek. I- Magyarán, az állati fehérje eredetű takarmány- lisztek fertőzéshordozók?- Ezek az Európai Unió álláspontja szerint valóban hordozók lehetnek, ha fertőzött anyagból készültek. Itt igen sok a ha. Ezért a most formálódó joganyag minden valószínűséggel előírja majd, hogy bizonyos emlősállatok agy- és gerincvelőjét takarmányozási célra nem lehet felhasználni, így kívánják megakadályozni a továbbterjedést.- Az ember pedig azt hi- hetné, hogy az a hőkezelés, amelyeken ezek az anyagok átmennek, bőven elégségesek a baktériumok és a vírusok elpusztításához...- A baktériumok és vírusok gyakorlatilag elpusztíthatok. A problémát, az okozza, hogy a BSE, a fertőzés hordozója maga is egy fehérje, illetve a fehérjének egy bizonyos része, amit prionnak neveznek. Addig tehát, amíg a fehérje fehérje, addig ez a fertőzéshordozónak tartott prion létezik. Csak akkor szűnik meg létezni, ha magát a fehérjét megsemmisítik, például elégetik.- Remélhetőleg - mivel a magyar állomány „ tiszta" - mindez a ATEV-et nem fogja érinteni... — Erről egy állategészségügyi szakembert kell megkérdeznie, azonban magam is nagyon remélem... Az a meggyőződésem, hogy Magyar- országon a BSE-betegscg nem terjedt el. Az unión belül az előbbiekben megfogalmazott aggályok - véleményem szerint - hallatlanul szigorúak. A betegség megfékezése mindenképpen indokolt, azonban én abban reménykedem, hogy miután a fertőzés hatásmechanizmusát megismerjük, a szigorú rendelkezéseken enyhíteni fognak, illetve a drágán megvalósítható kis hatású intézkedéseket feloldják. Én mindenesetre a legnagyobb nyugalommal eszem hazai marhahúst.- Ezek szerint jelenleg az ATEV-nek a legkeményebb szabályzásra kelI felkészülnie...- Igen, ez a helyzet. A jogszabályok alkotója és alkalmazója egyaránt roppant nehéz helyzetben van. hiszen eleget kell tennie az EU várható mondhatni könyörtelen elvárásainak. Jelenlegi fejlettségi szintünk emelkedését a rendelkezésre álló szűkös fejlesztési erőforrások figyelembevételével kell biztosítani. A technikai fejlesztésnek van egy reális időszükséglete. Ha az szükséges idő nincs biztosítva, esetleg csak kapkodni Tudunk, de a gyors fejlődés elmarad. Nem irigylésre méltó feladat, azonban ha mindannyian nagyon akarjuk, teljesíteni fogjuk! Az ATEV dolgozói közössége a legjobb tudása szerint támogatja a terveket. Ez a kiváló szakembergárda a garancia a követelményeknek való megfelelésre. Üzleti partnereink bizalma óriási segítséget jelent számunkra. Nem pártolnak cl tőlünk, bár már az is előfordult, hogy egy szerződés megkötése után mondták el, hogy a mi ajánlatunk elfogadásával mennyi költségük keletkezett. mégis az ATEV mellett maradtak. Az ember ilyenkor nehéz helyzetben van. hiszen ajánlhat fel ennek okán engedményeket. A szükséges anyagi alapok nélkül viszont a fejlesztések megvalósítása lehetetlenné válna. Hangsúlyozom, hogy mi perspektivikusan gondolkodunk, és tevékenységünk felöleli az egész vertikumot, magyarán nem válogatjuk ki a nagyobb hasznot hozó részfeladatokat... Könnyű lenne ezt tennünk, de tudatában vagyunk, hogy piaci céljaink elérésén túl nemzeti szempontból is fontos teendőink vannak. Ezeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Elvégezzük a hálátlan, rosz- szul fizető és nehezebb munkákat is. nem hagyjuk ezeket sem problémaként partnereink vállán. Tudjuk, hogy ezzel a magyar állategészségügynek, a magyar húsiparnak, az exportnak egyaránt ártanánk. I- Vezérigazgató úr! Kö- I szőnöm a beszélgetést.
