Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-10 / 262. szám

1997. november 10., hétfő Hazai krónika Metész-petíció G. Nagyné Maczó Ágnes kisgazdapárti pozíciójának visszaállítását kérték Torgyán Józsefnek átnyújtott szombati petíciójukban a Metész Baranya megyei szer­vezetének képviselői. Nyilatkozatukban nemcsak a kor­mánykoalíciót marasztalják el a november harmadikai, Kossuth téri demonstrálok elleni rendőri fellépésért, hanem bírálták a parlament ellenzéki politikusait- köz­tük Torgyán Józsefet - is, amiért ahelyett, hogy men­telmi jogukkal élve a tüntetők védelmére keltek volna, az Országház ablakaiból nézték az eseményeket. Előkészületek a népszavazásra Egy hét múlva, november 16-án reggel hatkor nyitják ki az ország 11 ezer szavazóhelyiségét: az ország NATO- csatlakozásáról szóló népszavazáson este hét óráig vok­solhatnak az állampolgárok. Az ügydöntő referendum meghatározó adatait még aznap éjjel nyilvánosságra hoz­zák, a végleges eredményösszesítés a népszavazást követő kedden vagy szerdán készül el. A népesség-nyil­vántartási adatok szerint mintegy nyolcmillió választó­jogú állampolgár voksolhat, köztük hét-nyolcszázezer lesz az első szavazó. A referendum csak akkor nyilvá­nítható eredményesnek, ha a választásra jogosultak egy­negyede az adott kérdésre azonos választ ad. M77 __________ A petíció szerint a pártelnök éppen azt a politikus asszonyt távolította el a kisgazdapárt­ból, aki kiállt a parasztság foldvédő mozgalma mellett. A hétvégi vidékjárás keretében Szentlőrincre érkezett Tor­gyán József kifejtette: pártja élenjárt a Metész támogatásá­ban, amely szervezetnek szá­mos kisgazdapárti tagja is van, de az érdekvédelmi szövetség mezőgazdaságot érintő köve­teléseit - amelyeket pártja vál­tozatlanul támogat - külön kell választani a november haima- dikán történtektől. A pártelnök szerint felelős politikus nem tá­mogathat olyan demonstráci­ót, melyet a fél év múlva tar­tandó választásokhoz ily közeli időpontra szerveztek, célja és irányultsága nem világos, ered­ményessége pedig kétséges. A tüntetés támogatása a kisgaz­dákat a Csurka és Thürmer féle szélsőség felé tolta volna, ahon­nan - idézte önmagát az elnök - csak ordítani lehet, politizál­ni viszont csak a centrumból. Torgyán József kijelentette: G. Nagyné Maczó Ágnes kétarcú politikát folytatott, mert ma­gukra hagyta a tüntetésre fel­tüzelt embereket, a pártban nem végzett semmiféle munkát, ki­vonta magát a párt döntései alól, támadta a szakértőket. MTI Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda helyettes ve­zetője elmondta: a kinyomta­tott 8,5 millió szavazólapot már becsomagolták, s a hét végén három nagyobb, észak-magyar­országi megyébe el is szállítot­ták. A szavazólapok részei an­nak az egységcsomagnak, ame­lyet minden szavazókörzet megkap. E szállítmányban kül­dik a különböző űrlapokat, pél­dául a gyorsjelentéshez és a sza­vazás eredményének megálla­pításához szükséges jegyző­könyveket. A helyszínen kerül a csomagba az adott körzetben szavazók névjegyzéke, az iga­zolással szavazók vagy a moz- góumát igénylők névsora. Ryt­kó Emília felhívta a figyelmet arra, hogy csak a lebélyegzett szavazólapok érvényesek. Az egységcsomagok várható­an keddig minden megyébe el­jutnak, és péntekig szétosztják azokat a választókörzeteknek is. A választói névjegyzéket - az állampolgárok jelzései alapján - november 15-én délután 4 órá­ig még módosíthatják. Azok, akik november 16-án nem tar­tózkodnak állandó lakóhelyü­kön, a tartózkodási helyükön is szavazhatnak. Ehhez azon­ban igazolást kell kérni: novem­ber 11-éig levélben, 15-én dé­lután 4 óráig pedig személye­sen igényelhető az állandó la­kóhely szerinti polgármesteri hivataltól. Az igénylőknek ne­vük, személyi számuk és lak­címük mellett azt is meg kell je­lölniük, hogy