Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-26 / 276. szám

1997. november 26., szerda Világkrónika Kecskemét ajándéka Beregszásznak Magyar Távirati Iroda Eszak-lrakban a Dzscilcil Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PÚK) kedden próbaképpen elfogadta törökországi támogatást élvező ellenlábasa, a Maszud Barzani irányította Kurdisztán Demokratikus Pártja (DPK) által ajánlott tűzszünetet - közölte Ankarában Sazad Szaib, a PÚK szóvivője a Reuters munkatársával. A DPK hétfőn hirdetett egyoldalú tűzszünetet, amelynek betartását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a PÚK akadályozza meg a törökor­szági kurd gerillák tűzszüneti vonalakon átnyúló támadásait. A PÚK szóvivője szerint a kikötés teljesítése kivihetetlen, és a feltétel nélküli fegyvemyugvás mellett foglalt állást. Niger elnöke hétfőn este föloszlatta az ország kormányát. Ibrahim Barré Mainassara azzal indokolta dön­tését, hogy a kormány képtelen volt megbirkózni az afrikai országot sújtó számos nehézséggel, így nem tudott véget vet­ni a tuaregek lázadásának és a közalkalmazottak sztrájkjának sem. Mainassara 1996 januárjában katonai puccsal ragadta magához a hatalmat, elűzve az ország első demokratikusan úton hatalomra jutott konnányát. Bosznia-Hercego vina Köztársaság csatlako­zik a taposóaknák teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződéshez. Keddi zágrábi sajtójelentések szerint erről Szarajevóban döntött a köztársaság Állandó Katonai Bizott­sága, amely a kollektív államelnökség tagjaiból, a fegyveres erők parancsnokaiból, a védelmi minisztérium vezetőiből, valamint a térségbe vezényelt nemzetközi katonai erő (SFOR) megbízottaiból áll. Szarajevóban bejelentették, hogy Bosznia- Hercegovina Köztársaság területén 1996. január 1-jétől 1002 személy vált aknarobbanás áldozatává, és közülük 219 bele­halt a robbanásokban szerzett sebesüléseibe. A vörös khmerek kedden több, a kambodzsai kormánycsapatok feletti győzelemről adtak hírt, de ezeket a phnompeni kormány cáfolta. A thaiföldi határ mentén harco­ló vörös khmer csoportok, amelyek a hatalomból júliusban eltávolított Norodom Ranariddh herceg pártján állnak, azt közölték, hogy az elmúlt napokban a kormánycsapatok egyik helyi katonai parancsnoksága, állása, illetve több harckocsija ellen intéztek sikeres rajtaütést. Megemlékezés Szolyván D. Á. (Új Kelet) ___________ A „háromnapos” munkára hurcolt és a sztálini lágerek­ben elpusztult kárpátaljai magyarok szolyvai emlék­parkjában vasárnap tartották a hagyományos gyászünnep­séget. 1944 őszén Szolyván volt a gyűjtőtábor, ahol több ezren haltak meg és nyugsza­nak tömegsírokban. A rendezvényt Tóth Mi­hály parlamenti képviselő, az Ukrajnai Magyar De­mokrata Szövetség elnöke, a Szolyvai Emlékparkbi­zottság Kuratóriumának elnöke nyitotta meg. A Himnusz elhangzása után Heveli Antal atya, pápai prelátus, címzetes kano­nok, szolyvai plébános tar­tott gyászmisét. A gyászünnepségen beszé­det mondott Petro Petriscse, ^ Kárpátaljai Megyei Köz- igazgatási Hivatal Nemzeti­ségi, Vallásügyi és Migráci­ós Főosztályának vezetője, Viski János, a Magyar Köz­társaság ungvári konzulja, Varga György, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője és Emil Landovszkij, az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt kárpátaljai megyei szer­vezetének elnöke. Üdvözlő levélben köszön­tötte az ünnepség résztvevőit Kisfalvi János, hazánk kijevi nagykövete. Üdvözlő levél