Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

A színház dolga Az ország több színházá­ban játszották az utóbbi időben a Hyppolit, a lakájt. Bujtor István rendezőt, a a fehérvári színház művészeti vezetőjét elsőként arról kér­deztük, miért éppen a leg­távolabbi Nyíregyházáról hívott főszereplőt?- Pesti kollégák - akik látták a nyíregyházi előa­dást - javasolták Bárány Frigyes meghívását.- Mi az itteni Hyppolitnak az üzenete?- Legalább annyira aktu­ális ma, mint akkor volt, amikor először bemutatták. Most is itt vannak körülöt­tünk a hirtelen a semmiből előbukkanó milliomosok, a vállalkozók, akik ugyanúgy a „kilóra megveszlek” szem­léletet érvényesítik. Az úgy­nevezett értelmiség, az in­tellektus „lefekszik” a pénz­nek, megjelenik ugyanak­kor az arisztokrácia, elő­jöttek a windischgraetz-ek, a bethlenek, s hasra esik előttük a vállalkozók vilá­ga. Az arisztokrácia címe és a vállalkozó pénze egymásra talál. Ez a Hyppolit tükör a mának, hogy ezek az embe­rek is húsból és vérből van­nak, még ha egy részük, nagy részük felkapaszkodott is az uborkafára.-A kultúra általános válsá­ga közepette milyennek látja a színház helyzetét, szerepét?- Ma az a színház dolga, hogy túlélje a krízist, de ezt nem élik túl a köldöknéző produkciók, a vájtfülű kriti­kusoknak, vagy a sznob kö­zönség egy részének szánt előadások. A mozi ma abszo­lút szórakoztatóipar, egy fénycsóva a fehér felületre vetítve, a színház szentebb dolog, de ennek is éltető ele­me a telt ház. Telt házas, jó előadásokra van szükség, hogy túléljük a válságot. Ezt a produkciót közérzetjavító­nak szánjuk: miközben a kö­zönség napi megélhetési gondjaival küszködik, a szín­házban hadd legyen lehetősé­ge a kikapcsolódásra. Alkata, megjelenése egész pályafutása során meghatá- rozta Bárány Frigyes reper­toárját: folyamatosan a ko­moly, súlyos, drámai szere­peket osztották rá. Zenés, táncos vígjátékban szinte nem is játszott, pedig pél­dául a Hyppolitban nagy sikere volt. A lakáj fehérvá­ri bemutatkozására is nagy várakozással készült.- Az édesanyám fehérvá­ri lány volt, a család min­den rokonsága itt lakott, s mint pesti, ferencvárosi srácnak, az itteni kirándulás volt nekem a nyaralás min­den vakációban. Itt láttam először házi állatokat. A bombázás előtt majdnem egy évig itt volt az egész család, a Bory-várhoz közel laktunk, a Bory-unokákkal játszottunk, az volt talán az utolsó, teljesen gondtalan gyermekkori élményem. Karácsonykor, szenteste bejöttek a „jóemberek”, itt volt a front, ötször cserélt gazdát a város...- Aztán eltelt egy élet - 53 év. Miért vállaltam el a szerepet? Mert éppen nincs más munkám a nyíregyhá­zi színháznál, a fejemben van az egész szöveg, ami nagyon nagy előny, és bár nagyon strapás a szerep, hi­szen egész este le nem ül Hyppolit, hanem végig bent van és ácsorog, mégis sze­rettem, s gondoltam, miért „Vonzott a kihívás” ne csinálnám meg még egy­szer? Vonzott az új kihívás, az, hogy új emberekkel dol­gozom, új arcokat ismerhetek meg. A közönség szempont­jából is érdekel, hogyan fog­ják venni a poénokat, miként reagálnak majd, jól tudva azt, hogy az alföldi város közön­sége tartózkodó, nehezebben belelendülő, nem ugrik fejest a vígjátékba. — Szakmai szempontból nincsenek problémáim, ami szokatlan, az a színpadi mé­ret, hiszen ennek a fehérvári­nak a színpadán elférne az egész nyíregyházi színház, a nézőtér is 700 személyes - mindez más színházi megje­lenést, más színpadi mozgást kíván, s más az akusztika is. Remélem, a közönség olyan szeretettel fogadja majd ezt az előadást, mint amilyen szere­tettel mi készülünk rá. Önálló társulatot akarnak Különösen izgalmasnak ígérkezik a székesfehérvári Vörösmarty Színház október 20-i bemutatója a színé­szek számára is, hiszen a premier előtt négy nappal el­törött az egyik művésznő lába. Beugrásra van szükség, ám ezt a közönségnek lehetőleg nem szabad észreven- nie. Péterffy Attila színi direktortól egyebek között azt is megtudjuk, hogyan építik az önálló társulatot, s mi­ként lehet százhárom százalékos egy színház nézőteré­nek helykihasználása... Jöjjenek velünk Fehérvárra!- A Vörösmarty Színháznak soha nem volt önálló társulata, bár az jellemző volt, hogy az itteni vezetők mindig igyekez­tek új arculatot, új produkció­kat kínálni a közönségnek. Fon­tos dátum 1983, amikortól nemcsak befogadó színházról, hanem alkotóműhelyről is be­szélhetünk. A közönség egyér­telmű jeleit adta annak, hogy Önálló társulatot akar —például a Kakukkfészket hetvenszer játszottuk, és nem azért álltunk le vele, mert nem lett volna az előadások iránt további érdek­lődés.- Hol tartanak az önálló tár­sulat kialakításával?- Székesfehérvár régi polgá­ri város, százhúszezer lakossal, harmincezer diákkal, az itt élők szeretik és éltetik is a színhá­zat. A mind nagyobb érdek­lődésre jellemző, hogy az el­múlt négy évben a duplájára emelkedett a kőszínházi előa­dások száma. Tájelőadásaink nincsenek, mivel ragaszkodunk ahhoz, hogy a produkciók a színpadi méreteket vagy a ki­szolgálóhelyiségek színvonalát tekintve is színházi körülmé­nyek között szülessenek meg. Jelenleg éves szinten 314 elő­adáson megközelítőleg két­százezer fizető néző jelenik meg. Erre alapozva folytatódik a társulat építése a fehérvári ön- kormányzat májusi döntése nyomán. Eszerint a jövő évad­ra alakul ki a huszonhat tagú társulat, amelynek jelenlegi tíz fiatal tagja mellé nagyobb szín­házi tapasztalattal rendelkező kollégákat is szeretnénk szer­ződtetni. A polgármester úr jó­voltából hét garzonlakás készül el a közeljövőben a színházhoz szerződő művészek szálláshe­lyéül. Ez a gesztus számunkra azt jelzi, munkánkat fontosnak tartják a város vezetői.- Milyen repertoárral indul a félig már önálló társulat első évadja?- Október 20-án lesz a Hyp­polit bemutatója, amelynek főbb szerepeit Bárány Frigyes mellett Tóth Tahi Máté, Papp Éva, Zakariás Éva, Szomor György és a társulathoz szerző­dött Szabó Gyula alakítják. A dzsungel könyve musicalválto­zatának premierjét január 6-án tartjuk, néhány vendégművészt hívtunk meg, velük együtt he­lyi táncosok, fehérvári gyere­kek szerepelnek. Utána a Ha­mupipőke című mesejáték kö­vetkezik, majd Show Pyg- malionját Tordy Géza állítja színpadra a Thália Színházzal közös produkcióban. Műsoron tartjuk a nyáron bemutatott Kálmán-operettet, A Mont- martre-i ibolyát, így öt kőszín­házi bemutató jut erre a sze­zonra. A múlt évadból a kö­zönség érdeklődése tovább él­teti a három nagy sikerű musi­calt: tovább játsszuk a Hair, a Griese és az Oliver című dara­bokat.- Hogyan alakul Önöknél a színielőadások bérletezése?- Szerencsére városszerte el­terjedt az a szemlélet, hogy ha a fehérvári polgárok nagyon el akarnak jönni a színházba, ak­kor bérletet kell vásárolniuk. Akkor biztos a helyük, ha él­nek a bérlet automatikus elő­jegyzésének lehetőségével. Bérleti előadásokra csak így lehet bejutni. Vagy úgy, ha a néző vállalja, hogy vagy pót­szék jut neki, vagy a lépcső a kispárnával.- Lépcső, kispárnával? Ilyet még nem is hallottam...- Még nálunk sem ismeri mindenki. Egy hölgy például így reklamált; csak nem képze­lik, hogy a nagyestélyi ruhával a lépcsőre ül? Megkérdeztem: Hölgyem, sza­badna tudnom, hová szól a je­gye? Ez bizony lépcső, kispár­nával ! Ha a bér­letesek minden helyet elfoglal­nak, mégis van­nak alkalmi né­zők, őket sem küldjük el, de már csak így tu­dunk nekik he­lyet találni. így nálunk százhá­rom százalékos a helykihaszná­lás. A nagyszín­házban tízezer bérlővel 14 bér­leti sorozatunk van, lenne igény többre is, de töb­bet egyelőre nem merek indíta­ni. Érdekes, hogy a múlt évben több volt a diák, most viszont több lett a felnőtt bérlők aránya. Nagyon jól alakul az ifjúsági bérlet is, célunk, hogy a diákok­ból jó bérletes közönség-után­pótlása legyen a színháznak.- Van-e szükség szervezőhá­lózatra?- Természetesen. Színhá­zunknak 185 nyilvántartott szervezője van, ők hitelbe vi­szik el a jegyeket, és ők azok, akik elsőként, a főpróbán lát­hatják az új produkciókat. Az ő közreműködésükkel épül ki a színház körül az iskolai, az intézményi vagy az üzemi hát­tér. Erről a háttérről örömmel jegyzem meg, hogy mindin­kább kezdenek „megnyílni” pyplz o nartnprpinló vLvjv c* puiuivív.;:^.- Pénzről nem illik kérdez­ni, de ha már így szóba ke­rült....- Nézze! A színház vezető­jének tudnia kell, mennyi a pénze, abból mire telik, s ha x színvonalat elért, akkor mit te­het a még jobb kiállítású pro­dukcióért díszletben, jelmez­ben, gázsiban. Mostanában nagy divat a sírás, de én nem szeretek sírni, nem ez a meg­oldás, hanem jó előadásokat kell csinálni. Szerencsénkre szívesen támogatják a színhá­zat a nagyvállalatok és a pénz­intézetek is, egyre inkább fel­ismerik, ha a színházért tesz­nek lépéseket, azáltal a helyi kultúra gazdagodását segítik.- A Hyppolit nekünk Nyír­egyházán egy kicsit a szívünk csücske. Milyen sikernek ígér­kezik?- Jósolni nem lehet. A pre­mier után lemegy a tizennégy előadás... Javaslom, a negyve­nediknél térjünk majd vissza, hogy hol tartunk. Tóbiás, a polgármester Nincs tudomása arról, hogy valaki másnak e hazában hasonló foglal­kozásai lennének: Bate János ugyanis egy sze­mélyben színművész és polgármester. Orbottyán polgármestere jelenleg a fehérvári Hyppoiit-pro- dukcióban Tóbiás tán­cos-komikus szerepét alakítja. Az operett-mu­sical szakot 1983-ban vé­gezte el, hét éven át volt a Vígszínház tagja, majd a józsefvárosi követke­zett, jelenleg a Pesti Szín­ház foglalkoztatja, illetve filmez és szinkronizál.- Orbottyán egy négy­ezer-kétszáz lelkes tele­pülés Gödöllő és Vác kö­zött, ami nyáron még két­szer annyi üdülővendéget fogad. A faluba néhány éve szerettem bele, meg­vettem ott egy paraszt­házat, amit folyamatosan alakítgatok.- Ez év februárjában hat jelölt közül megvá­lasztottak polgármester­nek. A kampányidőszak­ban eltörött a lábam, s Nagy Feró segített na­gyon sokat, akinek a ma­gam részéről adnék egy fair-play díjat. Akkoriban sokszor töprengtem éj­szakánként, hogyan lehet majd ezt a kettőt össze­egyeztetni, mert elsősor­ban színész volnék, de eddig egyik munkakö­römben sem volt meg­oldhatatlan feladat. Naponta kocsival járok a próbákra, s így lesz majd az előadások idején is. Melyik a nehezebb? A polgármesteri fáradalma­kat itt Tóbiás szerepében a színpadon felejtem el, pihentet a szerep. Sztárlista Természetesen befoga­dó színházként is tovább működik az intézmény. Ebben a színházi évadban a szolnoki és a veszprémi társulat két-két, a Madách Színház és a Nemzeti Színház egy-cgy darab­bal lép fel. A bemutatan­dó művek skálája Az em­ber tragédiájától a mai musicalekig terjed. A ka­maraszínházban hat dara­bot láthat a közönség, ez a pódium főként a kísér­letezések helyszíne. Végül következzék né­hány név az ebben a sze­zonban Fehérváron fellé­pő sztárok listájáról: Bán­sági Ildikó, Eperjes Ká­roly, Garas Dezső, Her­nádi Judit, Huszti Péter, Iglódi István, Kállay Ilo­na - aki immár a társu­lat tagja - Tordai Teri. Törőcsik Mari, Vikidál Gyula. Az oldalt írta: Baraksó Erzsébet A fotókat készítette: Sági István ^Bárán^rigyes^appÉva^Tötl^ahMWát^^ g.ww - «W Bujtor István Bárány Frigyes Szabó Gyula Bata János

Next

/
Oldalképek
Tartalom