mely településen vagy budapesti kerületben vesz­nek részt a népszavazáson. A referendumon a 18. életévü­ket betöltött, Magyarországon tartózkodó magyar állampolgá­rok vehetnek részt, vagyis a kül­földön lévők nem élhetnek sza­vazati jogukkal. A népesség- nyilvántartási adatok szerint kö­rülbelül 8 millió választójogú ál­lampolgár voksolhat, köztük 7-800 ezer lesz az első szavazó. Ötven és százezer közé tehető azok száma, akik valamilyen ok miatt nem szavazhatnak. Ebbe a körbe tartoznak a cselekvőképes­ségükben korlátozottak, a köz- ügyek gyakorlásától eltiltottak, a börtönben lévők, és a büntető- eljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykczcl- tck. Mindenki más leadhatja voksát november 16-án, de ké­rik: mindenki vigye magával személyi igazolványát, mert a kopogtatócédula is csak azzal együtt érvényes. Ha valaki el­veszti vagy otthon felejti a cé­dulát, az csak lassítja az admi­nisztrációt, de szavazhat. Az idősek, mozgássérültek a jegyző­nél igényelhetik, hogy mozgó- urnával keressék fel őket, de a szavazás napján is kérheti azt a szavazatszámláló bizottságok­ban valamelyik hozzátartozó. Az Országos Választási Iro­da helyettes vezetője elmond­ta, hogy valamennyi közremű­ködőt beleszámítva, összessé­gében mintegy 100 ezer ember dolgozik majd november 16-án a népszavazás sikeréért. Várha­tóan sok lesz a külföldről érkező vendég: az eseményre eddig 150 külföldi újságíró akkreditáltatta magát, de ez a szám vélhetően sokkal maga­sabb lesz. Ok a népszavazás eredményéről szóló gyorsjelen­téshez másnap reggel angol, német, francia és orosz nyelven is hozzájuthatnak. Rytkó Emília közölte: mivel a referendum ügydöntő népsza­vazás lesz, csak akkor nyilvá­nítható eredményesnek, ha a vá­lasztásra jogosultak 25 százalé­ka azonos választ ad, vagyis leg­alább kétmillió választópolgár igennel vagy nemmel voksol. Németh Krisztina, a Belügy­minisztérium sajtó- és kommu­nikációs főosztályának vezető­je elmondta: a hét végéig az ország minden városába eljut­tatták a választási plakátokat. A pártsemleges hirdetményeket még a választás napján is sugá­rozhatják, míg a pártoknak no­vember 15-én 0 óráig be kell fejezniük kampányaikat. ) 0 \ ) \ Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Valami nem stimmel, hogy ne mondjam, „srég- ség” van mostanában a si- fonérban... Az elmúlt hét izzott a nyugtalanságtól.. A budapesti „közrendvédel­mi akció” a bevert fejek, Pongrácz Gergely véresre bilincselt csuklói, majd teg­napi elszánt kijelentése, miszerint egyetlen fillért sem fizet, hanem leüli a rá kiszabott esetleges bünte­tést, sőt a pénzbírságot is, a parlament újabb vihar előt­ti csendje, mind-mind azt súgja, hogy valami baj van. Nem is kicsi. Az erővonalak összeku- szálódtak, és a tolerancia helyébe a nyílt ellenséges­kedés lépett. Na de ki itt az ellenség? A földjéért ismét (joggal) reszkető paraszt? Azok, akik véres verítékkel megtermelt terményeikért tisztességes fizetséget vár­nak? Vagy talán az a pár igazi - és tisztelctremcl- tóan hűséges - öreg kom­munista, akiket a tévében láthattunk a Híradóban? A maguk zsebmagnóból le­játszott munkásmozalmi dalaikkal. Ők tizenketten? Vagy netán Thürmerék is? Na meg Csurka? Csak ők? Akkor miért támad egymás­ra oly mérhetetlen gyűlö­lettel kormánypárt és ellen­zék? Sőt! Giczy és Isépyl Hát normális ez az ország? Épeszű dolog vajon ez a fe­neketlen önpusztítás, ami folyik? Mintha nem is egy nemzet fiai lennénk, hanem hatvanhat ellenséges náci­óé! Naponta változó „igaz­ságokkal” vagdalkozunk, de azt már nem vesszük ész­re, hogy holnap azért me­gyünk az utcára, amiért tegnap másoknak bevertük a fejét... Hibát hibára hal­mozunk, és ahelyett, hogy képesek lennénk ezt belát­ni, a végsőkig védjük ön­magunk vélt igazát, ment­ve ezzel, ami még ment­hető. De