ér­kezett a kijevi osztrák, német és olasz nagykövetségtől is. Az ünnepség koszorúzás­sal és a Szózat eléneklésével ért véget. Dalmay Árpád (Új Kelet) Emlékekben gazdag az ősz a kárpátaljai magyarság számára. Szép és szomorú, megható és vérlázító emlékek türemked- nek elő a múltból meghitt csa­ládi körökben, kisebb baráti közösségekben. A szokásosnál gyakrabban keresik fel ilyen­tájt a temetőket. Emlékeznek az elhunyt hozzátartozókra, isme­rősökre. Ilyenkor gyúlnak gyer­tyafények a sztálini munkatá­borokban elpusztult férfiak emlékműveinél. Korábban ősz közepén kellett koszorút vinni a munkahelyekről a felszaba­dítóknak mondott szovjet ka­tonák obeliszkjeihez, sírjaihoz is, mert a vörös hadsereg 1944- ben október végén söpört vé­gig a vidéken. Ilyenkor, novemberben van a kárpátaljai magyarságnak még egy, egyelőre szerényen, titokban méltatott ünnepe, amelyet sokáig — szabadság- vesztés terhe mellett - emleget­ni is tilos volt: az első bécsi döntés évfordulója. Jövőre lesz 60 éve annak, hogy 1938. no­vember 2-án a bécsi Belvedere palotában a Magyarország és Csehszlovákia által döntőbí­ráskodásra felkért tengelyhatal­mak arról határoztak, hogy or­szágunk visszakapja északi szomszédjától Trianonban el­vesztett területe túlnyomó részt magyarok lakta vidékeit. Ki­mondhatatlan, leírhatatlan volt az öröm Kárpátalján is, csak később árnyékolták be azt a második világégés már gyüle­kező fcllegei. Akkor, 1938 őszén tért vissza az anyaországhoz, szabadult fel a majdnem húszéves csehszlo­vák uralom alól a színmagyar Beregszász, az egykori Bereg vármegye székhelye is. Három nap múlva kezdte meg a hon­védség bevonulását a visszaka­pott területekre. Mindenütt óri­ási volt a lelkesedés, díszkapu­kat állítottak, előkerültek a két évtizede rejtegetett nemzeti színű zászlók, virágerdő várta honvédeinket. Az anyaország keblére ölelte hazatért gyerme­keit. Országszerte soha nem lá­MTI A román szenátusban újabb éles szópárbajok közepette fejeződött be kedden az okta­tási törvényt módosító sürgős­ségi kormányrendelet egy hete kezdődött általános vitája. Ez­úttal is a kisebbségek anya­nyelvű oktatására vonatkozó pontok képezték a nacionalis­ta érzelmű szenátorok - köztük elsősorban George Pruteanu, az oktatási bizottság parasztpárti (tehát a kormány vezető pártjá­hoz tartozó) elnöke - beszédei­nek célpontját, míg az RMDSZ reprezentánsai történelmi és politikai érvekkel támasztották alá álláspontjukat. Délután kezdődik a szaka­szonkénti vita, de előbb dön­teni kell arról, hogy a szavazás titkos lesz vagy nyílt. Pruteanu szenátor, aki keddi felszólalá­sában hadat üzent az önálló magyar egyetem létesítésére vonatkozó jognak is, titkos szavazást sürget abban a meg­győződésben, hogy annak ol­talma alatt a koalíciós pártok képviselői is csatlakoznak ál­tott zászlókészítési és -ajándé­kozási mozgalom kezdődött. Elsőként a visszatért gömöri és abaúji települések kértek ma­gyar zászlókat Borsod megye és Miskolc lakosaitól. Példáju­kat mások is követték. Az or­szágos gyűjtés központja Bu­dapesten volt, a Honszéretet Gazdasági Egyesület székhá­zában. Eleinte magánszemé­lyek, kiskereskedők ajándé­koztak zászlókat. Később, ami­kor Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja is zászlót kért, az iskolák, diákegyesületek álltak a mozgalom élére. A Kecskeméti Közlönyben 1938. november 6-án jelent meg a Nemzeti zászlókat kér­nek a felvidéki magyarok című írás. A városban létrehozták a felvidéki magyarok zászlóalap- ját, amelyre szépen gyűlt a pénz. Az első zászlók innen Losoncra, Rozsnyóra, Kassára kerültek. Tóth Dezső kisnyíri tanító abba az ungvári elemi iskolába vitte el a tanítványai által küldött zászlót, ahová egykor maga is járt. láspontjához, amely a kormány sürgősségi rendeletének az RMDSZ számára elfogadhatat­lan mértékű (így a kormányko­alíciót is veszélyeztető) meg­változtatását célozza. A bukaresti rádió déli híradó- jának indítóanyagaként, az érintettek válaszának ismerte­tése nélkül hosszabb részletet adott Pruteanu felfűtötten szen­vedélyes, nagyhatású szónok­latából. Pruteanu „a román po­litikai osztály vizsgájaként” állította be azt, hogy az általa sürgetett intézkedéseket elfo­gadja-e a testület. Név szerint felsorolta az RMDSZ szenáto­rait, kezdve Verestóy Attilával, a szövetség szenátusi frakciójá­nak vezetőjével és Markó Béla szövetségi elnökkel, körülírva ugyan, de egyértelműen kétség­be vonta Románia iránti hűsé­güket, hazugsággal és manipu­lációval vádolta őket, ugyanak­kor dicsérte az ellenzék olyan szélsőségesen nacionalista szó­nokait, mint az SZDRP-hez tar­tozó Dumitrascu szenátor, vagy Corncliu Vadim Tudor, aNagy- Románia Párt elnöke. Az egyszerű nemzeti zászlók mellett a különböző intézmé­nyek, egyházak, egyesületek, társadalmi szervezetek dísz­zászlókat is adományoztak. Kecskemét törvényhatósága 5 méter hosszú és 2 méter széles országzászlót készíttetett Mun­kácsnak. Az Orvoskamara dísz­zászlaját kerékpárosok vitték Komáromba, a Piarista Diák- szövetség a lévai Piarista Gim­náziumnak, a Református Jog­akadémia Kassa városának, a Kecskeméti Izraelita Nőegylet a Kassai Izraelita Nőegyletnek ajándékozott piros-fehér-zöld lobogót. Beregszászra három kecske­méti zászló is került. A refor­mátus tanítóképző gyakorló iskolája a beregszászi reformá­tus elemi iskolának, a Polgári Leányiskola pedig a polgári iskolának ajándékozott zász­lót. A harmadik - és épségben megmaradt! - zászlót a Magyar Országos Véderő Egyesület kecskeméti asszony csoportja készítette és juttatta el Bereg­szászra. A 3 méter hosszú és 1,6 Pruteanu a hazafias beszéd közepette nem tartotta ellent­mondásosnak azt sem, hogy elmondja: magyaf diplomaták révén próbált üzenni Budapest­nek, vegye rá az RMDSZ-t ál­láspontjának megváltoztatásá­ra. Markó Béla visszautasítot­ta a szenátor beállítását és rossz­ízű hasonlatait (Pruteanu be­széde egy pontján kijelentette, hogy az RMDSZ szenátorainak ereiben is „kék-sárga-piros vér kering, nem piros-fehér-zöld”). Pruteanu szenátor hevesen ostorozta Laurentiu Ulici-ot, a Romániai írók Szövetségének elnökét is, aki a múlt héten a vitában vele szemben állást foglalt a román történelem és a földrajz anyanyelvű oktatása mellett. Ulici a válasz jogán kifejtette: jelenleg az ukrajnai románok nemzetiségi iskoláik­ban románul tanulhatják az összes tárgyat és önálló egye­temük van, de Pruteanuval egy időben Ukrajnában is feltűnt egy nacionalista politikus, aki minden tárgy ukrán nyelvű oktatását sürgeti az ottani ro­mán iskolákban is. méter széles erkélyzászlól maguk az asszonyok varrták és hímezték, s november 16- án mutatták be Kecskemét város közönségének. A gyö­nyörű zászló felirata: A felsza­badult Beregszász városának. Hőseink emlékére. A kecske­méti „MOVE” női tábora. A zászlót 1939 tavaszán küldöttség vitte Beregszász­ra, ahol nagy ünnepség ke­retében helyezték el a város­házán. 1944 őszéig háborí­tatlanul ékesítette a zászló a városháza dísztermet. On­nan mentette még Kosztyó Miklós hivatalnok az érté­kes ereklyét a bevonuló szovjet csapatok pusztítása elől. Vízhatlan zsákban rej­tette el háza udvarán egy kőrakás alá. A család óriási kockázatot vállalt. Több­ször is tartottak Kosztyó- éknál házkutatást, kerestek a zászlót. Szerencsére a kőcsomó nem keltette lel a nyomozók figyelmet. Évti­zedekig hevert a pótolhatat­lan nemzeti és várostörténe- ti ereklye a kőrakás alatt. Csak a 90-es évek elején szer­zett róla tudomást a város közvéleménye, amikor Ráí­gérné Kosztyó Erzsébet, a zászló megmentőjénck lá­nya a felbecsülhetetlen érté­kű relikviát a Beregvidéki Magyar Kulturális iSzövct- ségnek, a beregszászi ma­gyarság érdekvédelmi szer­vezetének ajándékozta. (Ekkor kezdeményezte a BMKSZ Kecskemét cs Be­regszász testvérvárosi kap­csolatának felújítását, amit a kecskemétiek örömmel fo­gadtak. Nem rajtuk múlik, hogy ríem alakult ki igazi kapcsolat a két város kö­zött.) A szövetség ideiglenes megőrzésre vette át az cr- kélyzászlót. Ha a 35 ezres lélekszámú Beregszásznak újra megnyílik a 70-cs évek­ben megszüntetett múzeu­ma, a zászló ott kap majd végső elhelyezést. Ismerve a beregszászi viszonyokat, erre alighanem újabb évti­zedekig kell várnunk... Csak Havel MTI Csehországban az utób­bi hónapokban rohamo­san csökken a legfőbb al­kotmányos intézmények, a kormány, a képviselőház és a szenátus iránti biza­lom. Kivételt csak az állam­fői hivatal képez. A prágai Közvélemény- kutató Intézet (IVVM) no­vemberi országos felméré­séből kiderült, hogy míg a lakosság Václav Havclbe vetett bizalma november közepén 66 százalékos volt. ami négy százalékkal ma­gasabb, mint egy hónappal korábbiul, addig a többi al­kotmányos intézmény mű­ködésével egyre nagyobb az elégedetlenség. A Václav Klaus vezette jobbközép kormányban jelenleg csupán a megkér­dezettek 28 százaléka bí­zik, míg az év elején ez az arány meghaladta az 50 százalékot. Szeptember­ben a kormányban az em­berek 35, s októberben 33 százaléka bízott, tehát a csökkenő tendencia jól kivehető. Költözik a királynő Londoni tudósítónktól Erzsébet királynő kiköltö­zik a Buckingham-palotá- ból, és átadja azt az embe­reknek - jelentették be va­sárnap este Londonban. A palota híres kapuját lebont­ják, majd a királynő történel­mi otthonát művészeti galé­riává alakítják át, hasonló­an a párizsi Louvre-hoz, és megnyitják a turisták előtt. „Az emberek palotája” megnyilvánulás Erzsébet királynő egyik terve a mo­narchia modernizálásával kapcsolatban, melyre Diana hercegnő halála ébresztette rá. A lassan három hónapja halott hercegnő emlékére a volt otthonát a Kensington palotát is átalakítják múze­ummá. A munkálatok a jövő év elején kezdődnek el. A királynő tervei szerint a Clarence-ház lesz az új hi­vatalos rezidenciája neki és férjének, Fiilöp hercegnek. Jelenleg édesanyja a 97 éves anyakirálynő lakik a házban. így a Buckingham- palotából az átköltözés csak az anyakirálynő halá­la után történik majd. Ki­rálynő szerint a monarchiá­nak nagy változásra van szüksége. Az átköltözés a 235 éves Buckingham-pa- lotából nem lesz „szívet té­pő,, lépés a királynő részé­ről, miután a kedvenc tartóz­kodási helyét a Windsor-kas- télyt már újjáépítették a múlt évben (a kastély 1992-ben leégett) egyébként is csak heti három napot tölt a Buckingham palotában, és csak 12 szobát használ a 600-ból. Pruteanu a magyar egyetem ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom