Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

„Minden versenyen ott vagyunk...’ Babus And­rea (Új Kelet) Sokszor láthatunk r csodálatos ruhaköltc- ményekbcn pompázó fia­talokat, ahogy szívből mo­solyogva, lelkesen adják át magukat a tánc örömének. A mozgás a zene ütemére ősi ösztöne az embernek, a diszkókban, klubokban ezért mindenki elboldogul adottsá­gai, természettől kapott tehet­sége szintjén. Ma már nem „követelmény”, hogy valaki tánciskolában tanulható klasz- szikus, szabályos táncokat sa­játítson el. A diszkóban nem vehetjük sok hasznát a kerin­gőnek. Aki azonban igazán szeret táncolni, s nem elégszik meg önmaga autodidakta meg­valósításával ezen a téren, bi­zony, tánccsoportokhoz csat­lakozik vagy tánciskolába jár. Ez nem azt jelenti, hogy a diszkótánc kisebb értékű len­ne a klasszikus táncokhoz ké­pest, sőt jól megférnek egy­Fent: Szabó Béla és Buda Boglárka, lent: Boda Éva és Szabó Tamás, jobbra fent: Jebelóczki Richárd és Szemök Edina más mellett, s aki egyiket sze­reti, ugyanúgy híve lehet a másiknak is. Azt a másikat viszont meg kell tanulni... A Nyíregyházán működő Fanat-X Tánc Klub próbájá­ra lopóztunk be, s Marján Klárát, az egyik tánctanárt kérdeztük a csoport tevékeny­ségéről.-Tavaly februárban alakult a Fanat-X, fő profilunk a ver­senytánc. Tíz sztenderd és la­tin-amerikai táncot oktatunk. A huszonöt fiatal alkotta cso­port kezdőkből és magasabb osztályú táncosokból tevődik össze. Vékony Sándor és én tanítjuk a táncokat, de a fej­lődés érdekében budapesti táncmesterektől szoktunk órá­kat venni, s az ott tapasztalt újdonságokat, fogásokat is át­adjuk a tanítványainknak. Nyáron Bozóki Lajos volt a mesterünk, a jövőben Keleti Andreától, a nyolcszoros ma­gyar bajnoktól kérünk segít­séget, s a klub szakmai veze­tésével is őt szeretnénk meg­bízni.- Hol szoktak fellépni?- Szívesen hívnak minket nyitótáncokat előadni, a szü­reti bálok szezonja után most indul a téli bálok sorozata. Sokszor szerepelünk szabad­téri műsorokban, és legutóbb például Demecserben egy em­lékműavató ünnepségen is felléptünk.- Milyen korosztállyal fog­lalkoznak?- Tizenkettő és huszonöt év közötti fiatalok járnak ide. Szeretnénk kisebbeket is taní­tani, gyarapítani óhajtjuk a létszámot, bár az óvodásokkal még nem igazán van értelme ilyen szinten dolgozni, és a harminc évesnél idősebbek­nek sem rendeznek versenyt Magyarországon. Külföldön ugyan van senior kategória, de nálunk nem terjedt el.- Hogyan lehet bekerülni a csapatba?- Eljöhetnek az érdeklődők a hetenként hétfőn, pénteken és szombaton tartott próbá­inkra az Alvégesi és a Borbá­Szilágyi Szabolcs Érzelmek, emlékidézés nélkül aligha tudnék bármit is mondani a varsói dzsessz- fesztiválról. Itt voltam az elsőn ’59-ben, aztán a har­madikon, meg nem is tu­dom a hányadikon és még hányszor... Nekünk, az 50- es, 60-as évek magyar fia­taljainak a lengyel autóstop és a varsói dzsesszfeszivál volt „a nagy kaland Észa­kon”. Most aztán itt van a nya­kunkon a XXXIX. Jazz Jamboree. Itt élek Varsó­ban, és a dzsesszre nincs időm, meg túl az ötvenötön fártadt is vagyok ahhoz, hogy a szocreál kultúrpalo­ta kongresszusi termében éjszakákat üljek végig - még akkor is, ha a dzsessz most is olyan szívet gyö­nyörködtető, egyenletes láb- és fejmozgást paran­csoló, hol tapsra, hol tet­szésnyilvánító füttyre késztető is, mint akkor, a diákévekben volt. Persze akkor ott, eleinte a Stodola diákklubban, később a Filharmóniában, még később a pártkongresszustól véletlenül épp mentes kultúrpalotában más is volt, nem csak swing, boogie, beebopp... Ott voltak a varsói barátok, meg a teás­poharak alján megduzzadt zaccba oltott csikkek. Nem vol­tunk elegánsak, jólfésültek, egyszerűen csak úgy imádtuk a dzsesszmuzsikát, meg egy­mást. Aztán a hajnali Varsóban lestük az utolsó vagy az első villamost, és a megállóban imp­rovizáltunk egy kicsit. Egyszer egy waroclawi klarinétos jött velünk a Testevelési Főiskola kollégiumáig, hogy ott a hall­ban fel tudja melegíteni az ok­tóber végi pirkadaton leder­medt hangszert, aztán eljátszot­ta az In the mood-ot, mi meg az ablakpárkányon toppantot­tuk a szinkópás muzsika ritmu­sát. A Szentek mennybeme­— y • A nyolcvanas évek végén egy éjszakai dixieland-session közben Andrzej Essy, a dzsesszkedvelő képzőművészje­lölt színes ceruzákkal „firkált” egy füzet lapjaira... netelére („When the saints go...”) előcsoszogott ugyan az intemátus álmos öreg portása, de hagyta, hogy folytassuk a jamboreet. Hát ez volt nekünk a régi Varsó, és ráadásul mindig ok­tóberben, mi több, úgy 23-a után. Nem tartoztam a kon- tesztáló fiatalok közé, én csak úgy ott voltam a zene kedvé­ért. Mi, akkori tizenévesek csak annyit tudtunk, hogy kissé idő­sebb társaink - volt köztük, akinek hallása sem volt - egy kicsit dacolni meg ellenállni jöttek a Jazz Jamboree Len­gyelországába. Mert a zene, a dzsessz, a dzsesszfesztivál a maga kifinomult módján egy­fajta észrevehetetlen ellenállás volt á béketáborban. Lengyel- ország, Varsó, Kartowice, Wroclaw volt a zarándokhelye ennek a csendes oppozíciónak. Most is van Jazz Jamboree, mondom, már a harminckilen­cedik. Megint vannak, lesznek nagy nevek, pódiumon lesz a lengyelek dzsesszénekes sztár­ja, Ewa Bem is, itt van a voká­lis dzsessz világelsője, a Man­hattan Transfer kvartett. Kivá­lóságok sohasem hiányoztak, muzsikált itt valamikor Duke Ellington és Miles Davis is, a legnagyobbak közül legfeljebb a jó öreg Sachmoo (L. Arm­strong ) és Count Basie nem járt személyesen Varsóban, de szel­lemük mindig itt volt, most is itt van. De valami mégiscsak hiányzik: a régi hangulat, a lép­csőn ücsörgő sok lengyel, ma­gyar, cseh, bolgár, meg elvét­ve egy-egy orosz fiatal, akiket ez a nemes muzsika jobban összeforrasztott, mint a VIT-ek és szpartakiádok indulói. Az idén is telt ház van a Kultúra és Tudomány Pa­lotájában. Koncerthez illő­en öltözött elegáns urak és hölgyek, varsói és vidéki üzletemberek töltik meg a piros bársonnyal kárpito­zott székeket. A jamboree után éjszakánként csillogó limuzinokban hazaindul a publikum, és hogy tovább élvezzék a muzsika áhíta­tát, becsúsztatnak egy pom­pás lemezt a kocsi CD-le- játszójába. Talán néhány egyetemista gyalog vág neki a varsói hajnalnak, mint mi is tettük. Jó lenne hinni, elképzelni, hogy lesz köztük egy pesti vagy nyír­egyházi srác is, és - ha nem tartanának a rossz közbiz­tonságtól - talán Varsó fő­utcáján, a Marszalkowskán még folytatnák is a muzsi­kálást. De jó lenne, ha még egy klarinétos is akadna... mond­juk Wroclawból. A szentek hajnalban a mennybe mentek Varsó, a dzsessz október végi fővárosa nyai Művelődési Házba, s bármikor elkezdhetnek ná­lunk táncolni, hiszen a kezdő csoport mindig befogadóké­pes.- Hogyan folynak a pró­bák?- A versenyzők már önál­lóan próbálnak, mindenki tud­ja, mit kell gyakorolnia. Mi természetesen ellenőrizzük őket, segítünk. A kezdők a táncokat tanulják. Utcai ruhá­ban próbálunk, csak a cipőt kell a speciális tánccipőre cse­rélni, mert a sztenderd táncok­hoz a párhuzamos lábtartás­hoz igazodó lábbelit használ­juk, melynek súlypontja a cipő közepén található, a la­tin táncokhoz felvett cipők súlypontja azonban a belső lábélen van. A próbák alkal­mával természetesen ezeket a cipőket kell viselni.- Mióta versenyeznek a ta­gok?- Tavaly ősszel kezdték az aktív versenyszerű táncolást, s azóta szinte mindenki előre lépett egy osztályt. Az orszá­gos versenyeken a Magyar Táncsport Szövetség Nyír­egyházáról a Fanat-X Klubot tartja számon. Mi minden ver­senyen ott vagyunk.- Meséljen a legutóbbi ver­senyről!- A múlt hétvégén Mező­túron és Békéscsabán sze­repeltünk igen eredmé­nyesen. D sztenderd kate­góriában a Szemők Edina- Jebelőczki Richárd páros a második helyezést érte el, Marján Zoltán és Rácz Antett pedig a harmadik lett. Boda Éva és Szabó Tamás D latin kategóriá­ban bronzérmet szerzett, valamint Buda Boglárka és Szabó Béla E sztenderd kategóriában végzett a harmadik helyen. A ver­senyről kizárólag döntős eredményekkel jöttünk haza.- Mit terveznek a jövő­ben?- Január elsején a Sza­bolcsi Koncert Fúvósze­nekarral együtt lépünk fel, bécsi keringőt és rock and roll formációt muta­tunk be, és szeretnénk tö­retlenül folytatni a ver­senyzést. Két hét múlva Ocsára megyünk, de még az idén több versenyt ren­deznek meg a főváros­ban, Egerben és Szolno­kon. Egyéni tervek is vannak, hiszen egyes tán­cosok kitűznek maguk elé egy határidőt, mely­nek lejárta előtt maga­sabb osztályba kívánnak lépni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom