Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-17 / 268. szám
Falujáró 1997. november 17., hétfő Egyik partról a másikra A község a Szamosháton fekszik, eredetileg a folyó bal partján épült. Gyakran pusztította árvíz, a XIX. század elején elmosta középkori eredetű, 1794-ben restaurált és kibővített templomát. Az árvízveszély úgy szűnt meg, hogy bár a falu a helyén maradt, mégis „elköltözött”, ugyanis századunk elején a folyókanyar átvágásával a Szamos jobb partjára, biztonságos helyre került. Szamossályi neve először egy 1181-ből származó iratban tűnik fel, a cégényi monostor határjárása során. Később 1277-ben aKaplony nemzetségbeli Dénee, majd 1325-ben a Káta nemzetségbeli János birtokaként említik. Negyedszázaddal később a Csaholyi család ősének, Ab- rahám fia Péternek tulajdonába került. A XV. század közepén Saly néven említik. A Csaholyi család fiúágának kihalása után leányágon a Mlith és a Petrichevich családé lett. A XVII. századtól megszaporodtak a birtokos családok, a legjelentősebbek köztük a Domahydi és a Sulyok família volt. Traktorok a kompon A falunak van egy érdekessége. Újsályinak nevezett külterülete, ami tanya jellegű településrész, és szántóföldjének túlnyomó része a folyón túl terül el. Ezért aztán, ha a gazdák cl akarnak jutni földjükre, kerülniük kell, vagy a tunyogmatolcsi vagy a csengeri híd felé, ami oda- vissza 80 kilométeres út! Az egyetlen lehetőség a komp. Bár nem tartozik kötelező feladatai közé, az önkormányzat gondoskodik az állandó kompjáratról. Az új- sályiak jégzajlás időszakában, amikor csónakkal sem lehet átmenni, el vannak vágva Szamossályitól, olyankor Porcsalmára kell menniük ügyes-bajos dolgaikkal, de egyébként komppal járnak boltba, postára, orvoshoz. A faluban szinte valamennyi családnak van földje a folyón túl. Mivel ez nem főközlekedési út, és elsősorban a helyiek használják, nekik nem kell fizetni a komp használatáért. Ez így ésszerű, hiszen például betakarításkor komoly megterhelés lenne naponta öt-hat alkalommal kifizetni az átkelésért a 100 forintot, ha a traktorral a terményt hordják. Idegenek ritkán tévednek erre, nekik személyautónként 100 teherautónként 150 és személyenként 10 forintba kerül az átkelés. Ez azonban elég ritka esemény, mert az Újsályitól Porcsal ma felé vezető út szinte járhatatlan. A komp napkeltétől napnyugtáig üzemel, amíg csak járható a folyó. Megérint a múlt A ház atavisztikus jelenségként hat a modernizálódó falu épületei között. Nem csak a századelőt idéző tornác, az eresz alatti fa burkolat és az oszlopok idézik fel a csizmába húzott szárú nadrágot hordó, kalapos, nagy- bajuszú parasztemberek és kötényéből az udvaron ka- pirgáló baromfit etető pirospozsgás, fejkendős asszonyaik világát. Nem ettől lesz életszerű a csendes ház körül a múlt. A varázs az épület állapotában rejlik. A bontástól szemmel láthatóan még hosszú évek választják el. Régi, de nem régi, vagy ha igen, hát akkor illik rá, amit a kortalan szépasszonyokra szoktunk mondani: jól tartja magát. Mintha csak behúzódtak volna lakói elkölteni ebédjüket a nyáron hűvös, télen pedig a meleget makacsul őrző vastag vályogfalak közé. Szamossályi mindennapjai A polgármesteri hivatal ottjártunkkor költözés előtt állt. A mostani épület egy nagyobb és egy kisebb irodából áll, ez lehetetlenné teszi a diszkrét és megnehezíti a hatékony ügyintézést, hiszen egy szobában dolgozik a teljes apparátus. A költözéssel megszűnik ez a gond, a másik helyet pedig már hivatali célokra alkalmasnak alakították ki. Rendhagyó módon ezúttal a jegyzőt kérdeztük a falu dolgairól. Kovács Attila három éve került Szamos- sályiba, ahol körjegyzői minőségében a szomszédos Hermánszeg jegyzői feladatait is ellátja. Családjával Fehérgyarmaton él, onnan jár ki mindennap dolgozni. Felesége szamossályi származású, így van némi kötődése a faluhoz. A szamosháti falu lehetőségeiről, esélyeiről, az önkormányzat terveiről kérdeztük Kovács Attilát.- Amikor ezt az állást megpályáztam, az motivált, hogy ha már munkahelyet kell váltanom, ne kelljen túl meszire menni, és az akkori lehetőségek közül ez tűnt a legszimpatikusabbnak. Három év távlatából nyugodtan kijelenthetem, nem bántam meg a döntésemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig minden szép és jó, de összességében elégedett vagyok az elmúlt három évvel. Azt pedig, hogy a falu, a polgármester és a testület mennyire elégedett velem, azt tőlük kell megkérdezni.- A falu félreeső helyen fekszik, és az ilyen településeknek gyakran az elöregedés, elsorvadás a sorsa, miközben lemaradnak a fejlődésben is. Mennyire jellemző ez Szamossályira?- Részben igaz, mert mindenképpen jellemző az, hogy folyamatosan csökken a lakossága. Jelenleg közel 900 ember él itt, de ez a szám 10 éve bőven 1000 fölött volt. A csökkenés oka kettős, nem tudja a falu megtartani a fiatalokat, ezzel összefüggésben pedig csökken a szaporulat, a halálozások száma meghaladja a születésekét, és van egy elvándorlás is a faluból. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy lemaradna más településektől. A környéken szinte valamennyi település a népességcsökkenés problémájával küszködik. Hogy ezen enyhítsünk, az önkormányzat megpróbál mindent, hogy kellemessé tegye az életet a falu polgárainak, és megtartsa a népességet. Ez két terület fejlesztésével valósulhatna meg. Az egyik a munkahelyek teremtése, a munkaerő helyben tartása, ez az, ami az önkormányzatoknak, köztük Sályinak sem megy. így is mi vagyunk a legnagyobb foglalkoztatók a faluban, intézményeinkben közel negyven közalkalmazott dolgozik, és kihasználjuk a közhasznú foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket is. Tudom, vannak települések, ahol több embert foglalkoztatnak, de mi arra törekszünk, hogy annyi embert alkalmazzunk, akinek munkát is tudunk adni.- Milyen munkát végeztek az utóbbi időkben?- Egyrészt az intézmények körüli karbantartási, javítási feladatokat, másfelől közterületek rendben tartását. Az általános iskola belső javítását, festését is közhasznú munkások végezték, ez hasonlóan működött a komp környékének és a csörlőháznak rendbetételénél is.- A szükséges iskolai létszám megvan a faluban?- Jelen pillanatban 78 általános iskolás tanul az intézményben, de ebbe már beleszámoltam a hermánszegi gyerekeket is, akik ide járnak. Az állami normatívából az iskolát fenntartani nem lehet, a költségvetést más forrásainkból kell kiegészíteni. Meglenne a lehetőség csoportok összevonására vagy az iskola bezárására, hogy a gyerekek más településen tanuljanak, de mi szeretnénk fenntartani az iskolát. Beszélgettünk korábban a népesség megtartásának módszereiről. Az egyik a munkahelyteremtés, a másik, hogy az itt lakóknak komfortosabbá tegyük az életét. Megindultak a fejlesztések 1990 után. Elkészüli a gáz- és telefonhálózat, valamennyi út szilárd burkolatot kapott. Ez segít abban, hogy jobban érezzék magukat a szamossályiak. Elmaradott településeknek nyilvánítanak bennünket, mi pedig megragadtuk a fokozott támogatásban rejlő lehetőségeket, és amit csak lehetett, megszereztünk a falunak. A fejlesztések persze nem pusztán állami, hanem önkormányzati és lakossági forrásokat is igénybe vettek.- Milyen terveik vannak?- Elsősorban az intézményeink működtetése a jelenlegi formában. Fejlesztési terveink is vannak, például a településen áthaladó, nem önkormányzati tulajdonú utak rendbetétele, de ebben nem léphetünk, amíg nem oldjuk meg a belvízelvezetést. Erre ebben az évben is pályáztunk, de nem kaptunk rá pénzt. A másik nagy terv a szennyvízberuházás térségi összefogásban. Ezt a közeljövőben, az elkövetkező egy-két évben el kell végezni. —Elég sok munka vár Önökre, hiszen jegyzőként két falut is ellát, polgármester úr pedig több falu háziorvosa is amellett, hogy Szamossályiban polgármester!- Egy ekkora településen talán nem is fontos, hogy főállású legyen a polgármester, a lényeg, hogy rendben tartsa a falu dolgait. Ezzel pedig nincs gond, amit az is mutat, hogy másodszor is megválasztották, és előbb volt orvos, mint polgármester! Mindennap sort kerít arra, hogy betérjen a hivatalba, megbeszéljük a feladatokat, szó sincs róla, hogy a jegyző venné át a polgár- mester feladatait. Otthonosan Tábla ugyan nem hirdeti, mit rejt az épület, de ilyen kis településen ennek nincs is jelentősége. Mindenki tudja, hol van az öregek otthona, az idegeneket pedig szívesen útbaigazítják a járókelők. Az udvar kicsit csupasz, rideg, akár a nagy fehér falak, de belül annál otthonosabb ez a hely. A gőzben fürdő konyha nyitott ablaka mellett elhaladva, hangulatos nappaliba lépünk. Kényelmes székek és fotelek várják a vendégeket, a sarokban szemmagasságban elhelyezett tévében pedig gyorsan pergő videoklipek követik egymást. A diszkózene látogatásunk idején mindössze egy iskolás fiúnak szólt, aki a nappaliból nyíló ebédlőben levesét kanalazta. Az öregek délelőtt itt voltak, de pénteken délutánra mindig kiürül a terem, tudjuk meg a szakácsnőtől. Hétfőtől péntekig fogadja az időseket a napközi otthon, de ide járnak ebédelni a helyi általános iskola tanulói is. Itt főznek még az óvodának, a hermánszegi idősek napközi otthonának,és azoknak a falubelieknek is, akik igénybe veszik az ebédhordás lehetőségét. Amíg belülről ismerkedtünk az otthonnal, benépesült az udvar, egy csoport kerékpáros iskolás érkezett ebédelni. A csendes, kihalt udvar pillanatok alatt megtelt élettel, miközben egy búcsúpillantást vetve a fehér falakra, kiléptünk az utcára. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Egy másik arc A faluban tett magányos sétánk során találtunk egy „idegenvezetőt”, aki szívesen eligazított bennünket a lakóhelyén. Varga József tősgyökeres szamosújlaki, az ő segítségével láthattuk a falunak egy olyan arcát, ami általában rejtve marad az idegenek előtt. Mély barázdákkal tarkított, különleges arc ez, aminek vonásai az itt eltöltött évtizedek alatt formálódik meg az emberek tudatában.- Csendes falu ez - mutat körbe. Annak idején 60- an jártunk az iskolába, ebből négyen maradtunk itt. Az itt élők között nagyon sok idős van, fiatal kevés, a gyerek pedig még ritkább. Jó, hogy az önkormányzat megcsinálta az öregek otthonát, itt aztán tényleg szükség van rá! Nemcsak az emberek fogynak a faluból. Valamikor többszáz tehén volt, mostanra a tizede sem maradt, nemsokára bezárják a tejcsamo- kot is. Történnek persze jó dolgok is, például a horgász- egyesület rendbe telte a holtágat. A falu bejáratától a hermánszegi átjáróig tart a víz, régen ide hordták az emberek a szemetet. Beleborították a holtágba, az meg kis híján elpusztult. Amikor halőr voltam, elkezdtük a lomtalanítást, a horgász- egyesület pedig teljesen rendbe rakta a vizet. A pe- cások szeretik, jönnek más faluból, de itt is sok embernek hobbija a horgászat. Van ebben ponty, csuka, keszegfélék, kárászok meg amur, amit már az egyesület telepített. Erre szerintem lehetne építeni idegenforgalmat is, de ez már pénzkérdés. Minden évben van egy horgászverseny, ahol horgászfelszerelést kapnak a győztesek. Mindig jól sikerült, bár a futball is így működne! A válogatott nem mutat példát, túl vannak fizetve, de nincs, aki követeljen tőlük! Sályi különösebb támogatás és ösztökélés nélkül is benne volt 4 évig a megyei másod- osztályban, pedig csak hobbiból játszottunk. Annyi támogatást kaptunk, hogy a téesz adott buszt, ami elvitt bennünket játszani. Nem a pénzen múlt az eredmény! Varga József közhasznú munkás, társaival elvégez mindent, ami munka adódik. Lakatosmunka, iskolatatarozás, ami csak jön. Az Ipari Műszergyárban dolgozott a feleségével, de a létszámleépítéskor munka nélkül maradtak. A felesége most a napközis konyhán dolgozik. így aztán Varga József, aki onnan hordja az ebédet, most is elmondhatja, hogy a párja főz neki. Géplakatos a szakmája szerint, de ilyen munkakörben nem tud elhelyezkedni. Néha adódik egy kis maszek munka, de annyi közel sem, hogy vállalkozáson törhetné a fejét. Marad a vegetálás, várják a szebb jövőt, itt, Szamossályiban. Lehel, hogy az ország fejlettebb részein lenne munka, de maradnak. Hogy nem akarnak, vagy nem tudnak elmenni, ez nehéz kérdés. Itt építették fel otthonukat, ide köti őket minden, nem vághatnak neki ötödikes kisfiúkkal a világnak. És ott van még a nagy kérdés, amit Varga József ebédideje és egyúttal beszélgetésünk vége felé tett fel, nem elsősorban nekünk, inkább saját magának: - Hová mehetnénk?