vajon menthető-e valami még? A világ döb­benten figyeli a magyar eseményeket. Még nem mond véleményt, de min­dent közvetít. Mi lesz en­nek a vége? Lehet ennek jó vége? Mit várhatunk Európá­tól, ha magunk is képtele­nek vagyunk az egymásai való tisztességes és kultu­rált párbeszédre?! Mert mindent azért nem lehet - és nem is szabad - a válasz­tások közeledtével megma­gyarázni! Mert a választási harc nem járhat fizikai erőszakkal, a demokrácia intézménye nem ismeri ezt! Felelős gondolkodásra van szükség minden vonalon! A hatalom igenis tanuljon toleranciái a nyomorgó és csendben tűrő millióktól... legyen ugyanolyan türel­mes, mint a gyermekeit éhezni látó anya, aki még­sem ránt lőcsöt és nem megy önmaga „igazságot tenni”. Mert béke kell és nyugalom, nem pedig csend. A megfélemlítettek csendje.- Egy védett Pattantyús Futrinka széttaposva: ezer fo­rint; egy letört Tavaszi Nünüke: nyolcszáz forint; egy eldobott cigarettacsikk ezerötszáz forint... A napokban dol­gom akadt egy üzem TMK-ntű- helyében, és amíg várakoz­tam, a következő - nyilván tulajdonképpen nekem szánt - beszélgetés ütötte meg a fülemet: „Miféle választás ez? Miféle népszavazás? A tá­jékoztatás teljesen egyol­dalú. Csak azok hallathat­ják a hangjukat a médiá­ban, akik a NATO-tagság melletti voksolásra akarják rábírni a népet. Azok, akik ellene vannak, persze nem kapják meg ugyanezt a lehetőséget...” - zsörtölő­dött a két beszélgető. Mind­azonáltal, hogy nyilván­való volt: a két úr engem és szerkesztő kollégámat provokál, olt, akkor nem szálltam vitába. Tettem ezt annál is inkább azért, mert ha egy média (egy újság) követte az egyenlő tájékoz­tatás elvét, akkor az az Új Kelet volt! Hogy egyebet ne is említsek: már tavaly jelen voltunk a parlament­ben, amikor Thürmer Gyu­la, a Munkáspárt elnöke átadta a népszavazást kö­vetelők aláírásait és a mel­lékelt petíciót. Az esemény­ről helyszíni tudósításban számoltunk be, sőt egész oldalas nagyinterjút jelen­tettünk meg Thürmer Gyu­lával, aki ki is fejtette NATO- ellenes nézeteit. Ezenkívül negyedoldalas anyagot kö­zöltünk a Munkáspárt elnö­kének No NATO című köte­téből, amely kivonatosan ismertette annak tartalmát... Hogy a másik oldalról se fe­ledkezzünk meg, két hete sincs, hogy féloldalas interjút adtunk közre Dalmay Árpád tollából, amit Demcsák József­fel, a MIÉP megyei elnökével készített... Mivel a többi politikai erő nem ellenzi hazánk NATO-tag- ságát, az ő véleményüket kö­zölvén csupán a fennálló nézet­arányok jelentek meg lapunk hasábjain, és ez szúrt szemet kritikus olvasónknak... Most, a választások kapujában - ha már így felvetődött - mégis még egyszer megkísérlem egymással szembeállítani á két tábor nézeteit. Döntsön mindenki saját belátása sze­rint... A NATO-tagságot ellenzők legfőbb érvei a következők: 1. Magyarország ne csat­lakozzon semmi­lyen katonai tömb­höz, válassza in­kább a semleges­séget. 2. Mint sem­leges állam, csat­lakozzon az Uk- rajna-Szlovákia-Ausztria- Svájc semleges tömbhöz, mint­egy ütközőzónát alakítva ki Oroszország és a NATO között. 3. Magyarország területére ne kerüljenek atomfegyverek, és ne állomásozzanak hazánk­ban idgen csapatok. 4. A NATO-tagság költsége­it fordítsa inkább az ország az oktatás, az egészségügy és a szociális állapotok javítására. 5. Eddig - hiába is kértük - a Nyugat soha sem mentett meg minket a keleti irányból érkező támadásoktól. Miért pont ezu­tán tenné? 6. Magyarországot senki sem fenyegeti. Pontosan a belépés okoz majd feszültséget. Most pedig nézzük a másik tábor érveit: 1. Egy állam semlegességét nemzetközi garanciák kell hogy biztosítsák. Mivel erre senki sem mutat semmilyen hajlan­dóságot, sőt innen-onnan még ellenséges hangok is hallatsza­nak, így Magyarország semle­gessége merő vágyálom marad. Hiába deklaráljuk, ha senki sem tartja tiszteletben. A biztonság egyetlen járható útja ezért a NATO-hoz való csatlakozás. 2. Az ukrán-szlovák-oszt- rák-svájci semleges zóna sem­milyen reális alapot sem tartal­maz. Fikció az egész, amiről soha senki nem tárgyalt együt­tesen a nevezett államok veze­tői közül. Ne feledjük: Szlová­kia, és bizonyos mértékig Uk­A válasz Palotai István (Új Kelet) rajna is a NATO felé kacsint­gat, nem is beszélve az osztrá­kokról, akiknél ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet, és csak politikai döntés kérdése. 3. Jelen helyzetben - tehát békében - a megállapodások értelmében a tagság elnyerésé­vel nem jár együtt sem nukleá­ris fegyverek, sem idegen tá­maszpontok magyarországi te­lepítése. Erre van egyebütt is példa - nevezetesen Dániában. Hogy aztán - ha ne adj’ Isten - egy háborús helyzet kialakulá­sával ez a megállapodás felül­vizsgálatra kerül, az természetes. Ebben az esetben azonban na­gyon is kívánatos a NATO had­seregeinek magyarországi jelen­léte, elvégre önmagunkat képte­lenek volnánk megvédeni. (A mindenkivel való jóbarátság szintén vágyálom, hiszen ahogy mondani szokták: az ilyesmihez „kél ember” szükséges...) 4. A NATO-tagság valóban költségekkel jár. Ezek az össze­gek azonban elenyésznek amel­lett a pénz mellett, amit egy füg­getlen példa kedvéért: NATO- tagként 30 repülőt kell vennünk, semlegesként ugyanez a szám százötven lenne!) 5. Ez az állítás - így önma­gában véve - történelmietlen, mert nem vizsgálja az okokat. Például 1514-ben a pápa hatal­mas sereg felállítására adott pénzt, hogy megelőzzük a tö­rök balkáni előretörését. A ke­resztes sereget azonban - amint az ismeretes - an­nak fővezére (Dó­zsa György) „el­sikkasztotta” és az ország urai ellen fordította. Tizen­két évvel később - 1526-ban-nem csoda tehát, hogy a pápa ne­met mondott a segítségre! Ki hál ezek szerint a mohácsi vész okozója? Egy közelibb példá­val élve, az 1956-os segítség azért maradt el, mert a Jaltai Szerződés érvényben volt, és ennek értelmében az ország (sőt Ausztria területe Linz vá­rosáig) a Szovjet Birodalom fennhatósági körébe tartozott. Ha a NATO vagy Amerika ak­kor nekünk „besegít”, akkor szerződést szeg, és ez akár casus belli (háborús ok) is lehetett volna, ami az akkori feszültsé­geket figyelembe véve nyil­vánvalóan világháborúba tor­kollott volna. Nyugat tehát nem tudott segíteni... Megalapozott, az egész nemzetet képviselő és a nyu­gatiak által is ratifikált közös katonai szövetségben viszont soha sem voltunk. Ez más hely­zet. Védelmünk záloga! 6. Az lény, hogy jelenleg senki sem fenyegeti hazán­kat, arra azonban a világon semmi garancia sincs, hogy ez tíz-tizenöt év múlva is így lesz... A perspektivikus gon­dolkodás és a minden eshe­tőségre való felkészülés az egyetlen felelős magatartás, elvégre gyermekeink békéje és léte a tét. A bizonytalan re­ményekre - hogy később sem fog senki veszélyeztetni min­ket - nem lehet felelős és megalapozott döntési hozni! A teljes értékű biztonságot ezért csakis a NATO védőer­nyője nyújtja... Az a felvetés, hogy éppen a felvételünk okoz majd feszültségeket régi szövetségeseinkkel, fából vaskarika, hiszen egyrészt részben ezek az államok is NATO- és EU-tagok akarnak lenni, másrészt pedig ,a fe­szültségek csíráit nem tag­ságunk hordozza, hiszen azok sajnos ma is léteznek... Ezt a felvetést azonban logiku­san cáfolja a tény, hogy egy NATO-tagállamol kívülről (érdemben) nem fenyegethet semmilyen esetleges térségi fe­szültség... Mellesleg a közös gazdasági érdekek, a baráti, partneri viszony eleve kizárja ezeket. Erre kell törekednünk NATO-tagállamként is. N os, ennyi. Mindkét oldal álláspontját olvashatták. Most már csak önökön - magyar sza­vazópolgárokon - áll a dolog, hogy miként döntenek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom