Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-03 / 256. szám
Falujáró 1997. november 3., hétfő A derzsi csordásnak híres az étvágya Dojcsák Tibor Először a XII-XIII. század környékén épült templom ezen a helyen. Régészeti kutatások során feltárták oldalfalának döngölt agyagalapozását, benne 3-3 négyszögletesre faragott faoszlop lenyomatával. Ezt az épületet a XIII. század második felében lebontották, és alapjára újabbat húztak fel. A román kori téglaépületből megmaradt a nyugati zárófal bejárattól jobbra és balra eső falszakasza. A két román kori rész szentélyét a XIV. század második felében lebontották, és egyedül a diadalív alapozását használták fel az új, kora gótikus stílusban épült szentélyhez. Ennek ma is állnak a falai, de eredeti kőbordás boltozata az 1600- as években beomlott, ezért téglaboltozatot építettek. A jelenleg is álló tornyot 1797- ben építették, 1927-ben pedig elbontották a román kori oldalfalakat, és bővítették a hajót észak—déli irányban másfél-másfél méterrel. Az elmúlt évek során az egyházközség parókusa, dr. Kriskó György erején túl pénzét, sőt még autója árát is a templom restaurálásába fektette. Foggal-körömmel küzdött, és kitartása meghozta eredményét. A restaurálás után, a tető megbontásakor sajnos kiderült, a tető- szerkezet nem egyszerűen rossz, hanem életveszélyes állapotban van.- Vártam, mikor viszi el egy vihar, akkor legalább a biztosító fizetett volna - mondja félig komolyan a tisztelendő úr. Elkorhadtak a gerendák, ezért jiem várhattak az első viharig, nekifogtak a munkának, mihelyst egy kis pénzt tudtak szerezni. Volt némi pénz, mellé egy kis ígéret támogatásról Nyírderzs) Nyírcsászári NYÍRBÁTOR Nyírkáta Nyírvasvári o Pirícse Bátorligeti Nyírpilis ősláp T T ~ rw; JBátorliget Oly távol vagy tőlem, és mégis közel - énekelhetnék a nyírderzsiek a városi élet áldásairól. Eljuthatunk a faluba aszfalton Kántorjánosiból vagy Nyírcsászáriból, a Mátészalkát és Nyírbátort összekötő útról letérve, de hiába vezet rajta keresztül az út, mégis úgy tűnik, mintha a végére értünk volna. A közel 700 lelket számláló településen keresztülhaladva alig néhány emberrel találkozunk. Csendes, kihalt minden, a havas október erőtlenül sütő napja nem tudja előcsalogatni az embereket. A földszintes, hátul pajtával, góréval, óllal kiegészített falusi házak és a szociálpolitikai támogatás jóvoltából elkészült szinteltolásos családi házak között hirtelen, mint jelenés tűnik fel egy meghatározhatatlan formájú épület. Ez a katolikus templom. Az épület tervezője felettébb modernet alkotott, és kitartásának eredményeképpen létrejött egy olyan templom, amelyet aligha fognak valaha is klasszikusként emlegetni. Elhagyunk két kanyart, majd egy rövid siklás után a jeges út szélén leparkolunk a görög katolikus parókia előtt.- ennyivel vágott bele. Lebontották a régi tornyot, felrakták az újat, majd befedték. Az utolsó simítások elvégzését nem hagyta az októberi hideg.- Ilyen kemény, kötelesség- tudó munkásokkal még nem találkoztam! Kora reggel kezdtek, késő estig dolgoztak, pedig nem voltak elkényeztetve. A szállásukat nem tudtuk fűteni, ezért a vége felé már kénytelenek voltak mindennap hazautazni, de ez sem vette el a kedvüket - dicséri a munkát felvállaló Szórádi családot, apát és két fiát a tisztelendő. A hazautazás esetükben nem tréfadolog, hiszen Derzshez mintegy 80 kilométerről, Csengerújfaluból jöttek megmenteni a templomot. Most, hogy a végére értek, elkészült a számla, 2,5 milliót vitt el a javítás. Ennek egy részére német támogatás ígéretét kapták, a később érkező pénzt pedig Keresztes Szilárd püspök előlegezte meg, hogy ki tudja fizetni a munkásokat. A templom a közelmúltban már többe került, mint egy új, de Kriskó György nem akart másikat. A régire tette fel életét, hogy az emberek és világuk sorsát évezredek óta formáló vallás erejét olyan falak között hirdesse, melyekkel „nem bírtak a századok”! A csillogó rézborítású, frissen emelt templomtorony árnyékában áll a derzsi általános iskola. Korábban alsó-felső tagozat tanult itt, de a gyereklétszám csökkenése miatt a felsősök Nyírcsászáriban járnak, az alsósok pedig itthon, összevont osztályokban vannak. Az elsősök és harmadikosok összesen 11-en, a másodikosok és negyedikesek pedig 10-en alkotnak egy-egy osztályt. A statisztika ígér egy kis növekedést, de akkora nem várható, hogy külön osztályok alakuljanak. Sokan Bátorba vagy Császáriba íratják iskolába gyerekeiket, ez is oka az alacsony létszámnak. Két pedagógus okítja a kicsiket. Amíg a terem egyik felében ülő elsősök felelnek, tanulnak, addig a harmadikosok feladatokat kapnak, majd fordul a sorrend. Az új NAT bevezetésével változások várhatók a derzsi iskolában is, az önkormányzatnak több terve is van a jövőre. Talán hat osztály fog itt tanulni, de megtörténhet az is, hogy az alsósok is máshová fognak járni. A csendes iskolába lépve mintha visszajutnánk a múltba, nyoma sincs rohanó világunk ideges kapkodásának. A mész és kréta illatától terhes levegőben szinte tapintható a nyugalom. Ezt az érzést nem találjuk meg más nagy, gyerektömegtől zajos iskolák falai között, de a számítógépet, modern oktatási eszközöket, fakultációs lehetőségeket Derzsben nélkülö- nözik. így sem jó, úgy sem jó. A jeges úton visszakanyarodunk a polgármesteri hivatal felé. Az épület olyan, mint egy modern autó, paradox módon kívül kicsi, belül nagy. Helyet kapott benne az orvosi rendelő, a könyvtár, a posta, a művelődési ház, a polgármesteri hivatal és még a gáztelep is elfér az udvarán. Számtalan funkciójából következően a falu életének meghatározó pontja, ezért különösen ijesztő, hogy rogyadozó teteje be- omlásra készülődik. Ha kívül vannak is gondok, az belül nem látszik a polgármesteri hivatalon. Fehérre meszelt falak, mosolygós alkalmazottak és egy hivatal szokásos berendezése fogadja a betérőt: íróasztalok, könyvespolcok, számítógép, nyomtató, telefonok, irattartók és papírok minden mennyiségben. Komlóssy János polgármester a fizetés után indult az OTP-be, de mire visszatértünk az iskolából és a görög katolikus parókiáról, már várt bennünket. Komlóssy János a rendszerváltást megelőzően vállalkozóként a központtal szemben álló italboltjában dolgozott, majd megválasztották a falu polgár- mesterévé. Második ciklusának végén vontunk mérleget eddigi munkájukról.- Nem volt könnyű feladat előrejutni olyan körülmények között, amilyenekben a falu 1990-ben volt. Infrastrukturális ellátottság szempontjából a statisztika szerint az utolsók között volt településünk, mára sikerült jócskán feljebb tornászni magunkat. Bevezettük a gázt, és portalanítottuk a belterületi utakat, felújítottuk intézményeinket, amelyek állapota a közös községi tanács idejében erősen leromlott. Ez a munka még most is folyik, ennek az épületnek és az óvodának a tetőszerkezetét cserélni és javítani kellene, de a rossz idő beállta megakadályozta a munka befejezését. Szeretnénk még idén elvégezni, a siker csak az időjáráson múlik. Településünk elzártsága oldódott, mert elkészült a Kán- torjánosival összekötő út. Ebben az irányban eljuthatunk a 41-es útig, a másik irányban pedig a Mátészalka-Nyírbátor közötti 471-es számú útig. Terveink vannak, pályáztunk a Bátor felé vezető földút le- burkolására, de pályázatunkat elutasították. Elég forgalmas a 471-es út, sok baleset történik, ezért addig fogunk pályázni, amíg nem kapunk pénzt a bátori útra. Az önkormányzat másik nagy feladata lesz a szennyvízberuházás Nyírcsászári, Nyírgyulaj és Ofehértó településekkel, térségi összefogásban. A szilárd hulladékot egyelőre a falu határától megközelítőleg egy kilométerre kialakított szeméttelepen helyezzük el. A területet közhasznú munkások tartják karban, és időnként egy lánctalpassal is végzünk tereprendezést. Nagy gondunk a munka- nélküliség. Jelenleg 47 közhasznú munkás dolgozik a településen. Mivel más lehetőségük nincs, így segítünk nekik a jövedelempótló támogatáshoz szükséges munkaidő megszerzésében. Az intézményeken kívül nincsenek munkahelyek a faluban. A mezőgazdasági termelőknek értékesítési gondjaik vannak, most például a kukoricával. A földből sem lehet megélni. Nekem egy kis gyümölcsösöm van, de az első osztályú almát kénytelen voltam léalmaként eladni. A kis falu jövője bizonytalan, de a múltja annál színesebb. Első ismert birtokosa az 1298-ban említett Lőrinc, a Peti i Djers család őse. Dersi Sándor Miklós fia és rokonai 1378-ban megosztoztak Dersen, ahol a feljegyzések szerint két utca volt, a Chararulcha és a Hodarulcha. A család birtokának központja Jánosi volt, ott állt az eklézsia és a kúria, ezek közös tulajdonban maradtak. Történelmi érdekesség, hogy a tasnádi főesperes 1438-ban Cántor István jobbágyait 50 forint meg nem fizetése miatt egyházi átokkal sújtotta. Később rokonság révén a XV. században ezen a tájon élő nemesi családok sorban részbirtokosokká lettek, így a Hodásziak, Vayak, Pet- neházyak, majd 1481-ben a Báthoriaké, 1505-ben pedig a Csaholyiaké lett a birtok. A XVII. században zálogjog címén egy ideig a gróf Bar- kócziak is birtokosai voltak Derzsnek, de ezután a jobbágyfelszabadításig megmaradt a Vayak és Ibrányiak kezén. A XVII. században görög katolikus vallásé emberek telepedtek le Derzsen. A középkorban még tiszta magyar lakosságú faluként említik, de 1773-ban már rutén falunak írják, ami egy XIX. század eleji népszámlálás tükrében nem is túlzás. Eszerint a falu akkori 494 lakosából 422 rutén, orosz származású, görög katolikus vallású volt. A település neve is valószínűleg szláv személynévből ered, a nyír előtag pedig más Derzs nevű településektől hivatott megkülönböztetni. A falu nevét egy közmondás is őrzi. Étvágytalanságot hírből sem ismerő embereknek szokták mondani: Sokat eszel, mint a derzsi csordás!
