Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-15 / 267. szám

Az étterem specialitása: a Barackvirág-tál „Tiszadob nem a világ vége” Vendégeket vár Roland és Renáta, a vállalkozó testvérpár Csípős őszi délelőtt. A tiszalúci elágazás mellett ha­talmas építkezés folyik, kicsit beljebb 10-15 csodála­tos paripa vágtája nyomán porzik a föld. A lovászle­gény, Józsi ostora csattog, nincs lazítás, szükséges a „reggeli torna”. Miközben a rakoncátlan póni meg­szelídítésére irányuló erőfeszítésen mulatunk, beszél­getésbe elegyedünk Szakács Rolanddal és testvéré­vel, Renátával. A két fiatal vállalkozó szeme hol az építkezésen, hol a vágtató lovakon pihen. Örömmel látnak bennünket, hiszen mint mondják: Tiszadob nem a világ vége, csak kevesen ismerik. Ide kell csa­logatni az embereket. Szakács Roland 1994-től foglalkozik lótenyésztéssel. A hivatásos lovastúra-vezető hamar észrevette a tiszadobi csalitos csodálatos látványt nyújtó adottságait és a lo­vasturizmusban rejlő jövőt. A lovak szaporodásával ha­marosan megindulhatott a lovasoktatás és a túrák szer­vezése. A növekvő érdek­lődés felvetette a lovascent­rum kialakításának gondola­tát. Tervek szerint a jövő nyárra már eltűnik az udvar­ról az építkezési hulladék, készen lesznek a belső mun­kálatok, és a panzió kulturált körülmények között fogad­hatja a vendégeket. Szakács Renátától megtudtuk, hogy ő a tulajdonosa a tiszadobi Barackvirág étteremnek, ahol télen-nyáron igazi magya­ros ízek várják a vendége­ket. Akiket ide csábít a lo­vasturizmus, azok a táj jel­legzetes ételeit kóstolgat­hatják a hangulatosan be­rendezett étteremben, ahol nemcsak az ízek élvezete és az ízlésesen díszített Ba- rackvirág-tál (az étterem specialitása) jelenthet ki- kapcsolódást, hanem a rend­szeresen szervezett kulturális és szórakoztató műsorok is. A közelmúltban vendéges­kedett itt Koós János tánc- dalénekes, de a jövőben is számíthatunk neves éneke­sek és színművészek fellépé­sére. A két fiatal vállalkozó elkísér bennünket az And- rássy-kastélyhoz. A csodás „mini Prága” vastag falai, égbeszökő tornyai és az egyedülálló labirintuskert ki­haltnak tűnik. Sajnos, nem­csak ilyenkor ősszel, hanem főszezonban is, hiszen je­lenlegi funkciójában iroda­házként működik, ezért tu­risztikai jelentősége elenyé­sző az önkormányzat tulajdo­nában lévő épületnek. A ti­szadobi gyerekváros szorítá­sában egyelőre nem szá­míthat jelentős turisztikai érdeklődésre, funkciójáról nem is beszélve... Amikor az Amerikában élő Andrássy Katóka az elmúlt években meglátogatta az ősi kastélyt, mert kíváncsi volt annak állagára és hasznosítá­sára, nagyon szomorú volt... Lehetett is. Roland és Rená­ta lelkesen mesél a kastély­ról, annak történetéről, az azt körülvevő csodás környe­zetről, és ábrándoznak az el­érhetetlennek tűnő turisztikai hasznosításról... Aztán visz- szazökkenünk a mába: épül a lovaspanzió, a turistaútvo­nalba beépíthető kastélyról és környékéről már reális elkép­zeléseik vannak, a lovasis­kola várja a tanulni vágyókat, az étterem az éhes vendége­ket, és jön a tél: a lovakat be lehet fogni a szánkó elé... r~— Az oldalt írta és szerkesztette: Forgó Sipos József. A felvételeket Lázár Zsolt készítette. 1------­------1 Szakács Renáta és Szakács Roland

Next

/
Oldalképek
Tartalom