Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22 / 273. szám
L luJÍeU Hétvégi interjú 1997. november 22., szombat „Mindig földközeli ember voltam” A közéletiség felelős, áldozatkész emberi magatartást követel Berki Antal (Új Kelet) Veres Péter dicsérete- Gyerekkorában kapott valamilyen útravalót a szülői házból, érte-e olyan különleges élmény, ami miatt felnőttként a közéletben próbál embertársai gond- jára-bajára gyógyírt keresni?- Parasztcsaládban születtem Bűdszentlászlón, pontosabban Szentlászlón. Szüleim szabadparasztok voltak, hajdúk ivadékai, akik mindig a maguk urai voltak. Családi környezetben szoktam meg az önállóságot, tőlük örököltem vallásomat is. Ismert, hogy a falvakban a cselédség, zsellérség a földesúr vallását követte. így lett Bűd görög katolikus és Szent- lászló katolikus. Az csak természetes, hogy a szabadparasztok, azok, akik va- lamennnyi földdel rendelkeztek, reformátusok lettek. Most, hogy így visszagondolok gyerekkoromra, azt hiszem, Szabó Pál és Veres Péter írásai hatottak rám legjobban. A család tagjai a maguk módján politizáltak, már a harmincas években tagjai lettek a Nemzeti Parasztpártnak. Az úgynevezett nemzeti elkötelezettségű politizálás a családomtól és gyerekkori olvasmányaimból ragadt rám. Tízéves sem lehettem, amikor ajándékba kaptam Veres Péter: Levelek egy parasztfiúhoz című levélregényét. Sajnos, ma már Veres Péter is az elfeledett írók közé tartozik, pedig írásai a ma nemzedékének is igen fontos tanulságul szolgálhatnának, Sokáig ez a könyv lett az ars-poétikus bibliám. Úgy éreztem, hogy ezek a levelek hozzám szólnak, írójuk személyesen nekem címezte ezeket. Az írások a mindennapokról szóltak. Életről, halálról, politikáról, a magyarság helyzetéről, a hazaszeretet szentségéről és arról, hogy mi is lehel a dolgunk az életben. Valószínű, hogy ez az olvasmányélmény is motivált abban, hogy mindig ott legyek, ahol történik valami. Ma is vállalhatónak tartom és nem szégyellem, hogy általános iskolásként, középiskolásként és az egyetemen is részt vettem az akkori ifjúsági mozgalmakban, hogy a régi rendszerben is közéleti ember voltam. Igaz, nem is nagyon lehettem más, hiszen kultúr- ház-igazgatóként, vagy később mozisként, ha akartam, ha nem, szembesülnön kellett az emberek mindennapos gondjaival, bajaival. Az MDF alapítása- Ön alapító tagja az MDF-nek, és mégsem szerzett magának semA Moziüzemi Vállalat igazgatójaként érte a rendszerváltás. Volt tanár, művelődési ház-igazgató, jelenleg a Megyei Közgyűlés alelnöke. Hamvas László ízig-vérig közéleti ember. A politikai forrongásokból jóval a rendszerváltás előtt kivette a részét. Részt vett a ma már legendává nemesedett lakiteleki tanácskozáson. Az MDF alapító atyáinak egyike. A rendszerváltás idején és azóta is, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szervezi, népszerűsíti a Fórum politikáját. Saját bevallása szerint a szűkén vett pártpolitika nem igazán érdekli, sokkal inkább szűkebb környezetének boldogulásáért küzd, mert mint mondja, ha az emberek megtalálják számításaikat, ha megfelelő élettér nyílik számukra abban a környezetben, ahol élnek, akkor az az úgynevezett nagypolitika számára is megfelelő eredmény lehet. Hamiskásan teszi hozzá, hogy a nagypolitika semmit sem ér a mikrovilágban elért, nagyon is hétköznapi sikerek nélkül. Ezért is érthetetlen számára a kormányzati sikerpropaganda, amely a makrogazdaság hihetetlen fejlődését szajkózza, míg a mikrovilágban az emberek nagy része szegénységben, nyomorúságban tengeti életét. Hamvas Lászlóval beszélgettünk könyvekről, családról, politikai indíttatásról és arról, hogy a közéletben tevékenykedőknek nem is lehet más kötelessége, mint a köz akaratának érvényesítése. miféle rangot, nem lett országgyűlési képviselő, nem lettalelnök vagy elnök. Sőt amennyire tudom, ezt a mostani társadalmi funkcióját sem maga kereste magának. Mi az oka ennek a háttérben maradásnak?- Valóban ott voltam a lakiteleki sátorban. Ott találkoztam hosszú idő után először azzal a szellemiséggel, amit a ma már legendának tűnő sátor képviselt és képvisel ma is számomra, ott találkoztam először Lezsákkal, bár verseit már jóval előbb megismertem. Akkor úgy éreztem és ma is úgy gondolom, hogy ez az eszmeiség, a népben-nemzetben való gondolkodás az, amiért szívesen dolgoznék, aminek kibontakoztatásáért érdemes szívvel-lélekkcl munkálkodni. Mindig is a helyi politizálást gondoltam az ilyen jellegű tevékenység alfájának és Omegájának. Talán ezért van az, hogy mindvégig megmaradtam szabolcsi politikusnak. Lehetőségeim lettek volna, különösen kilencvenben, de már akkor sem vonzott a képviselői cím. Nem nekem való az a merev protokolláris szellem, ami az Országgyűlés képviselőit körülveszi. Játékos, bohém ember vagyok, aki sokkal jobban érzi magát abban a közegben, amit megszokott, aminek a nyelvét érti, ahol a kimondott szavak mögött nem kell keresni valamiféle rejtett támadás lehetőségét. Az országyűlési politizálás személytelen, rideg munkastílust követel meg, talán azért is van az, hogy az Országgyűlés tekintélye a kisemberek szemében mélyen alatta marad a helyi képviselő-testületek megbecsültségének. Itt, helyben sokkal inkább a legjobb értelemben vett baráti, emberi kapcsolatok motiválják a közéletet. Itt nem a pártviták határozzák meg céljainkat. Én elsősorban azokért az emberekért kell hogy dolgozzak, akiket ismerek a buszról, az utcáról, különféle munkahelyekről, akikkel nap mint nap találkozom. Ha van valami értelme a közéleti tevékenységnek, akkor meggyőződésem, hogy ez a fajta politizálás az, ami hasznos lehet a társadalom szempontjából.- Önről azt mondják, hogy amolyan „szürke eminenciásként”, a háttérből irányítja az MDF helyi szervezeteit...- Elég korán megkaptam ezt a számomra egyáltalán nem sértő jelzőt. Valószínűleg azok, akik adták ezt nekem, nem figyeltek elég alaposan oda, hogy mi is az, amit csinálok. Azt gondolják, ha két kanál összecsördül, akkor az egyik biztosan az én kezemben van, és nemcsak megyei, de országos szinten is. Való igaz, hogy mindenütt ott vagyok, ahol történik valami, de ez inkább abból adódik, hogy az MDF tagja vagyok, a párt iránt elkötelezettségem szerencsésen keveredik bennem a szűkebb pátriám iránt felelősségérzettel, és vannak olyan elgondolásaim, amiket — szerénytelenség nélkül mondom - érdemes megvalósítani. Mindent összevetve, nem irányítok én a háttérből senkit sem. Amit teszek, az választott funkcióimból fakadó kötelesség. A család szeretete — Önnek három gyermeke van. Korunkban ritka a nagycsaládos értelmiségi házaspár...- Nem tudom, hogy menynyire ritka dolog ez, de én természetesnek tartom családom létszámát. Van három fiam. A két idősebb már egyetemista, az egyik ötödéves, a másik másodéves. Az idősebbik is próbálkozik a politizálással. Debrecenben ő a HŐK (Hallgatói Önkormányzat - a szerk.) elnöke. Úgy látom, hogy nagy lendülettel, nagy örömmel és nagy akarással végzi feladatát, kicsit úgy érzem, hogy ő lesz az, akinek átadhatom a stafétabotot. Az pedig kifejezetten büszkévé tesz, hogy olyan tevékenységet választott magának, amihez az inspirációt egyértelműen a családi otthon légkörében szerezte meg magának. Visszatérve a kérdésre, igazából mi nem terveztük, hogy nagycsaládosok leszünk. A két fiú után szerettünk volna egy kislányt. A harmadik is fiú lett. Ennyi az egész.- Aki volt már az Ön otthonában, tudja, hogy nem túl nagy lakásban él Nyíregyháza városközpontjában. A rendszerváltás óta eltelt időben nem sikerült nagyobb lakást kibulizni magának?- Nem is hajtottam rá. Az eltelt hét évben nem volt időm ilyesmivel törődni. Aki közéleti szerepet vállal, annak nem szabad funkcióit vagyongyűjtésre használni. Nem mondom, hogy nincsenek olyanok, akik társadalmi megbízatásaikat saját boldogulásuk megszervezésére használják, de ez csak az átalakulásból adódó betegség, ami a demokrácia megszilárdulásával el fog múlni. Biztosan lett volna módom elintézni egy lakáscserét, de — és tudom, hogy most frázisnak tűnő nagy szavakat használok - én inkább az „ügyért” dolgoztam eddig, mint ahogy teszem azt a megyei önkormányzat alel- nökeként is. Alelnökként az oktatás, a kultúra, a külföldi kapcsolatok ügyeiért vagyok felelős, és ez igen nagy munkát jelent, emellett nem nagyon jut idő egyéni ambíciók megvalósítására. A megye köz- művelődési, oktatási intézményeinek működni kell, a külföldi kapcsolatainkat úgy kell szervezni, hogy abból Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a legtöbbet tudja profitálni. Diplomáciai kapcsolatok útján kell elérni a konkrét gazdasági eredményeket és azt, hogy megyénk egyre ismertebb legyen a nagyvilágban. Könyvek mindenütt- Az Ön lakásába jószerivel már be sem lehet lépni a könyvektől. Mit jelent önnek az irodalom?- Már beszéltem arról, hogy gyerekkorom óta vonzódom a könyvekhez. Valószínűleg ezért lettem irodalomtanár is. Amikor tanítani kezdtem, és azóta is, a könyvek szeretetére neveltem tanítványaimat. A nálunk található sok könyv egyfelől része volt hivatásomnak, másfelől pedig világéletemben érdeklődő, tanulni vágyó ember voltam, amihez elengedhetetlenek a könyvek. A feleségem szintén pedagógus, tőle sem idegen a könyvek szeretete. Gyerekeink is szeretik az irodalmat, úgyhogy nem is csoda, ha a nappaliban szinte mozdulni sem lehet a megszámlálhatatlan kötettől. Ma is szeretnék lépést tartani a modern irodalommal, már azokra gondolok, amiket érdemes elolvasni, de sajnos egyre kevesebb az időm. Az olvasás időigényes műfaj, de ha a különféle közszolgálatok között marad egy kis szabadságom, akkor igyekszem bepótolni a mulasztottakat. Nem a hatalom a fontos- Közelednek a választások. Az ellenzék meglehetősen zilált képet mutat. A hőn áhított egységes választási szövetség nem valószínű, hogy létrejön. Az MDF nem áll szóba az MDNP- vel, de választási szövetséget kötött a Fidesszel, aki viszont az. MDNP-vel is választási frigyre lép. Hogy is van ez.?- Nem konkrétan a kérdésre válaszolok. Az én modcl- lem a következő választásoknál az, hogy a nemzeti, keresztény irányzatokat valló jobboldalnak össze kell fogni. Ha ezt nem tesszük meg, remény sincs arra. hogy a hatalom közelébe kerüljünk. Ennek érdekében meg kell keresnünk a közös nevezőt a KDNP-vcl. a Fidesszel, a Kisgazdapárttal, és ha úgy adódik, akkor az MDF-ből kivált pártokkal is. Ahhoz, hogy a mostani kormánykoalíciót leváltsuk, csak a mostanában lengyel útként emlegetett jobboldali összefogás elérésével van esélyünk. Sajnos a nemzeti oldal erői meglehetősen szétszabdaltak, sehol a világon nincs még egy olyan ország, ahol a jobboldalt ennyi párt képviselné. A régi demokráciákban egy-egy párt képviseli a különféle eszméket, nézeteket, míg nálunk csak a baloldali értékek képviseletét négy-öt párt is magáénak vallja, a jobboldalon pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Azt gondolom, hogy ezek a jelenségek a felnövekvő demokratikus rendszer gyermekbetegségei, amik majd idővel konszolidálódnak, létrejönnek azok a társadalmi szövetségek, amik a választóknak is egyértelmű útbaigazítást képesek adni a négyévenként esedékes megmérettetés alkalmával. I- Önnek személy szerint mit jelent a hatalom?- Én földközelben élő ember vagyok, és nem is akarok ezen változtatni. Nem vágyom fölfelé, nem vágyom a hatalom után, én itt szeretnék maradni, és ha itt tudok hasznossá válni, akkor itt dolgozom legjobb tudásom szerint. Ha már képtelen leszek arra, hogy hasznosan tevékenykedjek, akkor bizonyosan abbahagyom a közéleti munkál. Céljaim megvalósításához valamiféle sarzsira mindenképpen szükségem van. de nekem, Hamvas László nyíregyházi lakosnak semmi szükségem a hatalomra, és még csak egy lépést sem vagyok hajlandó tenni azért, hogy kézzel fogható hatalmat szerezzek magamnak.
