Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22 / 273. szám
1997. november 22., szombat Vasutasképzés Záhonyban A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége szervezésében a záhonyi vasutasok szakszervezete a sokrétűbb ismeretszerzést elősegítendő, háromnapos, úgynevezett multiplikátor képzést szervezett tisztségviselőinek. A szemináriumon részt vett Vaskó Mihály, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetője, házigazdája pedig Pöhacker Attila, a Vasutasok Szakszervezete Területi Bizottságának titkára volt. Baráth Andrea Az előadások kommunikációs alapfogalmakkal, a meggyőző kommunikáció követelményeivel ismertették meg a hallgatóságot. Megismerkedtek néhány szakmai fogással is: hogyan állítsák össze egy-egy felszólalás szerkezetét és módszertanát, mivel szemléltessék azok tartalmát a könnyebb megértés kedvéért. Az előadások után konzultációt biztosítottak a résztvevőknek, majd tréningen sajátították el a gyakorlati tennivalókat. A szerdai nap záróelőadását Ursula Liicl, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) Vasutas Szakszervezetének nemzetközi osztályvezetője tartotta az osztrák vasutas szakszervezet helyzetéről, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás szakszervezeti problémáiról. A fiatal előadó az osztrák vasutak helyzetét elemezve elmondta, hogy az uniós csatlakozás előtt a vasúttársaság eléggé tetemes adósságának egy részét az állam „leírta”. A szociáldemokrata többségű kormány ma még nem engedi feldarabolni az osztrák vasutat, az ÖBB-t, ezért nem helyezi ki a tevékenységet különböző gazdasági társaságokba, hanem a magánszektorból hoz be cégeket a társaság menedzselésére. Az infrastruktúrát az állam tartja ugyan fenn, de a „kereskedő” vasútnak önfenntartóvá kellett válnia. Ezt többek között úgy igyekeznek megvalósítani, hogy a fennmaradó államadósságot a nem százszázalékos kihasználtságé vagyontárgyak eladásából fizetik visz- sza. Az Európai Unió tagállamaiban egyébként Németország volt az egyetlen, ahol az állam teljes mértékben átvállalta a felhalmozott adósságot, azonban ennek az ára kemény szerkezetváltás volt, amelynek sok munkahely esett áldozatul. Az előadó a különböző európai vasúttársaságok versenyéről számolt be, amelyek célja egyre nagyobb szelet kiszakítása az „áruszállítás tortájából” az egyre alacsonyabb fuvarozási díjakkal való piacszerzés révén. A vetélkedés igazi nyertese viszont a közúti fuvarozás, melynek a .szakszervezetek úgy próbálnak gátat szabni, hogy környezetszennyező mivoltukat hangsúlyozva környezetvédelmi adókat harcolnak ki ellenük. Az EU-csatlakozást Ausztriában társadalmi párbeszéd előzte meg, majd a pozitív tartalmú népszavázás után jött egyfajta kijózanodás, melynek során egyesek a kormányt tették felelőssé azért, hogy nem adott megfelelő tájékoztatást a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól. Kétségtelen, hogy ma Ausztria nettó csatlakozási díjat fizet, aminek következtében kevesebb támogatáshoz jut, mint a befizetett összeg, de a csatlakozás ellenzői nem vették azt figyelembe, hogy annak előnyei csupán hosz- szabb távon mutatkoznak majd meg. Nagy érdeklődés kísérte az osztrák szakszervezeti tagok védelméről és a dolgozók juttatásairól szóló beszámolót. Leépítéskor az állam az egy bizonyos időt, a vasútnál eltöltött dolgozók nyugdíjának kifizetését magára vállalja, az üzemi tanács tagjai pedig eleve felmondási tilalom alá esnek. Ingyen munkaruha és tizenharmadik-tizennegyedik havi munkabér jár az osztrák vasutasoknak, valamint gyógyüdülés és különféle társadalombiztosítási ellátások. Betegjogi iroda A társadalombiztosítás országos közgyűlése nehéz körülmények között jött létre, annál egyszerűbb volt az ennek megfelelő szervezet létrehozása. Csütörtökön rövid tanácskozást követően létrejött a Megyei Területi Egészségbiztosítási Bizottság. A huszonnégy fős testületbe 12-12 tagot delegálhatott mindkét oldal, de a korábbiakkal ellentétben most a munkaadók képviseleti arányát nem szakszervezeti választásuk útján, hanem kijelöléssel, felkéréssel döntöttékel. Fekete Tibor (Új Kelet) A frissen alakult testület mandátuma 1999. december 31-éig tart. Elnökének a korábban is ezt a tisztséget betöltő Mrenkó Lászlói választották, míg alelnöke Si- peki Zoltán lesz. A bizottság megbízatásának idejére feladatul lűzte ki többek között, hogy a társadalombiztosítási közgyűlés megyei szervezetként segíti a határozatok végrehajtását, természetesen a helyi sajátosságokat is figyelembe veszik. A járulékfizetők érdekeinek védelmében tervezik úgynevezett betegjogi irodák létrehozását. A testület szerint a prevenció akkor kezdődik, amikor nem a beteggel, hanem az állampolgárral foglalkoznak majd. A megelőzés mindig olcsóbb, mint a szakellátás. A TEB továbbra is keresi annak lehetőségét, hogyan alakíthatna ki még hatékonyabb kapcsolatot azokkal, akik a megye egészségügyi ellátásáért felelősek. Ezen belül is kiemelt szerepet kaphat a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és a TEB közötti helyes munkamegosztás. A most megalakult társadalmi szervezet a szakszerűbb munkavégzés érdekében állandó bizottságot is létrehozott, melynek három orvos, egy jogász, egy elnök és egy alelnök a tagjai. Hazai krónika Újabb lépés Európa felé Mint arról lapunk tegnapi számában már beszámoltunk, csütörtökön délután Kovács László külügyminiszter a Külügyminisztérium földszinti aulájában fogadást adott a sajtó képviselőinek, amelyen értékelte a múlt vasárnapi népszavazás eredményeit. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Nem mondok újat, ha azzal kezdem, hogy Magyarország csatlakozása a NATO-hoz történelmi jelentőségű esemény — hangsúlyozta a külügyminiszter. —Ebben a folyamatban már több fontos állomás volt. Annak, hogy hazánk az első körben kapott meghívást a csatlakozásra, több összetevője van. Ilyen például a 80-as évek külpolitikai nyitása, benne az 1989. szeptember 10- ei konkrét határnyitás - a kapcsolatépítés az Európa Tanáccsal és az Európai Unió elődjével, az Európai Közösségekkel, amely- lyel 1988. szeptember 30-án Magyarország a diplomáciai kapcsolatokat is felvette. Meghívásunkban szerepet játszott az is, hogy az Antall-kormány első helyen említette programjában a külpolitika prioritásai között Magyarország euro-atlanti integrációját, s ugyanezt telte a Hom- kormány is. Szerepet játszott hazánk aktív részvétele előbb az Észak-Atlanti Együttműködési Tanács munkájában, majd 1994 januárjától a békepartnerségi programban, szerepet játszott részvételünk a boszniai béketeremtésben, az IFOR. majd az SFOR tevékenységében, a taszári és a pécsi bázis eredményes működésében, de fontos ösz- szetevője volt a meghívásnak szomszédságpolitikánk, és ezen belül a két kritikus és kulcsfontosságú relációban, Szlovákiával és Romániával kötött alapszerződés, amelyek nélkül Magyar- ország nem kerülhetett volna be a NATO-ba az első körben. • Mindebben a sorozatban fontos lépés volt a vasárnapi népszavazás, ugyanis annak sikere vagy kudarca egyedül és kizárólag Magyarországtól függött. Nem igényel különösebb bizonyítékot az a tény, hogy a népszavazás eredményességében cs sikerében a döntő szerepet a kommunikáció játszotta. Pontosabban az, hogy meg tudjuk-e győzni a kétkedőket, az aggályosko- dókat, tudunk-e válaszolni kérdéseikre, meg tudjuk-e értetni az ország lakosságának többségével a részvétel fontosságát, az ügy fontosságát, valamint azt, hogy ha már részt vesz a népszavazáson, akkor lehetőleg támogassa a NATO-csatlakozást. Számoltunk azzal, hogy az ellenvélemények, aggályok, kételyek egyrészt az ismeretek hiányával, másrészt a nyilvánvaló előítéletekkel, harmadrészt pedig a tudatos politikai manipulációval függnek össze. Köztudott, hogy két, parlamenten kívüli politikai párt, a Munkáspárt, valamint a Magyar Igazság és Élet Pártja kezdettől ellenezte a csatlakozást. Néhány civil szervezet is ezt tette, más megfontolásból. E pártok és szervezetek rá is épültek az ismerethiányra, az előítéletekre, és az utolsó pillanatig, a kampánycsend beköszöntéig - egyesek még azon túl is - nyilvánvalóan hamis érveket hangoztattak, azt állították, hogy Magyarországra nukleáris fegyvereket telepítenek a csatlakozást követően, NATO-csapalok fognak állomásozni hazánkban, magyar katonákat idegen érdekekért vágóhídra küldenek majd, vagy hogy az itt állomásozó NATO-katonáknak a csizmáját fogjuk pucolni.- Szeretném hangsúlyozni - folytatta Kovács László -, milyen rendkívül fontos munkát végzett a sajtó abban, hogy a közvélemény nagy része számára meggyőzően cáfolni tudtuk a fenti állításokat, megértettük az emberekkel, milyen szerepet játszik a NATO és mit jelent Magyarországnak a csatlakozás, hogyan függ ez össze az Európai Unióhoz való későbbi csatlakozással, miképp illeszkedik be ez az egész euro-atlanti integrációs folyamatba. A sajtó nagyon sokat segített a tájékoztatásban, az érvek továbbításában, nagyon tisztességesen ismertette a csatlakozás mellett és ellen felhozott érveket egyaránt. Valamennyi médiumra igaz, hogy nemcsak a csatlakozás támogatóit szólaltatta meg, hanem annak ellenzőit is. A sajtó saját publikációival, véleményével is segítette a tájékoztatást. Itt utalnék arra is, hogy megkaptuk az egyoldalúság vádját. Megkapta a sajtó is, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a kormányzat is. Sokszor elhangzott az a vád, hogy a kormány- zat csak a csatlakozás melletti érvek ismertetésére adott pénzt. Ez így nem igaz, mert a kormány a tájékoztatásra adott pénzt mint a kommunikációs stratégia részére, magának a NATO-nak a bemutatására. Arról nem tehetünk, hogy ez a bemutatás önmagáért beszélt, inkább az igeneket, mint a nemeket erősítette. Ez a dolog tennészetéből adódik, nem pedig a sajtó vagy a konnány egyoldalúságából. Az is tennészetes, hogy az ellenzőknek kifejezetten NATO-cllcnes propagandára a kormány nem adott pénzt. Több okból is. A konnány feladata, hogy a költségvetési források felett a parlament felhatalmazásával rendelkezzék és azokkal gazdálkodjék. A parlament felhatalmazása természetesen mindig a parlamenti többség felhatalmazását jelenti: az szavazza meg a költségvetési törvényt. Ebből következik, hogy ha a kormány a költségvetési pénzekből kommunikációra költ, akkor a kormányprogrammal összhangban lévő tájékoztatási célokra fordít összeget, s nem az azzal ellentétesekre. Bizarr lenne - folytatta a miniszter - ha valaki azt kívánná, hogy a kormány ugyanannyit költsön például a kábítószerek népszerűsítésére, mint az ellenük folytatott küzdelemre, a dohányzás „gyönyörűségeinek” bemutatására, mint a dohányzás elleni propagandára. Ugyanilyen bizarr lett volna, ha a kormány a NATO- csatlakozás ellen, azaz a saját programjával ellentétes célokra költött volna a költségvetésből. Ez annál is inkább furcsa lett volna, mert itt nem is a parlamenti többségről volt szó, hanem az országgyűlés egészéről, hiszen ebben a kérdésben végig egyetértettek a parlamenti pártok. Volt vita arról, hogy kell-e népszavazás, hogy november 16-án legyen-e, hogy össze lehet-e kötni a NATO-népszavazást más kérdésekkel, például a földkérdéssel, hogy szerepelhel-e olyan formájában a földkérdés felvetése, ahogyan azt az ellenzéki pártok megfogalmazták s azt több mint kétszázezer állampolgár aláírta. Abban azonban nem volt és nincs vita, hogy Magyarországnak csatlakoznia kell a NATO-hoz. Helyesen cselekedett tehát a kormány, amikor nem adott pénzt valótlanságok terjesztésére, arra, hogy még több plakáton, röplapon agitáljanak a NATO ellen. A népszavazás eredménye minket igazolt: mind a majdnem 50 százalékos részvétel, mind pedig a 85 százalékos támogatás. Kovács László hangsúlyozta, hogy a népszavazási döntés formailag a NATO-csatlakozásról szólt ugyan, lényegéi tekintve azonban annál többről: Magyar- ország euro-atlanti orientációjáról, tehát a kormány külpolitikájának egyik fő céljáról. Hét és fél évvel azután, hogy az Antall- konnány meghirdette, a választópolgárok nagy része még egyszer, utólag nagyon erős legitimációval látta cl ezt a külpolitikai irányt. Arról szólt tehát ez a népszavazás, hogy Magyarország a nem földrajzi, hanem politikai értelemben, értékrend tekintetében vett Nyugathoz tartozzék-e vagy sem. Erre mondtak igent a szavazók. Arról is szólt ez a népszavazás, hogy Magyarország tárgya maradjon-e a két fontos szervezet döntéseinek, vagy próbáljon alanya lenni, hiszen a NATO és az Európai Unió mindenképpen határoz különféle kérdésekben. Nem mindegy, hogy kívülről nézzük munkájukat, tudomásul vesszük a döntéseket és alávetjük nekik magunkat, vagy pedig a döntést hozók körében ülünk, és valamilyen módon befolyásoljuk a megszületett határozatokat. Arról is döntöttek a választópolgárok, hogy megteremtődjenek-e ily módon Magyarország biztonságának, stabilitásának, gazdasági-társadalmi fejlődésének, modernizációjának, felzárkózásának legfontosabb nemzetközi garanciái. A csatlakozással hazánk feltétlenül átkerül a történelem napos oldalára, a szerencsésebb történelmű országok közé. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozó Magyarország nem fogja elveszíteni sem nyelvét, sem kultúráját, ahogy nem veszítette el Írország sem.- A döntés helyességét igazolta a külföldi fogadtatás is - folytatta a külügyminiszter. - Keleti György kollégámmal együtt nagyon sok gratulációt kaptunk a Nyugat-Európai Unió Miniszteri Tanácsának erfurti ülésén az európai NATO-országok védelmi és külügyminisztereitől. Magyarország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozva új nemzeti önértékelésre is szert fog tenni. A népszavazást követi majd a parlamenti ratifikáció a tagállamokban és Magyarországon is. A NATO-csatlakozás után az Európai Unióhoz történő csatlakozás következik. Végezetül Kovács László külügyminiszter köszönetét mondott a sajtónak odaadó és színvonalas munkájáért, a népszavazás sikeréhez való hozzájárulásáért. Kérte további együttműködésünket, mert a média segítsége nélkül hazánk nem tud továbblépni az euro-atlanti integráció útján. Szlalom* ország Bürget Lajos jegyzete Lassan nem múlhat cl nap sem anélkül, hogy ne olvasnánk és hallanánk, hol, ki, mikor és miért zár le fél úttestet, ki, mikor és miért szervez tüntetést vagy más demonstrációt. Az egész kezd egy kicsit komolytalanná válni, az autós úgy érzi, hogy hazánk országútjai olyan szlalompályákká változtak, ahol - egy ralihoz hasonlóan - különböző akadályokat kell kerülgetnie. Hogy ezeket a dolgokat valós okok indikálják-c, vagy az egész csupán néhány politikai színezetű és felbiztatott csopor- tocska kezdeményezése, azt nehéz eldönteni, bár egyre inkább ez a valószínű. A metészes kommandók szinte sportot űznek abból, hogy időnként erőt fitogtatnak Mercedeseikkel, John Deci jeikkel, de nem jobb a helyzet azokkal a településekkel sem, melyeket egyértelműen politikai indíttatású vezetők hajszolnak bele a tiltakozásokba - pártérdekektől űzve. Az egész már egyértelműen a választási előjáték részé, amit a komoly politikusok nem tudnak módszerként elfogadni. Még Tor gyón sem lelkesedik az országúti politikáért, korábbi álláspontjait rugalmasan megváltoztatva az ügyek intézését egyre inkább a parlamenti keretekben tudja elképzelni. Maradnak a Mu- ezók, a Csutkák, a meté- szesek, a gödöllői csoport tagjai, egyelőre ők a leghangosabbak. De - éppen saját harsogásuk miatt - nem hallják meg azt, hogy egy parlamenti demokráciában a polgárok egyre ellenszevesebb- nek ítélik meg ezt az olcsó országúti, mondhatnók úgy is, út széli politizálást. Nem valószínű, hogy át lehetne utazni Európán akkor, ha minden államban a valamiért elégedetlenkedők az utakra zúdulnának. Mert gond és baj van másutt is, de ott már tudják, hogy a demokrácia fórumai hatásosabbak, mint a zászlólobogtató, dudálga- tó, röpcédulát osztogató rá- érők hangoskodásai. Még a francia kamionosok blokádja sem kapott támogatást otthon, népszerűsége a lakosság körében elképesztően alacsony volt, pedig a franciák igencsak szerelik a felhajtást. Az utca sosem bizonyult a jó politikai megoldások színhelyének. Legfeljebb a forradalmak idején kapott megkülönböztetett szerepet, de hát forradalom mindig ott és akkor volt, ahol nem működött demokrácia. Egy működő parlamenti demokrácia keretei között a táblás vonulgatások jelenthetnek színfoltot, de sosem jelentik a végkifejletet, hiszen az is köztudott, a hatalom nemigen szereti az ilyen zsarolásszámba menő akciókat. Az érdekkifejezésnek, egyeztetésnek, a vitáknak számos fóruma van nálunk is, számuk szerencsére szaporodik. Ez talán azt is jelenti, hogy a ma flaszteren politizálok egyszer a parkettre kényszerülnek. Igaz, a parketta csúszik.
